2024. június 18., kedd
2024. június 18., címkék:Ezsd 1 és Jel 22,8–21
(ÚSZ) „Istent imádd" (8)! János felszólítja olvasóját: ne énrám nézz fel, Istent imádd! Ezzel mintegy végső utasítást ad. S ebben a két szóban összefoglalja a küldetést, amire hívattunk. Istent imádd! Istent és ne mást. Pusztítsd ki életedből a bálványokat, építsd le a hiteltelen tanácsadókat és a babonaságot. Isten igaz, és szeret Téged. Őt imádd! Imádd, és ne csak kedveld. Ne csak azt hidd, hogy ő valahol van. Ne csak akkor kiálts hozzá, ha valami nagy baj van. Ne csak itt-ott szólítsd meg őt. Hódolj neki, adj neki dicsőséget, adj neki hálát, amikor csak tudsz. Az imádás ugyanis nem érzés, nem hirtelen felindulás, hanem tevékenység. Olyan tevékenység, amely meghatározza életünk teljes folyását. Ha Istent imádod, ő jelen van számodra.
Fohász: Felséges Istenünk! Nálad, a mennyben nem lesz más dolgunk, mint Téged imádni. S ezt már itt is gyakoroljuk: ebben a rövid imádságban is Téged szeretnénk imádni, mindennél nagyobbnak és fontosabbnak tartani. Add, hogy imádatoddal legyen tele a mai napon minden cselekedetünk és szavunk. Ámen.
2024. június 17., hétfő
2024. június 17., címkék:2Kir 25 és Jel 22,1–7
(ÚSZ) „És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit" (7). Az Úr közeli visszatérését ígéri. Óhatatlanul megkérdezzük: igen, Urunk, de mikor? Krisztus második eljövetele egy alapvetés, amelyhez a boldogság ígérete kapcsolódik. Tudjuk, hogy az időpontot senki sem ismeri, csak az Atya. De az időponttól független a számunkra megfogalmazott feladat: amíg az ígéret beteljesedik, meg kell tartanunk e könyv prófétai igéit. Isten tehát azt nézi, hogy: hogyan állunk az engedelmességgel? Talán nem azt kellene kérdeznünk, hogy mikor; hanem azt kellene kérnünk, hogy: várj, Urunk, mert az engedelmességben még hová fejlődnünk! Bár kegyelemből van üdvösségünk, de meg kell tanulnunk az engedelmességet, mert ez boldogságot okoz. Amíg az Úrra várunk, addig van időnk.
Fohász: „Jézus, te visszajössz: várni taníts!" (RÉ21 825.) Taníts, Urunk, türelemmel várni ígéreteid beteljesedésére, a gyógyulásra, a kibékülésre, a társra találásra, a gyermekáldásra. Bocsásd meg, ha olyankor siettetünk, már akkor is, amikor még készen sem állunk az áldásra! Ámen.
2024. június 16., vasárnap
2024. június 16., címkék:2Kir 24 és Jel 21,9–27
(ÓSZ) „Fogságba vitte a jeruzsálemieket" (14). A nép, amellyel a mindenható Isten szövetséget kötött, bár sosem volt a legnagyobbak közül való, most a környező nagyhatalmak bábjává, Jeruzsálem városa pedig csatatérré válik. A királynak, a főembereknek, a mesterembereknek és az előkelőknek fogság lesz az osztályrészük, mert a Jósiás által megújított szövetségnek nem voltak követői. Bizony, minket is fogságba ejthetnek a kétségek és a bűnök. Úgy érezzük, hogy uralkodnak rajtunk, és nem mi irányítjuk az életünket. De van szabadulás! Hiszen – a történet folytatását ismerve – mi már tudjuk, hogy a fogság nem tart örökké: Isten Jézus Krisztus által olyan szövetséget kötött, amely nem évül el. Lelki fogságunk és szorongattatásaink között is reménységgel tekinthetünk a békés, mennyei Jeruzsálem tökéletességére. Ha megmaradunk a szövetségbe, ha kitartunk a hitben. Így legyen!
Fohász: Mindenható Isten, aki a népek fölött uralkodsz, hála Neked, hogy nem tart haragod örökké – hanem csupán intesz minket, mint apa a gyermekeit. Semmi sem érhet minket, ami fölött ne lenne hatalmad, éppen ezért Nálad van a szabadulás! Most is várom, hogy megszabadíts – tudod, miből. Ámen.
2024. június 15., szombat
2024. június 15., címkék:2Kir 23 és Jel 21,1–8
(ÚSZ) „Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz" (7). A mai ószövetségi igeszakaszban azt olvassuk, hogy Jósiás indíttatására a nép újra szövetséget köt Istennel. Ezt a szövetséget újította meg és tette véglegessé Isten Jézus Krisztusban. S ennek kiteljesedése az új teremtés, amelyről a Jelenések könyvében olvasunk. Csodálatos ígéret, hogyha kitartunk a szövetségben, örököstársaivá válhatunk Krisztusnak. Vagyis megkapjuk mindazt, amit ő kapott. Ezért fontos a 8. vers figyelmeztetését megszívlelnünk. Egyértelmű, hogy a paráznák és a gyilkosok nem örökölhetik Isten országát. Ilyenek nem vagyunk. A felsorolás azonban a gyávákkal kezdődik. Ők azok, akik a világi javak és az emberi elismerések elvesztésétől való félelmükben nem vallják meg Jézus Krisztus nevét. Csendben maradnak, amikor szólni kellene. Vizsgáljuk meg ma magunkat e tekintetben!
Fohász: Könyörülő Istenünk! Kérünk, bocsásd meg nekünk, ha néma maradt a szánk, amikor vallást kellett volna tennünk, és tétlen volt a kezünk, amikor cselekedni kellett volna. A félelem vagy a pillanatnyi elismerés eltakarta a szemünk elől annak az új életnek az áldásait, amelyeket jutalmul azoknak tartogatsz, akik mindvégig kitartanak! Most újra áldásaidat kérjük! Ámen.
2024. június 14., péntek
2024. június 14., címkék:2Kir 22 és Jel 20,7–15
(ÓSZ) „Amikor a király meghallotta a törvénykönyv igéit, megszaggatta a ruháját" (11). Jósiásról azt írja az ige, hogy egészen elődjének, Dávidnak az útján járt. Nagyon kevés olyan király van, akit így értékel a Királyok könyvének írója. Eltávolította a bálványszobrokat és az áldozóhalmokat. Ezek fontos döntések, nagy dolgok voltak. De a kiemelt vers megmutatja, hogy ezek a változások személyesen benne kezdődtek el. Azzal, hogy megszaggatja a ruháját, a személyes bűnbánat jelét mutatja. Még nem érti teljesen a könyv minden igéjét, de belátja, hogy az Úr a bűnei miatt haragszik a népre, és mégis kegyelmes Isten, aki meg tudja szabadítani az érdemtelen népet. Dávid is tudott személyes bűnbánatot tartani, ennek szép példája az 51. zsoltár. És Jósiás is úgy tekint magára, mint akinek szüksége van arra, hogy Isten megújítsa vele kötött szövetségét. S királyként még a népéért is felelősséget érez.
Fohász: Irgalmas Istenünk! Hálásan köszönjük azt az új szövetséget, amelyet Jézus Krisztusban kötöttél velünk! Ez a szövetség örökké áll, mert Te hűséges vagy, nekünk azonban szükségünk van arra, hogy Szentlelkeddel mindig megújíts, mert e szövetséget megszegve vétkesek vagyunk. Ámen.
2024. június 13., csütörtök
2024. június 13., címkék:2Kir 21 és Jel 20,1–6
(ÓSZ) „A fiát is elégette áldozatul" (6). Egy családi tragédiát látunk magunk előtt. Manassé apja, Ezékiás igyekezett az Úr útján járni, azonban fia idegen befolyás alá került. Nem vitte tovább apja hitét, hanem visszaállította a bálványkultuszt az országban. Nem csupán megtűrte a bálványokat az Úr tisztelete mellett, hanem egyenesen az Úr templomába helyeztette el azokat. Ugyancsak pogány szokás szerint feláldozza saját gyermekét. Élő utódát pedig fiatalon megölték. Manassé nem törődött azzal az ígérettel, amely az ötödik parancsolathoz kötődik, az ígérettel, amely az ember életét kísérő áldást tartalmazza: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked" (2Móz 20,12)!
Fohász: Megváltó Jézusunk! Köszönjük Neked, hogy keresztáldozatoddal kiengesztelted az Atyát, így nekünk ezt, a legnagyobb áldozatot, már nem kell meghoznunk. Add Szentlelkedet, hogy a hála és az engedelmesség jellemezze életünket. Ámen.
2024. június 12., szerda
2024. június 12., címkék:2Kir 20 és Jel 19,11–21
(ÚSZ) „Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura" (16). Egy királyi ruha leírását olvashatjuk a mai igében. Nincs rajta csillogás, nincs rajta pompa, véráztatta ruha ez. De a viselője mindenkinél nagyobb hatalommal rendelkezik, és igazságosan ítél. Micsoda vigasztalás ez olyan időkben, amikor az önzés és a másik leuralása, a hatalomvágy irányít mindent, és lenézik az olyan embert, aki nem ezen elvek mentén éli az életét. De Isten igéje arra emlékeztet minket, hogy ő ma is értünk cselekszik, és végül ő fog győzedelmeskedni. Az Ezékiás életéhez toldott évek is egyszerre mutatják Isten hatalmát és irgalmát, hiszen ő meghallgatja az őszinte imádságot.
Fohász: Gondviselő Istenünk! Mily csodálatos nekünk tudni, hogy a földi hatalmak ideje lejár, de a Te hatalmad soha véget nem ér, mert örökre rá van írva a ruhádra és a derekadra, hogy király és Úr vagy. Tudjuk és valljuk, hogy aki alázattal és hittel közelít Hozzád, annak azt ígéred: „veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28,20). Ámen.
2024. június 11., kedd
2024. június 11., címkék:2Kir 19 és Jel 19,1–10
(ÚSZ) „És megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti" (8). Ritkán szoktunk úgy gondolni keresztyén életünkre, hogy az egész idő alatt egy menyegzőre készülünk. Egy földi menyegző előkészületei sokszor hónapokig tartanak, de az igazán fontos, életbevágó találkozásra sokan csak életük utolsó perceiben készülnek. Pedig erre az örömteli találkozásra egész életünkben készülnünk kellene! Az igaz cselekedetek nem a mi érdemeink, hanem a Szentlélek indíttatására végzett tettek, szolgálatok. Azt a bizonyos menyegzői ruhát tehát tulajdonképpen Isten ajándékozza nekünk. Enélkül senki sem vehet részt a Bárány menyegzőjén.
Fohász: Mennyei Atyánk! Társat választunk, ruhát választunk, színeket választunk földi menyegzőnkhöz, miközben a Veled való találkozásra alig gondolunk. Add Urunk, hogy a mai napunk és a követők is abban a szent várakozásban teljenek, hogy Nálad van a menyegzői fehér ruhánk. Ámen.
2024. június 10., hétfő
2024. június 10., címkék:2Kir 18 és Jel 18
(ÚSZ) „A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled, minden bőség és pompa elpusztult körülötted, és nyomuk sem lesz többé" (14). A Jelenések könyve ebben a fejezetében leszámol a földi gazdagsággal. Arra emlékeztet bennünket Isten, hogy ezek közül semmit sem vihetünk magunkkal a túlvilágra. A lelkünknek sok vágya kötődik a földi létünkhöz. De ezeket a vágyakat időről időre felül kell vizsgálni magunkban, hogy igazzá váljon életünkben Pál apostol intése: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel" (Kol 3,2)! A haszon, amiből részesülünk egyedül Jézus Krisztus áldozatában van, hitünk gyümölcseit pedig a Szentlélek érleli meg. Ezek azok a romlatlan gyümölcsök, amelyekre akkor is emlékezni fognak, amikor mi már nem leszünk többé.
Fohász: Kegyelmes Istenünk! Köszönjük, hogy Szentlelked gyümölcseit lelkünk javának tudhatjuk. Mégis, oly sokszor akarjuk ezeket tönkremenő és elavuló dolgokra cserélni. Add meg nekünk, hogy a birtoklási vággyal szemben megvalljuk, hogy már most a Te tulajdonod vagyunk. Ámen.
2024. június 9., vasárnap
2024. június 09., címkék:2Kir 17 és Jel 17
(ÓSZ) „Az URat, a ti Isteneteket féljétek, és ő megment benneteket minden ellenségetek kezéből" (39)! Ha csak ezt az igeverset ragadjuk ki a 17. fejezetből, akkor egy üres ígéretnek, elkoptatott lózungnak tűnhet. Ha azonban az egész fejezetet elolvassuk, akkor kellő súlyt kap ez a mondat, hiszen kiderül, hogyan került a nép fogságba. A nép visszatér ahhoz, hogy Egyiptomba vesse a bizalmát. Névlegesen tiszteli az Urat, de teret ad az áldozóhalmoknak, a szent fáknak, mindenféle bálványimádásnak. Hányszor szeretnénk visszatérni az ismerős rosszba, mert nem akarjuk vállalni a fejlődés szenvedését?! Próbáljuk bebiztosítani jólétünket többféle módon: hiszünk az Úrban, de mellé szeretnénk tenni a vaskos bankszámlát, a hiedelmeket és a babonaságokat. Pedig csak az Úr tud megmenteni.
Fohász: Hűséges Atyánk! Jó hallani, hogy Te meg tudsz minket menteni a külső ellenségtől. Kérünk, ne késs sokáig! Addig pedig add meg nekünk, hogy kitartsunk, és ne váljunk saját magunk ellenségévé, mint akik megtagadnak Téged, vagy hasztalanul máshol kezdenek oltalmat keresni. Ámen.
2024. június 8., szombat
2024. június 08., címkék:2Kir 16 és Jel 16
(ÚSZ) „Menjetek el, és öntsétek ki Isten haragjának hét poharát a földre" (1)! A harag hét poharából öt valamilyen természeti csapást hoz a földre, amely ellehetetleníti az életet az emberek számára. A mostani időkben, amikor a környezetvédelem-teremtésvédelem témája hangsúlyossá vált, nehéz ezeket a sorokat nem jövendölésként olvasni. Mégis azt gondolom, hogy az időre és a módra vonatkozó találgatások helyett figyeljünk oda a lényegre, amiről ez a fejezet szól: Isten igenis haragszik a bűnök miatt. Ne gondoljuk azt, hogy ő úgy szeret minket, hogy ne haragudna bűneinkért. A bűnöket igenis meg fogja büntetni, de még visszatartja a hét angyalt a harag hét poharával. Ezt tudva még jobban becsüljük meg szeretetét és kegyelmét!
Fohász: Mennyei Atyánk, haragod képei igen félelmetesek számunkra. Ezért kérjük, hogy Szentlelked szüljön szívünkben istenfélelmet. Szeretnénk majd a mennyei karban énekelni, amely minden félelem nélkül Téged dicsér. Addig pedig engedj engedelmességgel járnunk a keskeny úton! Ámen.
2024. június 7., péntek
2024. június 07., címkék:2Kir 15 és Jel 15
(ÚSZ) „Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid" (4). Annyiszor tesszük fel a kérdést, hogy: miért engedted ezt meg, Urunk? A mai ige azt mondja, hogy egyszer majd nyilvánvalóvá lesznek igazságos tettei. Perlekedünk Istennel, ahelyett, hogy bíznánk abban, hogy ő mindig igazsága és irgalmassága szerint cselekszik. Ez persze jól hangzik és igaz is, de nehéz megmaradni ebben a racionális belátásban, amikor csalódás és a szomorúság önt el minket. Csak azzal vigasztalódhatunk, hogy az Úr nem változik az örvénylő körülmények között sem. S míg nyilvánvalóvá lesznek ítéletei, addig is kinyilvánítja, hogy ő szeret és értünk cselekszik, amint tette azt a vakon született emberrel is (Jn 9,7).
Fohász: Igazságos vagy Istenünk! Köszönjük, hogy előtted megnyílhatunk, és elmondhatjuk panaszainkat – Te pedig türelmes vagy hozzánk. Amikor tele van az életünk bizonytalansággal, egyedül a Te változatlanságodban bízunk. Bocsáss meg nekünk minden vádaskodás, mert Te kegyelmes Úr vagy. Ámen.
2024. június 6., csütörtök
2024. június 06., címkék:2Kir 14 és Jel 14,14–20
(ÓSZ) „Mert meglátta az ÚR Izráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Izráelnek" (26). Ebben a fejezetben két olyan király tetteiről olvashatunk, akiknek szíve nem volt egészen az Úré. Mindketten bálványokat is imádnak, és mindkettőjüket megrészegíti a saját hatalmuk, miközben a nép szenved, és harcolni kénytelen a király nagyravágyása miatt. Senki sincs a nép oldalán csak az Úr, mert ő meglátta népe keserves nyomorúságát. Hatalmának nincs korlátja: egy nem istenfélő király tetteit is képes felhasználni arra, hogy enyhítsen népe nehézségein. Gondoljuk el, hogy mennyivel inkább törődik velünk, akikért Fia életét áldozta.
Fohász: Áldott légy Urunk, mert ha néha sanyargatsz is, akkor sem akarod a mi vesztünket. Olyan reménységgel táplálsz, amely túlmutat a síron és a Bárány kegyelmén alapul. Engedd, hogy hűek maradjunk a nehéz időkben, tudván, hogy eljön az ítélet mindannyiunk felett. Addig is és mindörökké kegyelmedben bízunk. Ámen.
2024. június 5., szerda
2024. június 05., címkék:2Kir 13 és Jel 14,1–13
(ÚSZ) „És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről" (3). Nem mindenki tud énekelni. De a Jelenések könyve most egy olyan énekről ír, amelyet csak azok képesek megtanulni, akik „áron vétettek meg". Mégpedig Jézus vérének árán. Ebben az esetben tehát egyáltalán nem a képességeken múlik a megváltás és az új ének, hanem egyedül Isten kegyelmén. Fontos azt tudatosítanunk, hogy bár számunkra a kegyelem ingyenes, Jézus megfizette helyettünk az árat. A száznegyvennégyezer azoknak a szimbolikus száma, akiket ő kiválasztott magának. Mi nem tudhatjuk, hogy kit választott ki, de ha élő hitünk van, bizonyosak lehetünk a saját üdvösségünk felől.
Fohász: Dicsőséges Istenünk! Köszönjük, hogy megmutatod, milyen kivételes kiváltság az, hogy Hozzád jöhetünk imádságban és énekben. Bár talán most még sírásra görbül a szánk, reménységgel tölt el, hogy egykor majd a kiválasztottakkal együtt dicsőíthetünk. Ámen.
2024. június 4., kedd
2024. június 04., címkék:2Kir 12 és Jel 13,11–18
(ÓSZ) „Akkor Jójádá főpap vett egy ládát, a fedelére lyukat fúrt, és odatette az oltár mellé jobb felől, ahol be szoktak menni az ÚR házába" (10). Jóás megmenekülése szinte Mózeséhez hasonló, egész kisgyerek kora óta Jójádá főpap nevelte. Neveltetéséből fakadóan fontos neki, hogy a templom rendben legyen. De a hozzáállásából az is látszik, hogy a templom számára nemcsak az épületet jelenti, hanem a közösséget, amely odatartozik. Jóás egy perselyt helyeztet el a templom bejáratánál, hogy ami abba kerül adományként, az azoké legyen, akik számára fontos a közösség. Igyekszik elérni azt, hogy ne a közösség legyen a templomért, hanem a templom a közösségért. Mindez azért van, mert az Istennel való kapcsolat szent helye nem idegen Jóásnak, hanem az élete kiindulási pontját, alapját képezi.
Fohász: Kegyelmes Jézusunk! Te gyűjtötted és választottad ki magadnak a mi gyülekezetünket. Te vagy a mi fejünk, és mi a Te tagjaid. Add, Urunk, hogy úgy éljünk, mint akik nem csak kallódnak a világban, hanem mint akik Hozzád tartoznak, és megvallják nevedet a világban! Ámen.
2024. június 3., hétfő
2024. június 03., címkék:2Kir 11 és Jel 13,1–10
(ÚSZ) „Itt van szükség a szentek állhatatosságára és hitére" (10). A tízszarvú és a kétfejű vadállat képe első olvasatra talán messze áll tőlünk, de a nagyokat mondó száj, a hatalom és uralkodás iránti vágy és sajnos, az Isten káromlása sem ismeretlen előttünk. A mai világunkban, bár minden információ két kattintással elérhető, mégis éppen az arcnélküliség támogatja a nagyot mondást, az önmagunkról való hamis kép kialakítását. Ez áthatja most már az életünket, ezért nagyon kevés a hitelesnek mondható személy. A Jelenések könyve előre figyelmeztet, hogy lesz majd egy itt és most, amikor ki kell tartani a meggyőződésünk mellett. De még addig is lesznek Isten által készített alkalmak, amikor szükség lesz a szentek állhatatosságára a személyes életünkben.
Fohász: Kegyelmes Krisztusunk, Te vagy az Igazság, amely nem viszonylagos és változó, egyedül Te tudsz bennünket a keskeny úton tartani. És amikor ezt megkérdőjelezi a világ, add, hogy eszünkbe jusson: a nevünk az élet könyvébe van beírva. Ámen.
2024. június 2., vasárnap
2024. június 02., címkék:2Kir 10 és Jel 12
(ÓSZ) „Jéhú tehát leveleket írt, és elküldte Samáriába a jezréeli parancsnokokhoz, a vénekhez és Aháb fiainak a nevelőihez" (1). A hatalomátvétel tovább folytatódik. Jéhú levelet ír Aháb rokonainak, hogy megküzdjön velük. Katona lévén becsületes harcban, a csatatéren akarta megszerezni a trónt, amelyre Isten felkente. Aháb hűséges emberei félnek nyíltan szembeszállni Jéhúval, mert vele van az Úr. Teljesen nyilvánvaló, és abban az időben nem kirívó, hogy a politikai hatalom ezzel Jéhú kezébe kerül. De hátra van még a kultusz megtisztítása, ezért kell a bálványokat és papjaikat eltávolítani. Vajon mi alapján tudják rólunk, hogy velünk van az Isten? Bizony, megóvhat minket a nyílt szócsatáktól, ha tudják rólunk, hogy kihez tartozunk. Ugyanakkor nekünk mindig készen kell állni, hogy megvalljuk a bennünk élő reménységet (1Pét 3,15).
Fohász: Urunk, erősíts meg Lelkeddel, hogy semmilyen körülmény se rettentsen el hitünk vállalásától szóban és tettben! Imádkozunk azokért, akik döntéshelyzet előtt állnak, hogy akaratodat teljesíthessék. Ámen.
2024. június 1., szombat
2024. június 01., címkék:2Kir 9 és Jel 11,15–19
(ÓSZ) „Így szól az ÚR, Izráel Istene: Fölkentelek téged az ÚR népének, Izráelnek a királyává" (6)! Isten nem hagyja az ő népét mindvégig gyötrődni. Ahogyan a bírák idejében támasztott szabadítót, úgy hívja el Jéhút, hogy az ő keze által taszítsa le a trónról Jórámot, Ahazját és Jezábelt, akiknek szörnyű halállal kell bűnhődniük. Jéhú maga nem is ismeri fel, hogy ő a kiválasztott. Csak a környezete érti meg, hogy mit jelent Elizeus prófétatanítványának gesztusa, a felkenetés. Bátorításra mégis elfogadja a feladatot, amit Istentől kap. Ez a mai igerész tehát arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne legyünk a magunk akaratából bosszúállók, hanem adjuk át életünk irányítását a mi Szabadítónknak, Jézus Krisztusnak. Mert amint Isten egykor Jéhú keze által szabadította meg az ő népét, úgy törte le véglegesen bűn hatalmát Jézus Krisztus áldozata által.
Fohász: Áldott légy Atyánk, mert elküldted Fiadat, Jézus Krisztust, a felkent Szabadítót, hogy megszabadítson a bűnök hatalmától. Add, hogy higgyünk az ő áldozatában, és Szentlelked segítségével képesek legyünk betölteni küldetésünket. Ámen.
2024. május 31., péntek
2024. május 31., címkék:2Kir 8 és Jel 11,1–14
(ÓSZ) „Indulj útnak házad népével együtt, és tartózkodj jövevényként ott, ahol lehet, mert az ÚR éhínséget támaszt az országban hét esztendőre" (1). A súnémi asszony annak idején sokszor kimutatta vendégszeretetét Elizeus felé. Most a próféta által fontos figyelmeztetésben részesül. Elizeus arra inti, hogy hagyja el otthonát, mert kezdetét vette egy hét évig tartó éhínség. Az asszony hallgat Isten emberének szavára. Különös kegyelem, ha az Úr megláttatja velünk azokat a jövőben felmerülő nehézségeket, melyekkel szembe kell majd néznünk. A bölcsesség viszont abban rejlik, hogyha nem tétlenségbe süppedve várjuk a dolgok megtörténtét, hanem felkészülünk a várható próbatételekre.
Fohász: Uram! Hálát adok azért, ha jövőmet illetően Igéd és Lelked által figyelmeztetni szeretnél valamire. Kérlek, adj bölcsességet ahhoz is, hogy vezetésednek engedve meg tudjam tenni a szükséges lépéseket, melyek segítenek átvészelni a próbát. Ámen.
2024. május 30., csütörtök
2024. május 30., címkék:2Kir 7 és Jel 10,8–11
(ÓSZ) „Mit üljünk itt, amíg meghalunk" (3)? A leprások kérdése ma minket szólít meg. Valódi tragédia, hogy sok keresztény csak ül, és igazából semmit értelmeset nem kezd az életével. Sokan megrekednek a lelki fejlődés terén. Elpazarolják az életüket, míg végül le nem telik a számukra rendelt idő. Az, hogy nem egyforma lehetőségekkel indulunk az életben, nem azt jelenti, hogy értéktelenek és használhatatlanok volnánk. A leprások tisztában voltak a hiányosságaikkal, a nyomorult élethelyzetükkel, mégis meglátták a számukra kínálkozó lehetőségeket. Talán a kudarctól félsz? Attól, hogy nem vagy elég jó? Jobban kellene félned attól, hogy idős korodból visszatekintve az életedre azt látod majd, hogy eltemetted talentumaidat, és hagytad elúszni a lehetőségeket, amelyeket Isten azért adott, hogy változz az ő dicsőségére, és tegyél valamit az ő országáért.
Fohász: Uram! Add, hogy bölcsen ki tudjam használni a rendelkezésemre álló időt. Add, hogy amíg nappal van, amíg földi életemet élhetem, a Te nyomdokaidban járva és a Te segítségeddel tudjak munkálkodni a magam megjobbításán és országod építésén. Ámen.