2026 február 5., csütörtök
2026. február 05., címkék:Jer 2 és Jn 8,37–47 (ÚSZ) „Ha Ábrahám gyermekei volnátok Ábrahám cselekedeteit tennétek" (39). A modern neveléstudomány már tudatosította, hogy gyermekeinkre legnagyobb hatással nem a szavaink, hanem a tetteink vannak. Bizonyosan emlékszünk szüleink, nagyszüleink, tanáraink némely intelmére, bölcs mondására, de azt, ahogyan élünk, ahogyan embertársainkhoz, a világhoz viszonyulunk, sokkal inkább formálták az ő tetteik. Ábrahám valódi gyermekei sem azok, akik ismerik az ő szavait – hiszen azokban több volt a kételkedés őszinte megvallása, mint a hitvallás. Nem is azok, akik olvasták a róla szóló történeteket – hiszen azokban ott volt a bukdácsoló ember. És még csak nem is azok, akik vér szerinti leszármazottjai – hiszen a vér nem mindig hordoz szeretetet. Ábrahám valódi utódai azok, akik a kegyelmi kiválasztásukért Istent dicsőítve, teljesen rá tudnak hagyatkozni életük Urára – pont, mint a földi Jézus.
Fohász: Atyám, adj nekem gyermeki hitet, teljes bizodalmat Benned! Tudom, Uram, hogy Te mindig a legjobbat készíted el nekem, kérlek, ha ezt szem elől téveszteném, emlékeztess naponként, támogasd gyarló, kétségeskedő hitemet. Ámen.
2026 február 4., szerda
2026. február 04., címkék:Jer 1 és Jn 8,30–36 (ÚSZ) „A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre" (35). Az ókori közjogban egy szolga átmenetileg ugyan intézkedhetett, sőt a ház urát teljhatalommal képviselhette egy ügyben, de mégsem volt örököse a háznak. Sokféle szabadság van itt ebben a világban, de csak az a szabadság lehet örökös és szilárd érvényű, amit a Fiú ajándékoz nekünk. Látszólagos szabadság csak, ha azt teszem, amit akarok. Ez ideig-óráig működik, sokszor éppen az a buktatója, hogy szabadságomat követve túl sokáig megyek a saját fejem után. Az igazi szabadság viszont az, amikor azt tudom tenni, ami Isten akaratával megegyezik. Pont, mint a Fiúisten, aki mindenben az Atyaisten akaratát követte. Az általa megszerzett szabadság valóban felszabadít, és sok látszatdologtól megóv.
Fohász: Drága jó Istenem, könyörgök Hozzád, nyiss ma nekem olyan utakat, amelyek nem szolgaságra, hanem a Nálad elkészített szabadságra vezetnek! Nem kérek ma mást, mint a Veled való találkozásokat meglátni e mai napban, s ebben meglátni az igazi szabadságomat. Ámen.
2026 február 3., kedd
2026. február 03., címkék:Bír 21 és Jn 8,21–29 (ÚSZ) „Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat" (25). „Én az Úr, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz vagyok" (Ézs 41,4) – mondja az Úristen az Ószövetségben. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13,8) – vallja az Újszövetség. Istennél nincs változás, de annak még csak árnyéka se (Jak 1,17), hiába igyekeznek a korabeli zsidók azzal megfogni Jézust, hogy ellentmondásba keverik önmagával, az Atyaistennel. Mivel nincs ellentmondás, nem tudják őt kelepcébe csalni. A„Ki vagy te?" kérdése azonban mind a mai napig érvényes, és Jézusnak szegezhető kérdés. Ha őszintén, és nyitott szívvel tesszük fel, szívet-lelket melengető választ fogunk tőle kapni.
Fohász: Én Uram és én Istenem! Olyan keveset tudok még Rólad, de azt tudom, hogy Rád bízhatom az életemet, mert Te nem szeszélyes hatalom vagy, aki naponta változtatná a viszonyulását, hanem öröktől fogva mindörökké szeretsz. Hála legyen Neked ezért! Ámen.
2026 február 2., hétfő
2026. február 02., címkék:Bír 20,29–48 és Jn 8,12–20 (ÚSZ) „Ti test szerint ítéltek" (15). A Jézust körülvevő, vele erős és érzelmektől fűtött vitát szító lelki vezetők test szerint ítélnek. Azt tartják végső igazságnak, amit testi szemük lát, testi fülük hall, testi szívük felfogni képes a testben megjelent Isten Fiából. Testi érzékeik irányítják őket, nem a nagybetűs Lélek. Ha a Szentlélek bizonyságtétele vezetné őket, meglátnák az esendő, keresztre feszíthető emberben az örökkévaló Urat. Így van ez ma is. Minden alkalommal, amikor nem a Lélek szemüvegén át vizsgáljuk egymást és önmagunkat, csak a testig, a bűnök felsorakoztatásáig jutunk el. A bűnöket ugyan a Lélek is elénk hozza: sosem takargatja el, hogy a leplek alatt aztán beposhadjanak, de ő Krisztushoz is elvezet, ahol minden bűnre van elégséges kegyelem. A sajátomra és másokéra egyaránt.
Fohász: Uram! Adj nekem a mai napon lelki látást, hogy túl tudjak látni bűnön és esendőségen. Adj a Te kegyelmedet megragadni képes lelki kezeket. És adj érted lángoló szívet, amely nem lankad a szolgálatban. Ámen.
2026 február 1., vasárnap
2026. február 01., címkék:Bír 20,1–28 és Jn 8,1–11 (ÚSZ) „Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre" (6). Előfordult már, hogy miközben valaki számodra érdektelen dolgot beszélt, ujjaddal az asztalon rajzolgattál? Szándékosan vagy éppen akaratlanul jelezzük így, ha a másik mondanivalója semennyire nem érint meg. Érthetjük így is Jézus gesztusát az Írásokat ismerő vallási vezetők felé. De akár szélfútta hatalmaskodásukat is szembeállíthatjuk a törvény kőbe vésett betűjével, és Jézus örökérvényű kegyelmével. Én most hadd váltsam mégis inkább aprópénzre Jézusnak ezt a mozdulatát. Nem nagyívű dogmatikát építve, hanem napi etikát, tennivalót keresve. Ma, ha ármánykodást tapasztalsz, fordulj el, engedd el füled mellett, írd porba mások bűnét, hadd fújja a szél, s ítélje meg az, aki egyedül hozhat igaz ítéletet!
Fohász: Megváltó Krisztusom! Minden tanításod, minden bűnöket leleplező és megbocsátó tetted csodálatos a számomra. Köszönöm, hogy úgy alkottál meg, úgy vezeted életemet, hogy minden nappal, minden gesztussal közelebb kerüljek Hozzád. Köszönöm, hogy amikor mégis eltávolodnék, Te utánam jössz, megkeresel és megtalálsz. Ámen.
2026. január 31., szombat
2026. január 31., címkék:Bír 19 és Jn 7,40–53 (ÓSZ) „Nem történt ilyen, és nem látott még senki ehhez foghatót azóta, hogy feljöttek Izráel fiai Egyiptomból, mind a mai napig" (30). Gyomorforgató, gyalázatos, gyökeresen romlott, ami megjelenik a mai igeszakaszban. Embertelen dolgot tettek Gibea lakosai. Belegondolni is iszonytató, hogy ők Isten népének tagjai. Izráel gyermekei, akiknek nem túl távoli ősei megtapasztalták az Egyiptomból való csodálatos szabadítást, a pusztai vándorlás csodáit, a honfoglalás folyamatát, és mindezeken keresztül Isten hatalmát. Ők azonban már csak névleg tartoztak Isten népéhez, ezért támadnak ellenük saját testvéreik. Az ő bűntettük láttán még erőteljesebben jelenik meg Jézus intése: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5,16).
Fohász: Atyám, háborog a lelkem, ha belegondolok, milyen szörnyűségeket tettek a Te nevedben emberek a történelem folyamán, miközben Te nem akarod a bűnös ember halálát, hanem megtérésre hívsz. Tudom, hogy a világban vannak álkeresztyének és hamis krisztusok, ezért kérlek, tarts meg engem az igazság ösvényén! Hadd legyek élő hitű, Hozzád hű gyermeked mindörökké! Ámen.
2026. január 30., péntek
2026. január 30., címkék:Bír 18 és Jn 7,37–39(ÓSZ) „Gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok" (6). Szépen csengő, megnyugvást adó mondat hangzott el a lévita szájából, ami bátorította a harcra készülő kémeket. Csakhogy ezt olyan ember mondta, aki nem követte a helyes vallási gyakorlatot. A hamis istentiszteletben való részvétel hamis szolgálattá torzult. Hamis ígéretet mondott a kémeknek, ami hamis biztonságérzetet adott nekik a harc során. Bizony, ezen események között oksági kapcsolat van, amelynek a végén, néhányszáz évvel később megjelenik az Istentől hűtlenné vált Izráelt fogságba hurcoló asszír sereg – ezt jeleníti meg a szentíró a harmincadik versben. Ennyire messzemenő következményei lehetnek akár a legkisebb hitbeli félrelépésnek. Ne várjuk meg, amíg nem lesz számunkra visszaút, hanem tartsunk önvizsgálatot, és még most szakadjunk el a bűntől, hogy rajta maradjunk a Jézusban kapott keskeny úton (Mt 7,14).
Fohász: Megtartó Urunk, megvalljuk, hogy gyakran hamis biztonságérzetbe ringatjuk magunkat. Ne hagyj ebben a langymelegségben, hanem izzíts fel Szentlelked lángjával, hogy lássuk a különbséget hit és hitetlenség, üdvösség és kárhozat között. Segíts megmaradni Fiadban, aki a Hozzád vezető út! Ámen.
2026. január 29., csütörtök
2026. január 29., címkék:Bír 17 és Jn 7,31–36 (ÓSZ) „Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, ami neki tetszett" (6). Az ókorban a király a stabilitás jelképe volt. Nemcsak politikailag tartotta egyben az országot, hanem egységet hozott az élet minden területén. A bírák korában viszont még nem volt teljesen egységes Izráel vallási tekintetben sem. Törzsenként változtak a szokások, istentiszteleti formák. Míká például bálványszoborral imádta Istent. Nem idegen istent imádott, mégis bálványimádás volt a bűne, hiszen kiábrázolta Izráel Istenét. Hála Istennek, hogy ma elérhető számunkra az ő tiszteletének tiszta formája! Elmehetünk Isten templomába, ahol igéjét hirdetik. Kezünkbe vehetjük az írott igét, és közvetlenül olvashatjuk Isten szavát. Közösségben imádhatjuk őt a megfelelő módon. Éljünk hát a rendelkezésre álló istentiszteleti formákkal, és imádjuk Istenünket a helyes módon!
Fohász: Istenem, köszönöm, hogy kijelented magad nekem, és azokat a formákat is, amelyekben tisztelhetlek. Kérlek, fogadd szívesen közeledésemet mind a napi elcsendesedésem, mind a közösségi istentiszteletbe való becsatlakozásom során, hogy ezek találkozók legyenek Veled. Szólj, Uram! Ámen.
2026. január 28., szerda
2026. január 28., címkék:Bír 16,22–31 és Jn 7,25-30 (ÓSZ) „Ó, Uram, Uram! Emlékezz meg rólam, és adj nekem erőt csak még most az egyszer" (28)! „Csak még most az egyszer". Ismerősen cseng a mondat... Elhangzik, valahányszor egy diák szeretne javítani jegyén. Ezt mondja, aki szeretne új esélyt kapni, miután visszaélt mások bizalmá-val. Sajnos gyakran elhangzik imádságban is, miután az istenfélő ember rádöbben Istennel szembeni hűtlenségére. Azonban az ingatag emberi megbocsátással ellentétben a mi Istenünk mindig kész új esélyt adni azoknak, akik hozzá akarnak térni. Ő irgalmasan fogadja a bűnbánó embert, és kész megbocsátani az ellene elkövetett vétket (Ézs 55,7). Sámson utoljára kérte az Úr bocsánatát, mivel készült élete végére. Testvérem, te is vedd komolyan Isten irgalmát! Ne élj vissza vele, ne gondold garantált új esélynek. Kapaszkodj bele most, és szolgáld őt hálából kegyelméért!
Fohász: Ó, Uram, Uram! Bocsásd meg gyarlóságomat, hogy még mindig tanulom az új életben járást. Botladozok, alkalmanként el-elbukok, de érzem magamon Lelked erejét, aki miatt egyre hamarabb veszem észre bukásaimat. Adj nekem erőt csak még most az egyszer, hogy ellen tudjak állni az ördög kísértéseinek, és tudjak akaratod szerint élni. Ámen.
2026. január 27., kedd
2026. január 27., címkék:Bír 16,1–21 és Jn 7,14–24 (ÓSZ) „Elhagyta őt az Úr" (20). Sámson álmából felkeltve is biztos volt abban, hogy Isten Lelkének ereje vele van. Ám hamar rá kellett jönnie, hogy elhagyta őt az Úr. Azonban nem Isten hagyta őt cserben, hanem ő hagyta el előbb az Urat, amikor feltárta titkát felesége előtt. Természetesen nem a házastárs előtti titkolózásra buzdít az ige, hanem arra int, hogy minden helyzetben, körülményektől függetlenül elsősorban Istenünkhöz, az Úrhoz ragaszkodjunk. Ne hagyjuk magunkat elcsábítani! Nincs az a kincs, érték, ember, ami vagy aki többet tudna adni az Úrnál. Természetes, hogy vannak vágyaink, álmaink, és szeretnénk azokat elérni. Azonban nem mindegy, hogy ennek mi az ára. Ne hagyjuk el hitbeli meggyőződésünket, ne áruljuk el Urunkat azért, hogy saját céljainkat érjük el. Inkább kérjük el az Úrtól, hogy az ő áldása legyen jövőnkön!
Fohász: Uram, köszönöm, hogy az evangélium arról szól, hogy „velünk az Isten" (Mt 1,23). Köszönöm, hogy velem vagy, és nem hagysz el, még akkor sem, amikor én tékozló fiú módjára elhagyom a Te atyai házadat. Kérlek, áldd meg jelenléteddel életemet, árassz el jóságod ajándékaival, és maradj velem minden nap. Ámen.
2026. január 26., hétfő
2026. január 26., címkék:Bír 15,9–20 és Jn 7,11–13 (ÓSZ) „Akkor Isten kettéhasította azt a mélyedést, amely Lehíben van, és víz fakadt belőle" (19). Miután Sámson újabb csapást mért a filiszteusokra, megszomjazott. Mivel azonban nem talált forrást, az Úrhoz kiáltott segítségért. Isten pedig meghallgatta őt, és vizet fakasztott a mélyedésből. Ez a jelenet a szabadítás gondolatkörében a következőt jelenti: miután Isten szabadulást hozott népének választott szabadítóján keresztül, szolgáját szabadította meg a gyötrő vízhiánytól. Istennek nemcsak az ő tervére van gondja, hanem mindazokra, akik annak részesei. Nemcsak a tökéletes szabadítást végezte el Fiában, hogy minket megszabadítson, hanem Jézusról is gondoskodott, és feltámasztotta, majd magához emelte őt a mennybe. Ugyanígy rólunk is gondot visel, miközben az ő útján járunk.
Fohász: Megtartó Istenünk, köszönjük, hogy nemcsak üdvösségünket készítetted elő, hanem testi-lelki szükségleteinkről is gondoskodsz. Bocsásd meg, valamennyiszer természetesnek gondoljuk életkörülményeinket, egészségünket vagy szeretteinket. Kérünk, add meg továbbra is mindazt, amire igazán szükségünk van. Ha pedig azon felül megajándékozol, hálás szívvel fogadjuk. Ámen.
2026. január 25., vasárnap
2026. január 25., címkék:Bír 15,1–8 és Jn 7,1–10 (ÓSZ) „Ki tette ezt" (6)? Sámson folytatta magánakcióit, egyúttal végezte a szabadítás folyamatát. Bár családi jellegű viszálya támadt, reakciója hatással volt az egész környékre. Miután megtudta, hogy feleségét újból férjhez adták, haragjában jelentős kárt okozott a filiszteusok földjén. Majd miután erre válaszul új családját büntették meg, Sámson sok filiszteus életét oltotta ki. Az ellenség meg akarta tudni, ki okoz ekkora csapást. Az emberi válasz: Sámson, az erőszakos izraelita. Isten népe ellenben úgy tekintett ezekre a tettekre, mint az Úrnak, Izráel Istenének cselekedeteire. Hiszen ezek az események vezettek oda, hogy egy időre enyhült a filiszteus nyomás Isten népén. Az Úr volt az, aki meghallotta könyörgésüket, Sámson személyében szabadítót küldött, aki épp végzi a szabadítást. Az Úr az, aki ma is meghallja a hozzá fohászkodókat, és megsegíti azokat, akik segítségül hívják.
Fohász: Istenünk, köszönjük, hogy kezedben tartod életünket, ahonnan senki és semmi nem szakíthat ki. Biztonságot nyújt jelenléted életünkben, mert hisszük, bármi is történjék velünk, Te mindig javunkat akarod. Adj bátorságot ahhoz, hogy amikor megkérdezik, ki cselekszik életünkben, bizonyságot merjünk tenni Rólad, és megvalljunk Téged. Ámen.
2026. január 24., szombat
2026. január 24., címkék:Bír 14 és Jn 6,66–71 (ÓSZ) „Az Úrtól van ez" (4). Nem, ez a fejezet nem egy szappanopera következő része, hanem Isten népének története. Bár tartalmaz meghökkentő eseményeket, ezek mind arra mutatnak, hogy az Úr minden eszközt képes használni annak érdekében, hogy érvényre juttassa akaratát. Jelen esetben egy pogány lánnyal való házasságot – amit egyébként határozottan tilt – használ fel arra, hogy megszabadítsa népét a filiszteusoktól. Sámson forrófejűségével és erejével fokozatosan tizedeli az ellenséget. Azon-ban még az ő hirtelen felindulásait és erőszakos cselekedeteit is képes jóra fordítani az Úr, hogy népén segítsen. Neki van hatalma arra, hogy az én tévedéseim és rosszul meghozott döntéseim is végül jól alakuljanak. Bár ne kellene ennyi rosszat átfordítania... Ezután hirtelen hozott rossz választásaim helyett inkább tegyem azt, ami az Úrtól van.
Fohász: Uram, bocsásd meg, amikor nem Rád tekintek, hanem a saját fejem után megyek. Tudom, hogy nem tudok jót tenni önerőből, mégis újra megpróbálom... Köszönöm, hogy Te az én elrontott dolgaimat is képes vagy jóra fordítani. Mégis, most arra kérlek, taníts arra, hogy megértsem és cselekedjem akaratodat. Ámen.
2026. január 23., péntek
2026. január 23., címkék:Bír 13 és Jn 6,60–65 (ÓSZ) „Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából" (5). Sámson a legismertebb ószövetségi személyek közé tartozik. Jelentőségéről már születése előtt döntött Isten, hiszen angyalát küldte, hogy kihirdesse a gyermek küldetését. Fontos azonban, hogy a szabadulás Sámsonnal csupán elkezdődött. Bár hőstettek sorát vitte véghez a filiszteusok között, ez a nép még Dávid király idejében is sok gondot okozott Izráelnek. A filiszteusoktól való szabadítás folyamat, amely Sámsonnal kezdődött. A bűntől való szabadítás szintén folyamat, amelyen végig kell haladnunk, ha meg akarunk tisztulni. Viszont a mi szabadításunkat már befejezte, pontosabban elvégezte Jézus, a mi Szabadítónk! Nem kell várnunk, mi lesz a folytatás, mert ő már előkészítette további sorsunkat! Menjünk hát végig a szabadulás folyamatán, azaz kövessük Jézus Urunk szabadító vezetését!
Fohász: Jézusunk, köszönjük, hogy a kereszten elvégezted a mi megváltásunkat, és annak hatalmával lépsz be életünkbe. Áldott légy, amiért nemcsak elkezdted, hanem be is fejezted a szabadító küldetést, amely során mi is megszabadulhatunk bűnünktől, és a Te véred által hozott szabadságban élhetünk. Ámen.
2026. január 22., csütörtök
2026. január 22., címkék:Bír 12 és Jn 6,52–59 (ÓSZ) „Kértem én a segítségeteket, de ti nem szabadítottatok meg a kezükből" (2). A személyes tragédia után Jeftét újabb csapás érte: belülről érkező támadás. Az ellene támadók ugyanis testvéri törzsből érkeztek. Ahelyett, hogy segítették volna testvéreiket a harcban, vagy támogatták volna őket valamilyen formában, a győzelem után hamis váddal támadták azok vezérét. Jefte persze átlátott támadóin, és tudta, hogy a diadalból fakadó dicsőségre vágytak. Elszomorító, amikor testvéri törzsek törnek egymásra becsvágyból. Bármilyen okból történjen, a testvérviszály helytelen. Rombolja az összetartást, ebből kifolyólag csökkenti az ellenállóképességet, ami lehetőséget biztosít az ellenséges támadásra. Legyen szó nemzetiségi, családi, vagy akár lelki testvérségről, Isten akarata az összefogás.
Fohász: Istenünk, köszönjük, hogy Fiadban gyermekeid lehetünk, mert ez nemcsak azt jelenti, hogy Atyánk vagy, hanem azt is, hogy egymásnak testvérei. Kérünk, támassz egyetértést gyülekezeteinkben, családjainkban, közösségeinkben, hogy testvér támogassa testvérét, és így erősödjünk meg a Te szövetségedben. Ámen.
2026. január 21., szerda
2026. január 21., címkék:Bír 11,29–40 és Jn 6,41–51 (ÓSZ) „Én magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza" (35). A győzelem okozta diadalmámor helyére egy pillanat alatt szörnyű felismerés költözött. Leányát látva jutott eszébe Jeftének, milyen fogadalmat tett az ütközet előtt. Ekkor jött rá, hogy elhamarkodottan tett ígéretet az Úrnak. Nem Isten követelte ezt az áldozatot, hanem Jefte magától fogadta meg. Később bánta is, de már nem hátrálhatott meg – meg kellett tennie, amit megfogadott az Úrnak, mert így írta elő Isten törvénye: „Tartsd meg és teljesítsd, amit kimondtál, amikor önkéntes áldozatot fogadtál Istenednek, az Úrnak úgy, ahogyan azt megígérted" (5Móz 23,24)! Legyen ez intő figyelmeztetés, hogy ne fogadkozz meggondolatlanul! Ne ígérj felelőtlenül, amit később megbánnál, mert ha mégsem teljesíted, vétkezel Isteneddel szemben. Fontold meg, mit fogadsz meg! „Legyen az igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek" (Jak 5,12).
Fohász: Megvallom Neked, Uram, hogy számtalanszor vettem számra nevedet hiába. Hirtelen felindulásból fogadalmat teszek, amit nem gondolok komolyan, később pedig ki nem mondottá akarom tenni. Kérlek, tisztíts meg a kétlelkűségtől, hogy csak azt mondjam, amit gondolok, és csak azt tegyem, amit mondok. Tetteimnek, szavaimnak, gondolataimnak pedig Te légy forrása, Uram! Ámen.
2026. január 20., kedd
2026. január 20., címkék:Bír 11,1–28 és Jn 6,35–40 (ÓSZ) „Mi pedig birtokoljuk mindazoknak a földjét, akiket a mi Istenünk, az Úr űzött ki előlünk" (24). A honfoglalás nem az izraelita törzsek dicső hőstette volt. Isten volt, aki eltervezte, majd véghezvitte a folyamatot, amely során népe Egyiptomból Kánaánba került. Ő ígérte meg az ősatyáknak, hogy utódaiknak adja azt a földet. Ő szabadította meg erős kézzel népét a fáraó uralma alól. Ő vezette népét a pusztán át. Ő vitte győzelemre népét az ígéret földjének birtokbavétele során. Ő gondoskodott népéről, akivel szövetséget kötött: ha szükséges volt, nehézségekkel, ha úgy látta célravezetőnek, csodákkal. Ma is ezt teszi népével, azaz velünk. Talán nem ütközetekben jelenik meg gondviselése, de minden bizonnyal észlelhető. Ismerjük hát fel, mit adott és ad nekünk Urunk, és adjunk érte hálát!
Fohász: Istenünk, belegondolva életünkbe észrevesszük, hogy szükségünk van Rád. Nélküled nem jutunk előre, sőt, inkább vesztünkbe rohanunk. Ne engedd el kezünket, hanem maradj továbbra is velünk. Nem mintha megérdemelnénk, hanem mert szeretsz minket... Ámen.
2026. január 19., hétfő
2026. január 19., címkék:Bír 10 és Jn 6,28–34 (ÓSZ) „Nem szabadítalak meg többé benneteket" (13)! Kemény ítéletet mond népe fölött az Úr. Miután sokadjára tér el tőle, hogy más isteneket kövessen, Izráel Istene úgy dönt, nem segít többé népén. A rossz helyzet, amibe kerültek, korábbi bűnük következménye. Isten sértett félként magára akarja hagyni az őt elhagyókat. Amikor azonban a nép valódi bűnbánatot gyakorol, és eltávolítja a bálványokat, Isten megenyhül. Bár jogosan érné népét ítélet, iránta való szeretete mégis felülemelkedik. A mi Istenünk ugyanis – bár szereti az igazságot, és követeli a neki járó imádatot – kegyelmes Úr. Nem tartja számon, hányszor vétettünk ellene, ha utána bűnbánattal visszatérünk hozzá. Ez persze nem engedély arra, hogy újra elszakadjunk tőle, hanem lehetőség, hogy ma még hazatérhetünk kegyelmes Atyánkhoz, aki kész megbocsátani.
Fohász: Jó Atyánk, köszönjük, hogy „te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy" (Jón 4,2). Köszönjük, hogy még nem mondtad ki az ítélet szavait a világ fölött, hanem arra vársz, hogy minél többen megismerjék kegyelmességedet, és Hozzád térjenek. Segíts, hogy megmaradjunk irgalmadban, amelyet Fiadban szereztél meg számunkra. Ámen.
2026. január 18., vasárnap
2026. január 18., címkék:Bír 9,22–57 és Jn 6,22–27 (ÓSZ) „Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárai közé" (23). Látszólag ellentmondásos esemény történt. Isten, akitől minden jó adomány és tökéletes ajándék származik (Jak 1,17), gonosz lelket küld Sikem városába. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy átadta Isten a várost a Sátánnak. A gonosz lélek azt jelenti, hogy zűrzavart keltett a város és annak névleges királya között. Ahogy korábban az idegen népek táborában, ezúttal tulajdon népe között okozott káoszt. Ez volt a büntetése azért, mert Abímelek uralomra tört, Sikem városa pedig támogatta ebben. A közös szándék azonban – mivel Isten ellen történt – nem érhetett célt. Velünk ilyen nem történhet meg mindaddig, amíg az Úrhoz ragaszkodunk, és az ő akarata szerint élünk. Ha így teszünk, nem gonosz lelket küld hozzánk, hanem „az erő, a szeretet és a józanság lelkét" (2Tim 1,7).
Fohász: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád" (Zsolt 51,12-15). Ámen.
2026. január 17., szombat
2026. január 17., címkék:Bír 9,1–21 és Jn 6,16–21 (ÓSZ) „Összegyűltek Sikem polgárai meg a fellegvár összes lakója, elmentek, és királlyá tették Abímeleket" (6). Amire nem került sor Gedeon életében, megvalósult fia által. Az apa elutasította a királyságot, mivel az összeegyeztethetetlen Isten uralkodásával. A fiú ellenben magához ragadta a hatalmat, meggyilkoltatta testvéreit, és átvette szülővárosa felett az irányítást. Lám, milyen könnyen letérnek a helyes útról az utódok! Ebből is kiderül, hogy nem elég, ha az ősök hitben járó emberek voltak. Nem elég hivatkozni elődeinkre, hívő szüleinkre, egyházukat híven szolgáló nagyszüleinkre. Nekünk is élő kapcsolatot kell tartani Istenünkkel, ha az ő útján akarunk járni! De hitünk nem terjed ki utódainkra. Nem hihetünk gyermekeink, unokáink helyett. Nekik maguknak kell járniuk a hit útján. Értük mindössze annyit tehetünk, hogy amíg lehetőségünk van rá, hitben neveljük őket, elbeszéljük, hogyan érhető el az Úr, és imádságban hordozzuk őket...
Fohász: Istenünk, köszönjük, hogy személyesen ismerhetünk Téged. Hálát adunk hitben járó szüleinkért, nagyszüleinkért, akik megosztották velünk hitüket, és általuk megismerhettünk Téged. Szeretnénk hiteles hirdetőid lenni az utánunk következő nemzedékek számára. Tőled kérjük hozzá a bátorságot, a következetességet, és mindenekelőtt a Veled való személyes kapcsolatot. Ámen.