2024. december 28., szombat
2024. december 28., címkék:Jón 1 és Zsid 10
(ÚSZ) „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van" (35). A levél pontos címzettje nem ismert, azonban kitűnik az igéből, hogy egy olyan közösség tagjaihoz szól, akiket leginkább az elfáradás, a csalódottság, a reményvesztettség jellemez. Gyülekezeteinkre és talán személyes életünkre is jellemző ez, noha mi elsődleges indokként nem Jézus visszajövetelének eddig való elmaradását említenénk. De az biztos, hogy újhegyre tudnánk szedni csalódottságunk, megfáradásunk okait. Az esztendő fordulójához közeledve – szelíden kérlek – inkább a kapott áldásokat gyűjtsd össze, bizonyosan voltak isteni ajándékaid. És adj hálát értük. Aztán kérj bizalommal további áldásokat, köztük állhatatosságot, hogy túl minden fáradságon és csüggedésen Isten akaratát tudd teljesíteni.
Fohász: Te látod, Istenem, hogy csüggedő szívemnek milyen nagy szüksége van bátorító szavadra, hogy ne veszítsem el bizalmamat. Köszönöm iránymutatásodat, hogy állhatatosságra van leginkább szükségem, hogy meglássam és megcselekedjem akaratodat. Adj, kérlek, bizalmat, állhatatosságot és engedelmességet a szívembe! Ámen.
2024. december 27. péntek
2024. december 27., címkék:Mik 7 és Zsid 9
(ÚSZ) „A tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett" (12). Az ószövetségi főpapoknak rendszeresen be kellett mutatniuk az áldozatot, mert az nem volt tökéletes, így nem lehetett örök érvényű. Nem lehetett azt mondani, hogy: én már egyszer bemutattam az áldozatot, nekem Isten már örökké megbocsát. Az ószövetségi áldozat nem lehetett tökéletes, meg kellett ismételni. Ezzel szemben Jézus Krisztus áldozata egyszeri, de örök érvényű. Rám nézve és Rád nézve is érvényes, Kedves Testvérem! Jézus a saját vérét adta a golgotai keresztfán, s ezzel örök váltságot szerzett, vagyis kiváltott abból a kárhozatból, ami a bűneink miatt reánk várt volna.
Fohász: Olyan jó olvasni, hogy Te, Krisztusom egyszer s mindenkorra elvégezted az áldozatot és örök váltságot szereztél. Tudom, hogy nagy áron váltottál meg, tulajdon véredet adtad értem, hogy amikor rám néz az Atya, ne bűneimet lássa, hanem értem hozott véráldozatod. Segíts, kérlek, hogy életemmel tudjam ezt meghálálni. Ámen.
2024. december 26., csütörtök
2024. december 26., címkék:Mik 6 és Zsid 8
(ÚSZ) „Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben" (1). Miközben a szívünk csordultig van hálával azért, mert Isten karácsonykor emberré lett, az ige most afelé vezeti gondolatainkat, hogy Krisztust mennyei dicsőségében lássuk. Amiért jött, azért ment el: most is értünk van, most is értünk cselekszik. Elfoglalta helyét a mennyei trónuson, de megdicsőült főpapként sem veszi le tekintetét azokról, akikért élt és meghalt, sőt ott is értünk szolgál. Pál apostol ezt írja: „Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk" (Róm 8,34). Isten Fia a földön és a mennyei trónuson is minket hordoz. Tehet-e még többet értünk Krisztus?
Fohász: Úr Jézus Krisztus! Köszönöm földre jöveteled csodáját, az ünnep minden pillanatát, a találkozásokat, gyülekezetem közösségét, igei üzenetedet, amellyel erősítetted lelkemet. Köszönöm, hogy a mennyei trónuson ülve is könyörögsz a tieidért, és ilyen módon is gondod van rám. Ámen.
2024. december 25., szerda
2024. december 25., címkék:Mik 5 és Zsid 7
(ÓSZ) „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen" (1). Az ünnepben mindenki arról beszél, hogy Jézus Betlehemben megszületett. Erről szólnak a gyerekversek, a karácsonyi énekek, az ünnepi igehirdetések, még az esti híradások is. A jelentéktelen településről, a kicsiny Betlehemről nemcsak az első karácsony előtt hétszáz évvel, Mikeás idejében szólt a prófécia, de még mindig erről beszélünk. Így akarta az Atya. Máté evangélista azonban már tudja, hogy nem jelentéktelen ez a hely, hiszen fejedelem származik belőle (Mt 2,6). S ez a lényeg: jelentőségét, ismertségét a fejedelem, Jézus Krisztus adja. Így vagyunk mi is. Hitünk, hitre jutásunk szempontjából sok minden fontos – akár helyek, személyek, körülmények is –, de a legfontosabb Krisztus, aki megváltónkká, üdvözítőnkké lett. Köszönjük, Jézusunk!
Fohász: Úr Jézus! Köszönöm, hogy otthagyva a menny dicsőségét, felvéve az emberi életet az első karácsonykor eljöttél ebbe a világba. Köszönöm, hogy ismerhetlek, hogy a betlehemi jászolbölcsőbe tekintve a Megváltómat láthatom. Áldalak, mert azért jöttél, hogy az én bűneimet is felvigyed a keresztfára. Te ezt előre tudtad, és mégis vállaltad értem. Köszönöm! Ámen.
2024. december 24., kedd
2024. december 24., címkék:Mik 4 és Zsid 6
(ÚSZ) „És így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret" (15). Valaki úgy fogalmazott, hogy a Szentírás az ígéretek könyve. Pontosabb így fogalmazni: a Szentírás Isten beteljesedett ígéreteinek könyve. Erre vonatkozik a fenti igevers: Isten beteljesítette az Ábrahámnak tett ígéretét, nagy néppé tette, s ez része volt világmegváltó tervének. Ez a terve kezdett véglegesen kibontakozni az első karácsonykor. Amikor Krisztus megszületett, valóra váltak a Messiás érkezésére vonatkozó évezredes próféciák. „Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen" (2Kor 1,20), azaz Jézusban teljesedett be minden ígéret. Őbenne van megváltásunk és bűneink bocsánata (Ef 1,7), „az ő teljességéből kapunk kegyelmet kegyelemre" (Jn 1,16). Ő ad számunkra békességet és reménységet. Adjunk hálát Urunknak az ígéretek beteljesedéséért, és várjuk türelemmel – ígérete szerinti – második eljövetelét.
Fohász: Uram, áldalak, mert valamennyi ígéreted rám nézve is valóság: azok beteljesedtek. Köszönetet mondok, hogy az első ígéretedet, hogy Szabadítót küldesz a világba, megtartottad. Most azért könyörgöm, Uram, hogy ezen ünnepen mind többen megismerjék Fiadat, a világ megváltóját! Ámen.
2024. december 23., hétfő
2024. december 23., címkék:Mik 3 és Zsid 5
(ÚSZ) „Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket" (12). A Krisztus-követés feltételezi a haladást, a növekedést. Azt, hogy a hit útján egyre előrébb jussunk. Ezzel szemben sokak keresztyénsége csak egyhelyben toporgás, olykor hátrafelé menetelt, vagy visszaesés. Hányan indultak el éhesen a hit útján, de a keményebb eledel helyett megelégedtek a tejnek italával?! Sokak felől gondolták, hogy majd tanítókká lesznek és bizonyságtévőkké, de megelégedtek azzal, hogy újra és újra a hit alapismereteit hallják. Az előttünk lévő ünnepben is hányak jönnek és hallják majd újra a karácsonyi örömhírt, de ha vágy is ébredne a szívükben valami többre, elnyomják magukban, és maradnak kiskorúak a hitben. „Testvéreim, nem kellene ennek így lennie" (Jak 3,10).
Fohász: Kegyelmes Istenem! Köszönöm, hogy Te megengeded, hogy sokadjára is halljuk az örömhírt, beszédednek alapismereteit. De most azért imádkozom, hogy egyre többen legyenek, akik már a keményebb eledel után vágyakoznak, és mind többet akarnak Veled lenni, mind jobban akarnak Téged megismerni. Add ezt a vágyat az én szívembe is! Ámen.
2024. december 22., vasárnap
2024. december 22., címkék:Mik 2 és Zsid 4
(ÚSZ) „Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz" (14). Tudunk-e úgy tekinteni a betlehemi gyermekre, mint főpapra? Tudjuk-e várni annak az Úrnak az eljövetelét, aki áthatolt az egeken, hogy Atya jobbjára üljön? A jászolbölcső Jézuskájában meglátjuk-e Isten Fiát? Válaszunkon múlik, hogy karácsonykor egy régi történetet olvasunk, és csupán emlékezünk egy gyermek születésére, vagy az ünnepben hálát adunk Krisztusért. Ő nemcsak a múltban, hanem a jelenben is nagy főpapunk, aki legyőzve minden akadályt, áthatolt az egeken, és utat nyitott számunkra Istenhez. Sőt, mint főpap, mivel hozzánk hasonlóvá lett, jól ismer bennünket, s bár nem vétkezett, de ismeri minden kísértésünket, és megindul erőtlenségeinken, együttérez velünk. Nem lehet más válaszunk erre, minthogy a róla szóló hitvalláshoz szilárdan ragaszkodjunk.
Fohász: Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy olyan főpapom vagy, aki jól ismersz, ismered a kísértéseimet, és együtt érzel velem. Köszönöm, hogy ezekből a szabadulást is megadod. Köszönöm, hogy általad mehetek az Atyához. Hiszem, hogy ez megtörténik, de addig segíts, hogy a Rólad szóló hitvalláshoz ragaszkodjam, abban meg ne tántorodjam. Ámen.
2024. december 21., szombat
2024. december 21., címkék:Mik 1 és Zsid 3
(ÚSZ) „Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel" (12). El lehet szakadni Istentől! – nagy figyelmeztetés ez a hívő ember számára. Attól kezdve, hogy elfogadtuk életünk Urának Krisztust, a gonosznak egyetlen célja, hogy ezt a döntésünket megmásítsa. Péter apostol is vigyázásra int, amikor azt írja: „ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1Pt 5,8). Ha tudatosítjuk ezt, lehet ellene tenni: szükséges egymást buzdítani, támogatni. A keresztyén közösségek, az igetanulmányozó csoportok, a bibliaórák, a hívő testvéreddel, lelkészeddel történő beszélgetések segítséget jelentenek a kísértés idején is tisztán tartani a szívedet, és Krisztus mellett maradni. E tekintetben is felelősek vagyunk egymásért!
Fohász: Istenem! Őrizz meg a gonosz minden csábításától, óvj meg attól, hogy elszakadjak Tőled! Ha ennek csak a veszélye elérne engem, kérlek, adj drága testvéreket mellém, akik buzdítanak, imádságban hordoznak. És kérlek, mutasd meg azokat is, akiknek tőlem jövő buzdításra, lelki támogatásra van szükségük, hogy szívük hitetlenné ne váljon. Ámen.
2024. december 20., péntek
2024. december 20., címkék:2Sám 24 és Zsid 2
(ÚSZ) „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk" (1). A hajózásból kölcsönzött képpel figyelmeztet az ige, hogy legyünk körültekintőek, figyeljünk Isten szavára, Jézus Krisztus kijelentésére. Mert enélkül, az élet viharaiban hánykolódva könnyen célt tévesztünk, elsodródunk, aminek a következménye, hogy nem érünk a túlpartra, nem jutunk Krisztushoz. A nyomatékosítás, hogy „még jobban", magában hordozza, hogy nem elég az igére mint iránytűre néhanapján rápillantani. És az sem lehet, hogy nem vesszük komolyan, mert az végzetes lehet, hiszen egy nagyobb hullám, egy idegen áramlat, amiből bőven van, könnyen eltávolít, elsodor a helyes útvonaltól, sőt teljesen felborít bennünket. Életünk jó irányban tartásának feltétele: figyelnünk kell az igére.
Fohász: Köszönöm, hogy vezetsz, és utat mutatsz életem hajójának, hogy ködös időben és háborgó tengeren is tudjam tartani az irányt, Feléd, Uram. Vezess, kérlek, Lelkeddel, hogy még jobban figyeljek Rád, és ha nagyobb hullámok, erősebb, idegen áramlatok érnek el, akkor még inkább Igéd legyen az iránytűm, hogy végül, a túlparton Hozzád érkezhessem. Ámen.
2024. december 19., csütörtök
2024. december 19., címkék:2Sám 23 és Zsid 1
(ÚSZ) „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk" (1–2). Valóban sokféle módon szólította, szólongatta az Isten az embert. Volt, amikor szelíden, máskor keményebben, előfordult, hogy győzelmes csatákban, szabadításokban próbálta megszólítani az Isten az övéit, máskor meg fogsággal, próbatétellel. De az ember erre a szólításra kevésszer hallgatott, vagy ha hallgatott, akkor hamar elfelejtette, hogy az Úr szólt. És végül a Fiú által szólt hozzánk, az ő születése, tettei, halála és feltámadása által. Az ige szerint ez a végső időkben történt, történik. Vagyis Isten már nem fog, nem tud többet tenni, mint amit tett értünk Jézus által. Nem tud nekünk többet elmondani, mint amit elmondott az ő halála által. Aki meghallja és befogadja, megmenekül!
Fohász: Hála és dicsőség, Neked, Atyám, hogy életem egy pontján engem is megszólítottál – elért a szavad, szívemig hatott, és az örömüzenet, hogy Krisztusban megváltottál, az enyém lett. Köszönök minden pillanatot, amikor hitemben megerősítesz, és Szentlelkeddel utat mutatsz számomra. Ámen.
2024. december 18., szerda
2024. december 18., címkék:2Sám 22 és 1Kor 16
(ÚSZ) „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe" (14)! A korinthusi levél utolsó fejezetében ügyrendi dolgokról ír az apostol: adakozásról, látogatása időpontjáról, személyi kérdésekről. Mondhatjuk úgy is, hogy a hétköznapi élet dolgairól ír. Ezek között hangzik felszólításként: „minden dolgotok szeretetben menjen végbe" – merthogy ez a legfontosabb. A mi életünk is ilyen. Tele vagyunk ügyekkel, hétköznapi feladatokkal, megoldandó problémákkal. Tervezünk, dolgozunk, a mellettünk lévőkre is gondolunk. Legelfoglaltabb állapotunkban se feledjük azonban, hogy dolgaink szeretetben menjenek végbe. Sőt, így írja: minden dolgotok. Lehetséges ez? Egyáltalán eleget lehet tenni ennek? Saját magunktól biztosan nem, de Isten által bizonyosan, hiszen a szeretet Istentől van (1Jn 4,7).
Fohász: Uram, tudom, hogy sokszor viselkedem szeretetlenül, még a hozzám legközebb lévőket is megbántom. De hiszem, hogy Te ebben is tudsz és akarsz formálni, finomítani. Tedd ezt, Uram, és segíts, hogy mindent tettem, dolgom szeretetben menjen végbe. Tedd ezt, hogy életem teljes egésze Rólad, a szeretet Istenéről szóló bizonyságtétel lehessen. Ámen.
2024. december 17., kedd
2024. december 17., címkék:2Sám 21 és 1Kor 15,35–58
(ÚSZ) „Tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban" (58). Sokszor nem ezt, hanem épp az ellenkezőjét érezzük. A buzgólkodásunk, fáradozásunk hiábavaló és nincs eredménye. Nincsenek tömeges megtérések, talán még annál sem látunk változást, akiért rendszeresen imádkozunk. Azt érezzük, hogy hiábavaló a munkánk, a szolgálatunk. Az ige azonban nem érzésről beszél. Nem azt mondja, hogy ezt érzitek, vagy ezt látjátok, hanem az a szót használja, hogy tudjátok. „Tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló." Így is érthetjük: ismeritek. És valóban ismerhetjük, tudhatjuk akár a magunk példáján is, hogy valakinek vagy valakiknek a fáradozása, az értünk szóló buzgó imádsága és szolgálata nem volt hiábavaló. Ne csüggedj hát, Testvérem, ha olykor nem látsz változásokat, eredményeket! Légy szilárd és rendíthetetlen, buzgólkodj az Úrnak dolgaiban, mert az sohasem hiábavaló!
Fohász: Istenem! Köszönöm a mai bíztatást, amelyre nagy szükségem volt. Hiszen látod, hogy olykor elcsüggedek a reménységben, elbizonytalanodom a szolgálatban, elhalkulok az imádságomban. Szentlélek Isten, tégy szilárddá és rendíthetetlenné, hogy mint buzgó tanítványod tudjam végezni a rám bízott feladatokat. Ámen.
2024. december 16., hétfő
2024. december 16., címkék:2Sám 20 és 1Kor 15,1–34
(ÚSZ) „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok" (1). Az evangélium, amelyet Pál a levél olvasóinak az eszébe akar juttatni, nem más, mint hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, eltemették, és feltámadt a harmadik napon. Amikor egyre inkább karácsonyi fényfüzérekbe öltözik a világ, és az ünnephez közelítő negédes hangulat kerít minket a hatalmába, jó, ha nekünk is eszünkbe jut, hogy annak a Jézus Krisztusnak a megszületéséért adunk majd hálát, aki meghalt a mi bűneinkért, és feltámadt. Sőt, úgy támadt fel Krisztus a halottak közül, „mint az elhunytak zsengéje", és „az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi". Dicsőség legyen ezért Krisztusnak!
Fohász: Tied vagyok, Krisztusom, és így a reménység az enyém is, hogy lesz feltámadásom. Köszönöm mindazt, amit ezért tettél, hogy emberré lettél, szenvedtél és meghaltál, de harmadnapra feltámadtál. Segíts, hogy ez mindenkor élő bizonyosságként legyen a szívemben! Ámen.
2024. december 15., vasárnap
2024. december 15., címkék:2Sám 19 és 1Kor 14,26–40
(ÚSZ) „Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja" (26)! Nagyon gyakorlatias tanácsokat olvasunk a keresztyén közösségek összejövetelére vonatkozóan. Az igerész gyakorlatilag bemutatja, hogy a keresztyén testvérek összejövetele – ma talán bibliaórának neveznénk – miként történjék. Kiérződik a leírtakból, hogy az alkalmakon eleven párbeszéd folyt, megosztották egymással hittapasztalataikat, és bizonyságtételekkel erősítették egymást a tagok. Nem szórakoztatásként, hanem hogy mindaz, ami elhangzik, az épülésüket, hitbeli növekedésüket szolgálja. Kedves Testvérem! Te összejössz a hittestvéreiddel ilyen alkalmakra? Mit viszel oda magaddal, mit osztasz meg? Beszéded, bizonyságtételed mások növekedését szolgálja? Az apostol felszólítása egyértelmű: „minden épüléseteket szolgálja"!
Fohász: Látom, Istenem, hogy az adventi időben sokak szíve nyitottabbá válik az evangéliumra, többen vagyunk templomban, bibliaórás közösségben. Jó ezt látni, Uram, de vezess, kérlek, mind többeket arra, hogy Igéd köré gyülekezzenek, és gyülekezeti csoportjainkban egymás hite által épülhessenek. Ha nekem is részt szánsz ebben, azt hálaadással köszönöm! Ámen.
2024. december 14., szombat
2024. december 14., címkék:2Sám 18 és 1Kor 14,1–25
(ÚSZ) „Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok" (1). Az apostol az előzőekben kifejtette, hogy a szeretet a legfontosabb, amire elsődlegesen törekedni kell, de most biztatja a gyülekezetet, hogy kérjék a lelki ajándékokat, amelyekkel mások felé tudnak szolgálni. Az apostoli tanítás mindenkinek, a gyülekezet egészének szól, azaz a lelki ajándékokat bárki megkaphatja, szolgálhat vele, és kell is szolgálnia. De mindenkor a másikat, a közösséget, annak épülését szem előtt tartva. Üdvös, ha a Lélek életünkben és életünk által történő munkálkodását kitartóan kérjük, mert akkor a velünk találkozó hitetlen képes lesz meglátni bűnös voltát és leborulva imádni Istent, és hirdetni, hogy ő közöttünk lakik (1Kor 14,25).
Fohász: Pironkodva kell megvallanom, Uram, hogy nem sokszor kértem lelki ajándékaidból, és nem gondoltam, hogy szolgálhatok azokkal mások felé. De most kérem! Ajándékozz hát meg engem is, ahogyan tetted az első gyülekezet tagjaival! Nem magamért, a magam épüléséért kérem, hanem másokért, a Tőled még távollévők megmentéséért. Ámen.
2024. december 13., péntek
2024. december 13., címkék:2Sám 17 és 1Kor 13
(ÚSZ) „Szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok" (2). Egész életünkben arra vágyunk, hogy legyünk valakik. Küzdünk a magasabb pozíciókért, a vállveregetésért, az elismerésért. Szeretnénk a tömegből kitűnni, szeretnénk megbecsülést szerezni. S miközben sok mindent elérünk, és talán még sikereket is felmutathatunk, az ige szava azt mondja: mindez nem számít, mert ha nincs bennem szeretet: semmi vagyok. A szeretet tesz valamivé, illetve valakivé. De nem akármilyen szeretetről van itt szó. A fejezetben az isteni szeretet, az agapé szerepel, amely képes másokért lenni, képes áldozatot vállalni, hajlandó önmagáról lemondva másokért tenni, ahogyan tette azt Krisztus. Ő maga is erre bátorított: „ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást" (Jn 13,34)! Ez a szeretet marad csak meg, ez a szeretet a legfontosabb.
Fohász: Köszönöm, Istenem, hogy szeretsz. Nem érdemlem meg, nem szolgálok rá, nem tudom kellőképpen meghálálni, de Te mégis szeretsz. Köszönöm, hogy szeretetedet Jézus Krisztusban megismerhettem, és köszönöm, hogy azokon keresztül is megtapasztalhattam, akiket mellém állítottál. Segíts, kérlek, hogy én is tudjak úgy szeretni, ahogyan Te szeretsz engem. Ámen.
2024. december 12., csütörtök
2024. december 12., címkék:2Sám 16 és 1Kor 12
(ÚSZ) „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai" (27). Pál apostol az emberi test működésén keresztül szemlélteti, hogy az egyházban mindenkinek feladata van, amely feladathoz ki-ki megkapta a maga ajándékait Istentől. Tudjuk magunkról, hogy milyen kellemetlen, ha egyik testrészünk megbetegszik, nem tudjuk megfelelően használni, vagy akár teljesen képtelenné válik rendeltetésszerűen működni. Nincs ez másként az egyházban, a gyülekezetben sem: egy tag hiányát, szenvedését érzi a nagy egész. Kedves Testvérem! Bizonyosan tag, egyháztag vagy valamelyik gyülekezetben. Milyen feladatot látsz el? Milyen ajándékoddal szolgálsz az egészért? Mivel járulsz hozzá a test, a Krisztus-test, azaz a gyülekezet, az egyház működéséhez, szolgálatához? Szükség van Rád is!
Fohász: Szinte felfoghatatlan a számomra, Uram, hogy minden gyarlóságom, ügyetlenségem ellenére használni akarsz engem közösségemben, országod építésében. Olykor kényelemből, máskor talán kishitűségem miatt hátrahúzódnék a szolgálattól, de kérlek, ne engedd ezt! Hanem a Tőled kapott ajándékaimat felismerve adj tettrekészséget szívembe. Köszönöm. Ámen.
2024. december 11., szerda
2024. december 11., címkék:2Sám 15 és 1Kor 11,17–34
(ÚSZ) „Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze" (17). Az apostol korholja a korinthusi gyülekezetet. A gond abból fakadt, hogy a közös étkezések csak látszólag működtek, mivel ebben is megmutatkoztak a társadalmi különbségek. Sőt, a feddésre még komolyabb okot szolgáltatott, hogy a gazdagok saját lakomájukként tekintettek az úrvacsorára. Ezért is tartja fontosnak az apostol az úrvacsora szereztetésének felidézését, mert ehhez tudja mérni a gyülekezet a gyakorlatát. Biztatja is őket, hogy vizsgálják meg magukat, hogy miként élnek a kenyérrel és a pohárral, amely lelki táplálékukként, hitük megerősítésére adatott. Azért, hogy összekapcsoljon Urunkkal és egymással, nem pedig azért, hogy elválasszon és a szakadásokat munkálja.
Fohász: Úr Jézus Krisztus! Hálát adok megtört testedért és kiontott véredért, e drága áron történt megváltásomért. Köszönöm, hogy ennek bizonyosságában újra és újra megerősítesz. Köszönöm az úrvacsora ajándékát, köszönök minden egyes alkalmat, amikor élhetek vele, és hálaadással vehetem magamhoz tested és véred jegyeit. Ámen.
2024. december 10., kedd
2024. december 10., címkék:2Sám 14 és 1Kor 11,1–16
(ÚSZ) „Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak" (1). Mindannyian láttunk már utcán sétáló gyerekcsoportot. Elöl ment a pedagógus, utána – kiváltképpen, ha szűk járdán kellett haladniuk – egymást követve a gyerekek. Ők egymást követik, olykor talán még egymás sarkára is taposnak, de valójában az elöl menő felnőtt után mennek, aki irányt szab a számukra, vagy megállítja őket. Amikor Pál azt mondja, hogy legyetek a követőim, gyakorlatilag – egyként a hitvallók hosszú sorából – arra bátorít, hogy: legyetek Krisztus követői. Mindemellett az előrébb lévőknek nagy felelősségük van, hiszen az utánuk jövők őket látják és utánozzák. Ha gyermeked, szomszédod, barátod rád néz, mit fog látni? Téged követve, kinek a követőjévé lesz?
Fohász: Köszönöm, Istenem azokat az elődöket, akik előttem jártak a hitben, akiknek nyomdokaiba szegődve a Te követőddé lettem. Szeretnék hűséges követőd lenni, hogy az utánam jövőknek, a rám figyelőknek, a mellettem élőknek Hozzád segítő példájává lehessek. Ámen.
2024. december 9., hétfő
2024. december 09., címkék:2Sám 13 és 1Kor 10,14–33
(ÚSZ) „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít" (23). Olyan Istenünk van, aki megengedi, hogy szabadon döntsünk, saját elhatározásunk szerint cselekedjünk, mert minden szabad. Ezt a szabadságunkat, a mindent szabad elvet azonban gyakran félreértjük, és Isten ajándékát magunk ellen fordítjuk, aminek – az első emberpárhoz hasonlóan – bukás lesz a vége. Hányan kezdték úgy, hogy szabad egy pohárkával többet innom, mert mit árthat nekem, és így váltak az alkohol rabjává. Hány házasember gondolta úgy, hogy szabad egy kicsit flörtölnöm, és tönkrement a házasságuk. Mennyien vélekedtek úgy, hogy szabad csalnom, nem látják, aztán mégsem jól alakultak a dolgok. Tetteinket, döntéseinket vigyük Isten elé, kérve útmutatását. Vizsgáljuk meg, hogy azok építenek, vagy rombolnak, használnak, vagy ártanak, Istenhez visznek közelebb, vagy éppen eltávolítanak tőle!
Fohász: Uram! Köszönöm a szabadságot, amelyet nekem adtál, de ismerve gyengeségeimet könyörögve kérlek, hogy Szentlelked által tanácsolj, vezess, hogy mindenkor meglássam: mi az, ami a magam és szeretteim javát szolgálja, épülésünket munkálja. Ámen.