Az ünnep soha nem érhet véget
2026. január 07., címkék:Vízkereszt ünnepe meglehetősen kikopott a 19. század óta reformátusságunkból, pedig néhány száz éve még gyülekezeteink január 6-án külön istentiszteletet tartottak.
Zászlószentelés Felsőszecsén
2026. január 02., címkék:Felsőszecsén, advent 4. vasárnapján zászlószentelésre került sor. Ünnepi istentiszteletre hívogattak a harangok, amit nagy készülődés előzött meg.
2026 február 23., hétfő
2026. február 23., címkék:Jer 19,14–20,18 és Jn 12,1–8 (ÚSZ) „Márta szolgált fel" (2). Az asztalnál való felszolgálás volt Márta jellegzetes eszköze szeretetének kimutatására. Lukács 10-ben még úgy látjuk őt, mint dohogó, kapkodó és leterhelt háziasszonyt, akit bosszant Mária tétlensége. És most itt, az utolsó napokban újra felszolgál. Van azonban az előző szolgálatához mérten egy óriási különbség: többé már nem Krisztus jelenlétén kívül, magára hagyva végzi a háziasszonyi teendőket. Most többedmagával együtt készített vacsorát. A fordulópont mégsem a segítő kezekben van, hanem Márta hozzáállásában történt igazi változás. Már nem olyan háziasszony, aki a vendégség formai követelményeinek kíván eleget tenni, hanem olyan, aki Jézus Krisztus mellett sokat tapasztalt. Szívében túlcsordul a hála Lázár feltámasztása kapcsán, és talán túlcsordul az aggodalom is a közelgő vészjósló eseményeket sejtve.
Fohász: Uram, taníts engem is úgy szolgálni, mint a szívében megújult Márta – nem zúgolódva, hanem hálával, a Te jelenléted békességében. Add, hogy a mindennapi tennivalók közben se veszítsem szem elől, kiért tevékenykedem. Ámen.
2026 február 22., vasárnap
2026. február 22., címkék:Jer 19,1–13 és Jn 11,45–57 (ÚSZ) „Közelgett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak" (55). Nemes a szándék: húsvét közeledtével sokan keresik a tisztulást, mert érzik: nem léphetnek úgy az ünnepbe – a mindennapok rájuk rakódott szennyével –, ahogy vannak. A böjti időszak látszólag egy elavult, külső szertartásos edény, mégis szükségünk van rá ma is. Talán még inkább, mint bármikor korábban. Ki tudja, talán utoljára van lehetőségünk megállni, és szembenézni mindazzal, ami elválaszt Istentől. Ő ma sem külső szertartásokra hív, hanem a szív csendjére, bűnbánatra és belső tisztulásra. Induljunk el mi is minden lépéssel közelebb az idei húsvéthoz, és egyre közeledve a menynyei Jeruzsálemhez.
Fohász: Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az, aki igazán megtisztít és szabaddá tesz. Segíts, hogy ebben a böjti időben ne csak a külső emberemet, hanem szívemet is Hozzád igazítsam. Törd össze bennem mindazt, ami Tőled elválaszt, és tölts meg új reménységgel, hogy húsvét ünnepén igazi találkozásom lehessen Veled. Ámen.
2026 február 21., szombat
2026. február 21., címkék:Jer 18 és Jn 11,33–44 (ÚSZ) „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni" (44)! Jézus Lázár feltámasztásában nem hagyott helyet kétségnek. Döntő bizonyítékot szolgáltatott a jelenlévők érzékszerveinek – a fülüknek, az orruknak, a szemüknek és a kezüknek is. Hallották a Jézusi parancsot: „Lázár, jöjj ki!" A szag egyértelmű volt, amikor elgördítették a követ. Ezek után látták Lázárt élő emberként előjönni, majd pedig közel mehettek hozzá, és megérinthették. Jézus mégsem engedte, hogy puszta kíváncsiság vezesse őket. „Hagyjátok elmenni" – mondta, jelezve, hogy a feltámadás titka Isten kezében marad. A csoda célja nem az emberi kíváncsiság kielégítése volt, hanem Isten dicsőségének kinyilvánítása. A hit sem akkor, sem ma nem a bizonyítékokra épít, hanem a bizalomra.
Fohász: Mindenható Istenem, oly sokszor úgy élem a mindennapokat, mintha sosem tapasztaltam volna meg melletted a legnagyobb csodát: azt, hogy már akkor szerettél, és örök életre hívtál el, amikor még bűneimben éltem. Hála legyen Neked megváltásodért. Ámen.
2026 február 20., péntek
2026. február 20., címkék:Jer 17 és Jn 11,28–32 (ÚSZ) „A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták... Utánamentek" (31). A jeruzsálemi zsidók együttérzésből jöttek Betániába, hogy vigaszt nyújtsanak Márta és Mária számára testvérük halála után. Ők csupán emberi részvétet akartak mutatni, de ennél sokkal többet kaptak: szemtanúi lehettek Jézus legnagyobb csodatettének. Így a gyász közepette Isten hatalmát és Jézus isteni küldetését is megismerhették, és sokan hitre jutottak közülük. Isten képes a mi apró, emberi gesztusainkat is arra használni, hogy valami sokkal nagyobb történjen általunk és bennünk. Hitünk legtöbbször éppen akkor erősödik, amikor nem önmagunk körül forgunk, hanem önzetlenül mások mellé tudunk állni.
Fohász: Uram, taníts engem úgy jelen lenni mások életében, hogy ne csak emberi szándékot vigyek, hanem a Te világosságod is megmutatkozhasson tetteim által. Add meglátnom: a Te kezedben a legkisebb gesztus is csodává válhat. Ámen.
2026 február 19., csütörtök
2026. február 19., címkék:Jer 16 és Jn 11,17–27 (ÚSZ) „Hiszed-e ezt" (26)? Ténylegesen megragadtad-e? Milyen keveset ragadunk meg abból, amit Isten igéje naponként elénk tár! Milyen kevéssé lépünk be abba, amit félszívvel és általánosságban hiszünk! Márta valójában nem hitte, amit Krisztus mondott neki – legalábbis hite nem volt személyes hit. A legkomolyabb figyelmeztetés ez számunkra. Sok mindenről, amiről úgy gondoljuk, a birtokában vagyunk, kiderül, hogy semmi benyomást nem tett ránk, ha megpróbáltatással és nehézséggel találjuk szemben magunkat. Ha azonban hisszük, hogy Isten minden szava személyesen nekünk szól: élet, megtartó erő lesz az a számunkra.
Fohász: Krisztusom, taníts arra, hogy igéd ne hulljon terméketlen talajba szívemben. Add, hogy minden szavad személyesen érintsen meg, és hitem ne csak szavakban, hanem erőben is megmutatkozzék. Ámen.
2026 február 18., szerda
2026. február 18., címkék:Jer 15 és Jn 11,1–16 (ÚSZ) „Uram, íme, akit szeretsz, beteg" (3). Érdemes tanulnunk Mártától és Máriától, mert igazán figyelemreméltó, amit mondanak. Jézushoz folyamodva nem azt mondták: aki téged szeret, hanem Krisztusnak az emberek iránt érzett határtalan szeretetére utaltak: akit te szeretsz. Nem a mi iránta való gyenge és változó szeretetünk a hivatkozási alap ma sem. A mi szeretetünk ingadozik, de az övé soha nem változik. A nővérek tisztában voltak vele, hogy semmi sem olyan biztos, mint Krisztus szeretete, ezért ebbe a mindentudó szeretetbe kapaszkodtak. Hagyatkozzunk rá mi is mindennap erre a határtalan és biztos szeretetre. Hivatkozzunk rá imádságos lélekkel Isten színe elé állva, és sohase kételkedjünk benne.
Fohász: Urunk, Jézus Krisztus, hálát adunk hűséges szeretetedért, amely soha nem fogy el, és soha nem változik. Add, hogy szívünk mindig Tebenned nyugodjon meg, és minden reményünket a Te örök szeretetedbe vessük. Ámen.
2026 február 17., kedd
2026. február 17., címkék:Jer 14 és Jn 10,31–42 (ÚSZ) „Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül" (39). A földre jött Isten Fiát a kezdet kezdetétől ki akarja vetni ez a világ magából. Már csecsemőkorában halálra keresteti a zsidó kiskirály. A vallási vezetők folyamatosan provokálják, hátha szavaiban vagy tetteiben meg tudják fogni, tehetetlen dühükben sokszor ragadnak követ, hogy istenkáromlóként végezzenek vele. Életét azonban elvenni nem lehet. Azt csak ő adhatja oda önként és céltudatosan. Mérhetetlen hálával tartozunk neki azért, hogy akkor, amikor betelt az idő, bár megtehette volna, mégsem menekült ki a gyalázatos kezek közül.
Fohász: Úr Jézus, áldunk Téged, hogy életedet önként adtad értünk, és győzelmet arattál a világ hatalma felett. Taníts meg bennünket is naponta alázattal és engedelmes szívvel járni a számunkra kijelölt utat akkor is, ha az könnyekkel és bántásokkal van kirakva. Ámen.
2026 február 16., hétfő
2026. február 16., címkék:Jer 13 és Jn 10,22–30 (ÚSZ) „Jeruzsálemben (...) tél volt" (22). A tél megemlítése ezen a helyen nem véletlen. János evangéliumának első nagy egysége ugyanis a tizedik fejezettel zárul. Ezt követően az Úr Jézus többé nem folytat párbeszédet a vallási vezetőkkel; nyilvános szolgálata már a végéhez közeledik. A zsidók nem ismerték fel meglátogatásuk idejét, és így Jeremiás szavai közvetlenül vonatkoztak rájuk: „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg" (Jer 8,20)! Számukra nem maradt más, mint a véget nem érő tél. Ezért különösen találó és jelentőségteljes a hideg, sivár évszak említése ebben az összefüggésben. Mi azért ne engedjük, hogy lelkünkben tél uralkodjon, hanem ragadjuk meg a kegyelem tavaszát, amíg lehetőséget kaptunk rá.
Fohász: Uram, ne engedd, hogy körülöttünk és bennünk hideg tél uralkodjon, hanem virraszd ránk kegyelmed tavaszát. Melengesd szívünket, hogy meglátogatásunk idejét el ne mulasszuk, hanem erősen megragadjunk minden lehetőséget a Veled való találkozásra. Ámen.
2026 február 15., vasárnap
2026. február 15., címkék:Jer 12 és Jn 10,16–21 (ÚSZ) „Juhaim" (16). Miért utal Jézus az ő választottjaira épp a juhok jelképe által? Ez a kép nagyon sokatmondó és teljes. A juh ártalmatlan állat, még a gyermek is félelem nélkül közeledhet hozzá. Isten népe arra kapott felszólítást, hogy szelíd és engedelmes legyen. A juhok tehetetlenek, a természet sem támadó, sem védekező fegyverekkel nem látta el őket. Ugyanolyan tehetetlen a hívő ember is önmagában: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni", mondja Krisztus (Jn 15,5). A juhok teljes mértékben a pásztortól függenek. Nemcsak a vadállatok ellen kell védelmet keresniük a pásztornál, de a legelőre is neki kell őket elvezetnie. Bárcsak egyre jobban és jobban támaszkodnánk mi is Istenre! A juh hasznos állat: gyapjút, tejet, húst jelent. A keresztyén embernek is fel kell tennie a kérdést naponként: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem" (ApCsel 9,6)?
Fohász: Drága Jézusom, bárcsak szelíd juhként tudnám élni mindennapjaimat! Bárcsak hű lennék ahhoz a lelkülethez, ami Téged jellemzett itt e földön járva! Bárcsak méltó tudnék lenni mennyei elhívásomhoz! Segíts egyre szelídülnöm! Segíts a Te juhodként élnem, ne pedig a tömeg birkájaként sodródnom! Ámen.
2026 február 14., szombat
2026. február 14., címkék:Jer 11 és Jn 10,11–15 (ÚSZ) „A jó pásztor életét adja a juhokért" (11). A megváltás természetének és terjedelmének meghatározása ez a rövid kijelentés. A jó pásztor elmegy a legvégsőkig. Nem csak napos időkben terelget, a viharban sem hagyja magukra juhait. Sőt! A juhok életéért saját életét is odaadja. Vélt vagy valós igazságokért, nemes célokért sokan adták oda életüket az évezredek folyamán. Megváltónk azonban nem elvont eszmékért, hanem értünk, személyesen ismert és szeretett juhaiért adta életét. Ezt felismerve csak a „kecskék" szíve nem indul hálára (Mt 25,33). Érdemes hát olykor megállnunk, és hálát adnunk azért, hogy ilyen Pásztorunk van.
Fohász: Boldog az az ember, Uram, aki Pásztorának mondhat Téged. Boldog vagyok, hogy a Te nyájad tagjaként mindig biztonságban vagyok. Könyörgök Hozzád szeretteimért, barátaimért, hogy ők is ismerjék fel Benned Megváltójukat, szerető Istenüket. Ámen.
2026 február 13., péntek
2026. február 13., címkék:Jer 10 és Jn 10,7–10 (ÚSZ) „Én vagyok az ajtó" (9). Az ajtó képe igen sokféle módon utal Jézus személyére. Megérthetjük általa Jézus megváltó munkájának egy jelentős tényezőjét. A magas falakkal szemben az ajtó ugyanis könnyű belépést kínál – csak egyetlen lépés, és akik eddig kívül voltak, most bent vannak. A farizeusoknak és írástudóknak az ószövetségi törvényekhez fűzött hatalmas elvárásaival szemben Krisztus evangéliuma az Istenhez jutás tiszta és könnyű lehetőségét nyújtja. Másrészt az ajtót nem nézni és csodálni kell, hanem használni. Jézus Krisztus megváltó munkáját sem elég csak ismerni és elismerni, naponként meg kell élni azt.
Fohász: Uram, aki a mennyek országára nyíló ajtó vagy számunkra, ne engedd, hogy megrekedjünk a belépés előtt! Ne engedd, hogy csak kívülről szemléljük a megváltás munkáját, és szívünk érintetlen maradjon. Ámen.
2026 február 12., csütörtök
2026. február 12., címkék:Jer 9 és Jn 10,1–6 (ÚSZ) „És a juhok hallgatnak a hangjára" (3). Így volt ez Isten választottjaival minden korban, s így van ez ma is. Létezik egyrészt egy általános hívás mindazok számára, akik hallják az evangéliumot, másrészt pedig Krisztus minden egyes „juhához" eljut egy konkrét, speciális elhívás is. Ez az elhívás belső, legyőzhetetlen, ezért hatékony is. Amikor meghalljuk Pásztorunk hangját – hozzánk személyesen szóló üzenetét – nagyot fordul világunk. Az önmagunk körül való forgás zárt akoljából tágas mezőkre, új távlatok felé indulunk Krisztusunk lába nyomán. „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" (Zsid 4,7) – hangzik a mai napra vonatkozó felhívás.
Fohász: Hű Pásztorom, köszönöm Neked a füves legelőket, és köszönöm azt is, hogy a halál árnyékának völgyén tartó utamon hangod megnyugvást, biztonságot ad. Hála Neked örök hívásodért! Ámen.
2026 február 11., szerda
2026. február 11., címkék:Jer 8 és Jn 9,35–41 (ÚSZ) „Hiszek, Uram" (38). A meggyógyított vak ember új, élő közösségre talált. A régi, megmerevedett zsinagógai gyülekezet, amely elutasította a Messiást, kitaszította őt magából. De egy sokkal jelentősebb közösségnek – Jézus megváltottjai közösségének – éppen ekkor vált tagjává. Minden gyülekezet valódi értelme és célja az, hogy Krisztushoz vezesse tagjait, és felkészítse őket a vele való találkozásra, a személyes, élő kapcsolatra, a hitvallásra: „Hiszek, Uram". Ha ehelyett gátolja, vagy akár meg is tiltja a hozzá vezető utat, akkor elveszíti létjogosultságát. Nagy felelőssége ez minden kor keresztyén egyházának, és naponkénti önvizsgálatra hív bennünket, ma élő keresztyéneket is.
Fohász: Uram, vádol a lelkiismeretem, hogy szavaimmal, tetteimmel sokszor akadálya vagyok annak, hogy mások Hozzád találjanak. Szeretnék a mai napon életemmel Rád mutatni. Adj lehetőséget és adj készséget is ehhez. Ámen.
2026 február 10., kedd
2026. február 10., címkék:Jer 7 és Jn 9,24–34 (ÚSZ) „És kiközösítették" (34). Amíg az egykori vak koldusként, tudatlanságban és bűnben élt, a társadalom elviselte jelenlétét. Ám mihelyt meggyógyult, és tisztán látott – nemcsak fizikai értelemben, hanem a sötétség valódi természetére vonatkozóan is –, azonnal magára hagyták. Helyzete még kilátástalanabbá vált, mint amikor koldult: a törvények szerint vakon legalább némi könyörületre és rendszeres alamizsnára számíthatott. Most viszont teljesen elszigetelték, mert felismerései arra a következtetésre vezettek, hogy Jézus, aki őt meggyógyította, maga a Messiás. Lelkileg azonban már megerősödött, és a megpróbáltatásokon keresztül eljutott arra a pontra, hogy újra gyógyítója elé álljon. Bárcsak mi is ilyen tisztán látnánk életünk eseményeit, s az azok mögött munkálkodó Urat!
Fohász: Szentháromság Isten! Te, aki átlátod az időket, tereket, okokat és okozatokat, adj nekem bölcsességet, hogy életem minden eseményében meglássam a Te akaratodat, és felismerjem atyai kezed munkáját! Ámen.
2026 február 9., hétfő
2026. február 09., címkék:Jer 6 és Jn 9,18–23 (ÚSZ) „Hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk" (21). A felelősség erő. Csak igazán erős emberek képesek felvállalni, elhordozni. Hárítani könnyebb – első körben. Csakhogy aztán évek, évtizedek múlva súlyos teherként tornyosul az ember nyakába. A felelőtlenség vagy a lerázott felelősség nyomasztóvá válik. A vak férfi szülei fiuk kárára épp csak a rokoni szálat nem tagadják le, nehogy a megszokott közösség kivesse őket magából. Fiuk élete kifordult négy sarkából, mégsem állnak a pártjára. Nem olvassuk, hogy a meggyógyult férfi cserébe okolni, hibáztatni kezdené őket. A mai lélektudomány sok ágazata a szülők felelőtlenségét keresi minden téves emberi fejlődés és tett mögött. Divat őseinket okolni saját hibáinkért. A Krisztus közelében gyógyuló ember azonban nem felelősöket keres, nem másokat okol. Mire is menne vele? Krisztus közelében gyógyulás van szülőként, gyermekként egyaránt. Valaki elfogadja, valaki megfutamodik.
Fohász: Jézusom, Megváltóm, Nálad minden bűnre van elégséges kegyelem. Szabadíts meg kegyelmesen az önmagam körül forgásból. Bűnöket leleplező hatalmad ne vádaskodást szüljön bennem, hanem irgalmat. Ámen.
2026 február 8., vasárnap
2026. február 08., címkék:Jer 5 és Jn 9,13–17 (ÚSZ) „Ezt az embert, aki nemrég még vak volt, a farizeusok elé vezették" (13). Azt hihetnénk, hogy egy ember gyógyulása mindenkiben örömöt, hálát szül. Azt hihetnénk, hogy amikor valaki odatalál Istenhez, felismeri Krisztusban élete Megváltóját, az környezetébe is békességet hoz. Sokszor azonban azt kell megtapasztalnunk, hogy Jézus munkája nyomán a sötétség és a lehúzó erők is nagy rúgkapálózásba kezdenek. Amíg a vak férfi vak volt, élhette háborítatlanul a koldusok megszokott hétköznapjait, nem törődtek vele. Most a nép vezetői, az elismert, tekintélyes írástudók a szombatnapi szabadításban istenellenes cselekedetet vélnek felfedezni. Pedig Jézus tettei mindig – ma is – az Atya dicsőségét és az ember megmentését szolgálják. Ne rémítsen és ne keserítsen el hát minket se, ha Krisztus követőjeként gáncsoskodást tapasztalunk. Tudjunk olyan csendben, de határozottan továbbhaladni, ahogyan tette azt Mesterünk minden ilyen alkalommal.
Fohász: Drága jó Uram! Annyi mindent kell még megtanulnom Tőled a Te követésedben. Én folyton háborgok és értetlenkedem, ha ellenállásba ütközöm utamon. Láttass velem távlatokat, ha beszűkül a látásom, és csak a jelen sértéseit veszem észre ahelyett, hogy Rád tekintenék. Ámen.
2026 február 7., szombat
2026. február 07., címkék:Jer 4 és Jn 9,1–12 (ÚSZ) „Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire" (6). Jézus minden gyógyítása különbözik a többitől. A százados szolgáját távolról, szavával gyógyította meg. A leprást a tiltás ellenére megérintette. A vakon született gyógyítása ezekhez mérten hosszadalmas és körülményes. Miért, ha egyszerűen is meggyógyíthatta volna? Egyetlen pillanat alatt helyreállíthatta volna a vak szeme világát. Itt még csak a beteg hitére sem kérdez rá. Meg kell látnunk ebből, hogy Jézus egyedi módon viszonyul minden emberhez. Bár a lényeg, a gyógyítás mindig ugyanaz, a körülmények változóak. Jézus ma is személyesen, egyénenként törődik mindenkivel, mindig úgy, ahogyan az a legjobban szolgálja az adott ember javát. A Mindenható terveit és útjait végtelen sokszínűség, kreativitás és gyengédség – mindenekelőtt pedig a szeretet jellemzi. Nála nincsenek sablonok és ismétlések. Éppen ezért bízzunk benne, bármit és bárhogyan készített is el számunkra.
Fohász: Én Uram és én Istenem! Hálás az szívem, hogy Neked nem egy vagyok a sok közül, hanem személyesen ismersz, nevemen szólítasz, és jobban tudod, mire van szükségem, mint én magam. Köszönöm, hogy testilelki gyógyulásom idejét és módját is a Te szent kezedben tudhatom. Ámen.
2026 február 6., péntek
2026. február 06., címkék:Jer 3 és Jn 8,48–59 (ÚSZ) „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok" (58). Nem lehetett egyszerű egy mezítlábas vándorban meglátni az öröktől fogva mindörökké élő Istent. Talán nem is tudjuk hibáztatni a bibliai zsidó tanítókat. Ha őszinte bűnbánatot tartunk, meg kell vallanunk, szemünk sokszor megcsal bennünket is. Nem könnyű a felszín mögé látni. A fülünk nekünk magunknak is sokszor belecsendül a lecsupaszított, nyers igazságba. Olykor jobban szereti a hízelgést, a sima szavakat. Jézus szemmel látható, füllel hallható, sőt kézzel tapintható valósága több, mint amit az ember saját képességeivel fel tudna fogni. Könnyebb őt embernek látni, mint meglátni az emberben Istent. Ebben nincs különbség az egykori és a mai hallgatóság között. Csak az lát a felszín mögé, aki hittel hiszi: mielőtt bármi lett is volna, Jézus Krisztus már volt, és ha minden más megszűnik is, ő akkor is lesz.
Fohász: Örökkévaló Uram, hála legyen Neked azért, hogy kijelentetted magadat nekem, porszem embernek. Bár érzékszerveim sokszor megcsalnak, tudom, Te sosem ejtesz ki kegyelmedből, hiszen még mielőtt lettem volna, Te már rég szerettél. Ámen.