2025. február 28., péntek
2025. február 28., címkék:Ez 13 és Lk 13,10–17 (ÚSZ) „Íme, volt ott egy asszony" (11). Amikor Jézus szombaton a törvény rendje szerint részt vesz a zsinagógai istentiszteleten, a tömegben észreveszi a meggörnyedt asszonyt. Kérdezhetnénk, hogyan került oda? Nem lett volna egyszerűbb otthon maradnia, hiszen egyértelműen akadályoztatva van? Valóban egyszerűbb lett volna, mint venni a fáradságot, elkészülődni és útra kelni. Ha viszont ezt a könnyebb utat választotta volna az asszony, elmulasztotta volna a gyógyulás lehetőségét. Jézus isteni dicsősége éppen azokon tud legfényesebben felragyogni, akik a legelesettebbek. A világ tele van olyanokkal, akiknek épp erre a krisztusi lehajlásra van szükségük. Akik minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megfeleljenek olyan külső kereteknek, amelyekbe belegörnyednek. Mutassuk fel nekik a krisztusi gyógyulást akár mások rosszallása ellenére is!
Fohász: Uram, Istenem! Annyiszor tapasztaljuk azokat a lélekromboló erőket, amelyek lehúznak, földig görnyesztenek bennünket, és annyi embert ismerünk, aki évek óta elviselhetetlen terheket hordoz. Állj mellénk és erősíts, aki a világ legnehezebb keresztjét is képes voltál elhordozni! Ámen.
2025. február 27., csütörtök
2025. február 27., címkék:Ez 12,21–28 és Lk 13,6–9 (ÓSZ) „Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból" (22)?! Isten időszámítása különbözik az emberétől. „Az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap" (2Pt 3,8). Sok félreértés fakad ebből, mert azt gondoljuk, ígéretei olykor késnek. Vajon hány embernek jutott ma reggel eszébe, hogy akár az elkövetkező 24 órában is visszajöhet az Emberfia ítélni eleveneket és holtakat? A világon hányan veszik ezt az ígéretet komolyan, és hány ember hiszi csak mesebeszédnek? „Telnek-múlnak a napok, de nem teljesül..." Pedig Isten sosem késik, bár esetenként vár. Várja, hogy indulsz-e, mozdul-e szíved.
Fohász: Istenem, akinek kezében vannak a napok, évek és évezredek! Te bölcsen elterveztél mindent, és én fel nem foghatom a Te utaidat. Adj bölcs látást, hogy ígéreteid bizonyosságát akkor is higgyem, ha szememmel még nem látom beteljesülésüket. Ámen.
2025. február 26., szerda
2025. február 26., címkék:Ez 12,1–20 és Lk 13,1–5 (ÚSZ) „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük" (2)? A magyar népmesék egyik nagy tanulsága: Jótett helyébe jót várj! A modern ember cinizmusa erre azt mondja: Jótett helyébe jót sose várj! Kinek van hát igaza? Ha a lemészárolt galileaiak nem voltak bűnösebbek a többi galileainál, mégis áldozatokká válhattak, talán igaz az, hogy kár jónak lenni egy bűnös nemzedékben. Jézus ebben a kérdésben is tiszta képet nyújt. A fókuszt arról a kérdésről, hogy van-e bármi jó cselekedetnek értelme, a megtérésre irányítja. A megtérés ugyanis teljesen más értelmezési keretbe helyezi a dolgokat. Ami eddig matematika volt: jóért jót várok, az mostantól etika lesz: cselekszem a jót, mert „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20).
Fohász: Krisztusom, könyörülj rajtam, mert földi igazságokat keresek a Te mennyei igazságod helyett, és elkeseredem, ha azt látom, a bűnösnek megy jól a sora, a Te követőid pedig csupa nyomorúságot látnak. Emeld tekintetemet ilyenkor magasra, Tehozzád! Ámen.
2025. február 25., kedd
2025. február 25., címkék:Ez 11,14–25 és Lk 12,54–59 (ÓSZ) „Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és összeszedlek azokból az országokból, amelyekbe szétszéledtetek" (17). Egységben az erő. De egységben a biztonság, a kölcsönös segítés is. Mindennek híján van a nép, amely szétszórattatásban él. Egy előnye azonban ennek a bizonytalan állapotnak mindenképpen van: a szélfútta ember többé nem támaszkodhat a maga erejére, bölcsességére. Egyedüli reménye az Úr marad. Sorsa fordulását egyedül tőle várhatja. A mindenható Isten pedig megígéri, hogy megalázott, de megtérő választottjait újra összegyűjti. Nem engedi az önkényeskedők gúnyolódását. Nincs olyan reménytelen helyzet, amelyben ő ne készítené el a szabadulás útját. Ez a mi reménységünk alapja és megtartatásunk bizonyossága.
Fohász: Kegyelmes Istenem, köszönöm, hogy életem alakulását a Te kezedben tudhatom. Tenyered biztonságában nincs mitől félnem, s ha mégis megrémítenének a körülöttem zajló események, szólj kegyelmesen hozzám, vigasztalj, bátoríts, erősíts. Ámen.
2025. február 24., hétfő
2025. február 24., címkék:Ez 11,1–13 és Lk 12,49–53 (ÚSZ) „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna" (49)! Vajon Jézus az ítélet tüzét sürgetné ennyire? Aligha hiszem. Jézus a keresztre készül, bizonnyal a Szentlélek lángoló tüzéről beszél, aki életeket tisztít. Persze a végítélet emésztő lángja is el fog jönni, de mindaddig még a Szentlélek korszakát éljük, aki szíveket gyújt lángra, aki ellenállhatatlanul Krisztus ragyogó jelenlétébe vonz mindenkit, aki kiéget az engedelmes emberből minden felesleges salakot. Vannak életünknek fájdalmas időszakai. Jó, ha úgy tudunk ezekre tekinteni, mint amikből a Lélek tüze által megtisztulva lépünk majd tovább.
Fohász: Szentlélek Úristen, tisztíts meg tüzeddel, hogy tiszták legyünk, lángoló tüzedben formáld arcunkat, szívünket, életünket egyre krisztusibbá. Ámen.
2025. február 23., vasárnap
2025. február 23., címkék:Ez 10 és Lk 12,41–48 (ÓSZ) „Akkor elvonult az Úr dicsősége a templom küszöbétől, és megállapodott a kerúbok fölött. A kerúbok pedig fölemelték szárnyaikat, szemem láttára fölemelkedtek a földről, és elindultak a kerekekkel együtt" (18–19). Isten ószövetségi népe sokszor élt abban a képzetben, hogy az Úristen az ő jeruzsálemi templomához kötődik. Ezért aztán amikor a nép nagy részét elhurcolják Babilonba, a legnagyobb elkeseredettség vett rajtuk erőt. Olyan távol kerültek Istenüktől, hogy napjaikat szinte a háta mögé vetve élték. Pedig Isten nem hajlékokhoz, nem emberi kéz alkotásaihoz kötődik, hanem népéhez. Felkerekedik hát Jeruzsálemből, és elvoul a Kebár partjára, a fogságban sínylődő, megtérni kívánó bűnös népe után. Ilyen Istenünk van nekünk! Ragaszkodik hozzánk, jobban, mint menynyei dicsőségéhez, jobban, mint bármi máshoz ezen a világon.
Fohász: Hála, Neked, Uram, hogy nem vetsz a hátad mögé, s nincs ezen a széles világon olyan hely, ahol ne tudnál rólam, ahol ne a Te szent színed előtt élném mindennapjaimat. Köszönöm hűségedet, mérhetetlen ragaszkodásodat. Ámen.
2025. február 22., szombat
2025. február 22., címkék:Ez 9 és Lk 12,33–40 (ÚSZ) „Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik” (37). A világtörténelem az ember bukásával kezdődik, és Isten győzelmével ér véget. E kettő között ott magasodik a golgotai kereszt mint mindennek a csúcspontja. Krisztusban, aki igaz Isten és egyszersmind valóságos, igaz ember, összeölelkezik ég és föld. Boldogok azok, akiket ez a felfoghatatlan kegyelem nem elálmosít és untat, hanem lelkesít. Hogyan ürülhetnek egyre jobban templomaink, hogyan szunnyadhat el annyi ünnepi keresztyén a közömbösség fásultságában, amikor minden nappal egyre közelebb van hozzánk a Krisztussal való találkozás? Fohász: Jövel, Uram, Jézus, töltsd meg szívemet boldog várakozással! Ne engedd, hogy bármi ezen a világon éket verjen kettőnk közé. Segíts, hogy minden dolgomat, élethelyzetemet a Te eljöveteled fényében tudjak szemlélni. Ámen.
2025. február 21., péntek
2025. február 21., címkék:Ez 8 és Lk 12,22–32 (ÓSZ) „De még más nagy utálatosságokat is fogsz látni" (6). Néha azt hisszük, hogy nincs lejjebb, nem tud a mai társadalom hová zülleni. Körülnézünk, és mindenfelé azt látjuk, elveszett az emberiség lába alól a talaj, csak süllyedünk és süllyedünk a magunk kavarta iszapban, és nincs biztos mederfenék, ahonnan elrugaszkodhatnánk. Ha netán azt hinnénk, a gonoszságnak van határa, halljuk meg újra Istenünk szavát: „még más nagy utálatosságokat is fogsz látni". Nem csupán legalja, medre sincs az istentelenségnek. Boldog, aki nemcsak felismeri ezt, hanem a lehúzó erők helyett Krisztusra emeli szemét, és mint Péternek, lesz bátorsága a vízen járni (Mt 14,22–33).
Fohász: Krisztusom, ha magamra vagy a körülöttem lévő állapotokra tekintek, mindig elkeseredem, és nem értem, meddig mehet ez még így tovább. Köszönöm, hogy Te nem hagysz benne az elkeseredés mocsarában, hanem biztos öleléssel felemelsz. Ámen.
2025. február 20., csütörtök
2025. február 20., címkék:Ez 7 és Lk 12,13–21 (ÚSZ) „Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag" (21). Kétféle ember van: az egyik az emberek szemében, a másik Isten szerint gazdag. Az előbbit nem kell ecsetelnem, hiszen mindannyian ismerünk olyanokat, akiknek vagy a vagyonuk, vagy a kapcsolati hálójuk, vagy éppen a tehetségük olyan határtalan, hogy azt gondoljuk, nem szorulnak a segítségünkre. Összegyűjtötték, birtokolják mindazt, ami a biztos élethez szükséges. Az Isten szerint gazdag embernek talán egyik sincs meg. Se pénze, se hathatós támogatottsága, se lenyűgöző tehetsége, de van gyermeki hite, mert van Gondviselője, aki betölti szükségleteit. Ezért szabadul fel a pénztől, az evilági javaktól való függésből. Ebben a gyermeki hitben kellene megerősödnünk, amikor ma megvizsgáljuk múltunkat, jelenünket, és eltervezzük jövőnket.
Fohász: Gazdag vagyok, Uram, mert mindenható Gondviselőm vagy, aki betöltöd minden szükségemet, és hétköznapi, piciny csodák által láttatod meg velem mennyei gazdagságod átszüremlő fényét. Ámen.
2025. február 19., szerda
2025. február 19., címkék:Ez 6 és Lk 12,1–12 (ÓSZ) „Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr" (14)! Szinte felfoghatatlan, hogy Isten népe csak akkor tudatosítja, milyen hatalmas az Úr, amikor csapások érik. Egészen addig – abban a hiszemben, hogy életét, jó sorsát sokféleképpen bebiztosította – vígan tömjénez bálványai oltárán. Egészség, pénz, szépség, karrier – mind olyan oltárok, amelyeken ma is áldozunk. Rászánjuk időnket, energiánkat, feláldozzuk családunkat, lelki békénket. Közben pedig megfeledkezünk az egyetlen úrról, akinek valóságos hatalma van: az Úristenről. Pedig végső soron – így vagy úgy – mindannyian meg fogjuk tapasztalni, hogy milyen erős Isten az uraknak Ura. Lássuk meg még ma, hogy az oldalunkon áll, nehogy végül ellenünkben jelentse ki hatalmát.
Fohász: „Én Uram és én Istenem" (Jn 20,28)! Hányszor megtapasztaltam már, milyen hatalmas úr vagy Te. Hálás a szívem, hogy Krisztusban szerető Atyámmá lettél, és kegyelmedből értem, nem pedig ellenem cselekszel. Ámen.
2025. február 18., kedd
2025. február 18., címkék:Ez 5 és Lk 11,37–54 (ÚSZ) „Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük" (44)! A temetőkben való viselkedésnek alapvető szabályai vannak, amelyeket az emberek be szoktak tartani: nem hangoskodunk, nem zavarjuk mások gyászát, nem borogatjuk fel a sírköveket és nem lépünk rá a sírokra. Ez utóbbit persze csak akkor tudjuk betartani, ha az adott sír látható. Jézus a farizeusokat jeltelen sírokhoz hasonlítja. A bennük lévő bomlásnak kívülről semmi jele. Az emberek gyanútlanul fogadják tanításukat, hiszen nagyra becsült hittudósok, és ezzel két- szeres a felelősségük. De eltávolodtak az igaz Istentől, és másokat sem engednek hozzá. Jaj nekünk, ha ilyenek vagyunk! Ha gyermekeink lelkét megmételyezzük, ha a környezetünk miattunk távolodik el Istentől, ha kifelé a szépet mutatjuk, belül pedig telve vagyunk romlással.
Fohász: Jaj, nekem, Uram, mert ha megvizsgálom magamat, csupa romlást találok! Könyörülj rajtam, támaszd fel belső emberemet új életre, élő hitre és reményre. Ámen.
2025. február 17., hétfő
2025. február 17., címkék:Ez 4 és Lk 11,33–36 (ÚSZ) „Vigyázz tehát, hogy a benned lévő világosság sötétséggé ne legyen" (35)! Milyen jó lenne, ha csak lámpást kellene gyújtani, hogy életünk minden történése világossá váljon. Egyszerre tisztán látnánk, jó döntéseket tudnánk hozni. Örök kérdéseinkre, hogy miért?, hogy hogyan tovább? – Jézus választ ad: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben" (Jn 8,12). Ha ő az igazodási pont az életedben, akkor minden döntésedben ott lesz ő is. Őt követve tisztán látsz, mellette eligazodsz életed dolgaiban. Vele járva nem lesz sötétséggé a Benned lévő világosság, mert fényedet tőle kapod.
Fohász: Ragyogj be fényeddel, Krisztusom, hogy a Te világosságod járja át életemet: tiszták és értelmesek legyenek utaim. Testi és lelki értelemben bármerre járjak is ma, Te legyél, Te gyere velem! Ámen.
2025. február 16., vasárnap
2025. február 16., címkék:Ez 3,4–27 és Lk 11,29–32 (ÓSZ) „Nem érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez szól a küldetésed, hanem Izráel házához" (5). A bűneset után minden vallás és ember valamilyen módon keresi az elvesztett kapcsolatot Istennel. Az Ószövetségben Izráel kivételével – akiket maga az Úr választott ki a többi nép közül, hogy megmutassa rajtuk hatalmát – minden kultúra célt tévesztett ebben a keresésben. A legnagyobb baj viszont, hogy a választott nép érthetetlenebb volt minden érthetetlen beszédű népnél: Isten szeretetére közömbösséggel válaszolt. Nem vagyunk-e mi is, most is ilyen felfoghatatlan módon elutasítóak Isten szeretetével szemben? Ő jön kegyelmesen, mi pedig hátat fordítva neki járjuk a magunk útját! Álljunk meg, forduljunk meg!
Fohász: Irgalmazz nekünk, Urunk, mert Te érthető módon beszélsz velünk, szívünk mégis nehezen indul akaratod cselekvésére! Köszönjük, hogy minden bűnünkre, hálátlanságunkra elégséges a Te kegyelmed. Ámen.
2025. február 15., szombat
2025. február 15., címkék:Ez 2,1–3,3 és Lk 11,14–28 (ÚSZ) „Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált" (27)! Hányszor elgondolom, milyen lehetett az emberré lett Krisztus földi anyjának lenni! Emberi mértékkel boldog volt-e, büszke a fiára? Féltette-e, éles kard járta-e át lelkét, ahogyan Simeon megénekelte (Lk 2,35)? Bizonyára mindezeket átélte egy anya, akinek fiát a föld képtelen volt befogadni, hiszen még az egeknek egei sem fogadhatják be őt (1Kir 8,27). De a tömegben álló asszony, aki hallgatja Jézust, csak annyit lát: „Boldog az anyaméh, amely téged hordozott..." Felületes, leegyszerűsített kijelentést tesz. Hányszor teszünk mi is így! A másik ember életének egy szeletét látva gyors ítéletet hozunk: milyen jó neki! Közben pedig nem látjuk azokat a tőröket, amelyek szívét át meg átjárják.
Fohász: Uram, én is úgy gondolom, hogy boldog volt az anya, aki Téged a szíve alatt hordozott, és boldog lehetett mindenki, aki Veled itt, a földön személyesen találkozhatott. De azt is belátom, és hálával köszönöm, hogy még boldogabb vagyok én, akivel minden lélegzetvételben velem vagy, Uram! Ámen.
2025. február 14., péntek
2025. február 14., címkék:Ezékiel 1 és Lk 11,1–13 (ÓSZ) „Ilyen volt az Úr dicsőségének a látványa" (28). Ezékiel próféta még csak nem is magát az Urat látta, hanem csupán az Úr dicsőségét. Mégis szinte emberi ésszel követhetetlenek azok a szavak, amelyekkel körülírja. A felséges Isten gyarló emberi fogalmainkkal megfoghatatlan. „Hiszem, mert képtelenség" – fogalmazta meg a 2. században Tertullianus egyházatya a keresztyén hit vádlóival szemben. Vagyis egyáltalán nem baj, ha nem értjük meg Isten dolgait, hiszen ő annyival felettünk áll, hogy nem is érthetünk meg mindent, ami vele kapcsolatos. Isten felette áll emberi fogalmainknak, éppen ezért csodálatos, hogy Krisztusban emberré lett, hogy isteni teljességét emberi módon kijelentse számunkra.
Fohász: Felséges Istenünk, bár sokszor felfoghatatlanok a Te tetteid, mi mégis hisszük, hogy csupa jóság és szeretet minden cselekvésed. Csodáljuk annak képtelenségét és valóságát, hogy Fiadban, a mi Urunkban emberré lettél, hogy bennünket örökre a Te dicsőséges jelentlétedbe emelj. Ámen.
2025. február 13., csütörtök
2025. február 13., címkék:5Móz 34 és Lk 10,38–42 (ÓSZ) „Az Úr megmutatta neki az egész országot" (1). Mózes eljut az ígéret földjének határáig, de nem mehet be oda. Viszont az Úr megmutatja neki az egész országot, azaz megláttatja vele, hogy ő ígéreteit megtartó Isten, aki egyszerre kegyelmes és következetes. Mózes életének záróakkordját lehet negatív módon értelmezni: mindig hűséges volt Urához, és egyetlen botlásáért nem tapasztalhatja meg a saját bőrén az ígéretek beteljesedését... Ugyanakkor lehet pozitív felhanggal is értékelni: a mindenható Isten olyannyira kegyelmes szolgájához, hogy megláttatja vele az egész földet, amit fiainak, népének ajándékoz, azaz saját szemével is meg- láthatja az ígéretek beteljesedését. Életünk minden eseményét ezen a két- féle módon szemlélhetjük. Ugyanaz a történés lehet lehúzó erejű csapda, de lehet Isten kegyelmes cselekvésének felemelő tanúbizonysága is. Minden azon múlik, hogyan tekintünk rá.
Fohász: Ígéreteidet megtartó Isten vagy, Uram. Ha most még testi szememmel nem látom is a megígért üdvösséget, de szívemmel hiszem, hogy olyan bizonyosan elkészítetted azt nekem, mint amilyen bizonyosan elvezetted ószövetségi népedet az ígéret földjére. Hála Neked ezért! Ámen.
2025. február 12., szerda
2025. február 12., címkék:5Móz 33 és Lk 10,25–37 (ÚSZ) „De ki a felebarátom" (29)? A Jézushoz forduló törvénytudó azt kér- dezi: ki az én felebarátom? Jézus viszont megfordítja a kérdést, és az irgalmas samaritánus példázatával arra a kérdésre ad választ, hogy: kinek vagy te a felebarátja? Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnunk a választ, talán így hangzana: annak, aki irgalmas lehajlásomra szorul. A törvénytudó önzése helyett Jézus a másik ember felé gyakorolt szeretetet állítja elénk. Merthogy a szeretet nem puszta érzés, nem egyszerűen szapora szívdobogás, amit a másik jelenléte vált ki belőlünk, hanem cselekvés. Sőt, a másik érdekében történő cselekvés.
Fohász: Drága Jézusom, láttasd meg velem ma is, ki az, aki irgalmas odafordulásomra vár. Kiben kellene meglátnom a felebarátot? S ha megláttat- tad velem, indítsd a szívemet lehajló, cselekvő szeretetre! Ámen.
2025. február 11., kedd
2025. február 11., címkék:5Móz 32,26–52 és Lk 10,21–24 (ÓSZ) „Én adok halált, és én adok életet, összezúzok és gyógyítok, nincs, aki kezemből kimentsen" (39). „Lám, csak jó az isten, jót ád" – írja Petőfi híres versében (Anyám tyúkja). De jó-e az Isten akkor is, amikor rosszat ád? Nagy kérdése ez az emberiségnek. Hajlamosak vagyunk a fájdalmas, negatív dolgokat inkább a véletlennek vagy a Gonosznak tulajdonítani, és Istenre csak mint a kellemes, jó dolgok forrására tekinteni. Talán védeni próbáljuk őt, és észre sem vesszük, hogy ezzel mindenhatóságát csorbítjuk. Ha minden alkalommal, amikor rossz dolgok történnek, kiveszszük kezéből életünk alakítását, azt sem fogjuk észrevenni, hogy ő ezekben a nehéz helyzetekben is velünk van.
Fohász: Uram, a halál, az összezúzatás is más színt kap, ha a Te kezedből fogadhatom, mert tudom, előre elkészítetted a gyógyulásom útját is. Segíts ezzel a bizalommal tekinteni a mai napomra is. Ámen.
2025. február 10., hétfő
2025. február 10., címkék:5Móz 32,1–25 és Lk 10,17–20 (ÚSZ) „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben" (20). Amikor az ember az Urat szolgálva csodákat tapasztalhat, azt hihetetlen áldásként éli meg. Amikor egy lelkész azt látja, hogy igehirdetése nyomán valakinek megváltozik az élete, boldog, mert nem volt hiábavaló a fáradozása. Amikor egy gyülekezet megszervez egy jól sikerült alkalmat, boldog, mert közösségként ünnepi magaslatokat járhattak meg, ami által együtt épültek. Jézus mégis azt mondja, ne annak örüljünk, ha munkánk gyümölcseit tapasztaljuk. Mert ez a tapasztalás csalóka. Olykor elmarad, és az ember, a közösség szíve megkeseredik. Máskor pedig éppen elbizakodottságra ad okot. Annak örüljünk, ami nem tőlünk van: mennyei üdvösségünk bizonyosságának, amely nem hangulatok, keserű vagy boldog tapasztalatok függvénye, hanem igaz Istenünk munkája.
Fohász: Uram, hála és dicséret legyen Neked, amiért nevemet felírtad magadnál a mennyben, és életem folyton a szemed előtt van. Nem fordulsz el tőlem, nem hagysz el sem jó, sem rossz tapasztalataimban. Köszönöm! Ámen.
2025. február 9., vasárnap
2025. február 09., címkék:5Móz 31,14–30 és Lk 10,1–16 (ÚSZ) „Békesség ennek a háznak" (5)! Ismerjük csodaszép református köszönésünket: Áldás, békesség! A békességbe nem fér bele sem ellenségeskedés, sem viszálykodás, sem feszült hangulat. Ha egy háznak békessége van, talán az egyik legnagyobb földi kincset birtokolja. Ha egy gyülekezetben békesség van, bizonyosan nem gyaláztatik egyháza miatt Krisztus neve. Talán bele sem gondolunk, milyen nagy dolgot kívánunk egymásnak, amikor ezzel a köszöntéssel indítjuk találkozásainkat. A régi korokban komolyan vették azt, hogy a kimondott szónak hatalma van. Ahogyan a teremtő Isten a nem létezőkből a létezőket szava által hozta létre, úgy az ő képére teremtett ember szavában is lehet teremtő erő. Ebben a tudatban mondom most: Legyen békessége a Te házadnak, Kedves Olvasó!
Fohász: Urunk, tégy bennünket a Te békességed hordozóivá, hogy bármerre vezessen is mai utunk, a Te békességed követségében járjunk. Nagy szükségünk van nekünk magunknak is a Tőled jövő lelki békére, mert tudjuk, magunktól sokszor viszálykodást és ellenségeskedést szítunk. Ámen.