2024. október 18., péntek
2024. október 18., címkék:Dán 11,21–45 és Mt 27,62–66
(ÚSZ) „Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt" (64). A zsidóság főkegyesei újra összegyűltek Pilátusnál. Pedig nem tehettek meg egy szombatnapi járóföldnél többet. Azonban ha ezer méter után ettek egy falat kenyeret, sajtot, a számláló nullázódott, és mehettek tovább. Tehát a korabeli vallásos aktivisták nasival felpakolva, törvényt hajlítva útnak indultak, hogy meghiúsítsanak egy lehetséges összeesküvést; hogy aláássák mindazt, ami történt. Rettegő tehetetlenségükben lepecsételik a sírt, és őröket állítanak mellé. Nevetségesek. Ahogy néha mi is. Mindeközben Isten csendben marad. De jön az este és a hajnal... a feltámadás hajnala.
Fohász: Uram, sajnálom, hogy sokszor csak sírőrző vagyok. Őrködöm egy halott hagyomány, mozdulatlan szokás felett. Pedig bizonyságtevőnek kell lennem. Segíts, hogy azzá legyek. Ámen.
2024. október 17., csütörtök
2024. október 17., címkék:Dán 11,1–20 és Mt 27,57–61
(ÚSZ) „Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét" (58). Nincs a közelben temetkezési vállalkozó. Valakinek intézkednie kell. Ugye, feltűnt, hogy a tanítványok nem tülekednek elkérni Pilátustól Jézus testét? Szóval, Arimátiai Józsefnek nem kellett hosszú sorban állással tölteni az idejét, mielőtt intézkedett. Nem volt senki, aki akkor komolyabban vette volna a tanítványságát. A mellverős keresztyénségünk álságossága hamar kiderül. Eddig minden szavunkból dőlt a Krisztus drága vére, de ha tettekre kell váltani a kegyes szavakat, hirtelen elapad a folyás. – Hogy nem félt-e József? Dehogynem. Mégis vállalta a gúnyt, akár azt is, hogy kirúgják a nagytanácsból. Mindez nem számított. Miért? Mert a tanítványok ilyenek. Vagyis: akik ilyenek, azok a tanítványok.
Fohász: Uram, rám vajon lehet-e számítani? Félek, hogy én is csak olyan tanítványod vagyok, aki eltűnik a frontvonalból, ha leolvad a kegyesség. Bárcsak egy lehetnék titkos tartalékosaid közül! Ámen.
2024. október 16., szerda
2024. október 16., címkék:Dán 10 és Mt 27,45–56
(ÚSZ) „Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön" (45). Rettenetesen sötét keretbe ágyazta bele az Atya szabadításunk történetét. Hagyta, hogy szeretett Fián kitombolják magukat a sötét erők. Engedte, hogy koholt, becstelen váddal elfogják. Átengedte a nép vérszomjtól megrészegült durvaságának. Hagyta, hogy szögekkel legyen rögzítve a világ Rendje. Tűrte, hogy amikor már csak pillanatok kérdése volt, hogy végre minden a helyére kerüljön, az oda nem illő, pitiáner alakok szerencsejátékkal döntsék el, kié legyen Jézus köpenye. – Belegondoltál már ebbe a botrányba? Isten évezredekig építi az utat, egészen közel jön az emberiséghez Fiában, és végül itt köt ki? Hogy a világmindenség Ura kivérezve haldoklik a kor legmegalázóbb kivégzési eszközén? – Miért pont így?! Azért, hogy a legmélyebb sötétségből mi kimaradjunk. Hogy a megváltás világosságában élhessünk.
Fohász: Istenem, nem várok, nem kérek semmit. Békességed tölt el. Csak elmerülök földig lehajló, pazarló szeretetedben. Dicsőség Neked! Ámen.
2024. október 15., kedd
2024. október 15., címkék:Dán 9,20–27 és Mt 27,31–44
(ÚSZ) „Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet (32). Ha tudta volna, kikerüli az utcán hömpölygő cirkuszt. De pont rajta akadt meg a szemük! Miért nem azok közül választottak, akik együtt üvöltöttek a falkával? Mert éppen ő jött kapóra. Simon. Néhány goromba kéz megragadja, s a következő pillanatban – fogcsikorgató engedelmességgel – a kereszt alá feszíti a vállát. Futólag rápillant arra a másikra. Látja az ütések nyomát, a felszakadt bőrt a hátán. Segíteni akar neki, bár a legnagyobb szívességet Pilátus pribékjeinek teszi, hiszen így gyorsabban haladnak, s még a kellő időben odaérnek a vesztőhelyre. A furcsa, koponya alakú sziklánál leteszi a keresztet. Felegyenesedni is alig bír. Hátralép, megfordul és elsiet. Mintha a vállán ott maradt volna a vörös nyom, a gerenda árka vagy áldása. Szerinted melyik?
Fohász: Uram, bár átvehettem volna a megváltás terhét... csak egy pillanatra... kevesebbre, mint Simon. Tudom, összeomlanék a Tiédből vett töredéknyi fájdalomtól is. De ha csak egy parányit emelném, és követnélek, ez a szolgálat lenne életem értelme. Ámen.
2024. október 14., hétfő
2024. október 14., címkék:Dán 9,1–19 és Mt 27,27–30
(ÚSZ) „Az egész őrség köré gyűlt" (27). Pilátus átadja Jézust a katonáknak. Mintha azt mondaná: Íme, a tiétek! Ártalmatlan. Visszaütni sem tud. Ami rajta van csúfságból, csak kölcsön-dicsőség. Ott áll Krisztus, magára veszi a gyűlölet és fröcsögés terhét, belső emberünk rémes álarcát. A katonák, akik eddig próbálták a rendezvényt biztosítani, most kicsit szórakozhatnak. Azt sem bánják, hogy a komédiáról lemaradnak a habzó szájú farizeusok, a röhögő tömeg, a néma közönnyel csendben bámészkodók és a gyáva helytartó. Igazából nekik mindegy, hiszen a zsoldjukat megkapják. – De legyen már vége a játéknak! Nem, nem a katonák miatt. Jézus miatt. Aki alig várja, hogy kinyújtózzon a kereszten, kitárja karját és életemet ölelésével egészítse ki.
Fohász: Istennek Báránya, tudom, nem gyengeség, nem férfiatlan meghunyászkodás volt az, hogy engedted, játsszanak Veled. Inkább csendes belesimulás az Atya akaratába. Köszönjük, hogy tartod bennünk a lelket. Én is simulni szeretnék. Ámen.
2024. október 13., vasárnap
2024. október 13., címkék:Dán 8 és Mt 27,15–26
(ÚSZ) „Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak" (17)? Nem lehetne mindkettőt szabadon ereszteni? Hadd legyen mindenkinek boldog ünnepe! Szegény Pilátus, hiszen ő mindent megtett, de a tömeg kiáltozása győzött. Valóban? Szerintem nem a csőcselék hisztije győzte meg, hanem ez az egyszerű felismerés: nem menthette meg magát is és Krisztust is. Egy nagy balhé az állásába, egy még nagyobb az életébe került volna. Inkább mosta kezeit. Így maradt a helytartó sikersztorija abban a mederben, hogy neki nem történik baja. A Jézus-ügy azóta is így dől el mindenki életében. Éljek én és haljon meg ő? Vagy éljen ő bennem, és haljak meg én? Isten országának fordított logikája a megváltás csodája: „Aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt" (Lk 9,24).
Fohász: Jézus, bocsáss meg, hogy sokszor elegáns könnyedséggel felmentem magam, Téged pedig kiadlak. Közben iszonyatosan vádol a szívem. Nem a felmentésemet kérem, hanem azt, hogy ments meg magamtól, bűneimből. Ámen.
2024. október 12., szombat
2024. október 12., címkék:Dán 7 és Mt 27,11–14
(ÚSZ) „Jézust pedig a helytartó elé állították" (11). Odaállították, mint valami alkutárgyat. Bántja a füled, ugye? Tárgy. Alkutárgy. Pedig az. Kiállítják Jézust közszemlére, mint valami ünnepi díszt, mert kell a kompozícióhoz. S a díszt majd oda is rögzítik a kereszthez, hogy el ne mozduljon. Komolyan mondom, nem irigylem Pilátust. Látom, ahogy gyöngyözik az izzadság a tarkóján: ebből a kutyaszorítóból nincs menekvés! Mégis, hogy lehet ilyen helyzetben jó döntést hozni?! Sehogy. De ez a bágyadt arcú rabbi olyan különösen viselkedik; nem úgy, ahogy az elítéltek szoktak. Mintha ő lenne a bíró. Ártatlan, mégis előre tudni, hogy mi lesz a vége. Keresztre fogja ezt is küldeni... Aztán harmadnapra...
Fohász: Uram, Istenem, ugye tudod, hogy nekem semmi közöm ehhez az egészhez? Én szabadon engedtem volna a Fiadat minden hallgatása ellenére. Csakhogy nekem sincs felette hatalmam. Még jó, hogy nincs. Ámen.
2024. október 11., péntek
2024. október 11., címkék:Dán 6 és Mt 27,1–10
(ÚSZ) „Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét" (3). Megbánta. Megbántam. Elárulta. Elárultam, árulom őt. Csókkal megyek oda Jézushoz, és közben szánalmas húzásokkal, csalásokkal, megalkuvással, mindent eltipró életrevalósággal teletömött zsebemet hurcolom magammal. Közben sodródom, vergődöm, gyávulok és gyengülök bele mindenbe, és századszor is elszúrom. Júdás megbánta az üzletet, ezért visszaviszi a pénzt. Kéri szépen, amit eladott. Hiába, nem kapja vissza... Itt lapul az én zsebemben is a harminc ezüst. Szánom-bánom, amit tettem! Próbálom tompítani a bűn érzését, de lépteinek nyomát mindenhol hallom. Már-már megfojt, rontja a levegőt, a bensőmig talál utat magának. Szívemben talál lakozást. Elhiteti, hogy ez így marad. Na, persze! Jézusom, szabadíts meg!
Fohász: Uram, kérlek, bocsáss meg! Nem a felmentésedet kérem, hanem azt, hogy ments meg tőle, a bűntől, ami megbetegít, gyötör, szorít, elvesz, ocsmánnyá tesz. Szabadíts meg! Ámen.
2024. október 10., csütörtök
2024. október 10., címkék:Dán 5 és Mt 26,69–75
(ÚSZ) „Péter pedig kinn ült az udvaron" (69). Messziről sokáig lehet Jézust figyelni, de követni tisztes távolságból nem lehet. Úgy nem lehet követni, hogy azt mások észre se vegyék. Elhelyezkedni a lelátón, miközben Jézus a ringben küzd értünk, vagy elegánsan megbújni, titokban, észrevétlenül. Ez nem mehet sokáig. Mert a mi helyünk nem a nézőközönségben van! Ott rontjuk el, hogy kint is vagyunk, meg bent is. Ez történik Péterrel is. Amikor meghallja a kakas hangját, szembesül azzal, amit tett. Vagy inkább: mi az, amit ígért, de nem tette meg. Amiben olyan biztos volt. Amiért kiállt. Akiért kiállt. És éppen őt tagadja meg, és tesz úgy, mintha nem ismerné. Akit szeretett, akiért kész lett volna meghalni. Magabiztos kijelentés, aztán kudarc, bukás... Ezek után Jézus többé rá se néz erre az alakra, nemde?! Ránéz! Megmentő tekintetével keresi. Nincs szemrehányás, csak megbocsátás van és újrakezdés.
Fohász: Úr Jézus, köszönöm, hogy felkelt a nap! Vége a sötétségnek, a szorongásnak. Vége az elvesztett hitpárbajnak. Szól a kakas, és új hajnal van, új élet van... és a Te szelíd tekinteted, amely rám néz. Áldott légy! Ámen.
2024. október 9., szerda
2024. október 09., címkék:Dán 4 és Mt 26,57–68
(ÚSZ) „Jézus azonban hallgatott" (63). Gyakran eljátszom a gondolattal, hogy egyszer szeretnék nagyon komolyan elbeszélgetni Jézussal. Félrevonnám a templomi nyüzsgő tömegben, körbeudvarolnám, megértő tekintettel nyugtáznám, hogy értem én, milyen nehéz neki. Biztosítanám, hogy senki nem szólna egy rossz szót sem, ha most kicsit takarékra állítaná magát, ha kicsit szüneteltetné ezt a Messiás dolgot. Egyébként is, most itt nagy a cirkusz, forrnak az indulatok... Szóval jobban tenné, ha háttérbe vonulna. Ekkor kinyitná a szemét, és beszélni kezdene egy olyan Istenről, aki az emberi kicsinyességre és gonoszságra Fia életével válaszol. Jönne egy megrázó, gyomorforgató történettel a golgotai keresztről, amely nem Isten egyik próbálkozása, hanem az utolsó esély. Majd újra elhallgatna...
Fohász: Kedves Jézus, ne haragudj, ha lerohanlak... de féltelek. Te igazán érzed ijedt szívem lüktetését. Meg sem kell szólalnom... El is hallgatok... És újra megragadom az utolsó esélyt. Ámen.
2024. október 8., kedd
2024. október 08., címkék:Dán 3 és Mt 26,47–56
(ÚSZ) „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai" (56). Ez az egész rettenet, ez a súlyos jelenet, amit képtelenség szavakkal megragadni, csak azért van, hogy beteljesednek a próféciák? Aligha. Az evangélium részletesen ír Jézus szenvedéséről. Nem kendőzi, nem tagadja, nem satírozza. Tele van félelemmel, nyögdelt imádsággal. Már csörtet a csókos barát, és ott csattog a másik a kardjával. Ez már a keresztút. Itt kezdődik a megváltás célegyenese. Ez az utolsó pont, ahol Jézus megállhatna, kiszállhatna. De nem teszi. Nem kívánta a keresztet, nem kereste a szenvedést! De vállalta. Sóhajtsunk egy nagyot, és áldjuk Jézust, hogy végigjárta ezt az utat. Értünk tette, hogy erősek legyünk, ne szégyenkezzünk, ha majd remegni kezd az ajkunk, ha hűl a kezünk, a lábunk és a szívünk.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, áldalak, hogy ennyire szeretsz minket! Hogy nemcsak a kereszten szenvedtél, de átvetted félelmeinket, magányosságunkat. Kérlek, saját kínomban kínlódva, félve élettől-haláltól, maradhassak hűséges Hozzád. Ámen.
2024. október 7., hétfő
2024. október 07., címkék:Dán 2 és Mt 26,36–46
(ÚSZ) „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod" (42). Betelt a pohár! Nem az emberé, hanem az Isten pohara. Mivel? Holt cselekedetekkel, tartalom nélküli szokásokkal, kényelemhez igazított keretekkel, régi beidegződésekkel. A miénkkel. Poharát mi töltöttük meg – de nem mi isszuk ki. A bűntelen annyira szeretett, hogy kiitta a világ színültig levő bűnét, mocskát, hogy kiengesztelje, lenyugtassa jogos haragjában az Atyát. Most véres verejték patakzik az arcán, halálfélelem, maró magány. Majd az üres kelyhet megtöltötte kegyelemmel. Akárhányszor kortyolsz belőle, érezheted Krisztus vérének éltető lendületét, s egy valóságos, időn kívüli Isten-pillanatban találod magad. Ott vagy vele.
Fohász: Jézus, a megváltásom története, az életem múlott azon, hogy kiiszod-e azt a poharat. Köszönöm, hogy megtetted. Nem múló együttérzésből és felületes sajnálkozásból, hanem mert zsigereidben érezted a vesztünket. Ámen.
2024. október 6., vasárnap
2024. október 06., címkék:Dán 1 és Mt 26,30–35
(ÚSZ) „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg" (35). A Jézus-filmek ezt a jelenetet mindig drámaian ábrázolják. Ráközelítenek Péterre, hogy látni lehessen az elszántságot; majd nagyközeli képen látjuk Jézus arcát, hogy érezze minden filmnéző: Jézus kételkedik Péter büszke kiállását hallva. Mert ő pontosan tudja, hogy hősnek nem születik senki. Azok sem, akikre ma emlékezünk. De pont akkor, amikor a körülmények mást diktálnak, amikor a hatalmak mást parancsolnak, amikor a kilátások mást sugallnak – akkor jön az isteni megerősítés és a hit ízig-vérig ható ereje. Nem kell mártírnak lenni ahhoz, hogy ezt valaki megélje! De Péter még nem tart itt. Amíg saját tartalékaiból él, amíg nem ér saját maga végére, addig csak hősködni képes. Majd amikor ez véget ér, akkor fogadja el Jézust! Az aradi tizenhárom mellett ma ott látom őt is.
Fohász: Szégyenkezem, Uram, hogy csak akkor vállallak büszkén, ha éppen olyan szelek fújnak... Ha pedig kényelmetlen, akkor inkább hallgatok. Kérlek, csitíts érzelmi túltengésemben, erősíts hitemben. Ámen.
2024. október 5., szombat
2024. október 05., címkék:JSir 5 és Mt 26,17–29
(ÚSZ) „Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára" (28). Bevillan egy kép az utolsó vacsoráról. A képzeletem játéka. Ha szabad, leírom. Valaki vacsora közben felborítja a poharat, kiömlik a vörös lé. A Mester felemeli a karját, odáig futott a bor. Pirosan csorog végig a bőrén. Töpreng. Mindnyájan összenéznek. A szobában megfagy a levegő, a tanítványok ereiben meghűl a vér... Hát ez jön? Ez. A vérét adja? Azt. Az utolsó vacsora egyik üzenete, hogy véradás következik. De Jézus nem a feleslegéből adja, és jutalmat sem kap érte. Sem ebédjegyet, sem frissítőt, semmit. Jézus önkéntes véradása mindenkit éltet, a vércsoportja mindenkiével azonos. Ez egy igazán véres történet, amely mégis az életről szól.
Fohász: Ó, Jézus! Te összevérezted a földet és az esti eget, s nem szólt Rád az Atya, hogy: nem szabad. Kérlek, nézd meg, mi van bennem, vizsgáld meg bensőmet, és kifordított szíveddel súrolj ki vétkeimből. Ámen.
2024. október 4., péntek
2024. október 04., címkék:JSir 4 és Mt 26,14–16
(ÚSZ) „Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz" (14). A terv tökéletes. Ehhez asszisztál a belső körből való tanítvány, akit a maga démonjai űznek oda a szervezkedő csapathoz, és egy rabszolga áráért kész részt venni a titkos szervezkedésben. Szívében ott az árulás gondolata, de most már a lába, a keze is mozdul. Nem értem! Jézus hogyan tudta elviselni Júdás sunyi arcát? Hogy bírta a feszültséget, mert mindig ott volt a sarkában ez a gyilkos?! Miért nem rúgta ki? Talán, mert engem is elvisel. Mert a júdások és a módszereik megmaradnak, csak átalakulnak. Akkor ezüstért csókkal, ma valami egészen másért s ki tudja milyen áruló jellel adjuk el Jézust...
Fohász: Jézusom, érzem, ahogy az életem, színpadom-kínpadom egyre szűkül, és még mindig csak a másik emberen látom meg az áruló arcát. Uram, kérlek, tartanád a tükröt, amíg összeszedem magam, hogy belenézzek? Köszönöm! Ámen.
2024. október 3., csütörtök
2024. október 03., címkék:JSir 3 és Mt 26,6–13
(ÚSZ) „Odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére" (7). A sok okos politikus összedugja a fejét a nagy és díszes palota sötét zugában, hogy cselt vessenek a nem kívánatos Názáretinek. Gyomorforgató! Borzalmas szagokat áraszt ez az emberi gyűlölettől bűzlő történet. Simon házában ekkor egy asszony a női lélek könnyedségével és szeretete mozdulatával ráönti az Emberfia fejére a drága olajat. Csurog a haján, szemén, szakállán, a ruháját is eláztatja. Az asszony képes kizárni a külvilágot, és csak őrá figyelni. Senki és semmi nem számít. Megszűnök létezni. A világ elnémul. A szobát, az életemet Krisztus kegyelmének keserédes, friss illata tölti be.
Fohász: Uram, de szeretnék én is így jelen lenni melletted! Lelkesen, semmit nem sajnálva. Merészen, játékos ötletekkel kedveskedni Neked, hogy örülhess nekem. Ámen.
2024. október 2., szerda
2024. október 02., címkék:JSir 2 és Mt 26,1–5
(ÚSZ) „Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék" (2). Döbbenet, hogy Jézus újra bejelenti rövidesen bekövetkező szenvedését és halálát, s a tanítványokat nem hallom tiltakozni. Nem olvassuk, hogy egérutat javasolnának neki, vagy visszatartanák őt attól, hogy Jeruzsálembe menjen. Miért? Lelketlenek lennének? Vagy közömbösek? Nem. Az emberi érzékenység nem állhat a megváltás útjába. Nincs, ami őt megállíthatná. Nem akarja elkerülni a keresztet. Ezért megy. És Jeruzsálemben már várják, hogy ezzel különös és érthetetlen názáreti áccsal végezzenek. Mögötte a reszketők, mellette pedig a tizenkettő, akik fel sem fogják, amit Jézus mond, és nem is játszák meg, hogy mintha értenék. Fogalmuk sincs arról, amit Jézus mond. Te érted őt?
Fohász: Nem értelek, Uram! Téged nem lehet megállítani?! Azt mondod: menned kell, mert nem bírod ki, hogy elvesszünk? Azért kicsit félthetlek, ugye? Csak egy kicsit... Ámen.
2024. október 1., kedd
2024. október 01., címkék:JSir 1 és Mt 25,31–46
(ÚSZ) „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta" (34). Egy krimi írója beleírta magát saját regényébe, mert megsajnálta a főhősét. Így akart, és csak így tudott rajta segíteni. Ő maga lépett be a cselekménybe, és oldotta meg a bajba jutott szereplő helyzetét. Amikor Jézus megszületett, történetünk szerzője, teremtő Istenünk minden eddiginél drámaibb és egyértelműbb formában lett része az emberiség történetének. Emberként lépett közénk, hogy helyreállítsa az életünket, és visszakerüljünk a valódi helyünkre. Bűneinket, nyomorúságunkat úgy írta át, hogy magára vette azokat. Azért tette ezt, hogy a történetünk vége ne tragédia legyen, hanem örök élet.
Fohász: Uram, futkos a hátamon a hideg, ha belegondolok: nem álca volt az, ahogy Te közénk jöttél és nem is látszatélet. Köszönöm, hogy teljes valósággal vállaltad maszatos, kusza sorsunkat, hogy ne csak felülről, de belülről is része légy a történetünknek. Ámen.
2024. szeptember 30., hétfő
2024. szeptember 30., címkék:Zsolt 72 és Mt 25,14–30
(ÚSZ) „A kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután" (21)! Az ember mindig összehasonlította magát más emberekkel. Hogy milyenek az adottságai, mit ért el az életében, mit szerzett, mekkora hatalma van. Be kell látnunk azonban, hogy ez a forrása elégedetlenségünknek, irigységünknek; annak, hogy önmagunkat egyszerre becsüljük le és értékeljük túl; és tartjuk magunkat értékesnek vagy értéktelennek. Isten szabad akarata szerint mindannyiunkat megáldott valamivel, mindannyian kaptunk talentumot. Ki többet, ki kevesebbet. Ezeket azért kaptuk, hogy Isten dicsőségére és mások javára éljünk vele. Hogy használjuk azokat, ne pedig elássuk. A végső számadáskor azt fogja nézni Urunk, hogy amit mi kaptunk, azzal mit kezdtünk. Jól használtuk-e? Testvérem! Az Úr segítségével fedezd fel, hogy mit kaptál, és tanuld meg, hogyan tudsz vele szolgálni. Használd a talentumaidat!
Fohász: Uram, bocsátsd meg, ha sokszor elégedetlen vagyok magammal, az adottságaimmal, a lehetőségeimmel! Segíts felismernem, hogy mi a küldetésem, feladatom ebben a világban, és add, hogy azt teljes odaadással, hűséggel tehessem! Ámen.
2024. szeptember 29., vasárnap
2024. szeptember 29., címkék:Zsolt 71 és Mt 25,1–13
(ÓSZ) „Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged" (14). Milyen jó, ha valaki már egészen fiatal korától megtapasztalhatja az Úr áldásait, csodáit, ha elmondhatja, hogy ifjúkora óta az Úr az ő reménysége! Nagy kiváltság, hogy a mi Urunk velünk vándorol az utunkon, segítségünk, támaszunk a mindennapokban, erőt meríthetünk belőle a nehézségek, próbatételek közepette, oltalmat találunk szárnyai árnyékában. Idősen sem hagy magunkra, akkor sem, amikor az erőnk már fogyóban van. E gyönyörű zsoltárt egy idős ember írta, aki szabadulásért könyörög. Ellenségei azt gondolják, hogy elhagyta őt Isten, nincs, aki megmentse, de ő visszatekint életútjára, és bizonyságot tesz hitélményeiről, az Úr kegyelméről és hűségéről. Mondd el Te is a jövő nemzedékének, hogy mennyire szeret az Úr!
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy gondviselő, szerető mennyei Édesatyám vagy! Segíts, kérlek, tégy késszé, adj bátorságot, hogy hirdetni tudjam szeretetedet, hűségedet a jövő nemzedékének is! Ámen.