„kezdetté lesz a vég”
2025. november 01., címkék:Október vége és november eleje környékén több autót látunk az utakon, legfőképp azért, hogy felkeressük azokat a temetőket, sírokat, ahol elhunyt szeretteinkre emlékezhetünk. Itt tekinthetünk vissza a múltba, itt emlékezhetünk az együtt töltött pillanatokra, beszélgetésekre, élményekre, ölelésekre, szeretetre, kedvességre és támogatásra, amit tőlük kaptunk.
Reformáció – megújulás és személyes meghívás
2025. október 31., címkék:„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12,2)
Pályázat
2025. október 30., címkék:A Somorjai Református Egyházközség pályázatot hirdet a fenntartásában lévő Kiskakas Óvoda igazgatói állásának betöltésére 2026. január 1-től.
„Csak az idő köt össze minket, meg a hit” (Grecsó Krisztián)
2025. október 30., címkék:Magától értetődőnek vesszük az időt, de mi is az idő igazából? Mi alapján érzékelünk egy-egy történést csupán egy pillanatnak, néha pedig hosszas perceknek és sosem múló óráknak? Hatással bír-e az időérzékelésünk a döntéseinkre? Bár ezek a kérdések elég filozofikusan hangzanak, mégis a pszichológia is törekszik a megválaszolásukra a pszichológiai (szubjektív) idő vizsgálatával.
Aki ellene mondott a reformációnak…
2025. október 30., címkék:Heródes Agrippa gyermekkora Rómában telt, és ott szívta magába az akkori világ minden tudását. Claudius római császár barátja, és általa lett Galilea negyedes fejedelme, de szinte egész Izraelben uralkodott. (Olvasandó ApCsel 12,1–23)
2025. december 6., szombat
2025. december 06., címkék:Ézs 50 és ApCsel 22,1–21 (ÓSZ) „Az én Uram, az Úr megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként" (4). Az én-közlések, szemben a te-közléssel, nem minősítenek, hanem a konkrét helyzetet és az ahhoz kapcsolódó belső érzéseinket fejezik ki a másik fél számára. Az énüzenetek célja, hogy a kommunikáció számonkéréstől mentes maradjon, ne vádoljuk, ne szorítsuk sarokba a másik felet, hanem a saját érzékelésünket fogalmazzuk meg. Ézsaiás én-üzenetben, személyes bizonyságtételben is meg tudja szólítani hallgatóit. Azt fogalmazza meg, amiről személyes meggyőződött Isten színe előtt állva. Szó szerint fordítva ezt mondja: „Az én Gazdám, az Úr a tanultak száját adta nekem, hogy azoknak is szólni tudjak igaz szavakkal, akik ájulásig fáradtak. Hajnaloknak hajnalán ébreszt fel engem, hogy tanulásra nyissa meg fülemet." Isten adjon nekünk ma is minket és másokat ébresztgető gondolatokat.
Fohász: Sok fáradt embert látok magam körül, Uram. Jó lenne nekik beszélni a Te dolgaidról, de nem tudom szavakba önteni, hogy mi a hit, a szeretet és a reménység. Ébressz bennem jóakaratot, és taníts jó szavakra. Segíts, hogy Szentlelked által képes legyek megosztani a környezetemmel személyes hitéletem jó bizonyságait. Ámen.
2025. december 5., péntek
2025. december 05., címkék:Ézs 49 és ApCsel 21,27–40 (ÓSZ) „Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid" (16). Elhagyás, feledékenység, feledés. Mi azt mondjuk: ezek az ember tulajdonságai. Viszont Sion – ez a választott nép fennkölt, prófétai megnevezése – azt mondja: Isten is ilyen. Szerintük: otthagyott, elfeledkezett rólunk a fogságban, jelentéktelenek vagyunk az Úr szemében. Ezzel a nézettel szállt szembe Ézsaiás, és nem volt könnyű dolga. Éppen ezért egy nagyon szép képet használ. Azt mondja a feledékenységre apelláló népnek: Isten a tenyerébe metszett minket, a markába belerajzolt életünk van. Ez egy fájdalmas metszet, hiszen a tenyér az egyik legérzékenyebb, idegszálakkal leginkább átszőtt testrészünk. Az elhagyatott, elégedetlen ember Isten tenyerébe vésett életet élhet – ez ám a kegyelem.
Fohász: Bocsáss meg, Uram, mert feledékeny vagyok. Nehezen emlékszem viszsza azokra a dolgokra, amelyeket belém véstél. Köszönöm, hogy úgy élhetem az életem, mint akit tenyeredbe véstél szenvedéseddel és kereszthaláloddal. Téged magasztallak ezért! Ámen.
2025. december 4., csütörtök
2025. december 04., címkék:Ézs 48 és ApCsel 21,17–26 (ÓSZ) „Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell" (17). Hasznos, igazán javunkra váló dolgokat tanulhatunk Istentől. „Ki tanítlak hasznosra" – fordítja Károli. Szó szerint arra tanít az Úr, amiből igazán profitálhatunk; egy olyan tanulási folyamatban, amely sok gyakorlást igényel. Az Úrral való tréningről, jó időbeosztásról, megfelelő lépés- és pulzusszámról beszél a próféta. Ami előnyünkre, hasznunkra válik, amivel igazán segíthetünk, ami igazán a másik hasznára van. Advent ideje a jó tréning ideje lehet így! Nem kell közben mérni, hogy hányat és milyen irányba léptünk, nem kell figyelni, hogy mennyi volt a pulzusunk, miközben adni és tenni próbáltunk valami jót. Elég, ha az Úr, a mi Istenünk vezet és tanít bennünket. Hallgassunk rá, engedelmeskedjünk neki, mert igazán hasznosra tanít.
Fohász: Drága Istenem, köszönöm, hogy személyesem akarod irányítani az életemet. A Te színed előtt meggondolom, mi az igazi nyereség, ami igazából hasznos. Sok út és sok lehetőség van előttem, segíts, hogy ma is a keskeny utat válasszam, amely az életre visz (Mt 7,13–14). Ámen.
2025. december 3., szerda
2025. december 03., címkék:Ézs 47 és ApCsel 21,1–16 (ÓSZ) „Nem neveznek többé országok úrnőjének. Megharagudtam népemre, eltaszítottam örökségemet, és kezedbe adtam őket. Te pedig irgalmatlanul bántál velük" (5–6). Hatalmas népek és országok úrnője. Nagy királyság, fényes trón. Ez Babilon birodalma. Mégis semmivé válik az Úr kezében. Pedig Isten ennek a hatalmasságnak a kezébe adta saját népét, örökségét. Biblián kívüli dokumentumok is tanúsítják, hogy Babilóniában a foglyokkal hatalmas kőtömböket cipeltettek, és hajcsárok kínozták őket. Igaz ugyan, hogy Isten maga szolgáltatta ki népét Babilonnak, de a birodalom túllépte hatáskörét. A próféta tehát nem öntudatlan eszköznek tartja a birodalmat, hanem látja felelősségét. Meg kellett volna gondolnia, hogy vége lesz uralmának, hiszen nincs örök földi birodalom, csak Isten uralkodik örökké. Isten adja, hogy keresztyén életünk semmilyen formában ne legyen babiloni, azaz ne lépjük túl hatáskörünket, mintha minden a mi kezünkben lenne.
Fohász: Uram, köszönöm Neked, hogy az alázat és szelídség útján akarsz engem vezetni. Pedig megvan bennem az a belső vágy, hogy én is hatalmas legyek, és a világ hatalmasaihoz hasonlítsak. Sokszor úgy gondolom, jó lenne gondtalanul élni. Bocsáss meg, és segíts, hogy Hozzád igazítsam magam mindenben. Ámen.
2025. december 2., kedd
2025. december 02., címkék:Ézs 46 és ApCsel 20,17–38 (ÓSZ) „Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: Vénségetekig ugyanaz maradok" (3–4)! Különleges kifejezésekkel fordítja a vizsolyi Biblia azt, hogy hordoz és visz bennünket az Úr: „kiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta; ...megőszüléstekig én visellek". Az Úr viseli, hordozza és magára rakja a mi gyakran elviselhetetlen életünket. Mindezt nem egyszer-kétszer teszi meg, hanem minduntalan, a kezdettől egészen a végig. A régi magyar nyelveben a viselet még nem egy hagyományos ruhadarab volt, nem az öltözködéssel függött össze, hanem a magatartással, a viselkedéssel. Az Úr tehát születésünktől fogva halálunk órájáig viszi és magára veszi a mi viselkedésünket. Ami nekünk elviselhetetlen, azt ő hordozza.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, köszönöm, hogy Te már születésed pillanatában elviselted ezt az elviselhetetlen, üres és rideg világot. Bocsáss meg, hogy a hitemben nincs igazi előrelépés és növekedés. Köszönöm, hogy úgy akarsz vezetni, formálni, felemelni és hordozni, hogy mindvégig érezzem ennek súlyát. Ámen.
2025. december 1., hétfő
2025. december 01., címkék:Ézs 45 és ApCsel 20,13–16 (ÓSZ) „Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt" (8). Adventben az Ószövetség egyik – terjedelmében és mondandójában – legnagyobb prófétai könyvének üzenetére hangolódunk rá, ami nem könnyű feladat. Hiszen Ézsaiás a hatalmas, mindenek felett álló, teremtő és megváltó Úrról prédikál. Arról az Istenről beszél, akinek köszönhetően ma is minden harmatozhat, hullhat, feltárulhat, teremhet és sarjadhat. Persze a feltételes módot teljesen el is lehet hagyni. A kijelentő mód is hatásos, ha a saját életünkre gondolunk, és az előttünk álló, karácsonyt megelőző böjti időre. Mert jó, ha hullik ránk az igazság, terem a szabadság, harmatoznak az egek. De a felszólító módot, a parancs szavát csak az Úr használhatja. Ő teremti meg a jóra, igazságra, szeretetre, bűnbánatra való adventi időt.
Fohász: Megváltó Uram, a Te kezedbe teszem le az advent szent idejét. Szeret- ném, ha irgalmad által az én életem is sarjadna és teremne. Hiszen értem és miattam, meg az egész világért is harmatoznak az egek, és hullhat az igazság. Segíts felemelkedni lélekben Hozzád! Ámen.
2025. november 30., vasárnap
2025. november 30., címkék:Ézs 44 és ApCsel 20,7–12 (ÚSZ) „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket" (7). Az Úr napja van ma, advent első vasárnapja. A mi gyülekezetünkben ilyenkor hálát adunk az egyházi év végéért és az új évkezdetért. Úrvacsorával élünk. Úgy készülünk az Úr születésére, úgy várjuk érkezését, hogy magunkhoz vesszük Krisztus testét és vérét. Vele egyesülve várjuk a teljes világosságot. Krisztussal közösségben egyek vagyunk a megváltottak seregével. Legyen áldott a Te házad, nyisd meg mindennap tornácait a Megváltó előtt! Halld meg a hívó szót, és indulj el az advent lépcsőin. A csüggedőknek és megfáradtaknak a meglátogatott hívő örömével hirdesd az evangéliumot!
Fohász: Uram! Követni szerettelek volna és hallgatni szavadra, de gondjaim és terheim miatt elhomályosult a látásom. Csüggedésem és félelmeim helyét vegye át a reménység, hogy mindennap tisztábban hallhassam szavad, és követhesselek Téged, aki élő vagy, és szereteted kiárasztod a Benned bízók felé. Ámen.
2025. november 29., szombat
2025. november 29., címkék:Ézs 43 és ApCsel 20,1–6 (ÓSZ) „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok" (19)? Mennyi energiát belefektetünk abba, hogy a régi embert megszépítsük, kijavítsuk, toldozzuk. Garantált lesz a visszaesés, közben még saját önérzetünket is dédelgetjük. Azt gondoljuk, milyen jók vagyunk. Nagyon komolyan tudjuk venni magunkat! Nem merünk megválni a régitől. Nem merünk odafordulni ahhoz, aki teljesen újat készített. A megváltott, megszabadított, engedelmes, örvendező, és hálát adó új embert. Az új embert nem a régiből kell kifaragni, hanem Krisztus testéből nyer életet. Krisztus testéhez új szív, új lélek dukál. Isten Szentlelke nélkül nincs újjászületés! Csak a Szentlélek által fogant élet tud újat kezdeni, és az igaz úton végighaladni.
Fohász: Uram! Eddig dédelgettem hiú vágyaim, akaratom, szándékaim és igazságom, Teérted mindezeket porba vetem. Most segíts felállnom a porból, új emberré lennem, Szentlelked által teljesen újjászületnem! Áldd meg új reggelemet, új napomat, kezdetét igazi életemnek! Ámen.
2025. november 28., péntek
2025. november 28., címkék:Ézs 42 és ApCsel 19,23–40 (ÚSZ) „A legtöbben azt sem tudták, miért jöttek össze" (32). Zavargás, háborúság, megosztottság, versengés támad sok közösségen belül. Az isteni rendet, a Biblia tanítását az ember felcserélte a saját bölcsességével. Saját akaratának, kedvtelésének hódol a többség, a társadalmi szabályok mindig azonképpen változnak, amint a közösségekben lévő erőviszonyok diktálják. Az ember alkalmazkodik a világi folyamatokhoz. Pedig az Úr azt várja tőlünk, hogy az ő tanítása szerint éljünk. Add meg a császárnak, ami neki jár (Mt 22,21), de egyedül az Istent imádd (Mt 4,10)! Imádod a gyermeked, a munkád, a szenvedélyed, a vagyonod, a hírneved? Ne tedd! Akkor lesz Benned rend, ha az első helyre Isten kerül.
Fohász: Uram! Annyi istenség, annyi bálvány vesz körül, amely uralja ezt a világot, és lehúzza a lelkemet. Annyi imádat és energia áramlik ki belőlem a veszendő dolgok felé, hogy csak ennyit szólhatok: kérlek, Uram, állítsd meg a pusztuló világot, Szentlelkeddel tisztíts meg újra engemet! Ámen.
2025. november 27., csütörtök
2025. november 27., címkék:Ézs 41 és ApCsel 19,8–22 (ÓSZ) „Adják elő és mondják meg nekünk, hogy mi fog történni" (22)! Nem tudjuk, mi fog történni velünk még a következő pillanatban sem. Nem ismerjük a holnapot, látszólag mégsem élünk bizonytalanságban. Isten nem azt mutatja meg, hogy mi lesz a következő pillanatban, hanem azt, hogy mi következik abból, ahogy élünk és cselekszünk. Aki hűségesen követi útmutatásait, az nem lesz képmutató. Ha szomorú hírt kapunk a szeretteink felől, vagy magunk kerülünk veszedelembe, tudhatjuk: Isten sohasem engedi el kezünket. A jövőt nem tudjuk, de a kihívásokat uralhatjuk. „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem" (Mt 7,17). Az igazság végül mindig győzelmet arat. Isten akarata tesz bennünket bölcsekké, hogy a jót a rossztól időben meg tudjuk különböztetni.
Fohász: Uram! Te ismered szándékaimat, és időben figyelmeztetsz, ha baj közeledik. Én nem ismerem a holnapot, de ismerlek Téged, akire rábízhatom az életem. Kérlek, védj meg a gonosztól! A holnapomat, a jövőmet Te készítsd el nekem! Ámen.
2025. november 26., szerda
2025. november 26., címkék:Ézs 40 és ApCsel 19,1–7 (ÓSZ) „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek" (1). A vigasztalás nemcsak az, hogy meghallgatunk valakit és együtt érzünk a szenvedővel, hanem: örömhír. Mert Isten nemcsak a veszteségünk hordozásában segít, hanem betölti az életünkben keletkezett hiányt. Az Úr társul szegődik a szenvedő mellé. Arról olvasunk, hogy a vigasztalás sohasem a gyász lezárását, hanem a Mindenható előtti feltárását jelenti. Nem az a feladatunk, hogy felmentsünk a gyász alól, hanem hogy hirdessük az örömhírt: Isten oda hív és vár, ahol nincs többé titok és félelem. Csak az fog megvigasztalódni, aki rábízza magát az Úrra. Aki vágyódik a szabadulásra, aki belátja elveszett voltát, és ezért nem zúgolódik Isten ellen. A változás helyre- állítás is egyben. Helyreáll a lelki egyensúly és a kapcsolat Istennel. A félelem és kétség helyét átveszi az Istenbe vetett bizalom, aki mindig a javamat akarja.
Fohász: Uram! Gyászomat, fájdalmamat hozom eléd. Nem találok magamban mást, csak ürességet. Segíts talpra állnom, sorsommal kiegyeznem. Támogass, hogy megérthessem akaratodat. Csak Te vigasztalhatsz engem. Vizsgáld meg szándékaimat, tisztíts meg teljesen, hogy általam ne érjen Téged bántás és szégyen. Ámen.
2025. november 25., kedd
2025. november 25., címkék:Ézs 39 és ApCsel 18,24–28 (ÓSZ) „Jó az Úr igéje, amelyet hirdettél. Mert ezt gondolta: Akkor az én időmben béke és biztonság lesz" (8). Ezékiás mindent megmutatott a babiloni követeknek az Úr házából. Idegeneknek szolgáltatta ki az Úr javait. Ez árulás, a következménye csak bukás lehet. A próféta Isten ítéletét hozta Ezékiásnak. A király azt gondolta, hogy őt ez nem érinti, hiszen nem az ő idejében fog mindez bekövetkezni. Hadd kérdezzem: előfordult már, hogy nem akartad meghallani az Istentől jövő teljes üzenetet? Annyit fogadtál csak be, amennyi nem sértette önérzetedet. Pedig az Úr előtti önvizsgálat egészen a megszégyenülésig, kedves őelőtte. Sohase zárd be szívedet Isten üzenete és igazsága előtt, mert benne élet van!
Fohász: Uram! Vizsgáld meg szándékaimat! Tisztíts meg teljesen! Segíts úgy élni, hogy értékeidet és tisztaságodat ne érje általam bántás és szégyen. Ámen.
2025. november 24., hétfő
2025. november 24., címkék:Ézs 38 és ApCsel 18,18–23 (ÓSZ) „Bizony, javamra vált a nagy keserűség" (17). Ezékiás, Júda királya halálosan megbetegedett. Keservesen sírt az Úr előtt. Különösen nagy ajándékként fogadta a gyógyulást. De az egészség bálvánnyá is válhat. Talán meg is kaphatná mindenki, aki őszintén kéri az Urat... A hosszabb életet, egészséget, gyógyulást. De az ember halálos állapota nem azért van, mintha Isten elfelejtett volna biztosítani valamit. Ő a mi mindenható Atyánk. Ezért mindig van remény arra, hogy az élet visszatérjen, van lehetőség a gyógyulásra. Azonban még a gyógyulásnál is nagyobb áldás, ha a szenvedés a javunkra válik.
Fohász: Uram! Lelkem és csontom sajog, sóvárogva várom szabadításodat. Te vagy az élet, Tiéd vagyok, Tiéd minden órám. Ha rám mérted, kérlek, segíts megérteni és elfogadni szenvedésemet, felismerni annak jobbító célját. Ámen.
2025. november 23., vasárnap
2025. november 23., címkék:Ézs 37 és ApCsel 18,1–17 (ÚSZ) „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban" (9–10). Korinthusban, egy istenfélő ember otthonában van Pál, akinek a háza a zsinagógával szomszédos. Ez a veszélyesnek tűnő közelség nem számíthat. Pál továbbra sem tesz mást, mint az evangéliumot hirdeti. Félve nem lehet szolgálni. Szólj bátran, képviseld Krisztus ügyét a világban! Ne tégy se többet, se kevesebbet! Egy biztos, az Úr Veled lesz! Hogyha keresztyénnek vallod magad, de mégsem ezt teszed, akkor újra és újra ellentmondásba fogsz kerülni magaddal. Hirdesd ezért bátran az evangéliumot szóval és élettel, és senki sem fog ártani Neked. Azzal ártasz a legtöbbet a szent ügynek és magadnak, ha a félelmed határoz meg.
Fohász: Uram! Drága a Te Igéd, az evangélium betölti a szívemet. Tedd állhatatossá a hitemet, egyenessé szándékaimat, hogy a Te szent ügyedet hűen képviselhessem. Ámen.
2025. november 22., szombat
2025. november 22., címkék:Ézs 36 és ApCsel 17,22–34 (ÚSZ) „Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is. Pál ezután eltávozott közülük" (32–33). Athén, Areopágosz. Nem idegen a terület. Kiemelt hely, ahol szívesen vitatkoznak egymással az emberek. Sokszor eredmény és tisztelet nélkül. Internet, fórumok, Facebook. Nekünk, keresztyéneknek valóban ezeken a helyeken kell megvívnunk a vitáinkat egymással és a világgal? Valóban ez a legjobb helye az evangélium hirdetésének? Az internet hasznos eszköz. Művelődésre, kapcsolattartásra, szórakozásra. De alkalmatlannak tűnik az emberi kapcsolatok és az istenhit közösségben való épülésére. Felszínes, profán, arcnélküli hely. Az egyház ennek az ellenkezőjét kell kínálja. Pál megpróbálta tisztességesen használni a teret, de belátta, nem fog menni, ezért odébbállt. Helyesen cselekedett?
Fohász: Uram! Köszönöm a közösségeket, amelyekbe tartozom; különösen köszönöm azokat, amelyeknek Te vagy a feje. Hiszem, hogy Te vagy a kapcsolattartó; megvallom, hogy Tehozzád menekülnek az emberek. Add, hogy ne váljon személytelenné és felszínessé az életem! Ámen.