Bár a gyülekezeti napközi tábor hivatalosan kilenc órakor kezdődik, a gyermekek a szüleik kíséretében már háromnegyed nyolctól folyamatosan érkeznek Sajószentkirályra, a helyi alapiskolába. Idén ez az intézmény és a hozzá tartozó tágas udvar ad otthont a rendezvénynek. A korán érkezőket a tábor elkötelezett segítői fogadják: a nyári szünetüket töltő pedagógusok és a gyülekezet asszonyai, akik a konyhában már kora reggel a frissítők előkészítésén fáradoznak.

A kilenc órai kezdésig Rákos Loránt, a leányegyházközség lelkipásztora, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese felidézi a kezdeteket. Az első táborukat még 2018-ban tartották meg Kövecsesen, szintén a helyi iskola falai között. Azóta – a két pandémiás év kényszerű kivételével – szép hagyománnyá vált, hogy minden nyáron megszervezik a közös vakációs bibliatábort. Az örömteli és tartalmas alkalmakra idén is nagy szeretettel hívogatták mindhárom társegyházközségük – Sajórecske, Sajószentkirály és Naprágy – gyermekeit.

Vándorló helyszínek, példás összefogás

„Úgy szervezzük a nyári bibliatáborokat, hogy azok mindig más helyszínen legyenek. Egyrészt azért, hogy a gyermekek megismerkedjenek a különböző gyülekezetekkel és azok helyi sajátosságaival, másrészt így nem mindig ugyanarra a közösségre hárulnak a szervezési feladatok. Annak ellenére, hogy a helyszín változik, a négy gyülekezet példás összefogással valósítja meg a programot” – mutatott rá a lelkipásztor.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szülőknek sem okoz gondot vagy nagyobb terhet, ha az adott évben máshová kell szállítaniuk a gyermeküket. Sőt, a tábor mostanra szinte kinőtte a gyülekezetek hagyományos határait. „Távolabbi településekről is érkeznek hozzánk, Rimaszombattól kezdve egészen Magyarországig, így a közösségünk rendkívül sokszínű” – tette hozzá Rákos Loránt.

Idén dőlt meg a létszámrekord

A korábbi évek adatait figyelembe véve az idei tábor rekordot döntött: most jött el a legtöbb gyermek az alkalmakra. A szervezők ugyan harminc főnél meghúzták a felső határt, ennél több jelentkezőt a helyszíni adottságok – az alapiskola legnagyobb termének befogadóképessége és a segítők kapacitása – miatt sajnos nem tudtak fogadni. Bár a létszám naponként kismértékben változott, 25 és 30 között mozgott, a tábor szinte végig telt házzal futott.

Egy gyermektábor megszervezéséhez és sikeres levezetéséhez nélkülözhetetlenek az önfeláldozó segítők. Nélkülük a lelkipásztor aligha tudna izgalmas, korcsoportokra szabott programokat tervezni, megteremteni a táborozás feltételeit, szemléltető eszközöket készíteni, előadni a bibliai történetet, vagy éppen a kisebbekkel foglalkozni, vagy levezetni egy-egy napot.

A segítő örömmel jönnek a táborba

„Hála Istennek, minden évben vannak segítő kezek, akik odaadóan és örömmel jelentkeznek a táborba. A felnőtt segítő csapatunk két fontos pilléren nyugszik. Az egyik alapkövet a gyermekekkel való foglalkozást támogató óvó- és iskolai pedagógusok jelentik, akik idén is sokat tesznek a tartalmas programok megvalósításáért. Ugyanilyen lényeges szerepet töltenek be a konyhán szorgoskodó, illetve az egyéb háttérmunkát ellátó kedves testvérek is. Ők nemcsak a gyermekek ellátásáról gondoskodnak, hanem biztosítják azt az eszközhátteret is, amely a közös foglalkozások utáni szünetekben a felhőtlen kikapcsolódáshoz szükséges.

Nagy hálával tartozunk Sajószentkirály polgármesterének, Béres Ferencnek, az egyházközség gondnokának, Béres Erikának, valamint presbitereinknek és gyülekezeti tagjainknak, akik valóban örömmel és mosollyal az arcukon szolgálnak. Elkészítik és felszolgálják a szendvicseket, a felajánlásokból érkezett süteményeket és gyümölcsöket, a férfiak pedig felállítják a sátrakat, kihozzák a szükséges padokat, székeket, és minden mást, ami a gyermekek kényelmét szolgálja” – fogalmazott Rákos Loránt.

A sajószentkirályi tábor az idei, „Rám talált” címmel jelzett KOEN-programra épült; a szervezők a napi bibliai történeteket és a hitoktatói módszertant is a Keresztyén Oktatási Alapítvány által kidolgozott segédanyagból merítették. A lelkipásztor elmondta: minden évben komoly szakmai előkészítő munka előzi meg a kezdést. A segítőkkel közösen alaposan áttekintik a központ által biztosított tartalmakat, majd a saját gyülekezeti igényeikre szabják azokat. A jelentkezések alapján előre felmérik a korosztályi összetételt, hogy az üzeneteket a legmegfelelőbb módon adhassák át, ezzel is elmélyítve a tábor központi üzenetét.

Szeressétek egymást

„Bár a program alaptengelyét a KOEN adja, mi igyekszünk az eredeti javaslatokat úgy alakítani, hogy azok a gyermekek számára könnyen emészthetők és befogadhatók legyenek” – tette hozzá.

Rákos Loránt úgy véli, egy egyházi gyermektábor talán az egyik legszebb és legélménydúsabb kifejeződése az „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket” jézusi felszólításnak. Az együtt töltött napok során tudják a legjobban Krisztushoz csalogatni az ifjú lelkeket: játékosan, szigorú konvencióktól mentesen mutatni be nekik, ki is az Isten, egy igazán emberközeli istenképet tárva eléjük.

„Bízunk abban, hogy a gyülekezeti napközi táborok feledhetetlen és maradandó értékeket, útravalót nyújtanak a gyermekeknek ahhoz, hogy a későbbiekben számíthassunk rájuk, mint Krisztus követőkre. Az üzenet átadása nem csupán a bibliai történetek elmesélésével történik. Ez a folyamat folytatódik a szünetekben, a szabadfoglalkozások során is: a megélt pillanatokban figyelünk arra, hogy krisztusi módon, emberségesen viselkedjenek egymással. A krisztusi parancsnak – „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” – a tábor minden percében meg kell nyilvánulnia. Tudatosan figyelünk erre, és igyekszünk úgy vezetni, irányítani ezeket a gyermekeket, hogy valóban úgy szeressék egymást, ahogyan Krisztus szerette őket és mindannyiunkat” – fogalmazott Rákos Loránt.

 

A tábor szervezői szívesen fogadták a máshonnan jelentkezőket is. Nemcsak az anya- és leányegyházközségekből, hanem a 25–30 kilométeres körzetből érkező érdeklődőket is, felekezeti, nemzeti és országbeli hovatartozástól függetlenül.

„A mostani táborunk kivételesen színes képet mutat e tekintetben; meg sem számoltam, pontosan hány faluból érkeztek hozzánk gyerekek, de az biztos, hogy még Magyarországról is vannak köztük. Ez annak köszönhető, hogy az évek során a rendezvényünknek jó híre ment. Örülünk, hogy a tábor híre ilyen messzire szárnyalt, és bízunk benne, hogy az elkövetkező években még több gyermek érkezik majd még több helyszínről. Tény, hogy a környéken nincs túl nagy kínálat a hasonló programokból, így a szülők örömmel élnek a lehetőséggel, bár más református gyülekezetek is szerveznek napközis táborokat a KOEN vagy más tartalommal.”

Itt csak jót tanulhatnak

A szülőkkel való beszélgetések során kikristályosodott benne egy gondolat, amelyet egyetlen rövid mondatban foglalt össze:

„Azért küldik ide a gyermekeiket, mert itt csak jót tanulhatnak.” Hozzátette: „Ez egyfajta 'piros pontos' értékelés a részükről. Csodálatos elismerés, ha úgy látják, hogy a gyerekeik egy ilyen táborban valami pluszt kapnak, amit hazavihetnek magukkal, és amit a mindennapokban is értékesíthetnek” – zárta gondolatait a lelkipásztor-püspökhelyettes.

Az iskolaudvar egyre hangosabb lesz a gyerekektől, akik élnek az adott lehetőségekkel: a trambulinnal, csúszdával, mászókával, de előkerül a labda is. A kinti ülőrészek fölé emelt sátorral igyekeztek enyhíteni a hőség és az erős napsütés ellen. Itt néhányan színezéssel töltik az időt. Bár most épp nem, az előző napokban bibliai történeteket feldolgozó rajzfilmeket is vetítettek nekik, hasznosan kitöltve a kezdésig tartó várakozási időt.

Az udvari futkározás után kilenc órakor az iskola nagytermében gyűlnek össze a gyerekek, ahol kérdések segítségével ismétlik át a gyerekekkel az előző nap tanultakat. Rákos Loránt szerint a kicsik ebben általában remekelnek. „Elégedett vagyok velük, mert emlékeznek arra, mit vettünk át az előző napon, és mi minden történt velük, milyen érdekes programokban vehettek részt” – tette hozzá. 

Aki énekel, kétszeresen imádkozik

Ezután gitárral kísért éneklés következik, amely során szintén átismétlik a korábban tanult énekeket – beleértve az idei tábor főénekét –, de újakat is elsajátítanak a tábor zenei felelősével, Martinovics Jánossal, a Rozsnyói Református Egyházközség Alapiskolájának pedagógusával.

„Ezt a megnevezést Rákos Loránttól kaptam, és bár táboron belül nem szokványos, inkább egyedi titulusról van szó, úgy vélem, valóban betöltöm ezt a szerepkört. Énekszóval dicsőítjük az Urat. Még André János szilicei lelkipásztortól tanultam azt az augusztinusi szentenciát, mely szerint aki énekel, az kétszeresen imádkozik; amiért ezúton is hálás vagyok neki. Látom a gyerekeken, mennyire szeretnek énekelni. Ez hatalmas örömet szerez nekem és nekik egyaránt, és egyértelműen érezhető, hogy a lelki énekeken keresztül ők is közelebb kerülnek az Úrhoz” – mondta el a zenei felelős.

A tábor ideje alatt a gyerekek elsősorban azokat a műveket éneklik, amelyeket a hivatalos program előír, de természetesen szép számmal akadnak egyéni kedvencek is. János nem titkolja, hogy minden évben „belekóstolnak” a KOEN-program zenei kínálatába, de az elmúlt évek bevált ifjúsági énekeit is előveszik – mint mondja, eddig mindegyiket hatalmas sikerrel és lelkesedéssel.

Pedagógusként azért vállalt szolgálatot az egyházi táborban, mert elmondása szerint ez a tevékenység tölti fel a leginkább. „Jó érzés látni, hogy a gyerekek örömmel jönnek. Nem csupán azzal a szándékkal érkeznek, hogy valahol eltöltsék a nyarat, és vigyázzanak rájuk, hanem azért, mert igazán szeretnek ebben a közösségben lenni. Hasonlóan érzek én is, a gyerekek körében roppantul jól érzem magam. Évekre visszamenőleg tanúja vagyok a fejlődésüknek; látom, ahogy a szemem előtt válnak kis felnőttekké. Fantasztikus megélni, hogy a nevelési módszerek egyszer csak beérnek. Az ember újra és újra meglepődik azon, mennyire fogékonyak a legkisebbek: mi minden ragadja meg őket egy-egy bibliai történetben, és milyen szépen le tudják vonni a tanulságokat” – fogalmazott Martinovics János.

A pedagógus azt is megemlítette, hogy csütörtökön az egyik gyerkőc – akiről kiderült, hogy csak szeptemberben kezdi az első osztályt – milyen hihetetlenül pontosan idézte vissza az elhangzott történetek egyes részleteit.

„Rendkívül örültem ennek. Erre tartja a mondás, hogy miből lesz a cserebogár! Nekem ezek az élmények fantasztikusak, és éppen az ilyen pillanatok miatt érdemes táboroztatni, hiszen a gyerekek képesek csupa pozitív meglepetést okozni. Emellett én magam is épülök a bibliai történetek üzeneteiből, hiszen ezek nemcsak a legkisebbeknek, hanem nekünk, felnőtteknek is szólnak. Ez egy szolgálat, egy hivatás. Úgy vélem, tábori szolgálatra csak az jelentkezzen, aki valódi elhivatottságot érez a feladat iránt” – zárta gondolatait a pedagógus.

Zákeus, aki fügefára mászott, hogy lássa Jézust

A zenei rész után tízóraira a gyülekezet asszonyai által készített kenyereket majszolják a gyerekek, majd levezetésként ismét az udvaron játszanak, vagy az iskola tornatermében futballoznak, esetleg másképpen igyekeznek eltölteni az időt. A közösségi terembe visszatérve pedig az aznapi bibliai történetet adja át a számukra Rákos Loránt, az aranymondás szétdarabolt részeit pedig játékos formában rakják össze.

„A tábor központi témája: Rám talált. Az adott történeteken keresztül az öt nap folyamán azzal ismerkedtek meg a gyerekek, hogy Jézus Krisztus hogyan találhat rájuk is a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Csütörtökön Zákeus története került előtérbe. Ő vámszedőként egyáltalán nem volt közkedvelt a saját népe körében, sőt kifejezetten gyűlölték, miközben rendkívül gazdag ember volt. Amikor Jézus Jerikóban járt, Zákeus – szégyen ide vagy oda, de alacsony termete miatt – felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa a Megváltót, Isten Fiát.

A mai nap üzenete arra összpontosít, hogy erre az anyagilag nagyon gazdag emberre lelkileg talált rá Jézus Krisztus. Ennek hatására a földi javakhoz való viszonya teljesen megváltozott: az anyagi gazdagsághoz való görcsös ragaszkodás helyett Zákeus a Jézussal való találkozás pillanatában megérkezett a lelki gazdagság világába. Ez a korábban komor, mindenki által megvetett ember onnantól kezdve valóban boldog Zákeusként élhette az életét” – összegzi a csütörtöki nap bibliai történetét Rákos Loránt.

A benti foglalkozást követően a szabadban folytatódott a program: a „bibliai olimpia” keretében a gyermekek különböző izgalmas ügyességi feladatokban mérettették meg magukat, sok vidám percet szerezve a társaiknak és a nekik szurkolóknak.

A verseny után a táborozók közösen sétáltak el a helyi kastélyba, hogy az önkormányzat konyhájában elfogyasszák a gyülekezet asszonyai által készített laktató ebédet. Csütörtökon az ebéd után a csoport nem az iskolába tért vissza, hanem útjuk egyenesen a református templomhoz vezetett. A lelkipásztor először a templom szomszédságában emelt kopjafáról, valamint az azon szereplő dátumok mögötti történelmi eseményekről mesélt a jelenlévőknek. Miután mindenki elfoglalta a helyét a padsorokban, a lelkipásztor a református templom sajátosságaira hívta fel a gyerekek figyelmét.

A templom belső terének megtekintése során a gyerekek felfedezték az épület minden zugát, és megtudták azt is, milyen célt szolgál a szószék feletti hangvető szerkezet. Ezt követően begyakorolták a vasárnapi záróistentisztelet menetrendjét is: pontosan átvették, hol fognak ülni, és milyen sorrendben vonulnak majd ki a templomból. Végül a tábor szép emlékeként egy hatalmas papírlapra mindenki felírta a nevét.

Miután a templomból visszatértek a tábor helyszínére, a gyerekek az aznapi téma – vagyis a vadfügefán leskelődő Zákeus története – alapján kézműveskedtek. Kreatív módon papírra nyomtatott fát és emberalakot vágtak ki: a fatörzset és a lombkoronát vécépapír-gurigára, magát a bibliai szereplőt pedig a fa ágai közé ragasztották.

„A kézműves-foglalkozások keretében nemcsak a KOEN-program által felajánlott feladatokat végezzük el, hanem olyan alkotások is készülnek, amelyeket a gyerekek tábori szuvenírként hazavihetnek. Reméljük, hogy ezekre ránézve a következő években is kellemes emlékeket idéznek majd fel bennük” – fogalmazott Rákos Loránt.

Önkénteskedés örömmel

A tábor legfiatalabb segítője Keresztes Zoé Rebeka, aki óvónő szeretne lenni. Nyolcévesen vett részt a legelső, 2018-ban megszervezett táborban.

„Minden évben nagyon jól éreztem magam. A programok változatosak voltak, sosem unatkoztunk. A segítők mindig figyeltek ránk, kedvesek voltak, és sosem hagytak magunkra. A bibliai történeteket is nagyon érdekesnek tartottam. Mivel már kinőttem a gyermektábori kereteket, a pozitív élmények hatására idén már segítőként veszek részt a programban. Ez egyben egyfajta gyakorlás is a jövőbeli hivatásomhoz: vigyázok a gyerekekre, irányítom őket a kézműves-foglalkozásokon. Intem őket arra is, hogy időnként pihenjenek meg, ne csak szaladgáljanak, hanem spóroljanak az energiájukkal. Törődöm velük, és türelmesen meghallgatom őket. Ha valami rosszaságot követnek el, azt mindig átbeszéljük. Mivel ez egy egyházi tábor, igyekszem különleges szeretettel odafigyelni rájuk, hogy érezzék: ez a hely más, mint a többi.”

Zoé Rebeka azt is elárulta, hogy őrá is rátalált már Jézus, és tudja, hogy hozzá bármikor fordulhat, ha segítségre van szüksége. Az idei tábor összes története a kedvence, mert Isten mindegyikben felnyitotta a szereplők szemét, és szerinte csodálatos látni, hogy Jézus a legkülönbözőbb élethelyzetekben talál rá az emberekre. „A mai, egy kapzsi, de boldogtalan vámszedőről, Zákeusról szóló történetben az tetszett a legjobban, hogy akármilyen bűnös ember is volt, Isten bízott benne, és tudta, hogy képes megváltozni. Miután Isten felnyitotta a szemét, Zákeus a vagyonát is szétosztotta a szegények között.”

A táborban szolgáló számos segítő egyike Suba Enikő, aki már ötödik éve vesz részt a programban felügyelő óvodapedagógusként. „Nagy kihívás számunkra, hogy a baráti kapcsolatok révén minden évben új gyerkőcök érkeznek, de szerencsére sok a visszatérő is. Például itt, Sajószentkirályon is minden évben találkozunk ugyanazokkal az ismerős arcokkal. A lányom is velem tart minden évben, neki is ez a mostani az ötödik alkalma. Pedagógusként nagyon szeretem a gyermekeket és a velük való foglalkozást; évről évre azt tapasztalom, hogy hatalmas szeretettel vannak irántunk. Idén különösen megnőtt az óvodások száma, de óvodapedagógusként könnyen megtalálom velük a közös hangot. Számukra a koruknak megfelelő feladatokat készítettünk, csakúgy, mint az iskolásoknak” – magyarázta a szakember.

Mint mondta, reformátusként nagy öröm számára, hogy minden évben itt lehet. Egyáltalán nem bánja, hogy a szabadságából öt napot erre a szolgálatra szán, hiszen minden áldott nap gazdag élményekkel tér hama. Kiemelte a tábor előtti komoly előkészületeket is, amelyek során részletesen átbeszélik, milyen programokkal várják a gyerekeket: az adott témákhoz igazítva tervezik meg a kézműves-foglalkozásokat és az ügyességi feladatokat. A tábor mottójával kapcsolatban elmondta, hogy az itt szolgáló pedagógusok is egyfajta egymásra találást élnek meg ilyenkor, hiszen a hétköznapokban mindannyian más-más intézményben tevékenykednek. Vannak köztük falubeliek, és olyanok is, akiket már régebbről ismernek.

„Itt újra egymásra találunk, és a történetek után minden nap nagyon szép élményekkel gazdagodva megyünk haza. A hit, a szeretet és a remény az, amivel a szívünkben minden este távozunk” – tette hozzá. Enikő azt is elmesélte, hogy Jézus őrá is rátalált: két éve erősíti a helyi református közösséget. Akkor egyeztetett a lelkipásztorral a felekezeti áttérés menetéről, majd a többhetes felkészülés után sikeresen lekonfirmált. „Végtelenül örülök, hogy rám talált a Jóisten, és megtaláltam a helyemet ebben a közösségben.”

A táborok erősítik a közösségünket

A sajószentkirályi egyházközség gondnokasszonya, Béres Erika a tábor ideje alatt a többi segítővel együtt készíti az ebédet a gyerekeknek, a községi hivatal által működtetett konyhában.

„A táborban a négyéves a legfiatalabb, a legidősebb pedig tizenöt éves. Minden évben más helyszínen igyekszünk a kis- és nagygyerekeknek egy kis nyári felüdülést nyújtani; szeretnénk ezt a szép hagyományt a jövőben is megőrizni. A napok során szoros barátságok alakulnak ki a résztvevők között, mi pedig szívből örülünk a gyermekek jelenlétének” – mondta a gondnokasszony.

Mint kiderült, a gyülekezet asszonyai sokféleképpen támogatják a rendezvényt: anyagi felajánlásokkal, valamint házi süteményekkel és kalácsokkal kedveskednek a táborozóknak. Emellett rengeteg gyümölcsöt – almát, banánt, de legfőképpen görögdinnyét – is hoznak nekik.

„Példás az összefogás, igyekszünk mindhet megtenni azért, hogy örömet szerezzünk a legkisebbeknek. Pénteken a pelsőci lovasok látogatnak el hozzánk, kedden a helyi önkéntes tűzoltószervezet tartott látványos bemutatót a futballpályán, hétfőn pedig a Diakóniai Központ munkatársai táncoltatták meg a táborozókat. Szerdán ugrálóvárral, vattacukorral és fagylalttal is kedveskedtünk a gyerekeknek” – sorolja a különleges programokat.

A gyermektáborok rendkívüli módon erősítik a közösségünket. A rendezvényeken mind a négy gyülekezet egyenlő arányban képviselteti magát. „Kitűnő a kapcsolatunk mindegyikkel. Örömmel fogadunk minden gyermeket, felekezeti hovatartozástól függetlenül, hiszen itt lelkiekben is mindannyian megerősödhetnek” – zárta szavait Béres Erika.

A cél: rátalálni Jézusra

Arra a kérdésre, hogy a gyerekek rátalálnak-e a tábor ideje alatt Jézusra, Rákos Loránt így válaszolt: „Pontosan ez a célunk, ezt szeretnénk hangsúlyozni. A tartalmak feldolgozása előtt ugyanis mindig megpróbáljuk feltérképezni a gyermekek körében, hogy kinek milyen nehézségei vannak vagy voltak eddig az életében. Gondolok itt akár a félelem, az elhagyatottság vagy a magányosság mélységeire. Bevallom, rendkívül sokszínű válaszokat kapunk tőlük. Bármilyen fiatalok is legyenek ezek a gyerekek, bizony az ő életükben is előfordultak már olyan mélységek, ahol rászorulnak Jézus Krisztus segítségére.

Lehet, hogy eddig még nem is tudták megnevezni, hogy Jézus az ő Szabadítójuk, de ez a tábor éppen azt a célt szolgálja, hogy ha innen hazamennek, és a jövőben újra megélnek egy-egy ilyen nehézséget, akkor el tudják kiáltani – Péterhez hasonlóan – Jézus nevét: ’Uram, ments meg engem!’ – összegezte a tábor célját Rákos Loránt.

Kép és szöveg: Iski Ibolya