2026. augusztus 30., vasárnap
2026. augusztus 30., címkék:1Krón 29,10–30 és Zsid 10,19–25 (ÓSZ) „Én mindezt őszinte szívvel, önként adtam, és most örömmel látom, hogy önként adakozott neked néped" (17). Emlékszel a Lúdas Matyi meséből arra a részre, amikor az ispán győzködi Döbrögit, hogy harmadjára megvédi az elpáholástól? Amikor Döbrögi kilátásba helyezi, hogy esetleg mégis megesik a szörnyűség, akkor az ispán simán mondja:
„A sereg életével fizetek érte". Példabeszéd ez a javából! Mert nem szól ez másról, mint arról, hogy mennyire vagyunk benne a saját történetünkben. Távolról figyeljük; vagy kicsit benne is vagyunk, meg nem is; vagy másokat lökünk bele? Könnyű úgy csinálni valamit, hogy mások élete, pénze vagy jó híre a tét. Dávid, mielőtt adakozásra buzdítja népét, megmutatja, hogy Isten ügyében nemcsak az van benne, amit a hatalmával előteremtett, hanem ő maga is. Ez az, amire rá lehet csatlakozni, ami követésre méltó: amikor valaki saját magából ad, aki beleteszi önmagát és azt is, amije csak van.
Fohász: Tudom, Istenem, hogy Te nem a „sereg életével" fizettél értünk, hanem Fiadéval. Nem is akartál bennünket belehúzni. Bocsásd meg, hogy sokszor maradunk a jótékonykodás talaján és meghúzódunk a jótevők elit csoportjában. Kérünk, emelj bele minket a Veled közös történetünkbe. Ámen.
2026. augusztus 29., szombat
2026. augusztus 29., címkék:1Krón 29,1–9 és Zsid 10,11–18 (ÚSZ) „Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat" (18). Egyre aktuálisabb a mondás: minek az embernek ellenség, ha vannak barátai is. Talán ezért választanak egyre többen legjobb barátnak kutyát. Tudom én, hogy kedves, rendes, megbízható, meg elél a száraztápon, na de a szokásai! Képes újra felnyalni azt, amit már egyszer kipakolt. Ez elég visszataszító, ahogyan a Szentírás is írja: „Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba" (Péld 26,11). Ráadásul annyira jó barátok lesznek, hogy az ember tanul a blökiktől. Visszatérünk újra mindahhoz, ami egyszer már feljött, és régen túl kellene lennünk rajta. A bűneink, az életzavaraink, az önsajnálatunk. Úgy élünk, mintha Krisztus nem tett volna értünk semmit. Pedig Isten Krisztusért megbocsátott nekünk: bűneink eltörölve, nem emlékezik többet rájuk senki. Csak mi magunk, amikor vissza-vissza járunk rá, hadd fájjon még egy kicsit.
Fohász: Ó, Uram, milyen szomorú, hogy nálam is csak egy megszokott közhely a bűnbocsánat! Milyen nehezen tudom elfogadni áldozatodat, pedig igazán átütő erejű volt... csontig hatott, szíven ütött. Kérlek, szabadíts fel, hogy ne a bűneimet ízlelgessem újra és újra, hanem kegyelmedet. Ámen.
2026. augusztus 28., péntek
2026. augusztus 28., címkék:1Krón 28 és Zsid 10,1–10 (ÓSZ) „Megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot" (9). Ne ijedj meg, nem valami hideg tökéletességet vár tőled Isten, hanem azt, hogy hozzá igazítsd az életedet. Vagyis: életed iránytűje jó irányba mutasson. Persze van, amikor csal, téveszt az iránytű. Emlékszem, az iskolában kísérleteztünk azzal, hogy mágnest helyeztünk mellé, és rossz irányba mutatott. Ha többet, akkor teljesen megbolondult. Harc folyik a gondolatainkért. A csalódottság, a kudarc olyan játszótér, ahol az ellenség élvezettel játszik, gáncsol minket, összezavar és megtéveszt. Nem elég csak nyugtázni: hiszen engem jó szándék vezérel, hanem az Úrba kell kapaszkodni, benne kell lélegezni. Mert minden ártó szándékot, amely befészkeli magát az életünkbe, az Úr vizsgál meg. A te szándékaid jó irányba mutatnak?
Fohász: Uram, Te nem tanácsot adsz, nem lehetőséget, hanem parancsot, ami néha nagyon nehéz, máskor pihekönnyű. De hála Neked, mert rossz szándékaim terhétől szabadon újra elindulhatok. Csak arra kérlek, Te mutasd az irányt. Ámen.
2026. augusztus 27., csütörtök
2026. augusztus 27., címkék:1Krón 27 és Zsid 9,23–28 (ÚSZ) „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghalja-nak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye" (27-28). Aktuális és örök kérdés: milyen ítéletet van joga meghozni egy társadalomnak, meddig mehet el a közösség a büntetések szintjén? Van, hogy felvonulnak, elvonulnak, tüntetnek, ki a halálbüntetés mellett, ki meg ellene, mert „jogunk van", meg mert „el kell rettenteni", s ki tudja még, milyen kampányszövegek hangzanak el ennek a témának a zászlaja alatt. Ami engem elgondolkodtat, az Isten mérhetetlen bölcsessége, mert megfordítja az általunk felállított sorrendet. Mi ítéletet hozunk, aztán végrehajtjuk: hol fegyház, hol életfogytiglan, hol halálbüntetés. Isten ezzel szemben engedi, hogy leéljük az életet, meghaljunk, s utána jön az ítélet, amely mindenkire egyformán vár, gyilkosokra és áldozatokra egyaránt. Fel- és elvonulókra. Ja, meg ránk is!
Fohász: Jézus, ha belegondolunk, Te halálraítélt lettél értünk. Hóhéraid lettünk. Haláloddal mégis a legnagyobb csodát váltottad ki, hogy ne legyünk egymás számára szörnyetegek. Könyörgünk, ments meg bennünket magadnak. Ámen.
2026. augusztus 26., szerda
2026. augusztus 26., címkék:1Krón 26 és Zsid 9,15–22 (ÚSZ) „Új szövetség közbenjárója lett Krisztus." (15). Talán emlékszel a Telekom – „Apa, kezdődik!" – híres reklámjára, amiben egy hétéves forma gyerek esik rohamhoz hasonló állapotba, mivel éppen kezdődik kedvenc műsora. Megjelenik az apa, és azt mondja: „A műsor akkor kezdődik, amikor mi akarjuk", hiszen a műsor már felvehető, újrajátszható. Amit Isten elkezdett, azt nem lehet visszatekerni, nem lehet megállítani. A megváltásunk azzal indul, hogy az Isten azt mondja: Jó, hát én csak úgy tudok újat kezdeni, ha valaki belép ebbe a történetbe. És akkor ránéz Jézusra, és azt mondja: Akkor te leszel az, kisfiam, aki megmutatod, hogy fog ez működni. Majd a műsor azzal folytatódott, hogy szenvedett és meghalt a bűneinkért. És itt nincs vége. Közbenjáróként, nagykövetként azóta is annyi bitangságot, bűnt elsimít Isten és köztük... Csak le ne maradjunk őróla.
Fohász: Urunk, köszönjük a finomhangolást akkor, amikor gyakran azon kapjuk magunkat, hogy fejünket, szívünket elveszítve üvöltünk, és keressük a megoldást. Pedig Te mindenről előre gondoskodtál. Köszönjük, hogy állandóan küldöd a morzejeleket az égből, hogy örökkévalóságod ívéből ki ne maradjunk. Ámen.
2026. augusztus 25., kedd
2026. augusztus 25., címkék:1Krón 25 és Zsid 9,11–14 (ÚSZ) „Krisztus vére... mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek" (14). Néha félek, hogy lemaradok róla. Az úrvacsoráról. Mert azzal vagyok elfoglalva, hogy rendesen felkészüljek, ki ne löttyintsem a bort, pont a felénél törjem meg a kenyérdarabot, ne dadogjak bele a szereztetési igébe. Hogy kitöltik az életünket a holt cselekedetek?! Sőt, szeretjük ezeket ünnepélyes, egyházi formába is öltöztetni, ami – néha úgy tűnik – a Sátán utolsó jelmeze. Közben lemaradunk a lényegről. Mert a tartalom nélküli szokásokkal nem Krisztushoz, hanem a kényelmünk kereteihez igazodunk. Közben kiszárad az élet, ha nincs meg benne Krisztus vérének és erejének lendülete, csak a régi beidegződések meg a vallásos szokások. Egyszer Istennél betelt a pohár: kiöntötte az ítéletet Krisztusra, lenyugtatta végtelen haragját, és megtöltötte kegyelemmel.
Fohász: Istenem, érzem, hogy holt cselekedeteim csak lehúznak. Fuldoklom. Nem kell az alkalmi, rövid távú gyógyulás, egy kis vasárnap délelőtti fürdőzés, céltalan lebegés. Tarts fenn Te, az élő víz, hogy le ne maradjak a valóságos, időn kívüli találkozásainkról. Hiszen az életem múlik rajta, Rajtad. Ámen.
2026. augusztus 24., hétfő
2026. augusztus 24., címkék:1Krón 24 és Zsid 9,1–10 (ÚSZ) „A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fenn-áll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út" (8). Van valami kreativitás abban a műsorban, ahol furcsa jelmezekben sztárok állnak színpadra, énekelnek, és a zsűri tagjai ki akarják találni, ki van az álarc mögött. Bizony, be kell lássuk, hogy néha fogalmunk sincs, ki rejtőzik egy-egy álruha alatt. Melletted él valaki évekig, egy osztályba jártok, esetleg tanít, talán a barátod, de vajon megmutatja magát, vagy csak annyit enged látni magából, amennyi a lényeget még mindig elrejti? Ha vigasztal: nem te vagy az egyetlen, aki találgat. Gondolj Péterre, aki a megdicsőülés hegyén sátrat akart építeni Jézus Krisztusnak, aki maga a Sátor, a Szentek Szentje, akinek nem kell templom, mert ő maga a legszentebb templom. Szóval nem baj, ha néha benézed, de azért tessék fejlődni, és szépen lassan eljutni odáig, hogy tudd: ki által nyílt meg az út az Istenhez!
Fohász: De jó, Uram, hogy úgy döntöttél, köztünk akarsz sátorozni, eljöttél az életünk közepébe. Olyan ez, mint egy igazi, sértetlen, friss szerelem, amiben nincs semmi számítás. Látni szeretnénk a dicsőségedet, élvezni a jelenlétedet. Ámen.
2026. augusztus 23., vasárnap
2026. augusztus 23., címkék:1Krón 23 és Zsid 8,6–13 (ÚSZ) „De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr" (10). Onnantól kezdve, hogy Isten szivárványt fest az égre, majd az ősatyákat is bevonja a tervébe, és újra meg újra megpróbálja népével, ez nem csupán a foltozgatás, hanem az elköteleződés újabb fonala. Jele is lesz: a kereszt. Fényes nappal szénfekete lesz az ég. Koszt és leveleket sodor a szél. Reng a föld. Robajlik az ég. És mint minden addigi szövetségkötésnél, ott a szétszaggatott test, a megtört kenyér. Isten sem akarja ezt, csak megengedi. Mondhatnánk: de hiszen ez öngyilkos szeretet! Igen, minden valódi szeretet öngyilkos szeretet. Ha egyszer belépsz az Isten magát öngyilkosan szétszakító szeretetébe: százszor is, ezerszer is elronthatod. Csak ne kezdj el magyarázkodni, hiszen a vesédig, a szívedig lát. Csak fogadd el és éld, amikor kezedbe adja az érintésétől langyos kenyeret: edd nyugodtan, az én testem. Az élet kenyere. A szövetség garanciája.
Fohász: Ha egy pillanatra elveszítelek, Uram, és úgy érzem, nem vagy itt, tudom, csak magamat csapom be. Ilyenkor elég a szívdobogásomra vagy a lélegzetemre figyelni, és engedni, hogy betölts jelek által, ígéretek által, szereteted megérett titkaival. Ámen.
2026. augusztus 22., szombat
2026. augusztus 22., címkék:1Krón 22,2–19 és Zsid 8,1–5 (ÚSZ) „Olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben" (1). Ha Istennek lenne lehetősége egy képpel vagy rövid videóval valami fontosat megosztani, akkor mi lenne az? A mai ige ezt villantja fel: nekünk olyan főpapunk van, aki Isten trónusának a jobbján ül a mennyben. Nem holmi kis eldugott lyukban, egy vidéki kis ház rejtekében csücsül, hanem Isten jobbján. Ha ezt még megfűszerezzük azzal, hogy Isten sztorijában az az izgalmas, hogy az nem csak huszonnégy óráig tart, és nem tűnik el, sőt végérvényesen és örökké megmarad, akkor ennél biztatóbb dolgot nem is lehet elképzelni. Szeret minket, vigyáz ránk, gondoskodik rólunk. Ráadásul a lehető legjobb helyről lobbizik értünk! Csak ne helyezkedni akarjunk, ne a jövőnket biztosítani és lefoglalni a legzsírosabb pozíciókat, mint a Zebedeus-fiak, hanem várjuk, hogy egyszer majd az asztal végéről maga mellé hív: gyere, ülj ide mellém, valamit mondok...
Fohász: Uram, adj helyet magad mellett. Adj helyet a Te dicsőségedben. Hadd lehessünk a közeledben. Szeretnénk mindig első kézből értesülni a hírekről, döntéseidről. Lesni minden mozdulatodat. Tudni akarunk a kulisszatitkokról is... Adj helyet magad mellett. Ámen.
2026. augusztus 21., péntek
2026. augusztus 21., címkék:1Krón 21,14–22,1 és Zsid 7,11–28 (ÚSZ) „A korábbi parancsolatot Isten eltörli ugyan, mivel az erőtlen és haszontalan, mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de ugyanakkor jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk őhozzá" (18-19). Idézek egy-két ma is aktuális törvényszöveget. Chester: A walesiekre csak éjfél után, csak a város falain belül és kizárólag nyíllal lehet lőni. Alabama: A férfiak csak olyan bottal verhetik feleségüket, amelynek átmérője nem haladja meg a saját hüvelykujjuk átmérőjét. Nebraska: A szülők őrizetbe vehetők, ha gyerekük nem tudja visszatartani a templomban a böfögést. Mi lenne, ha bárki komolyan venné ezeket? A törvény semmit sem tesz tökéletessé, éppen ezért felül kell vizsgálni, s ha szükséges, akkor el kell eltörölni. Lám, hogyan végezte Jézus, pedig nem megszegni, nem kifigurázni, hanem betölteni jött a törvényt, igaz, ezt a törvényt tisztelők és értelmezők nem egészen így gondolták...
Fohász: Istenünk, nem szeretnénk törvényeskedve falakat emelni, elhatárolódni, hanem élni akarjuk határtalan kegyelmedet. Azt a törvényt, ami reménységet támaszt, s amelyet betartva nem távolodunk, hanem közeledünk Hozzád. Ámen.
2026. augusztus 20., csütörtök
2026. augusztus 20., címkék:1Krón 21,1–13 és Zsid 7,1–10 (ÚSZ) „Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet"
(7). Miről lehet megismerni a református magyar embereket? Onnan, hogy ezt köszönik egymásnak: Áldás, békesség! Mi ezt kívánjuk egymásnak. Nekem mégis hiányérzetem van, mivel az elmondott áldásbékességek számával nem nagyon látom arányban azok megvalósulását. Igaz, figyelembe véve a fenti igét, meg sem kellene lepődnöm, mivel „a nagyobb áldja meg a kisebbet". Mi valahogy úgy mondjuk köszönésünket, mint amikor tüsszentés után elhangzik, hogy egészségedre, de nem sok közünk van mások egészségéhez. Mi nem tudunk áldást adni. Az én vízióm az, hogy a református magyarokat nemcsak arról lehet megismerni, ahogy köszönnek, hanem arról is, hogy részük van ebben az áldásban. Mi vagyunk azok a kisebbek, az a kisebb nép, akiket megáld a nagy Isten, s mi így lehetnénk áldássá, nemcsak verbálisan, hanem ténylegesen is az egész világ számára.
Fohász: Felséges Isten, ne engedd, hogy határt szabjunk áldásaidnak. Tudod, néha zokon esik, amikor közlöd velünk, hogy most már rajtunk a sor, és kikerekedett szemekkel nézünk Rád, hogy mi erre képtelenek vagyunk. Hisszük, hogy a mi alkalmatlanságunk beismerése és a Te alkalmasságod felismerése között beindul az áldásfolyam. Ámen.
2026. augusztus 19., szerda
2026. augusztus 19., címkék:1Krón 20 és Zsid 6,13–20 (ÚSZ) „Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik, és minden ellenvetésnek véget vet, mindent megerősít az eskü" (16). Az esküvői szezonban szól ez az ige. Milyen szép ünnep, milyen nagy fordulópont, és „mindent megerősít az eskü". De ami ma eskü, holnapra nyűggé lesz. Ami ma szenvedély és vágy, holnapra érthetetlen és torz emlékké válik. Ami ma hűség, holnapra szomorú kötelesség. Mert az emberben „több az eskü, a szó, több a máz, mint a belső repesés" (Shakespeare). Sokat mondunk, s a szeretetünk kevés! Ha a boldogságnak – mint az energiának, az anyagnak – lenne megmaradási törvénye, arra gyártanánk egy törvényt, és nem érnének véget a kapcsolatok. Ám, ha abból indulunk ki, hogy minden fizikai megmaradási törvény alapja az egyensúly, akkor felismerhetjük: az egyensúlyt köztünk Isten körbeölelő mozdulata tartja fenn és erősíti meg. Mi pedig rábízhatjuk magunkat, mert ő „minden ellenvetésnek véget vet".
Fohász: Urunk, mi olyan szókimondók vagyunk, hogy már alig van mit kimondanunk. Köszönjük, hogy Te meg tudsz tartani minket, amikor esküszünk, és Te képes vagy fenntartani az egyensúlyt szavak és tettek között. Te kitartasz az első szeretetben. Te ma is pont úgy szeretsz, ahogy az elején, azzal a frissességgel, azzal a lelkesedéssel. Tarts meg minket egymás számára. Ámen.
2026. augusztus 18., kedd
2026. augusztus 18., címkék:1Krón 19 és Zsid 6,9–12 (ÚSZ) „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok" (10). Van, hogy szeretnék memóriatörlést alkalmazni az életemben. Sokan képesek is rá. Tesznek valami iszonytató ostobaságot, ami aztán a jótékony felejtés sötétjébe vész, s mennek tovább, mintha semmi különös nem történt volna. Ráadásul ezt még le öntik azzal a szósszal, hogy a kegyelem mindent elfedez, s titkon az remélik, talán Isten is felejt. Aztán vannak azok, akiket a kegyelem hálára ösztönöz, s ez a hála már sok jó cselekedetet szült az életükben, ezért ők azt akarják, hogy Isten mindenre emlékezzen. Kissé tán a keresztyénségünk fokmérője is lehet, hogy mit akarunk ezzel kapcsolatban kérni Istentől. Feledkezzen el arról, amit tettünk, vagy a mi érdekünkben emlékezzen mindenre?
Fohász: Mindenható Isten, ne haragudj, hogy mi – akikben a nyugalom és reménykedés helyén annyi zűrzavar lappang – próbálunk helyetted gondolkodni. Csak legyen úgy, ahogy jónak látod, mi pedig várjuk, hogy lenyűgözz bölcsességeddel. Ámen.
2026. augusztus 17., hétfő
2026. augusztus 17., címkék:1Krón 18 és Zsid 6,1–8 (ÚSZ) „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra" (1). Az ige óva int attól, hogy megsüppedjünk a kiskorú keresztyénségben. Talán semmi sem ártott annyit Krisztus ügyének, mint a kiskorú keresztyénség! Mert a keresztyénség egy felnövéstörténet. Mégis, hányszor kapjuk magunkat azon, hogy bennünk, az ellentmondásaink között tipródó ún. felnőttekben is ott él a csillogó szemmel vágyakozó gyermek, a kiskorú. Azt mondják a szakemberek, hogy amikor a gyermek csodálkozik, annak nincs következménye. Ám amikor a felnőtt csodálkozik, annak folytatása kellene, hogy legyen. Nem elég rácsodálkozni Isten mennyei ajándékaira, hanem el kell jutni személyesen őhozzá, aki áldásait osztogatja.
Fohász: Jézus, hányszor nekigyürkőztem már, hogy túlnőjek önmagam képességein, annyiszor körbejártam parancsolatodat, és nem ment... Azt mondod, hogy nem kell erőlködni? Elég, ha Benned vagyok és Te énbennem? Akkor elkezdem. Csak, kérlek, mutasd a mintát, így készíts a nagykorúságra. Ámen.
2026. augusztus 16., vasárnap
2026. augusztus 16., címkék:1Krón 17 és Zsid 5,11–14 (ÓSZ) „Menj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta az Úr: Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam" (4). Nehéz megemészteni, amikor rájövünk, hogy nem minket, hanem valaki mást választanak. Lehet az egy feladat, egy munkakör, egy barátság, talán egy szerelem, ahol és amiben nem ránk esik a választás. Nehéz az ilyen helyzet, főleg akkor, ha nincs különösebb oka a mellőzöttségünknek. Kain olyan nehezen viselte a hátratételt, hogy képes volt agyoncsapni az öccsét. Jákób is hasonló motivációtól vezérelve próbálta meg átverni apját és testvérét. Dávid is megkapja az üzenetet: „Nem te". Nehéz beletörődni abba, hogy nem én leszek az, akit választanak. De ez is a hitünk egyik próbája lehet, ha elhisszük, hogy Isten sokkal jobban tudja, hol van helyünk és lehetőségünk az ő országát építeni.
Fohász: Uram, de jó lenne, ha nem érdekelne bennünket a sorrend. Tudjuk, mindez az Éden kertjében kezdődött, amikor elvakultan harapott az ember a gyümölcsbe, s harapott magának megosztott első helyet és halált. Kérlek, vedd ki szívünkből az összehasonlítgatást, és nyiss olyan helyet, ahol pont ránk számítasz. Ámen.
2026. augusztus 15., szombat
2026. augusztus 15., címkék:1Krón 16 és Zsid 5,1–10 (ÓSZ) „Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az Úr nevében" (2). Nem érzem magam áldottnak – talán te is hallottad ezt a mondatot, esetleg éreztél már így. Áldás nélkül nehéz, sőt szinte lehetetlen élni. A mai kor embere azonban, aki képes magának mindent előállítani vagy megvenni, már nem szívesen használja az áldás szót, mert mindenből kihagyja Istent. Régebben még azt mertük mondani az esőre is, a születendő gyermekre is, hogy áldás. Persze nem a használt szavakkal van az igazi gond, hanem azzal, hogy a szavak mögött az az érzés bújik meg, hogy nem vagyunk rászorulva a szerető és gondoskodó Isten áldására. Pedig az áldás az egyik legmagasztosabb tette lehet egy emberi életnek, akkor is, ha adja, akkor is, ha kapja. Pontosabban: az áldást nem lehet csinálni, hanem kérni és kapni kell, aztán továbbadni. Merj áldást kérni, és másokat megáldani!
Fohász: Istenem, Te ismered a lelkemet. Tudod, mi zajlik belül, a lehúzott redőnyök mögött. Tudod, mivel küszködöm. És van is rá megoldásod. Szeretnél betölteni áldásaiddal, hogy másnak ne is maradjon hely bennem. Hála érte! Ámen.
2026. augusztus 14., péntek
2026. augusztus 14., címkék:1Krón 15 és Zsid 4,14–16 (ÓSZ) „Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, az Úr, mert nem az előírások szerint közeledtünk hozzá" (13). A közlekedés olyan, hogy bár tudod a KRESZ szabályokat, de az életed néha azon múlik, hogy felismered-e azt a helyzetet, amelyben vagy. Hallottam már olyan vádemelésről, amelyben valaki megszegte a szabályokat, de mindenki túlélte a balesetet, ellenben, ha betartotta volna a főszabályt, akkor minden bizonnyal meghalt volna. Néha vannak olyan helyzetek, amikor nem az elméleti szabály, hanem a gyakorlati alkalmazás ment életeket. A mindenható Isten KRESZ gyűjteménye hasonlóan működik: szabályok és intés, hogy magadra vess, ha nem tartod be ezeket! Aztán van, amikor bejön, és van, amikor nem. De ha már hibáztál, és kiderült, akkor másodjára fogadd meg az intést, és járj a mennyei KRESZ szerint! Balesetmentes napot és előírásszerű életet kívánva: egy Lelkes közlekedő.
Fohász: Atyám, de nehéz néha a szabályaid szerint közlekedni! Hányszor átlépem a határokat, és határtalanul tudlak bántani! Köszönöm, hogy Te számolsz a gyengeségeimmel, és újabb esélyt kínálsz, ha elbukom. Féltve óvj, kérlek, minden szabálysértéstől. Ámen.
2026. augusztus 13., csütörtök
2026. augusztus 13., címkék:1Krón 14 és Zsid 4,12–13 (ÚSZ) „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk" (13). New Yorkban minden híradóban látni lehet a bűnelkövetőt, mivel minden sarkon kamera van. Úgy tűnik, visszatartó ereje van, ha kamerák vesznek bárhol és bármikor. Ha egy kissé képesek lennénk belegondolni, hogy olyan Istenünk van, akinek szava és akarata, szeme és tekintete mindenhova elér, vagyis mindig mindent lát, akkor talán egészen más minőségű életet élnénk. Hiszen nemcsak a tetteinket, hanem az érzéseinket, a gondolatainkat és a vágyainkat is látja. Mindenki fedetlen a szeme előtt, s neki kell majd számot adnunk mindenről. S ez azért ciki, mert ő a felvételeket soha nem törli. Szóval előtte nem lesz mentségünk, hogy az nem is úgy volt, meg hogy nem is úgy gondoltam... S mindez nem ijesztgetés, csak egy kis segítség a józan mérlegeléshez...
Fohász: Uram, Te minden lépésemről, mozdulatomról pontosan tudsz. Nézel, de nem azért, hogy szüntelenül a bűneimet vizsgáld igazságod mérlegén. Nem a hibáimat, a tévedéseimet akarod rögzíteni egy végtelen listán. Azért keresel tekinteteddel, mert fontos vagyok, mert várod, hogy végre visszanézzek Rád. Köszönöm. Ámen.
2026. augusztus 12., szerda
2026. augusztus 12., címkék:1Krón 13 és Zsid 4,1–11 (ÚSZ) „Nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták" (2). Volt egyszer egy hatalmas, sudártornyú templom, tele üres padokkal. Minden vasárnap felment a fekete ember a szószékre, és beszélt mindenről, ami szép és jó, meg arról is, ami nem. S arra buzdított, hogy vegyék komolyan, mert „Praedicatio verbi Dei est verbum Dei". Erre mindhárom néni bólogatott, a fekete ember meg mondott egy áment, hogy ki ne fusson a húsleves. Így ment ez éveken át, s a fekete ember egyre többször kérdezte magától: miért nincsenek többen? Egy vasárnap, amikor lejött a magasból, megkérdezte az egyetlen nénit, hogy mit értett meg a prédikációból? Az mosolyogva válaszolt: „Praedicatio verbi Dei est verbum Dei". A fekete ember többet nem ment fel a magasba, nem beszélt latinul, nem igazolta magát, hanem lement az emberek közé, és hirdetni kezdte: nem elég valamit hallgatni, meg is kell érteni, s el kell kezdeni hinni.
Fohász: Istenünk, kérünk, kergesd szét rajzó gondolatainkat, hogy elmerülhessünk Benned. Piszkálj Lelkeddel, teremts újjá Igéddel, hogy amit mondasz, azt elkezdjük megvalósítani. Ámen.
2026. augusztus 11., kedd
2026. augusztus 11., címkék:1Krón 12 és Zsid 3,15–19 (ÓSZ) „De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene" (18)! Egy vallásos család házában megjelenik egy betörő. Ahogy gyűjti be az ékszereket, megszólal mögötte egy hang: Jézus lát és figyel téged! kis idő múlva a hang újból megszólal: Jézus lát és figyel téged! A betörő észreveszi a beszélő papagájt: Szóval, téged hívnak Jézusnak?! Nem, engem Mózesnek hívnak. A pitbullt hívják Jézusnak. Szerintem vicces. De a betörőknek, akik lehet, hogy nem ékszerért, de előnyért, önérdekért törnek be életekbe, egyáltalán nem az. Az ilyenek felett hangzik el Dávid király szava: „Látni fog és megbüntet atyáink Istene!" Ez az Istenben bízó ember reménysége: ez ment meg az állandó mentegetőzéstől, az önvédelmi mechanizmusoktól, a szükségtelen önigazolástól. Oda lehet állni bárki elé – nem az esélytelenek nyugalmával, hanem – az Istenbe vetett bizalom egyenességével!
Fohász: Olyan jó, Atyám, hogy Te látod azokat is, akik nem élnek, hanem viszszaélnek a lehetőségeikkel, s ahelyett, hogy másokért tennének, önmagukat emelik egyre magasabbra. Látod és előbb-utóbb megfizetsz mindenkinek. Csak legyen türelmünk kivárni... Igen, mert Te türelmes vagy! Ámen.