2025. február 10., hétfő
2025. február 10., címkék:5Móz 32,1–25 és Lk 10,17–20 (ÚSZ) „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben" (20). Amikor az ember az Urat szolgálva csodákat tapasztalhat, azt hihetetlen áldásként éli meg. Amikor egy lelkész azt látja, hogy igehirdetése nyomán valakinek megváltozik az élete, boldog, mert nem volt hiábavaló a fáradozása. Amikor egy gyülekezet megszervez egy jól sikerült alkalmat, boldog, mert közösségként ünnepi magaslatokat járhattak meg, ami által együtt épültek. Jézus mégis azt mondja, ne annak örüljünk, ha munkánk gyümölcseit tapasztaljuk. Mert ez a tapasztalás csalóka. Olykor elmarad, és az ember, a közösség szíve megkeseredik. Máskor pedig éppen elbizakodottságra ad okot. Annak örüljünk, ami nem tőlünk van: mennyei üdvösségünk bizonyosságának, amely nem hangulatok, keserű vagy boldog tapasztalatok függvénye, hanem igaz Istenünk munkája.
Fohász: Uram, hála és dicséret legyen Neked, amiért nevemet felírtad magadnál a mennyben, és életem folyton a szemed előtt van. Nem fordulsz el tőlem, nem hagysz el sem jó, sem rossz tapasztalataimban. Köszönöm! Ámen.
2025. február 9., vasárnap
2025. február 09., címkék:5Móz 31,14–30 és Lk 10,1–16 (ÚSZ) „Békesség ennek a háznak" (5)! Ismerjük csodaszép református köszönésünket: Áldás, békesség! A békességbe nem fér bele sem ellenségeskedés, sem viszálykodás, sem feszült hangulat. Ha egy háznak békessége van, talán az egyik legnagyobb földi kincset birtokolja. Ha egy gyülekezetben békesség van, bizonyosan nem gyaláztatik egyháza miatt Krisztus neve. Talán bele sem gondolunk, milyen nagy dolgot kívánunk egymásnak, amikor ezzel a köszöntéssel indítjuk találkozásainkat. A régi korokban komolyan vették azt, hogy a kimondott szónak hatalma van. Ahogyan a teremtő Isten a nem létezőkből a létezőket szava által hozta létre, úgy az ő képére teremtett ember szavában is lehet teremtő erő. Ebben a tudatban mondom most: Legyen békessége a Te házadnak, Kedves Olvasó!
Fohász: Urunk, tégy bennünket a Te békességed hordozóivá, hogy bármerre vezessen is mai utunk, a Te békességed követségében járjunk. Nagy szükségünk van nekünk magunknak is a Tőled jövő lelki békére, mert tudjuk, magunktól sokszor viszálykodást és ellenségeskedést szítunk. Ámen.
2025. február 8., szombat
2025. február 08., címkék:5Móz 31,1–13 és Lk 9,57–62 (ÓSZ) „Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák és tanulják meg, hogy féljék Isteneteket, az Urat mindenkor" (13). Hol vannak fiaink a templomokból, egyházi rendezvényekről? Valóban csak a korszellem tartja őket távol? Mai igénk önvizsgálatra hív bennünket. Volt-e alkalma gyermekeinknek mellettünk felcseperedve hallani a Krisztusban nyert üdvösségről? Megtanulhatták-e szavainkból, viselkedésünkből, a dolgokhoz való viszonyulásunkból, hogy szabadító Istenünk mellett nincs helye más erőknek és hatalmaknak? Ki ne hallotta volna már: Majd, ha nagyobb lesz, el- dönti, akar-e megkeresztelkedni. Majd iskoláskorában eldönti, akar-e hittanra járni. Pedig senki sem születik istenismerettel. Fiaink és lányaink tőlünk tanulhatják meg Jézus Krisztus követését.
Fohász: Könyörülj rajtam, Istenem, mert számos módon akadályozom az utánam következő nemzedék Hozzád jutását! Hívd el, rendeld örök életre gyermekeimet, unokáimat, hogy mindenkor Téged féljenek! Ámen.
2025. február 7., péntek
2025. február 07., címkék:5Móz 30 és Lk 9,49–56 (ÓSZ) „Sőt inkább nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben; teljesítsd hát azt" (14)! Isten kijelentett akarata, az, hogy mi válik az ember javára és mi dönti romba, már az Ószövetségben is ismert volt, hiszen az Úr nyilvánvalóvá tette törvényében. Ezért is tekintett az ószövetségi ember a törvényre és parancsolatokra csodálatos ajándékként – hiszen bizonyítékai annak, hogy Isten nem elérhetetlen magasságokban, rezzenéstelen ridegséggel trónol, hanem életadó szava által egészen közel jött. Sokszor tekintünk úgy az ószövetségi törvényekre, mint amelyek betarthatatlanok, csak ítéletünkre vannak, pedig azt is mutatják, hogy Isten sosem hagyja pásztor nélküli nyájként kóborolni az övéit. Vezet, irányít, utat mutat. S ami még több: törvénye által is a Krisztushoz vezető utat mutatja.
Fohász: Ragyogjon fel, Uram, a Te akaratod törvényedben, láttasd meg velem benne annak gyönyörűségét, hogy közel vagy hozzám. Munkáld bennem akaratod felismerését és cselekvését egyaránt! Ámen.
2025. február 6., csütörtök
2025. február 06., címkék:5Móz 29 és Lk 9,46–48 (ÚSZ) „Jézus pedig ismerve szívük gondolatát..." (47). A földi Jézus ismerte tanítványai szívének gondolatát. Ez alapján mennyire ismerheti a mennybe ment, megdicsőült Jézus a mi szívünk minden rezdülését is! Tudja, ha repes az örömtől, látja, ha fájdalom hasít belé. Tisztában van kósza gondolatainkkal és kiérlelődő terveinkkel egyaránt. Éppen ezért tud mindig húsbavágó tanítást adni nekünk. Ahogy egykori tanítványainak a kisgyermek példájával, úgy nekünk, mai tanítványainak is mindazzal, ami éppen javunkra, okulásunkra szolgál. Tekintsünk így, ezzel a fentről való látásmóddal életünk mai eseményeire: általuk a szívünk szándékait ismerő Urunk tanít bennünket.
Fohász: „Szelíd szemed, Úr Jézus, jól látja minden vétkemet" (RÉ21 723), de látja minden örömömet, vágyamat is. Segíts, hogy minden gondolatom Nálad kössön ki. Minden rezdülésemben Téged akarlak tudni, én Uram, én Istenem. Ámen.
2025. február 5., szerda
2025. február 05., címkék:5Móz 28,49–69 és Lk 9,37–45 (ÚSZ) „Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem" (38). Egyetlen fiúgyermek. E tény sok reményt és ugyanannyi veszélyt rejt. Itt áll előttünk egy apa, aki nem maradt gyermektelen, hiszen született egy, egyetlenegy fia. Ráadásul akkori mércével mérve a fiú utód nagy áldás. Ennek az apának azonban fia betegsége miatt ez az egyetlen esélye dőlt romba. A tanítványok csődje után az utolsó reménysége az marad hát, hogy Jézus meggyógyítja beteg fiát. És az Atyaisten Egyszülött Fia, aki önmagát nem kímélte, hanem halálra adta mindannyiunkért, nem küldi el magától, sőt új, egészéges élettel ajándékozza meg az apát és fiát (Róm 8,32).
Fohász: Drága Jézusom, Te, aki fájdalmak férfia voltál, önmagadat nem kímélted, nekem viszont a teljes életet szerezted meg, segíts, hogy a dolgok mélyére lássak, hogy egészségben és betegségben is Hozzád folyamodjak áldásért. Ámen.
2025. február 4., kedd
2025. február 04., címkék:5Móz 28,15–48 és Lk 9,28–36 (ÓSZ) „Nem szolgáltál Istenednek, az Úrnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened" (47). Tükröt tart elénk az ószövetségi igeszakasz: a mindenkori ember tükörképét látjuk meg benne. Amikor jól megy sorunk, rendes kerékvágásban haladnak dolgaink, még szolgálni is elfelejtünk Istennek, nemhogy örömmel és jó szívvel tennénk azt. Élvezzük szent fényének napsugarát anélkül, hogy eszünkbe jutna, mennyire nem természetes mindez. Aki bővelkedik, át sem érzi annak terhét, milyen is lehet híján lenni a dolgoknak. Azt gondolja, a maga becsületes munkája gyümölcseit élvezi, akinek pedig nincs, az léha, tékozló vagy lusta. Pedig a kérdés nem az, hogy bővelkedik vagy szűkölködik-e bárki. Minden azon fordul meg, tud-e örömmel és jó szívvel szolgálni. Jóban vagy rosszban, sima vagy göröngyös úton, de örömmel és jó szívvel szolgálni.
Fohász: Keskeny út vezet, Uram, az üdvösségre, amelyen, tudom, emberi önigazultságunkat, értelmetlen örömeinket le kell vetkeznünk. Taníts a bővelkedésben is, a szűkölködésben is Neked szolgálni jó szívvel. Ámen.
2025. február 3., hétfő
2025. február 03., címkék:5Móz 28,1–14 és Lk 9,23–27 (ÚSZ) „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti" (24). Első pillanatban ellentmondásosnak vagy éppen fenyegetően hangzik Jézus szava. Pedig szavainak éppen nem ez az éle. Sokkal inkább arra mutat rá, hogy az az élet, amely önmaga körül forog, amely kíméli magát a szolgálatban, takaréklángon ég – az gyümölcstelen, haszontalan és hiábavaló élet. A vége mindenképp lassú elsorvadás. Meg akarta menteni magát, közben épp a lényeget veszítette el: elfelejtett élni. Amely élet pedig Jézusért égve él, végül igazi önmagára fog rátalálni. Krisztus követésében felragyog rajta Urának arca, kiformálódik eredeti, teremtett istenképűsége.
Fohász: Krisztusom, bár mindannyiunk vágya a hosszú, egészséggel, boldogsággal teljes emberi élet, mégis, hadd kérjek ma Tőled tartalmas életet, amely Téged szolgál, érted ég. Segíts krisztusi élettel dicsérnem nevedet! Ámen.
2025. február 2., vasárnap
2025. február 02., címkék:5Móz 27 és Lk 9,18–22 (ÚSZ) „Kinek mond engem a sokaság" (18)? Minden ember mutat egy látszólagos képet magáról a többiek felé. Szeretné, hogy jobbnak, többnek lássák mások. Egy egész iparág épül erre az emberi vágyra. „Kinek mond engem a sokaság?" Szépnek? Fittnek? Gazdagnak? Konyhatündérnek? Tökéletes szülőnek? Jézus viszont nem a tömeg elismerésére vágyik. Kérdése arra irányul, hogy mindenkiben magában megszülessen a felismerés: a szenvedő, a halált is felvállaló vándortanítóban maga a mindenható Isten jött közénk. Ő nem a semmit láttatja valaminek, hanem a semmire tartottban láttatja meg a mindenséget.
Fohász: Uram, Te gyengének, eltiporhatónak jöttél, hogy bennünket, porszemeket magadhoz emelve dicsőségre magasztaljál. Micsoda szeretet van Benned, hogy mindezt nem kioktatva, dörgedelmesen ítélve teszed, hanem szelíden, csendes áldozatoddal. Zengjen hát a dicséret, mely Téged magasztal a világ mind a négy sarkáig hatóan. Ámen.
2025. február 1., szombat
2025. február 01., címkék:5Móz 26 és Lk 9,12–17 (ÓSZ) „Istenednek az Úrnak szent népe leszel, ahogyan megígérte" (19). Minden szent, ami Isten számára lett elkülönítve. Szent a perselypénz, mert előre félreteszem, hogy vasárnap bedobjam a templomi perselybe. Szent az úrvacsorai kenyér, mert kiemelem hétköznapi valóságából, és a bűnbocsánat jegyeként felajánlom. Szent az időm, amikor a nap meghatározott pontján elcsendesedem, imádságos lélekkel elolvasom az igét. Én magam pedig akkor vagyok szent, amikor életemet Istennek ajánlva engedem, hogy nagy cselekedetei mások előtt is nyilvánvalókká legyenek. Mindezek mögött az én döntésem áll. Mennyivel erősebb azonban az a szent lét, amely Isten elhívásán alapul: márpedig így vagyunk az Úrnak szent népe. Elválasztott, kiemelt bennünket a hétköznapiságból, a maga számára különített el.
Fohász: Háromszor szent a Te neved, Uram, Istenem! Köszönöm, hogy minden melletted való döntésem mögött ott áll a Te örökkévaló hívásod. Hála Neked, hogy szent népedet kézen fogva vezeted és megtartod mind a világ végezetéig. Ámen.
2025. január 31., péntek
2025. január 31., címkék:5Móz 25 és Lk 9,1–11 (ÚSZ) „Azután elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát" (2). Minden szülőnek elmondom a keresztelés előtt, hogy egyikünk sem tudja a gyermekébe a hitet furkósbottal beleverni. Ez nincs a hatalmunkban. De az igen, hogy szavainkkal, tetteinkkel bizonyságot tegyünk előttük Jézusról. Hogy a hétköznapokban és az ünnepekben a személyes hitünket odaéljük eléjük. Ezt megtehetjük, sőt pontosan ez az, amit elvár tőlünk Isten. Ez a küldetésünk. Gyermekünknek, házastársunknak, szüleinknek, barátunknak, kollégánknak, szobatársunknak, betegtársunknak hirdetnünk kell Isten országát. Pál apostol is erről beszél: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Amint meg van írva: Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik" (Róm 10,14-15)! Fohász: Uram, köszönöm, hogy engem is megbízol szolgálattal. Te nem vársz tőlem sem többet, sem mást, mint azt, hogy amit melletted megtapasztaltam és Igédben felismertem, arról mások előtt szeretettel bizonyságot tegyek. Légy velem, Uram, ebben a küldetésben! Ámen.
2025. január 30., csütörtök
2025. január 30., címkék:5Móz 24 és Lk 8,40–56 (ÚSZ) „Valaki megérintett, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem" (46). Csodás, gyógyító érintések. Engedjük mi is, hogy Jézus megérintsen! Nem fizikai érintésre kell gondolnunk, hanem a vele való őszinte, bizalmi kapcsolatra. Arra a hitre, ami Jairusban volt, ami a beteg nőben volt: hogyha megérintem, ha kapcsolatba kerülök vele, akkor meggyógyulok. Így kell Isten elé járulnunk szívünk és lelkünk feltárásával. Ha kényelmetlennek érezzük is, de fel kell tárnunk előtte életünk fájdalmait, bűneit. Talán azt, hogy jobban figyeltünk a tömegre, a környezetünkre, a világra, mint saját lelkünkre, szeretteinkre, családtagjainkra, és legfőképpen, mint őrá, Istenre. Őszinte bűnbánattal, nyílt szívvel – férfiként, apaként, férjként vagy nőként, anyaként, feleségként – térdre kell esni Isten előtt, elismerve hatalmát és dicsőségét. Ez hozza az isteni erő átáramlását az életünkbe. Ez ad új életet. Fohász: Úr Jézus, köszönöm, hogy személyes kapcsolatom lehet Veled! Lélekben előtted leborulva eléd hozhatom minden gondomat, fájdalmamat, betegségemet, halott ügyeimet, sérült kapcsolatomat, egész megsebzett életemet. Köszönöm, hogy gyengéd szereteteddel nekem is azt mondod: „ne félj, csak higgy" (Mk 5,36)!
2025. január 29., szerda
2025. január 29., címkék:5Móz 23,2–26 és Lk 8,26–39 (ÚSZ) „Leborult előtte, és hangosan ezt mondta: (...) ne gyötörj en gem" (28)! Szomorú azt látni, hogy a történetben sem a disznópásztorok, sem a gadaraiak, de még a tanítványok sem, egyetlen ember sem, csak a démonok borulnak le Jézus előtt. Isten azonban csak a démonokkal, a gonosszal szemben kíméletlen. Az emberrel viszont – bár nem érdemeljük meg – végtelenül türelmes. Nem akarja, hogy elvesszünk, hanem hogy megtérjünk és éljünk (ApCsel 11,18). Ennek az isteni üdvtervnek kicsinyített mása a gadarai megszállott ember meggyógyításának a története. Isten átlépte a menny és a föld határát, eljött ebbe az őt elutasító embervilágba. De nem megsemmisíteni jött, hanem végtelen szeretetével meggyógyítani. Megmenteni és örök országának ajándékával meggazdagítani. Az Úr Jézus végtelen szeretettel és türelemmel közeledik ma is mi- hozzánk. Fohász: Uram, Jézus, a Te kezedben van minden hatalom mennyen és földön, és Te ítélsz meg élőket és holtakat, de igazságodat átragyogja a Te szereteted és a Te kegyelmed. Köszönjük, hogy nem elveszíteni, nem elítélni akarsz minket, hanem megtartani, megtisztítani, meggyógyítani. Nekem is erre van szükségem, Uram. Ámen
2025. január 28., kedd
2025. január 28., címkék:5Móz 22,13–23,1 és Lk 8,19–25 (ÚSZ) „Az én anyám és az én testvéreim" (21). Az első legációmra készülve nagyon izgultam az igeszolgálat miatt, de a messze levő gyülekezetekbe való eljutás miatt is. Azonban a legnehezebb az volt, amikor tudatosult bennem, hogy éppen a legmeghittebb ünnepet, a karácsonyt – életemben először – nem a családommal fogom eltölteni. Viszont a mai napig emlékszem arra is, hogy mindezt mély békesség, sőt vágyakozó öröm váltotta fel, amikor rájöttem, hogy nem idegenekhez megyek, hanem olyan emberekhez, akik várnak engem, várják Jézus karácsonyi örömüzenetét, amit én vihetek hozzájuk. Olyan emberekhez megyek, akik szintén Krisztus családjába tartoznak, vagyis egy család vagyunk. A keresztyének közösségéhez tartozni, azokhoz, akik az Úrra figyelnek, az ő szeretetét élik meg: óriási kegyelem és hatalmas gazdagság mindnyájunknak. Éljünk úgy, hogy ezt más is így gondolja! Fohász: Úr Jézus Krisztus, köszönöm, hogy tagja lehetek a Te nagy családodnak. Köszönöm a gyülekezetet, amelyben Tőled testvéreket, szülőket, gyermekeket kaptam. Segíts nekünk, Uram, a szeretet nagy parancsát megélve a Te dicsőségedet szolgálni, hogy mások is vágyjanak közénk jönni és Hozzád tartozni. Ámen.
2025. január 27., hétfő
2025. január 27., címkék:5Móz 22,1–12 és Lk 8,16–18 (ÚSZ) „Lássák a világosságot" (16). Lehet igen díszes és nagyon drága egy csillár, de ha nem világít, akkor éjjel, a sötétben semmi hasznát nem vesszük. Akkor felesleges. A lámpa lényege, hogy be van-e kötve az áramforrásba, és így betölti-e a funkcióját. Persze lehet egy működésképtelen lámpa különösen szép, viszont így semmivel sem különb egy másik dísztárgynál. És lehet, hogy egy lámpa nagyon szegényes, talán csak egy foglalatból meg egy izzóból áll, de ha világít, mert be van kötve az áramkörbe, akkor hasznos. Hiszen világít a sötétben. Az egyház esetében is ez a lényeg. A gyülekezetünk életében és a személyes hitéletünkben is az a fontos, hogy összeköttetésben legyünk Istennel, hogy kapcsolódjunk az Úrhoz, hogy világítsunk. Minden más Isten kegyelmétől és örök tervétől függ. Fohász: Uram, Istenem, köszönöm, hogyha életem szegényes is, erőm elhagy, hitem sokszor bizonytalan, mégis: összeköttetésben lehetek Veled. Add, hogy egyre fényesebben ragyogjon át mindenen, amit teszek, amit szólok az, hogy én a Tied vagyok. Megbocsátó és megszentelő kegyelmeddel jöjj, és formálj engem és gyülekezetemet, hogy minél több ember lássa, hogy a Tieid vagyunk. Ámen.
2025. január 26., vasárnap
2025. január 26., címkék:5Móz 21 és Lk 8,4–15 (ÚSZ) „Ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét" (15). A magvető maga az Úr Jézus. A mag az Isten beszéde, az Ige. A szántóföld pedig az igehallgatók: mi, emberek. A gond az, hogy az ember a bűneset óta nem szántóföld akar lenni, hanem magvető. Ma, az internet világában, az online térben már mindenki közölni akar valamit. Mindenkinek van mondandója, ötlete, tanácsa, véleménye az élet bármely területével kapcsolatosan. Mindenki szórni akarja a magot. Hogy az hasznos vagy nem, igaz vagy nem, jó, szép, célszerű vagy sem, az nem érdekes. Igénk viszont egyértelműen azt mondja, hogy a magvető az Emberfia, vagyis Jézus Krisztus. Az ember pedig a szántóföld. Mi a szántóföld kell, hogy legyünk. És ez igen nagy áldás a számunkra, mert amikor hallhatjuk és befogadhatjuk Isten örök érvényű igéjét, akkor gyümölcsöző és boldog lesz az életünk. Fohász: Uram, Jézus, köszönöm Neked mindazt, amit szívembe hullajtott igéddel eddig elvégeztél az életemben. Dicsőség Neked mindazért az igért, ami nem tért Hozzád üresen, hanem megcselekedte bennem azt, amit Te akartál (Ézs 55,11), amely sok jó gyümölcsöt hozott az életembe. Ámen.
2025. január 25., szombat
2025. január 25., címkék:5Móz 20 és Lk 8,1–3 (ÚSZ) „És néhány asszony..." (2). Ahogyan tegnap, ma is a nők vannak Isten üzenetének középpontjában. Méghozzá a Jézust követő, az őt és tanítványait szolgáló, segítő asszonyok. Bizony, ma is fontos szerepet töltenek be a nők Krisztus egyházában, gyülekezeteink életében. Példaadó hűséggel és áldozatkész szolgálattal részt vesznek az istentiszteleteken, bibliaórákon, énekkarban, a gyülekezeti alkalmak szervezésében. Anyagi támogatás, fizikai munka terén, de lelki téren, imaszolgálatban is elől járnak Isten országának építésében, az evangélium terjesztésében. Gondviselő szeretettel állnak mellettünk anyaként, feleségként, nagymamaként, nagynéniként. Vajon megkapják-e a kellő figyelmet és megbecsülést a részünkről? Fejezzük ki hálánkat feléjük! Hadd tudják és érezzék, hogy látjuk és értékeljük az értünk, a családunkért, a gyülekezetért, Krisztus egyházáért sokszor erejükön felül végzett szolgálatukat! Fohász: Uram, Istenem, köszönöm Neked a Téged és tanítványaidat szolgáló asszonyok példáját. És köszönöm azokat, akik engem is ilyen gondviselő szeretettel neveltek, támogattak, és a Te követésedre buzdítottak, vezettek. Segíts hálámat méltó módon kifejezni feléjük, akik az evangélium terjedését ma is lankadatlanul szolgálják. Ámen.
2025. január 24., péntek
2025. január 24., címkék:5Móz 19 és Lk 7,36–50 (ÚSZ) „Hiszen nagyon szeretett" (47). Nem valószínű, hogy ennek a nőnek egy egész polcnyi nárduskenete volt odahaza alabástromtartókban. Valószínűleg a legdrágábbat, a legértékesebbet hozta. Nem kalkulált, nem számolgatta a költségeket, amikor Jézus iránti szeretetét akarta kifejezni. Mert az Isten iránti szeretet és hála ilyen, nem méricskél. Nem azt nézi, hogy mások mennyit szoktak adni, vagy mennyi a kötelező, az előre meghatározott. Mindenét adja. Ennek a nőnek a tettét nem képes megérteni más, csak az, aki már tudja, hogy mit köszönhet Jézusnak. Aki tudja, Jézus föláldozta magát érte. Ez az asszony azt tette, ami tőle telt. De, ami tőle telt, azt megtette. Vajon tőlünk mi telik? És ami kitelik, azt megtesszük-e? Az igazság az, hogy vagy Jézusra „pazaroljuk" az életünk, vagy valami másra, ami nem örök. Akkor vállunk igazán Krisztust követő tanítványokká, ha ilyen szent tékozlással tudjuk szeretni őt! Fohász: Úr Jézus, köszönöm, hogy nem tekintetted pazarlásnak életedet, véredet adni értünk, bűnös életünkért. Segíts, hogy mi is úgy tudjunk szeretni Téged, ahogyan ez az asszony. Hogy mi se méricskéljünk, hanem amint tőlünk telik, teljes szívünk imádatával szolgáljunk Téged. Ámen.
2025. január 23., csütörtök
2025. január 23., címkék:5Móz 18 és Lk 7,18–35 (ÚSZ) „Ezért így válaszolt nekik..." (22). Keresztelő János a börtönben van, és onnan próbál kapcsolatba lépni Jézussal. Ez nem egyszerű, hiszen nem látja személyesen azt, akitől a választ várja. Van tehát távolság Isten és az ember között, de ez nem zárja ki a párbeszédet. Lám, János is választ kap. Mert Isten számára fontos, hogy választ adjon. Az nem kérdés, hogy Isten tud válaszolni minden kérdésünkre, az annál inkább, hogy mi tényleg kíváncsiak vagyunk-e rá? Valamilyen válaszra biztosan kíváncsiak vagyunk, merüljön az fel életünk bármelyik területén, de vajon Isten válaszára kíváncsiak vagyunk-e? Na, ez a döntő! Érdekel-e, hogy mit mond Isten? Ha elindulunk Isten válaszának a kikutatására, ha olvassunk a Szentírást, ha imádságban zörgetünk nála, és kérjük a válaszát, ha vágyunk megismerni tanácsát, akkor ő ezt megjutalmazza, és ma is választ ad. Fohász: Úr Jézus, köszönöm, hogy Te mindig hallótávolságon belül vagy. Add, hogy mindennap kíváncsi legyek Rád, és keresselek Téged. Add, hogy minél többen keressük a Veled való kapcsolatot, és hogy készek legyünk arra is, hogyha Te kérdezel minket, akkor a neked szentelt életünk legyen a válaszunk. Ámen.
2025. január 22., szerda
2025. január 22., címkék:5Móz 17 és Lk 7,11–17 (ÚSZ) „Ne sírj" (13)! Jó érzés, amikor valakin segíteni tudunk. Gyermekünk kedves játéka tönkremegy, eltörik. Elkezd sírni miatta. Jó érzés, amikor oda- lépve mellé azt tudjuk mondjuk neki: ne sírj, majd én megjavítom. Milyen jó, ha tényleg képesek vagyunk rá, ha helyre tudjuk hozni azt, ami elromlott! Azonban sokszor bármennyire szeretnénk, nem tudunk segíteni sem magunkon, sem a másik emberen. Képtelenek vagyunk megoldást találni, helyrehozni dolgokat. Ilyenkor, ha azt mondjuk: „ne sírj", szavaink üresen csengenek, nincs mögöttük erő és tudás. Viszont Jézus egyetlen szava sem ilyen! Ő bármit mond, abban erő, hatalom és a képesség van, isteni mindenhatóság. Ez igaz a halállal szemben is. A gyászban, vagy a mikor a halál minket rettent, gondoljunk arra, hogy ő ezt mondja nekünk: „ne sírj", „ne félj", mert „én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11,25). Fohász: Úr Jézus, olyan jó, hogy a Te egyetlen egyes szavad sem üres, hanem tele van igazsággal, erővel, hatalommal. Segíts ezt mindig tudatosítanom, komolyan vennem, amikor igédet hallgatom, olvasom és a szívembe fogadom. Még a feltámadással és örök élettel kapcsolatban is. Ámen.