2024. február 18., vasárnap
2024. február 18., címkék:Zof 2 és Jn 11,1–16
(ÓSZ) „Keressétek az URat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényeit" (3)! Böjt első vasárnapján a legjobb dologra szólítja fel Isten szolgája a népét: keressék az Urat, és törekedjenek azokra a dolgokra, amelyek igazán kedvesek neki. Zofóniás könyve az Istenben hívő ember felelősségéről szól. Meg kell tanulnunk felelősen élni! Jó lenne, ha önvizsgálatot tartanánk, hiszen ez az ige is arra bátorít: szálljatok magatokba, mielőtt eljön az ítélet, hogy nincs-e felelőtlenség itt-ott az életetekben. Kis felelőtlenségek vagy végzetes, nagy felelőtlenségek. Isten népe szemérmetlenül élt, vagyis nem szégyellték magukat semmiért: megtérés nélkül, mindenfajta magukba szállás nélkül tékozolták idejüket, erejüket, szeretetüket. A próféta ezért alázatra és igazságra való törekvésre szólítja őket, mert így talán oltalmat találnak annál az Úrnál, akitől üdvösségük függ.
Fohász: Uram, köszönöm, hogy a böjt kezdetén figyelmeztetni akarsz kis és nagy felelőtlenségeimre. Bizony, nem viselkedtem felelős, felnőtt, bölcs emberként, rosszul és rosszra használtam szavaimat. Taníts meg szégyenkezni, alázatosnak lenni, magamba és feléd fordulni, hogy a húsvét idejéig jobban higgyek halálodban és feltámadásodban. Ámen.
2024. február 17., szombat
2024. február 17., címkék:Zof 1 és Jn 10,31–42
(ÓSZ) „Keserves hang hallatszik az ÚR napján, kiáltozik akkor még a hős is" (14)! Egyetlen üzenetre tett fel egész életét és szolgálatát Zofóniás: hogy hirdesse az Úr napjának eljövetelét. A nevén kívül és néhány családi adaton kívül nem sok mindent árul el róla a Biblia. Mert az ember értéke nem a családjában, származásában, anyagi körülményeiben van, hanem abban, mennyire hűséges Istenhez. Egy hosszú és félelmetes időszak után szólal meg Zofóniás. Nem voltak próféták, a nép elfelejtette Isten hangját, és elmerültek a bálványimádásban. Zofóniás szolgálatával megalapozza a hitélet reformját Jósiás király korában. És mivel kezdi? Sepregetéssel! Isten sepregetésre kinyújtott kezéről mer beszélni, mert a teremtett világ minden élő és élettelen részére kiterjedt az istentelenség. Mindent el kell seperni, hogy egy új világ jöjjön. Radikális hang és felfogás, amely megújulást és Istenhez fordulást eredményezett.
Fohász: Teremtő Atyám, hozzád fordulok mert Te gyökeres változást tudsz hozni ennek a világnak az életébe. Adj erőt, hogy utat készítsek Neked az életemmel. Segíts Szentlelkeddel, hogy először saját házam előtt sepregessek, és megújulást hirdessek környezetem felé. Ámen.
2024. február 16., péntek
2024. február 16., címkék:Hab 3 és Jn 10,22–30
(ÓSZ) „De haragodban is gondolj az irgalomra" (2)! Bele sem gondolunk abba, hogy Isten tettei lehetnek félelmetesek, rettentőek. Habakuk belerendül abba, amit Isten tesz, mert komolyan gondolja azt, hogy ő sok földi dolgunkra haragudhat. Félelem fogja el Isten emberét, mert részvéttel van, mert igazán átérzi annak a népnek a fájdalmát, amelyet Isten ítéletével súlyt. Mindezt pedig zsoltárban, imádságban viszi az Úr elé. Nem magába mélyülten gondolkodik és bölcselkedik, hogy mi lesz a gonosz földi dolgok vége, hanem Isten színe előtt kimondja: „Haragodban is gondolj az irgalomra!" Vagyis: haragvásodban gondolj a te kegyelmességedre! Habakuk imádsága megtanít minket belegondolni Isten tetteibe és szavaiba. Jó annak az Úrnak az irgalmában, haragvásában és szeretetében élni, aki felhozza napját gonoszokra és jókra. Mert zsoltárát így fejezi be:
Fohász: „De én vigadozni fogok az ÚR előtt, víg örömre indít szabadító Istenem. Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt; olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem" (18-19). Ámen.
2024. február 15., csütörtök
2024. február 15., címkék:Hab 2 és Jn 10,16–21
(ÓSZ) „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra" (1). Hol van az őrhelyünk? A prófétai tisztség maga is őrállói tisztség volt. Isten emberének lenni őrállást, őrködést jelentett. Őrizni a népet, hogy az Úr útján maradjon, és hallgasson szavára. Figyelmeztetni őket, hogy ne tévedjenek el, ne szakadjanak el tőle. Minden keresztyén embernek fontos tiszte ez, hogy úgy álljon Istentől kapott helyén, mint őrhelyen. Őrizni, figyelmeztetni, utat mutatni a családban, a munkahelyen, a lakóhelyünkön, a hazánkban. Őrállók vagyunk ott, ahová Isten állított minket, hogy a ránk bízottak ne tévedjenek el, ne kóboroljanak céltalanul a világban. Habakuk a templomban teljesítette őrállói feladatát, figyelt és várta, hogy az Úr mit szól hozzá, merre és kihez indítja. Nekünk is hasonló módon kell a bástyára állnunk, és figyelni merre és kihez indít az Úr.
Fohász: Uram, Jézus, köszönöm, hogy adtál nekem feladatot: őrt állni ott, ahol épp vagyok. Bevallom, hogy ez nehéz munka, és a segítséged nélkül nem boldogulok. Nem mindig értem, hogy miért nekem kell, és hogyan kell jól végezni. Pedig tudom, hogy mások üdvösségét rajtam is számonkérheted. Könyörülj, rajtam, Uram! Ámen.
2024. február 14., szerda
2024. február 14., címkék:Hab 1 és Jn 10,11–15
(ÓSZ) „Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg" (2)? A kétségeit önti szavakba Habakuk próféta. Nevének eredete, jelentése vitatott. Első jelentése: átölel, átkarol. Olyan ember, akit Isten szeretetével átölel, s aki népét a nehéz időkben szeretettel átöleli. Másik értelmezése szerint egy illatos kerti növénynek, a bazsalikomnak a neve. Eszerint a próféta a halál, a pusztulás közelében az élet jó illata népe között. Ha nevének jelentése homályos is, küldetése, egyénisége egyértelműen, világosan rajzolódik ki a könyvéből. Habakuk Isten követe, üzenetének, kijelentésének tolmácsolója: próféta. Népe és kora bűneivel, nyomorúságaival Isten színe elé járul, és az Úr válaszáért tusakodik. Nagyböjt kezdetén ránk is hasonló prófétai küldetés vár: kiáltani azért, hogy Isten szeretete átölelje népét, és hogy igéjével, szolgálatával mi legyünk a jó illat, az élet illata minden pusztulással szemben.
Fohász: Uram, sok minden van a szemem előtt, ami egyáltalán nem tetszik. Látom a sok romlottságot, nézem mások nyomorúságát. Szívesen kivenném a másik szeméből a szálkát. De könyörülj, hogy életem gerendáit is lássam! Add, hogy jó illattá váljak közösségünk életében! Ámen.
2024. február 13., kedd
2024. február 13., címkék:Náh 3 és Jn 10,6–10
(ÓSZ) „Alszanak már pásztoraid, Asszíria királya! Nyugosznak előkelőid. Elszéledt néped a hegyeken, nincs, aki összegyűjtse" (18). Befejezésül ironikusan panaszos gyászénekben beszél a próféta arról, hogy a fővezérek elestek, nincs, aki összefogja a hadsereget. Ezzel visszavonhatatlanul megpecsételődik Ninive (Asszíria) sorsa: nem tud többé talpra állni, gyógyíthatatlan sebet kapott, megsemmisítés várja. Mindazok, akik hallják ezt, és valaha érezték gonosz hatalmát, nagy kárörömmel veszik tudomásul. Talán furcsa azt hallani, hogy a Bibliában is van káröröm. A kutatók szerint azonban a káröröm érzése ennél árnyaltabb, nem szabad egyértelműen gonosz jelenségként elkönyvelni. Ugyanis nem minden esetben a másik szenvedésének szándékos és jóleső kinevetéséről van szó, hanem inkább gyógyszerről saját kisebbrendűségi érzésünkre. És bizony, sokszor érezzük magunkat kisebbnek a hatalmasoknál!
Fohász: Istenem, segíts, hogy életem legnagyobb öröme ne a káröröm legyen. Ugyanakkor köszönöm, hogy örülhetek annak, hogy az ellenség nem mindenben és mindig győzedelmeskedik. Hálát adok életem apró részeiért, amelyekben megtapasztaltam szabadításodat. Ámen.
2024. február 12., hétfő
2024. február 12., címkék:Náh 2 és Jn 10,1–5
(ÓSZ) „Visszaadja az ÚR Jákób méltóságát, Izráel méltóságát, bár rablók rabolták ki őket, levagdalták ágaikat" (3). Hogyan lehet visszaadni egy ember, egy nép vagy egy egyházban vállalt szolgálat elveszett méltóságát? Jákob népének büszkeségéről és Izrael méltóságáról beszél itt a próféta. Életüknek arról a minőségéről, amit gyakran elveszítettek. Sokszor nem voltak méltók sem küldetésükhöz, sem szolgálatukhoz, sem Isten hűségéhez. Most az Úr kész visszaadni, felállítani, visszahozni a régi fényüket, a régi kiválóságukat! Náhum szerint olyan Ura van az életünknek, aki vissza tud adni méltóságot, nemes büszkeséget, elveszített tisztességet. A betolakodó babiloniak a szőlőkbe is bementek, és levagdalták a legnemesebb vesszőket, hogy elvesszen a termés. A terméketlen, megszégyenített népből egyedül Isten tud újra nemes szőlőtőt formálni.
Fohász: Uram, nem vagyok méltó, hogy meggyógyíts, megtisztíts, hogy a házamba jöjj, és könyörülj szeretteimen. Életem levagdalt ágait, veszteségeit, megcsonkított részeit gyógyítsd meg, hogy termő szőlőtővé válhassak. Ámen.
2024. február 11., vasárnap
2024. február 11., címkék:Náh 1 és Jn 9,39–41
(ÓSZ) „Indulatos és bosszúálló Isten az ÚR. (...) Jó az ÚR! Oltalom a nyomorúság idején" (2.7). Sok ókori város elpusztult már. A romokon általában turisták járnak, hogy megnézzék, ami eltűnt, amiből csak kődarabok maradtak. Náhum könyve a mára rommá lett, de akkor még fényűző város, Ninive ellen fogalmazza meg ítéletét. Náhum próféta neve hitvalló név, és a szó legnemesebb értelemében vett vigasztalást jelent. A babiloni fogság miatt megtizedelt népet a próféta vigasztalja az Úr haragjának és jóságának beteljesedésével. Nem mindennapi vigasztaló volt tehát Náhum: nem kínált olcsó vigaszt. A nevével, az életével és igehirdetésével egy erőteljes rehabilitációra szólítja fel népét: ha látják az ellenségen az Úr haragjának és saját magukon az Úr jóságának jelét, jobbuljanak meg, meneküljenek gondviselő oltalmához a nyomorúság idején. Csak így nem lesznek kőhalommá és elhagyott romhalmazzá.
Fohász: Uram, szeretném, ha az életünk, az egyházunk nem csak turistalátványosság lenne. Nem a romokon akarok járni, és sajnálkozni, hogy régen minden milyen szép volt. Látva a sok nyomorúságot életemben és szolgálatomban, Hozzád akarok menekülni. Mert, aki Hozzád fut, nem szégyenül meg. Ámen.
2024. február 10., szombat
2024. február 10., címkék:Abdiás és Jn 9,35–38
(ÓSZ) „Azután az ÚR fog uralkodni" (21). A kispróféták legkisebb könyvét olvassuk egy olyan történelmi korból, amelyben Isten népe Edómmal harcolt. Az edomiták azt gondolták: úgy fogunk meggazdagodni, ha kifosztjuk Júdát. Ha őket kifosztjuk, a babiloniakkal együtt, majd nekünk is jut valami konc. Isten pedig azt mondja: Jákób, neked el van téve az örökséged. Nem kell neked fillérekért harcolni. Neked gazdag örökséged van. Mennyei osztályrészed van. Isten megígéri, hogy Jákób háza birtokba veszi örökségét. Abdiás két világot hasonlít össze igehirdetésében: Isten és a mammon, az Úr és az ellenség világát. Végül pedig a győztesek vonulását látja, akik felmennek a Sion hegyére, hogy Isten királyságának győzelmét hirdessék. Nekünk is minden nap oda kell figyelnünk arra, kinek szolgálunk, kinek a győzelmét hirdetjük és kívánjuk, mert legvégül csak az Úr fog uralkodni, és ellenségei lábai alá vettetnek.
Fohász: Atyám, a Te uralmadban szeretnék bízni. Abban, hogy nem a rosszé, a gonoszságé és az ellenségé az utolsó szó. Köszönöm, hogy Benned gazdag örökségem van, és nem kell kicsinyes dolgokért harcolnom. Ámen.
2024. február 9., péntek
2024. február 09., címkék:Ám 9,11–15 és Jn 9,24–34
(ÓSZ) „Fölállítom Dávid összedőlt hajlékát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan" (11) Azzal az ünnepélyes félmondattal fejeződik be Ámósz könyve, amely nem egyszer hangzott el a próféta ajkáról egy-egy prédikációja végén: „ezt mondja az ÚR". Ebben a könyvben az ÚR igéi vannak, de úgy, ahogyan a gyülekezet hallotta és adta tovább. És mindenki, aki olvassa vagy hallgatja ezeket az igéket, magára értheti. Mert ez a könyv személyesen szólítja meg a gyülekezetet és a gyülekezet tagját. Az üzenete pedig egyértelmű: az Úr tudja egyedül felépíteni, kijavítani, helyreállítani az életünk romjait. Ahogy a mai evangéliumi részben is olvassuk: aki mindenestől fogva bűnben és vakon született, tanítani tudta a többieket, mert Jézus általa teljesen helyreállt és megjavított lett nemcsak a látása, hanem az egész élete.
Fohász: Jézus Krisztus, köszönöm Neked helyreállító és mindent megjavító kegyelmedet. Tudom, Uram, hogy manapság már semmit se javítanak, csak lecserélnek. Köszönöm, hogy engem nem cserélsz le, hanem használni akarsz, hogy tanítsam embertársaimat. Ámen.
2024. február 8., csütörtök
2024. február 08., címkék:Ám 9,1–10 és Jn 9,18–23
(ÓSZ) „Megrostálom Izráel házát, mintha rostában ráznák, melyből egy szem sem esik a földre" (9). „Szétrázom Izráel házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem" – így fordítja Károli. Ez olyan rosta, amilyet a házépítésnél a kőműves használ a homok kirostálására. A szem, ami fönnmarad, az apró kő. Vagy olyan rosta, mint a szita, amellyel a lisztet tisztítják, akkor a fönnmaradó szem a korpa és a szemét. Elsőre nagyon furcsán hangzik számunkra a hasonlat. Ez a kép a fejezet teljes összefüggésében erről szól: az ítélet elől senki nem menekül meg. A rostában az Úr azokat fogja meg, akik el akarnak menekülni a büntetés elől. A maradék pedig az, ami áthull a rostán. A furcsa prófétai kép meglepő módon értékeli, ami Izráellel történik: az Úr megrázza a rostát. Ez a rázás azonban nemcsak tragédiát jelent, hanem menekülést is a maradék számára.
Fohász: Uram, szeretnék én is azok közé az emberek közé tartozni, akiket Te megrostálsz. Áthullnak a rostán, és megmarad az életük az örök életre. Könyörülj rajtam, hogy ne meneküljek a Te megrázó dolgaid, szavaid, kegyelmed elől, és elhiggyem, hogy a rostából a Te kezedbe hullok bele. Ámen.
2024. február 7., szerda
2024. február 07., címkék:Ám 8 és Jn 9,13–17
(ÓSZ) „Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására" (11). Ámosz jövendölése nem egyszerűen azzal fenyeget, hogy nem lesz ige, hanem arról a szenvedésről szól, amely azokat sújtja, akik majd keresni fogják az igét, de már nem találják. Isten népe életéhez hozzátartozik az ige, nem lehet meg nélküle. Az izráeli hagyomány azonban régi idők óta tudott olyan ínséges időkről, amikor hiányzott Isten kinyilatkoztatása (1Sám 3,1). Ámósz próféciája egy ilyen időszak eljöveteléről szól. Ez talán rosszabb lesz, mint maga az eljövendő pusztulás. Csak az emberiség legszörnyűbb szenvedéséhez, az éhínséghez tudja hasonlítani. Éhség és szomjúság lesz ez: a lélek éhsége és szomjúsága Isten igéjére. Éhség és szomjúság, amely földi eszközökkel olthatatlan. Semmi sem elégítheti ki azt az embert, aki elveszti Istennel való közösségét.
Fohász: Uram, én is sokszor próbáltam már oltani lelki éhségemet és szomjúságomat földi dolgokkal: kenyérrel és vízzel, nemesnek vélt italokkal, szép helyek felkeresésével, hosszú pihenéssel, látszólagos kegyességgel. Segíts, hogy Te légy életemnek egyedüli, tiszta forrása, aki megelégítesz házadnak javaival. Ámen.
2024. február 6., kedd
2024. február 06., címkék:Ám 7 és Jn 9,1–12
(ÓSZ) „Ezt kérdezte tőlem az ÚR: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: függőónt. Akkor ezt mondta az ÚR: Függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt" (8). Megmérettetés alatt nem csak arra szabad gondolnunk, hogy előttünk áll egy nagy feladat, egy nehéz vizsga vagy egy hosszú, küzdelmes út. A próféta szerint az igazi mérőeszközök az Úr kezében vannak. A látomás értelmét is a függőón adja. Az Úr ellenőrzi népét, hogy megfelel-e a követelményeknek. Elkerülhetetlen ez a megmérettetés. Az ellenőrző szerszám pedig annak a kezében van, aki pontosan meg tudja állapítani a tényállást, nem téved. Azzal, hogy az Istent úgy ábrázolja, mint egy kőművest, aki ellenőrzi, hogy jól épült-e a fal, a próféta azt adja tudtul, hogy az Úr nem találomra dönt népe sorsában, hanem meggyőződik az igazságról, és ennek alapján mondja ki az ítéletet.
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy alkalmazkodóan, emberi módon közeledsz hozzám, és méred meg életemet. Könyörgöm a bűnök bocsánatáért és az örök életért, hogy lássam én is minden nap a függőónt, és odamérjem magam a Te igédhez. Ámen.
2024. február 5., hétfő
2024. február 05., címkék:Ám 6 és Jn 8,48–59
(ÓSZ) „Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza" (1)! Akik jólétben és gondtalanul élnek, biztonságban érzik magukat, és nem szeretik, ha arról beszélnek, hogy ennek az állapotnak egyszer vége szakad. Ámósz szavai azt sejtetik, hogy arra, amit ő a közelgő veszedelemről prédikált, azt válaszolták, hogy messze van az még, ha eljön egyáltalán. A próféta afféle vészmadár, aki mindjárt végromlásról beszél, ha valami nem tetszik neki. A nép a boldog jövő biztosítékát a gazdagságban és az ország hatalmában látja. Ez a kísértés mindig megejti a hatalmon levőket. A prófétában csendháborítót, a jó közhangulat megzavaróját látják. Jézus Krisztus – az evangélium szerint – miattunk és értünk szeretett vészmadárkodni: gyakran megzavarta szavával a közhangulatot, hogy gondozzuk jobban Isten színe előtti életünket.
Fohász: Úr Jézus, kérlek, segíts ma arra gondolni, hogy csak Veled, Benned tapasztalhatom meg, milyen az igazi csend. Zavard meg a hangulatomat, a gondtalan életemet, vess véget annak az állapotnak, hogy csak gondjaim, bajaim, betegségeim kössék le a lelkemet. Légy szabadítóm és megváltóm! Ámen.
2024. február 4., vasárnap
2024. február 04., címkék:Ám 5 és Jn 8,37–47
(ÓSZ) „Az URat keressétek, és életben maradtok" (6)! Sokféle recept van arra nézve, hogyan maradjunk életben, hogyan éljünk élhető, egészséges életet. Súlyos balestek után szoktuk hallani azt, hogy a beteg még „életben van, az alapvető életfunkciói működnek, remény van a felépülésére". Hasonló dolog mozgatja Ámószt, mikor az Úr keresésére szólítja fel népét. Akkoriban nem volt egyszerű dolog Istent keresni, mert az ember nem mehetett el rögtön a három ismert szentély egyikébe. De tudta, ha elmegy, és ott találkozik az Úrral, mert áldozatot mutat be neki, akkor választ kap, reményt kap. Áldott lesz a földje, a jószága, az élete. Megszerzi, amit Istentől akar. A próféta azonban nem efféle keresésére hívja népét. Az Urat keresni azt jelenti, hogy a jót, az életünket betöltő és felemelő igazságot keressük. Egyedül azt, amit ő akar nekünk adni, hogy életben maradhassunk.
Fohász: Uram, köszönöm, hogy úgy jelentetted ki magadat, hogy Te vagy az út, az igazság és az élet. Segíts, hogy ne keressek más utat, ne térjek tévutakra, ne lássam a hazugságban az igazságot, és ne keressek halálos dolgokban életet. Ámen.
2024. február 3., szombat
2024. február 03., címkék:Ám 4 és Jn 8,30–36
(ÓSZ) „Olyanok lettetek, mint a tűzből kiragadott üszkös fadarab" (11). A katasztrófák, a fájdalmak és a veszteségek sosem feleslegesek. Mindig azt mutatják meg, mennyire relatív minden, amiben bízni szoktunk, amire azt mondjuk, hogy biztonságot ad nekünk. Az embernek veszítenie kell, hogy ne elégedjen meg azzal, amije van, hanem a legfontosabbat keresse. Ámósz egy üszkös, tűzből kiragadott fadarabhoz hasonlítja népét. Ők nem ilyennek látják magukat. Úgy gondolják tovább tudnak égni, és még van bennük erő. Az Úr bánásmódja által tanulják meg, hogy ő formál, teremt, és csak ő ismerteti meg igazi szándékát az emberrel. Üszkös fadarabként nem tudunk Istennek szolgálni, de mint az ő népének élő fája, szolgálhatunk egymásnak igazi gyümölcsökkel.
Fohász: Seregeknek Ura, tűzön és vízen is átvittél már engem: hitet és embert próbáló dolgokon. Mégsem fordultam Hozzád teljes szívvel. Formálj ma kegyelmeddel, hogy előtted éljem meg ennek a napnak minden örömét, gondját és baját. Ámen.
2024. február 2., péntek
2024. február 02., címkék:Ám 3 és Jn 8,21–29
(ÓSZ) „Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket" (2). Csak veletek lettem bizalmas, csak titeket ismertelek meg – így szól az eredeti szöveg szerint az Úr Ámósz próféta által. Isten nem egy hatalmas és minden tekintetben fejlett nemzetet választott magának. A rabszolgákat választotta, akikről levette igájukat, akiknek országot adott, akiket a legnagyobb ajándékkal ajándékozott meg: önmagával. Ugyanakkor nem azért választotta őket, hogy minden bűnüket elfedje, vagy minden bajtól megvédje, és egyáltalán nem azért, hogy minden igényüket kielégítse. Ezért vagyunk minden nap számonkérhetőek. Forduljunk az Úrhoz azzal az imádsággal, amit a Csak Te kórus így énekel:
Fohász: „Teveled, Teveled, csak Veled, csak Veled, Veled járok, Jézus Krisztus, végy a tenyeredbe. Formáljál, neveljél, utamon segítsél, én Megváltóm, hű Barátom, mindig Te vezessél. Fejemet, szememet, testemet, lelkemet, Reád bízom, Uram Jézus, Te gyógyíts meg engem. Te vagy az életem, Te vagy a mindenem, Te vagy az én reménységem, mindörökké, Ámen."
2024. február 1., csütörtök
2024. február 01., címkék:Ám 2 és Jn 8,12–20
(ÓSZ) „Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Izráelnek. (...) A názírokat borral itattátok, a prófétákra meg ráparancsoltatok: Ne prófétáljatok" (6.12)! Három vagy négy vétek az nem is olyan sok!? Isten úgy gondolta, hogy népe legalább az egyik kezén meg tudja számolni, hogy hol, miben és hogyan vétkezett. De ez sem ment nekik. Az ilyen matematikával mindig bajban vagyunk mi is, hívő emberek. Jobb, ha valaki más számolja meg helyettünk, ha valaki más kalkulál azzal, amit mi követtünk el. A próféta szerint Isten népe nem tanulta meg a kalkulust, illetve nem azzal számol, ami az Úr előtt igazán fontos. Elhívott megszentelt embereit itatja le, vagy hallgattatja el. Isten színe előtt ez megbocsáttathatatlan. Tanuljunk meg azzal számolni, hogy az Úr hozzánk, értünk, miattunk küldte el legszentebb, legelhivatottabb prófétáját, Jézus Krisztust: egyedül tőle függ a megbocsátás.
Fohász: Uram, Istenem, taníts meg jól számolni a vétkeimet! És számolni azzal, hogy megkísérthető, eltéríthető vagyok, aki gyakran a tökéletesség látszatával akarok mások előtt mutatkozni. Könyörülj rajtam, mikor azt szeretném, hogy hallgass, hogy ne figyelmeztess. Támassz bennem igaz hitet, hogy Téged követhesselek, és szentnek tartsalak. Ámen.
2024. január 31., szerda
2024. január 31., címkék:Ám 1 és Jn 8,1–11
(ÚSZ) „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ" (7). Jézushoz egy házasságtörésen ért asszonyt hoznak, akit a mózesi törvények szerint meg kellene kövezni. De ő nem azért jött, hogy az embereket elítélje, hanem hogy megmentse. Az asszonyt is megmenti, és megadja neki annak a lehetőségét, hogy megváltozzon. Mégpedig úgy, hogy felmenti őt a jogos ítélet alól. Mi se ítélkezzünk az emberek fölött, hanem forduljunk hozzájuk olyan szeretettel, amilyennel mennyei Atyánk szeret bennünket.
Fohász: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj és meggyógyul" (Mt 8,8) az életem. Ámen.
2024. január 30., kedd
2024. január 30., címkék:Hós 14 és Jn 7,40–53
(ÚSZ) „Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban" (43). Jézus jelenléte és tanítása a vele találkozó ember életében meghasonlást válthat ki. Ezért van, aki elfordul tőle. De van, aki elfogadja őt, és megtér. A megtért ember viszont meghasonulhat azzal a közösséggel, amelyben addig élt, de az is lehetséges, hogy önmagával is meghasonlik. A keresztyén lét nem könnyű, állandó külső és belső harcok jellemezhetik. Az Úr adjon nekünk erőt, hogy ezekben a harcokban megmaradjunk és kitartsunk hitünkben. Hogy megmaradjunk és kitartsunk mellette.
Fohász: Munkáld bennünk, Urunk, hogy a felénk irányuló támadásoknak ellen tudjunk állni. És kérünk, ajándékozz meg minket azzal a szelídséggel, amely Benned megvolt. Ámen.