2025. március 24., hétfő
2025. március 24., címkék:Ez 25 és Lk 18,35–43 (ÚSZ) „Dávid Fia, könyörülj rajtam" (39)! A jerikói vak jobban látott, mint bárki más. Vakon is látta, hogy a názáreti Jézus „Dávid Fia", vagyis Isten által rendelt király. És nem átallott ezt kiáltásával fennhangon hirdetni. A Jézussal járó emberek viszont csitították, nehogy valami baj legyen. A vak tehát jobban látott, bátrabban felvállalta Jézust, mint azok, akik csodáit a saját szemükkel látták. A vak ember tudta, hogy Isten Fia mindenkinél hatalmasabb: a zsidó nép féltékeny lelki vezetőinél, a Római Birodalom hivatalosainál, a földöntúli láthatatlan erőknél. A vak ember hitt. Aki pedig hisz, annak minden lehetséges (Mk 9,23). Ezért is kérdezi meg Jézus: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?" Szeme világát kérte, de annál többet kapott: megtartatást hite által. Mert aki Isten országát és az ő igazságát felismeri, annak ráadásként más is megadatik (Mt 6,33).
Fohász: Életünk legnagyobb ajándéka, Atyánk, hogy Jézus által gyermekeid lehetünk. Add, hogy bátran vallást tegyünk Róla! Köszönjük, hogy már hitvallásunk előtt, aztán ráadásként is annyi ajándékot kaptunk Tőled! Ámen.
2025. március 23., vasárnap
2025. március 23., címkék:Ez 24,15–27 és Lk 18,28–34 (ÓSZ) „Megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok az Úr" (24)! A templom Isten jelenlétének a biztosítéka volt a nép számára, pusztulása ezért Isten elveszítését jelentette. Úgy gondolták, ez nem következhet be. Isten erős jelet adott nekik: Ezékiel feleségének halálát. Azt üzente: mivel nem tértetek meg, a templom pusztulása bekövetkezik, fájdalmatokkal egyedül maradtok; felejtsétek el a gyász szokásos rituáléját, mert eltávozom tőletek. Ezután Ezékiel elnémult, és Isten sem szólt, míg mindez valósággá nem vált. El sem tudjuk képzelni, milyen lehetett ez, a nép azt hitte végleg elveszítették az Urat. Ő azonban nem a halálnak, hanem az életnek az Istene. A templom pusztulása után érkezik is egy menekült, ez annak a jele, hogy lesz folytatás. Nem a templom szentségére, nem az üres rituálékra, hanem az Istennel való személyes kapcsolatra alapozva. Ezékiás pedig újra megszólal, és az Úr újra beszél általa.
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy nem hagysz el bennünket! Segíts, hogy bátor hitvallásunkkal és életünk bizonyságtételével ne tegyük hiábavalóvá hűségedet! Ámen.
2025. március 22., szombat
2025. március 22., címkék:Ez 24,1–14 és Lk 18,18–27 (ÚSZ) „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül" (19). Jézus ezzel az egy mondattal helyreteszi a gazdag ifjút, mert a fiatalember legnagyobb problémája, hogy meg volt elégedve önmagával, jónak tartotta magát, hiszen – elmondása szerint – megtartotta Isten törvényét. De hogyan tartotta meg? Megtartotta magának. Erre mutat rá Jézus. Isten törvénye ugyanis nem azért van, hogy megtartsuk, hanem hogy megcselekedjük és árasszuk magunkból embertársaink felé. Isten törvényét a világban a szeretet és könyörület által lehet megélni, soha meg nem elégedve. Nem is lehet eljutni az elégedettségre, mert nem könnyű másoknak adni a sajátunkból, önmagunkból. Minél több van nekünk, annál nehezebb. Nem is lehet eljutni az elégedettségre, mert sosem lesz elég, amit adhatunk. Istennel viszont minden lehetséges!
Fohász: Atyánk, köszönjük, hogy Te, aki a jóság, gazdagság és szeretet vagy, magadat adod nekünk Jézus Krisztusban! Általad vagyunk gazdagok, hogy gazdaggá tehessünk másokat. Egész hálás életünknek Te vagy a kiapadhatatlan forrása. Ámen.
2025. március 21., péntek
2025. március 21., címkék:Ez 23,36–49 és Lk 18,15–17 (ÓSZ) „Tisztátalanná tették szentélyemet, és meggyalázták szombatjaimat" (38). Isten népe azt a tiszteletet, szívbéli odaszánást, bizalmat és reménységet, amelyre egyedül Isten méltó, idegen isteneknek adta. Kiknek? Akiket lakomákkal, részegeskedéssel és erkölcs nélküli testiségben lehetett tisztelni. Akik némák voltak. Hát nem ilyen bálványoknak hódolnak ma is sokan? Nem a szabad, öncélú, fogyasztó életmód dívik ma a világban? Érezzem jól magam, legyen meg mindenem, ne korlátozzon senki, semmiben – ez a szlogen. Mert kényelmes, egyszerű és nekem így jó. De mindez ijesztően üres. Mögötte a semmi tátong, mint egy fekete lyuk, amely végül magába nyel mindenkit, aki hódol neki. Aki nem szenteli meg a vasárnapot, az meggyalázza Istent, aki pedig eljár a templomba, de közben világi hiábavalóságoknak él, tisztátalanná teszi Isten szentélyét. És a saját testét: a Lélek templomát (1Kor 3,16).
Fohász: Istenem, tudom, elismerem: felelősség Hozzád tartozni. Segíts, hogy szentséges rendelkezéseiddel tisztelettel éljek, szentséges dolgaiddal tisztelettel bánjak! Mert ez méltó Hozzád, Atyám! Ámen.
2025. március 20., csütörtök
2025. március 20., címkék:Ez 23,22–35 és Lk 18,9–14 (ÚSZ) „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz" (14). A megigazulásnak egyetlen módja az őszinte bűnbánat. Az, ha tudatosítom bűnömet, és ez a felismerés szégyenkezve térdre kényszerít a hozzám lehajoló, értem Fiát feláldozó Isten előtt. Csak könyörögni tudok a bocsánatáért, mint egy gyermek, aki gazságával szomorúságot okozott drága szüleinek, és marja szívét a vád, hogy miként tudott ilyen keserűséget okozni azoknak, akik őt annyira szeretik, a legjobbat kívánják neki és várják tőle. Csak az, aki így tud megállni Isten előtt, az igazul és tisztul meg bevallott bűnétől. Amíg öntelten nem látjuk, mitől kellene megtisztulnunk, addig hordozzuk magunkban a sok ocsmányságot, addig hiába teszünk bármi jót, igazat és becsülendőt. Addig Jézus szabadítása sem a miénk. Csak attól tisztít meg Jézus, amitől magunk is meg akarunk tisztulni.
Fohász: Úr Jézus, Te látod, mennyi bűn van az életemben, segíts nekem is meglátnom azokat! Indíts őszinte bűnbánatra, hogy aztán megfürödhessem a Te kegyelmedben, és tiszta legyek a Te dicsőségedre! Ámen.
2025. március 19., szerda
2025. március 19., címkék:Ez 23,1–21 és Lk 18,1–8 (ÓSZ) „Az idősebbik neve Oholá volt, a húgáé Oholíbá" (4). A két név Izráel két fővárosát szimbolizálja. Alapjuk az ohel szó, amely sátrat jelent, a Szent Sátort, az Istennel való közösség helyét. Samária Oholá, ami azt jelenti: saját sátra, Jeruzsálem pedig Oholibá, magyarul: benne van az én sátram. Az Úr mindkét asszonyt magához vette, kiterjesztette fölöttük sátrát, szövetséget kötött velük, szerette őket. Ők azonban hűtlenné váltak. Samária külön „sátorba" is tért: elvált Júdától és a jeruzsálemi templomtól. De az Úr helyett mindketten nagyhatalmak erejében bíztak, akik aztán felemész- tették őket. Azonos kezdet, különböző út, egyforma végkifejlet. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten hűsége örök, mi azonban megbízhatatlanok vagyunk. A jóért gonoszsággal fizetünk, és elbukunk még a célegyenesben is. Állhatatosnak kell maradnunk, mert csak az nyeri el az életnek koronáját, aki mindvégig kitart (Jel 2,10).
Fohász: Urunk, tudjuk, hogy megtántorodnak a legkülönbek is, mi önmagunkban nem bízhatunk, egyedül Tebenned. Kérünk, tarts meg bennünket végig a Te igazságodban és hűségedben! Ámen.
2025. március 18., kedd
2025. március 18., címkék:Ez 22,23–31 és Lk 17,20–37 (ÚSZ) „Azok pedig ezt kérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig így felelt: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is" (37). Isten országa váratlanul jön el, amikor nem is számítunk rá. Ezért történik majd meg az, hogy kettőből az egyik felemeltetik, a másik viszont ugyanakkor elveszik. Vannak sokan, akik csak élik az életüket, és nem gondolnak arra, hogy bármikor eljöhet a pillanat, amikor meg kell állniuk Isten előtt. Az igazán hívő emberek viszont igaz élettel és cselekedetekkel, Jézusban való hittel mindig készen állnak erre a találkozásra. Őket magához ragadja az Úr. Kérdezik is a tanítványok: hol, Uram; hogyan lesz ez; hová menjünk akkor? Jézus felele- te: „ahol a tetem, oda gyűlnek a keselyűk", vagyis: én veszlek magamhoz titeket és mindenkit, aki az én nevemről neveztetik. Olyan bizonyosan talállak meg benneteket, amilyen bizonyos, hogy a keselyű nem veszíti szem elől a táplálékát.
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy Te megtalálsz bennünket a legnagyobb sötét- ben, elveszett állapotunkban, életünk alkonyán, még a világ végén is. Add, hogy készen álljunk a találkozásra! Ámen.
2025. március 17., hétfő
2025. március 17., címkék:Ez 22,1–22 és Lk 17,11–19 (ÚSZ) „Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen" (18)? A leprából meggyógyult ember visszatért Jézushoz, hogy hálát adjon. Ez a történet lényege. A visszatérő a csoda által, amit megélt, felismerte Jézusban a Megváltót. Visszatért, hogy megadja a tiszteletet Jézusnak, az Isten Fiának. Minden csodának az a célja, hogy Jézusra, a Megváltóra, és hatalmára mutasson. A csoda azt hirdeti, hogy itt van Neked az, akié minden hatalom mennyen és földön (Mt 28,18). Aki nem azért jött, hogy a bajaidból, betegségeidből, szomorúságodból mentsen meg, bár arra is képes, hanem azért, hogy a haláltól és a kárhozattól mentsen meg. Az életed legnagyobb problémáját jött megoldani. Tízből kilencnek csak a betegségéből való gyógyulás volt fontos, tízből kilenc csak földi életére gondolt. Egy tekintett túl a betegségén, egy ismerte fel a Jézussal való találkozás lényegét, őt a hite megtartotta...
Fohász: Urunk, mi találkozhatunk Veled mindennap. Add, hogy olyan tisztelettel, ámulattal, alázattal, Téged dicsőítve tudjunk lábad elé borulni, ahogyan ez a meggyógyult idegen tette! Ámen.
2025. március 16., vasárnap
2025. március 16., címkék:Ez 21,23–37 és Lk 17,1–10 (ÓSZ) „Rommá, rommá, rommá teszem a várost, amilyen még nem volt – míg el nem jön az, akié az ítélet, mert végül majd neki adom"
(32)! Isten hosszútűrő. Addig, míg rommá lett Jeruzsálem, sok minden történt. Próféták által ébresztgette népe szívét. Ízelítőt adott kilátásba helyezett büntetéséből: önállóságuk elvesztése, deportálás, tehát próbák által. A nép azonban nem jutott bűnbánatra, így Isten véghezvitte rajtuk ítéletét. Lehetett volna másképp. Lehet a mi életünkben is. Sokféle módon figyelmeztet bennünket az Úr a napi igéken, istentiszteleteken, embereken, akár bajainkon keresztül, de mi sokszor a végsőkig kitartunk makacsságunkban. Isten igazságos. A bűnt végül megbünteti. Népe számára azonban nem az ítélet a végső állomás, mert jön Jézus, aki ítéletünket magára veszi, és a romokon új életet épít. A pogány népek viszont az ítéletben megsemmisülnek, még emlékezetük sem marad a földön.
Fohász: Köszönjük, Urunk, hogy mi megmásíthatatlanul a Tieid lehetünk! Add, hogy átérezzük ennek értékét, hogy kiválasztásod megszenteljen, ne pedig vádoljon bennünket előtted! Ámen.
2025. március 15., szombat
2025. március 15., címkék:Ez 21,13–22 és Lk 16,19–31 (ÚSZ) „Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra" (29)! Érdekes dolgokat árul el Jézus ebben a példázatban a halál utáni életről. Először is, hogy van pokol és van mennyország. Másodszor, hogy halálunk pillanatában eldől, hová kerülünk, amin aztán már nem lehet változtatni. Harmadszor pedig, hogy azon múlik, ki hová kerül, hogy mennyire hallgat Mózesre és a prófétákra, vagyis a Szentírásra. Mennyire tartja magát Isten kijelentett törvényéhez. A példázatbeli gazdag esetében a szívtelenség az a bűn, amely miatt elkárhozott. Jézus számára nagyon fontos az őszinte, cselekedetekben megmutatkozó szeretet. Nem csoda, hiszen Isten maga a szeretet (1Jn 4,8). Az egész törvény ebben foglaltatik egybe: szeress (Mt 22,37–40)! Ágoston mondta: „Szeress és tégy, amit akarsz!" Mert aki szeret, az nem tud vétkezni. „Aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne" (1Jn 4,16).
Fohász: Urunk, tölts el bennünket a Te Lelkeddel, a szeretet Lelkével, hogy ne vétkezzünk! Ma, nemzetünk szabadságának ünnepén helyezd a szívünkre, hogy szabaddá is csak a Te Lelked tehet bennünket. Ámen.
2025. március 14., péntek
2025. március 14., címkék:Ez 21,1–12 és Lk 16,13–18 (ÓSZ) „És látni fogja minden ember, hogy én, az Úr, gyújtottam fel, nem is fog elaludni" (4)! Az igerészben szereplő Délvidék erdeje nem más, mint Jeruzsálem, amelyben egyszerre vannak igazak és hamisak, zöldellő és száradt fák. Amelyben sem társadalmilag, sem vallásilag nem volt rend. Mondhatni: nőttek, mint erdőben a fa. A maguk esze és nem Isten törvénye szerint éltek. Ezért az Úr tüzet bocsát rájuk, megítéli őket. Ez a tűz pedig nem más, mint az ellenséges Babilónia, majd a babiloni fogság. Az előzőekben az egyéni felelősségvállalásról szólt az Úr, most arra hívja fel a figyelmet, hogy a hamisak bűne miatt az igazak is szenvednek. A bűn mindig az ártatlanok szenvedésében látszik meg leginkább! Isten ítélete olyan, mint az erdőtűz, amelyben a száraz fákkal együtt a zöldek is megperzselődnek. A bűnös ezért nem mondhatja: én vétkeztem, én szenvedek. Bűneinek következményei környezetét is sújtják.
Fohász: Atyánk, szeretteinkért, családunkért, gyülekezetünkért, környezetünkért kérünk, tisztíts meg bennünket, és segíts elhagyni bűneinket! Szeretnénk, ha a Te jóságod látszódna meg rajtunk. Ámen.
2025. március 13., csütörtök
2025. március 13., címkék:Ez 20,32–44 és Lk 16,1–12 (ÚSZ) „Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba" (9). Jézus szerint a mammon, vagyis a földi vagyon, amelyben az ember bízik: hamis, mert elfogy. A példázatbeli sáfár hivatala elvesztésekor döbben rá arra, hogy nem a vagyon a lényeg, hanem az ember. Nem a pénz fog rajta segíteni, hanem embertársai. Ezért még meglévő hivatalával az emberek jóindulatát kell elnyernie. Mit tanulhatunk ettől a sáfártól, aki Jézus szerint okosabb nálunk?! Elsősorban azt, hogy a pillanatnyi, múlandó, rövidke életünknél nagyobb gondot kellene fordítanunk a jövőnkre: a földi életet követő, el nem múló örökkévalóságra. Valamint azt, hogy ehhez nem a vagyonban, hanem a hitben és a szeretetben kell növekednünk, és földi javainkat is ennek szolgálatába kell állítanunk. Azon az utolsó napon nem azt fogják kérdezni Tőled, hogy mit kezdtél itt a földön magaddal, hanem hogy mit tettél másokkal.
Fohász: A ránk bízott földi, lelki, eszmei javakkal, hadd szolgáljunk másoknak, de végül is Neked, Atyánk! Köszönjük, amit kaptunk, bőségünk van! Ámen.
2025. március 12., szerda
2025. március 12., címkék:Ez 20,1–31 és Lk 15,11–32 (ÓSZ) „Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, nem hagyom, hogy kérdezgessetek" (31)! Annál szörnyűbbet nem is lehet elképzelni, hogy az Úr ne álljon szóba velünk. De miért is mondja ezt, amikor Jézus arrabiztat, hogy kérjetek, keressetek, zörgessetek (Mt 7,7)!? Nem mindegy ugyanis, hogy milyen szívvel és hogyan kérdezzük őt. Izráel véneinek a mai fejezetben azt mondja az Úr: „Tisztátalanokká teszitek magatokat, amikor ajándékot hoztok, és elégetitek áldozatul fiaitokat bálványaitoknak mindmáig!" Úgy kérdezték az Urat, hogy közben szívük még mindig nem az övé volt. Elhurcolták őket Babilóniába, otthonukat feldúlták, templomukat lerombolták, de még mindig nem jutottak bűnbánatra, továbbra is bálványokat imádtak, még gyermekeiket is feláldozták. Istentiszteletük formális volt csupán. Így áldozataik öröm helyett szomorúságot okoztak Istennek, nekik pedig áldás helyett átkot.
Fohász: Urunk, bocsátsd meg, hogy nekünk is vannak bálványaink, amelyeknek időt és pénzt áldozunk, és amelyeket gyermekeink életébe is beengedünk. Segíts, hogy Neked éljünk, hogy mindenkor bizalommal forduljunk Hozzád. Szeretnénk, ha örömödet lelnéd bennünk! Ámen.
2025. március 11., kedd
2025. március 11., címkék:Ez 19 és Lk 15,8–10 (ÚSZ) „Vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja" (8)? Miért volt annyira fontos az asszonynak az elveszett drahma? Objektívan nézve nem volt nagy értéke. Egy napi napszámot ért. Nem sok az ember teljes vagyonához képest. Talán még a tízhez képest sem tartjuk jelentősnek: egy a tízből, nem nagy veszteség. Szubjektív oldalról viszont egészen más a helyzet: egy olyan pénzösszegnek volt a része, amellyel az asszony számolt. Talán venni akart valamit, ami épp tíz drahmába került, és most hiányzott hozzá az az egy. Talán az egy drahmában benne volt az asszony egy teljes munkanapjának minden terhe és verejtéke. Mi is ilyenek vagyunk Isten számára. Önmagunkban talán nem sokat érünk, de az, amit az Úr értünk tett, amit értünk áldozott, az rengeteget jelent. Ezért számol velünk az övéi között országa építésében.
Fohász: Köszönjük, Atyánk, hogy helyünk van a világban, ahol számolsz velünk, de nemcsak velünk, hanem a körülöttünk lévőkkel is. Segíts egymást és magunkat is megbecsülni a Te mértéked szerint! Ámen.
2025. március 10., hétfő
2025. március 10., címkék:Ez 18,21–32 és Lk 15,1–7 (ÓSZ) „Miért halnátok meg, Izráel háza" (31)? A mi felelősségünk, hogy élünk-e Isten kegyelmével. Isten mindent megtett értünk, hogy lehetővé tegye a számunkra az üdvösséget, de rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e. Vá lasztunk az élet és a halál útja között. Isten az élet lehetőségét adta nekünk, elénk tárta az életnek útját annak minden áldásával (5Móz 30,19), amely örökké tartó boldogságba és békébe irányul, az ő országába. Isten abban leli gyönyörűségét, ha ezen az úton járunk. Most komolyan: miért halnánk meg, ha lehetőségünk van élni? Nem az számít, hogy eddig mit tettünk, milyenek voltunk, hanem hogy milyenek vagyunk ma, és merre lépünk holnap, mit teszünk holnapután! Éljünk vele! Csak ennyit kér az Úr, ezt kívánja nekünk annak jogán, amit értünk tett.
Fohász: Urunk, szinte hihetetlen, mennyire konok a viselkedésünk. Ragaszkodunk a rosszhoz, amikor a legjobbat adod nekünk, markoljuk a semmit, amikor a miénk lehetne a minden. Segíts nekünk elengedni a kárhozatot az üdvösségért! Köszönjük, hogy egyáltalán lehetőségünk van erre! Ámen.
2025. március 9., vasárnap
2025. március 09., címkék:Ez 18,1–20 és Lk 14,25–35 (ÓSZ) „Igazságáért csak az igaz kap jutalmat, a bűn pedig csak magát a bűnöst terheli" (20). Sokan másokra hárítják a bűnükért való felelősséget, nem akarnak szembenézni vele. Így tett Isten népe is. Túl nagy büntetésnek tartották a Babilonba való száműzetést. Azt gondolták, biztos atyáik vétkéért bünteti őket az Úr, mert nem ezt érdemelték volna. Sokan ma is így gondolkodnak. Szenvedéseik között könnyen kijelentik, én nem ezt érdemeltem. Pedig egyetlen dolgot nem érdemlünk Istentől: azt az irgalmat, amelyet rajtunk gyakorolt. Isten mindenkin a saját számláját fogja számonkérni, amelyen nem lesz rajta, hogy mit, miért tettünk és mit tettek mások velünk. A bűnre nincs mentség, nincs enyhítő körülmény. Az lesz rajta, hogy elmulasztottuk a szeretetet, a könyörületet, bántottunk másokat. De rajta lesz még valami azon a számlán: nem bünteti a fiút atyja bűnéért, viszont a saját Fiát mindannyiunk bűneiért igen.
Fohász: Istenünk, segíts szembenézni bűneinkkel, hogy el tudjuk fogadni a Te irgalmadat! Add, hogy őszinte bűnbánatunk után kegyelemből a mi számlánkra is rákerüljön: megfizetve Krisztus vérével. Ámen.
2025. március 8., szombat
2025. március 08., címkék:Ez 17,11–24 és Lk 14,15–24 (ÚSZ) „Boldog az, aki Isten országának vendége" (15). A farizeusok egyik vezetőjének házában hangzott el ez a mondat. Valószínűleg azzal az önhittséggel, hogy aki mondta, biztos volt a saját helye felől Isten országában. Az embernek kell, hogy legyen üdvösségtudata, hiszen a hitéletünknek alapja, hogy hisszük: Jézus áldozatáért üdvösségünk van. De ez a kulcs: Jézusért. Azok fognak ott ülni Isten asztalánál, akik Jézust követik, vagyis mindent Jézus mögé sorolnak be az életükben: földi jólétüket, családjukat, munkájukat, és Jézusnak élnek. Az üdvösség nem automatikus, nem jár senkinek. Az üdvösség kegyelem, és azok élvezhetik, akik azt becsülni tudják, sőt annyira becsülik, hogy tudatosítják, minden másnál fontosabb. Hiszen minden: boldogságuk, békéjük, örömük – éppen az üdvösség függvénye életükben.
Fohász: Atyánk, szeretnénk a Te országod vendégei lenni! Add, hogy ne csak ábrándozzunk erről! Add, hogy ne legyünk önhittek, hanem hogy fel tudjuk mérni, micsoda kegyelem az, hogy Jézusban gyermekeiddé lehetünk! Ámen.
2025. március 7., péntek
2025. március 07., címkék:Ez 17,1–10 és Lk 14,12–14 (ÚSZ) „Boldog leszel" (14). Ki ne szeretne boldog lenni?! Jézus elárulja, ki lesz boldog ezen a világon: nem az, akinek vannak barátai, aki vendégséget tud szervezni, aki jótetteiért viszonzást várhat. Hanem az, aki önzetlenül tud adni és segíteni anélkül, hogy bármit is várna érte cserébe: jó érzést, hálát, köszönetet vagy juttatást. Ez a boldogság receptje: önként adni életünket felebarátainkért, mint ahogyan Jézus is tette. Nekünk azonban nem a keresztfán kell ezt tennünk, hanem alatta: javainkat szétosztva, sem- mit nem sajnálva, másokat magunk elé helyezve. Így kell követni Jézust! Hiszen őbenne van a teljesség, mire lenne szükségünk rajta kívül? Ha pedig így tudunk tenni nem várva viszonzást, akkor mégis viszonzásban részesülünk, az igazak feltámadásakor.
Fohász: Úr Jézus, követni akarunk Téged! Add, hogy szét tudjuk osztani, amink van; hogy ne halogassuk a Te követésedben való elindulást; hogy ne ragaszkodjunk senkihez sem jobban, mint Hozzád; hogy boldogok lehessünk Veled itt és odaát! Ámen.
2025. március 6., csütörtök
2025. március 06., címkék:Ez 16,53–63 és Lk 14,7–11 (ÓSZ) „De én visszaemlékezem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled" (60). Az Istentől elfordult, bűnös népnek szól ez a biztatás. Ha az ember elbukik is, Isten nem hagyja el; ha az ember meg is szegi Istennel kötött szövetségét, Isten soha. Az ember egy valamibe kapaszkodhat mindig: Isten hűségébe, mert ha mi hűtlenek is vagyunk, ő hű marad (2Tim 2,13). Az ember esendő, sokszor csalódunk saját magunkban. Istenben azonban mindig bízhatunk. Hűsége változatlan. Kiválasztó kegyelméből ki nem eshetünk. A bűnbe esett néppel sem bontja fel szövetségét, hanem örök érvényűvé teszi azt. Visszaemlékezik szövetségére, amely kétirányú eljárás: megtartja ugyan a bűnös népet, de a bűn következményeit el kell hordozniuk. A különös az egészben az, hogy a büntetés következményei alatt tisztul meg a nép, és válik késszé Isten örök szövetségének elfogadására.
Fohász: Köszönjük, Istenünk, hogy Te soha nem mondasz le rólunk. Visszavonhatatlanul a Tiéid vagyunk, és azok is maradunk. Add látnunk, milyen áldás és milyen felelősség ez a számunkra! Ámen.
2025. március 5., szerda
2025. március 05., címkék:Ez 16,35–52 és Lk 14,1–6 (ÓSZ) „Nem gondoltál vissza ifjúkorodra" (43). A felnőtté érés során a kamasz gyermekek elfordulhatnak szüleiktől, és barátaiknak engedhetnek nagyobb teret. Mintha elfelejtenék mindazt, amit addig szüleiktől kaptak. Mintha nem tekintenének arra, hogy mindaz, amivel bírnak, amit barátaikkal felélnek és eltékozolnak, az is a szüleiktől ered. Az ember a hitében is tud így viselkedni. Valami ilyesmi történt Isten elhívott népével. Isten magához vette, felkarolta őket, nevet adott nekik a nemzetek között, de Jeruzsálem jólétében pogány népekkel osztotta meg magát, átvette életszemléletüket, szokásaikat. Istentől kapott ajándékait bálványoknak adta. Hálátlannak mondjuk az így viselkedő gyermeket, de az ilyen hívőt is, aki megfeledkezik hitélete zsenge időszakáról, és hátat fordít annak, aki mindaddig támogatta. A szülő azonban gyermekéről el nem feledkezik, de ha el is feledkezne, Isten rólunk soha (Ézs 49,15).
Fohász: Atyánk, ma kezdődik a nagyböjt időszaka. Add, hogy Rád és ajándékaidra tudjunk figyelni, megvonva magunktól azt, ami eltántorít minket Tőled. Kérünk, sose felejtsük el, ki vagy Te nekünk, mit tettél értünk, és hogy kivé lehetünk Általad! Ámen.