2Krón 5 és Zsid 11,23–29 (ÓSZ) „Felzendültek a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az Urat, mert ő jó, és örökké tart szeretete" (13). Elkészült a templom, s így a szövetség ládája a neki szánt helyre került, a templom legbensőségesebb helyére, a szentek szentjébe. Méltó Isten a dicséretre, aki szövetséget kötött az emberrel. Ennek a szövetségnek a megerősítését, ezt a szép ünnepnapot írja le a mai szakasz. Isten számára ez a kapcsolat örök, az ember számára viszont szükség lehet a megújítására, a visszaemlékezésre, a szövetség rendszeres megünneplésére. Te mikor és hol kezdted el Istennel az utad? Ő komolyan vette akkori elhatározásod, de további elköteleződésedre és e kapcsolat ápolására újra és újra szükség van. A szentek szentjébe ezután csak a főpap léphetett be évente egyszer, amit szigorú előírások előztek meg. Mi ma már Krisztuson, egyedüli főpapunkon keresztül bármikor szabadon Isten elébe járulhatunk. Vajon élünk-e a lehetőséggel?
Fohász: Mindenható Atyám! Kóborlásaimból újra Hozzád térek. Mert elkalandozik figyelmem, elgyengül hitem, szétporladnak ígéreteim, ha megfeledkezem Rólad. Fogadj vissza magadhoz, mert csak Veled és Nálad jó nekem. Ámen.