Lelkipásztor, édesanya és a láthatatlan bástyák

„Mindig hangsúlyozom, nekem semmilyen érdemem nincs abban, ha valaki templomba jár. Nem én vagyok az, aki bevonzza az embereket, és nem is szeretnék az lenni. Ne miattam jöjjenek” – vallja Tompa Veronika, aki 2009-től a Diósförgepatonyi Református Egyházközség lelkipásztora. Egy kölcsönkapott házban kezdte meg szolgálatát, közben pedig épült az új, modern parókia és gyülekezeti ház, illetve születtek meg sorban a gyermekei. A vele készült nagyinterjúban kendőzetlen őszinteséggel beszél a kezdeti idők kihívásairól, az anyaságról, a hitről és az elhivatottságáról is.  

Egyházmegyei családi nap Martoson

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe” – Pál apostolnak az 1Kor 16,14 verse szolgált a Komáromi Református Egyházmegye Családi Napjának mottójául. A gyülekezetek közös összefogásával, szeptember első hétvégéjén megvalósuló eseménynek ezúttal a Martosi Rendezvényliget adott otthont.

A Világosság református egyházi műsor 2026. szeptember 6-ai ajánlata

A Pátria Rádióban vasárnap 7:05-kor kezdődő műsor témái: a két testvér példázata, akik közül az egyik igent mondott, a másik nemet; a hit, amely nem családi örökség, hanem személyes döntés; egy év a szeretetszolgálat élén.

Annyit merítünk, amennyit még éppen elbírunk mi magunk is

„De a legmeghatározóbb pillanat mégis az volt, amikor megtanultam csendben lenni. Áldott csendben lenni. Amikor mindaz, amiről az ember korábban csak beszélt, mindaz, amiért nap mint nap dolgozott, amit oly sokszor imába foglalt, egyszer csak valósággá válik. Amikor a templomban az egyik ember odaül a mellé, akitől eddig a harag tartotta távol.”  Egy éve választották meg a Diakóniai Központ igazgatójának Máté-Borbás Orsolyát. Az eltelt időszak tapasztalatairól beszélgetünk.

2026. október 30., péntek

Jób 12 és Jel 2,12–17 (ÚSZ) „Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet" (17). Lehet győzni! Aki valóban Isten gyermeke, az mindvégig ki tud tartani a hitben. Nem a saját erejéből. Ha igazán hiszel Jézusban, akkor tudod, hogy ő megtart, erőt ad, kézben tartja sorsodat, és azt mondja: én elvezetlek az örök életre, a velem töltött örök boldogságba. A mi győzelmünk feltétele csak az, hogy a győztes Krisztus legyen a királyunk, az életünk Ura. Őt mindennél jobban szeressük, és mindennél jobban hallgassunk az Ő szavára. Az elrejtett manna, a fehér kövecske, az új név mind az örök életet ajándékának jelképei. Jézus maga az elrejtett manna, az élet kenyere.
Fohász: Drága Úr Jézus Krisztus! Hálásan köszönöm a biztatást, hogy lehet Veled győzni, sőt csak Veled lehet győzni. Köszönöm, hogy kegyelmedből ez a győzelem már az enyém, mert nekem adtad. Ámen.

2026. október 29., csütörtök

Jób 11 és Jel 2,8–11 (ÚSZ) „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját" (10). A hűségért Istentől jutalom jár. Amint Jézus mondja: az élet koronája. Mintha azt mondaná: a hűségedért azt adom, amit szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt. Légy hű, mert én hű vagyok hozzád! Isten valóban hűséges. Hű maradt az ígéretéhez, és szabadítót küldött, Jézus Krisztust, az ő egyszülött Fiát. Megígérte, hogy jön majd valaki, aki a kígyó, a Sátán fejére tapos: ez történt a Golgotán. Isten hű maradt hűtlen egyházához és hűtlen népéhez. De most tőlünk is hűséget vár, hogy legyünk odaszánt életű, hívő emberek. Minden elmúlik, ennek a világnak a dicsősége is, de aki hű marad, aki Isten akaratát cselekszi, az mindörökre megmarad.
Fohász: Hűséges Istenem! Áldalak ígéreteid beteljesedéséért, hogy hű és igaz vagy. Kérlek, segíts, hogy én is hű maradhassak mindhalálig. Ámen.

2026. október 28., szerda

Jób 10 és Jel 2,1–7 (ÚSZ) „Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van" (7). Mindvégig ki kell tartani a hitben. Nem elég egyszer a szívünkbe fogadni Krisztust, naponta meg kell térnünk a bűneinkből őhozzá. Azzal a hittel és szent meggyőződéssel, amelynek az ő ígérete az alapja: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Róm 8,38–39). Ha bármivel fenyeget minket a gonosz, vagy bármitől félünk is, gondoljunk arra, hogy az Úr a jobb kezében tart bennünket. Természetesen nekünk is minden erőnkből ragaszkodnunk kell őhozzá, ez az, amit mi magunk megtehetünk, de végső soron ő tart meg bennünket. Mert akinek ő egyszer az életét a kezébe vette, azt onnan senki ki nem ragadhatja.
Fohász: Örökkévaló Istenem! Áldalak, hogy Krisztusért örök életem lehet, hogy semmi ki nem szakíthat az ő kezéből. Segíts, hogy győzni tudjak, és megálljak a hitben! Ámen.

2026. október 27., kedd

Jób 9 és Jel 1,17–20 (ÚSZ) „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai" (17–18). Mit jelent ez? Azt, hogy lehet győzni, de csak Krisztussal lehet győzni. Bármilyen erős is legyen bennünk a félelem, bármennyire szorongjunk is – gondoljunk bele, milyen helyzetben lehettek a hitükért üldözött keresztyének –, az örömhír ez: lehet győzni. Nem a magunk erejéből, hanem arra a Krisztusra nézve, aki hű vértanú volt, aki engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. És aki hatalmas Istennek bizonyult, mert harmadnapon feltámadt. Senki és semmi, még a halál sem szakíthat el minket őtőle. Nincs más vigasztalás, csak Krisztus győzelmének jó híre.
Fohász: Dicsőségesen feltámadt Jézusom! Áldalak, és békességgel tölt el, hogy Nálad vannak a halál és pokol kulcsai. Áldalak, hogy a jobb kezedben tartasz, és semmi ki nem szakíthat onnan. Ámen.

2026. október 26., hétfő

Jób 8 és Jel 1,9–16 (ÚSZ) „Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy trombitáét, amely ezt mondta: Amit látsz, írd meg egy könyvben" (10-11). János apostol utolsó olyan alkotása ez, ami bekerült a Szentírásba. A 90-es években írta, akkor, amikor az első szervezett keresztyénüldözés zajlott. Domitianus császár indította az üldözést. Valószínűleg János apostol is ennek esett áldozatul, mert száműzetésben, Patmosz szigetén írta könyvét. Ebben bátorította az embereket, akik éveken át életveszélyben voltak Krisztusba vetett hitük miatt. Alig volt család, ahol ne végeztek volna ki valakit a hitéért. Bátorította őket, hogy lássák, mi lesz azokkal, hova kerülnek azok, akik vállalják Jézusért a halált is. Vagy figyelmeztetett, hogy mi lesz azokkal, akik megijednek és megtagadják őt. Mert a földi élet után nem bizonytalan valami van, hanem azután jön a tökéletes, az igazi élet.
Fohász: Dicsőséges Megváltóm! Áldalak a biztatásért, bátorításért, amit a Jelenések könyvében kijelentettél. Köszönöm, hogy bepillantást engedtél, hogy láthassam, mi vár rám a Te dicsőségedben, az örök életben. Ámen.

2026. október 25., vasárnap

Jób 7 és Jel 1,4–8 (ÚSZ) „Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké" (5-6). Tudjuk-e, hogy kihez tartozunk? Ahhoz a Krisztushoz, aki többet szenvedett, mint akármelyikünk. Aki szenvedései miatt is mindig együttérez és megért minket, ráadásul tud rajtunk segíteni. Mert övé minden hatalom örökkön-örökké. Aki az ő országa polgáraivá tesz, és gyönyörűséges szolgálatot bíz ránk. Aki értelmes feladatokat ad a sokféle nyomorúság között is. Aki csodálatos jövőt készített azoknak, akik hűségesek maradnak hozzá mindhalálig. Az olvasott hitvallás lényegében arról szól, hogy Jézus uralkodik. A tényleges teljhatalom az övé, aki mindent az övéi javára használ. Elhisszük ezt? Bízunk-e benne? Engedelmeskedünk-e neki?
Fohász: Drága Úr Jézus Krisztus! Áldalak, hogy az olvasott hitvallás az én szívből jövő hitvallásom is lehet. Tiéd a hatalom és a dicsőség örökkön-örökké. Kérlek, adj engedelmes szívet, hogy Neked szolgáljak, Uram! Ámen.

2026. október 24., szombat

Jób 6 és Jel 1,1–3 (ÚSZ) „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van" (3). Miért lehet boldog Isten népe, az ő népének közössége, és miért lehet boldog személy szerint a hívő ember? Mert nemcsak olvashatja és hallgathatja, hanem meg is tarthatja azt, ami ebben a bibliai könyvben le van írva. Valami, ami titok volt, lelepleződött, nyilvánvalóvá lett, el lehet olvasni, meg lehet érteni, és meg lehet tartani. Miért boldog a hívő ember? Mert közössége lehet Jézussal. Miközben olvassuk az igét, érezhetjük az ő jelenlétét. És mily nagy boldogság, hogy engedelmeskedhetünk neki. Azt mondja: „az idő közel van". Megígérte, hogy nemsokára visszajön, és maga mellé vesz bennünket. Az lesz a boldogság teljessége.
Fohász: Drága Úr Jézus Krisztus! Áldalak a kijelentésért, hogy olvashatom, hallgathatom és megtarthatom szavadat. Köszönöm, hogy érezhetem jelenléted, és boldogan várhatom visszajöveteled! Ámen.

2026. október 23., péntek

Jób 5 és 3Jn 9–15 (ÚSZ) „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót" (11). Ha valaki Jézusban hisz, előbb-utóbb látni kezdi, hogy adósa a másik embernek. Már nem azt keresi, hogy a másik mivel tartozik neki. Ha Krisztusból és Krisztusban él, akkor azt kutatja, hogy mit adhat a másiknak. Mivel szolgálhat még inkább Istennek, hogy tudná még jobban hordozni a másikat vagy annak gyengeségeit. Míg az Isten nélkül élő ember úgy gondolja, mások tartoznak neki, addig a hívő ember tudja, hogy mindent Istentől kapott Krisztusban, ezért hálából mindenkinek adósa. Ha mással nem, akkor az evangéliummal, az evangélium hirdetésével. Tartozunk azzal, hogy a másikat hordozzuk, hiszen mi is kegyelemből élünk. Ez a belső motiváció legyen a mozgatórugónk! A Szentlélek adja meg mindnyájunknak!
Fohász: Mennyei Édesatyám! Áldalak a kegyelemért, amit Jézusban nekem ajándékoztál! Hálából a Te kegyelmednek gazdagságát szeretném hirdetni egész életemmel. Ámen.

2026. október 22., csütörtök

Jób 4 és 3Jn 1–8 (ÚSZ) „Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt" (5-6). János apostol írta ezt a levelet egy Gájusz nevű hívő keresztyénnek, akiről kiderül, hogy viselkedése, szeretete, lelkülete követésre méltó példa lehet számunkra. Például abban, amilyen tiszta szeretettel szolgált a többieknek a gyülekezetben, amilyen szeretettel fogadta az idegeneket, a vendégeket, még a pogányokat is. Vagy ahogy szolgálatba küldte a frissen hitre jutottakat, ahogy ellátta őket mindennel, amire szükségük volt. A Szentírás azt mondja, hogy az erősek, a hitben erősebbek kötelesek a hitben gyengébbek gyengeségeit hordozni. A lelkileg gyengét a lélekben erős. Ez a mi feladatunk is.
Fohász: Kegyelmes Istenem! Segíts, hogy én is be tudjam tölteni törvényedet. Erősíts meg engem, hogy észrevegyem, és valóban hordozni tudjam a rám bízottakat. Ámen.

2026. október 21., szerda

Jób 3 és 2Jn 7–13 (ÓSZ) „Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját" (1). Ebben a részben Jób panaszát olvassuk. A hívő ember száját is elhagyhatja panasz, kétségbeesés a sok nyomorúság, testilelki szenvedés között. Most azonban figyeljünk arra, mit is mond Jób pontosan. Nem Istent átkozta, ahogyan felesége javasolta neki, aki szintén fájdalomtól szenvedett, hanem saját magát. Jób nem Istent hibáztatta a sok rosszért, ahogy mások teszik vagy tennék hasonló helyzetben. Élete legnagyobb mélypontján egyszerűen csak kiöntötte a szívét, felszakadt belőle a keserűség, megfogalmazta elviselhetetlen fájdalmát. Azt mondta el, ami a szívében volt, őszintén. Ahogyan egy gyermek kiöntheti a szívét az apjának. Tudva, hogy az Úr ebben a helyzetben is vele van.
Fohász: Gondviselő Istenem! Köszönöm, hogy bármit elmondhatok Neked, kiönthetem a szívem Teelőtted akkor is, ha épp panasz, keserűség, csüggedés van bennem. Áldalak, hogy őszintén beszélhetek Hozzád. Köszönöm, hogy Te sohasem küldesz el. Ámen.

2026. október 20., kedd

Jób 2 és 2Jn 1–6 (ÓSZ) „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk" (10). Jób szavai szinte hitvallásként hangzanak. Bárcsak a mi hitvallásunkká is válnának! Akár szenvedésben vagy nyomorúságban van részünk, akár jólétben, gazdagságban, egészségben és mindenféle jóban, mindig tartsuk szem előtt, hogy az Úr kezében vagyunk! Neki adjunk hálát mindenért, mert tudhatjuk, és személyesen megvallhatjuk, „hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről, sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia" (Heidelbergi káté). És lehet, hogy könnyek között, szomorú szívvel kell megvallanunk, végül mégis lelki örömre vezet majd, ha Jóbbal együtt el tudjuk mondani a bizonyságot: „ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk"!
Fohász: Életnek és halálnak Ura, mindenható Istenem! Hiszem, hogy Te tartod kezedben az életem történéseit. Én sok mindent nem értek, azt sem tudom, hogy mi és miért történik velem, mégis hiszem, hogy Te minden kétségem, nyomorúságom felett Úr vagy. Köszönöm. Ámen.

2026. október 19., hétfő

Jób 1,13–22 és 1Jn 5,18–21 (ÓSZ) „Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen" (22). A kísértő nagyon jól tudja, hogy fájdalommal, veszteséggel sokakat bűnre lehet csábítani. Jób egyszerre vesztette el mind a tíz gyermekét, vagyonát, barátait. A sok fájdalom nem egymás után érte őt, hanem szinte egyszerre. Isten azonban képes mindenfajta megpróbáltatás között is megőrizni azokat, akik benne bíznak. Isten kegyelme, könyörületessége a megpróbáltatások idején is képes minket megtartani! Mi se bízzunk másban, ne várjunk szabadítást mástól, csakis az Úrtól! Ne forduljunk el tőle fájdalmainkban, veszteségeinkben, végképp ne őt okoljuk ezekért! Inkább igyekezzünk őt dicsőítve elhordozni a nehézségeket is! Mert ha ő mellettünk van, minden a javunkra válik.
Fohász: Kegyelmes Istenem! A bajok, nehézségek, fájdalmak és megpróbáltatások mind a földi életünk velejárói, a bűn következményei, mióta az első emberpár vétkezett. Nem Te akartad így, az ember engedett az ördög csábításának. Áldalak, hogy ennek ellenére is szeretsz, és megajándékoztál kegyelemeddel! Ámen.

2026. október 18., vasárnap

Jób 1,1–12 és 1Jn 5,13–17 (ÓSZ) „Élt Úc földjén egy Jób nevű ember. Feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat" (1). Istennek ott is lehetnek gyermekei, ahol mi nem is gondolnánk. Jób keleten élt, ott, ahol nem volt szövetségkötés, ahol nem Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét tisztelték. Ő mégis feddhetetlen, becsületes, istenfélő ember volt. Mert minden népből kedves Isten előtt az, aki őhozzá ragaszkodik és őt szereti. Ha csak az Ószövetséget nézzük, ilyen például Ráháb vagy Rút. Pogány családba születtek, nem a választott nép tagjai közé, mégis hívőkké lettek. Hitüket nem rejtették véka alá, egész életükkel bizonyságot tettek, mert ha valaki valóban Isten gyermeke, annak előbb-utóbb ki kell derülnie, annak meg kell látszania az életén. Rajtunk mi fog látszani ma?
Fohász: Drága mennyei Édesatyám! Áldalak Téged hatalmadért. Áldalak, hogy bármikor, bárhol, bárkit hatalmad van megszólítani, és gyermekeddé fogadni. Én is így kerültem közel Hozzád. Sohasem feledem! Köszönöm! Ámen.

2026. október 17., szombat

2Krón 36,11–23 és 1Jn 5,6–12 (ÓSZ) „Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el" (23)! A krónikák könyve arról szólt, hogy Isten milyen nagy szabadításokat vitt végbe az ő népe életében. És a legvége is Isten kegyelméről, szabadításáról szól, az ő megítélt népe iránti irgalmáról. Mert Isten népe számára az ítélet sohasem a véget jelenti, sohasem hoz végső pusztulást. Amikor Isten ítélt, akkor mindig valamit beteljesíteni akart. Ha a magunk életére nézünk, néha mi is tudunk nagyon gonoszul viselkedni. Ezért van, hogy Isten bennünket is kénytelen megállítani. De ez az ige azt hirdeti számunkra, hogy az Úr Isten nem elpusztítani akar bennünket, hanem megállítani és helyreállítani. Azt szeretné, hogy engedelmesen kövessük, hogy azt a tervet vigyük végbe, amely az ő akaratával és rendelésével egyezik. De ezt sem maga miatt, hanem értünk teszi. Mert csak az ő terve szerint lehet teljes az életünk.
Fohász: Irgalmas Istenem! Áldalak Téged minden alkalomért, mikor felismertem figyelmeztetésedet. Köszönöm, ha megállítottál, helyreállítottál. Köszönöm, hogy a Te terved részese lehetek. Ámen.

2026. október 16., péntek

2Krón 36,1–10 és 1Jn 5,1–5 (ÚSZ) „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek" (3). Ha nagyon szeretünk valakit, és ő kér tőlünk valamit vagy a kedvében akarunk járni, akkor amit meg kell tennünk, nem nehéz. Persze ez csak az Úrral való kapcsolatunkra igaz. Mert ő csak olyasmit kér, ami a javunkat szolgálja, ami az érdekünkben áll, ami minket tesz jobbá. Isten parancsolata tehát nem lehetne nehéz, hogyha igazán szeretjük őt. Ha nem parancsot látunk benne, hanem lehetőséget. Ha ajándékot látunk benne, és nem az önmegtagadás fáradságát. Mert Isten az ő parancsolataiban nem megtilt nekünk valamit, hanem könyörülő Édesatyaként megóvni szeretne minket, vigyázni akar ránk. Nem tudnánk az általa kijelölt keskeny úton járni, ha nem lennének parancsolatok, mert ezek olyan korlátok, amelyek védeni akarnak bennünket.
Fohász: Szerető mennyei Édesatyám! Köszönöm Neked a parancsolatokat, melyeket az én érdekemben is adtál. Ezek olyanok, mint a korlát, amely megvéd, vagy mint az útjelző táblák, amelyek mutatják a helyes irányt. Ámen.

2026. október 15., csütörtök

2Krón 35,20–27 és 1Jn 4,17–21 (ÚSZ) „Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket" (19). Amenynyit Istentől kapunk, annyit tudunk továbbadni másoknak. Amennyi bűnbocsátó szeretetet Istentől elfogadunk, annyi szeretet árad rajtunk keresztül másokhoz. És Isten kimondhatatlanul szeret. Ebben nincs hiány. Előbb szeretett minket, mint mi őt. Ebben egyszerre van kiválasztás és küldetés. Aki az ő szeretetét valóban befogadja, azon keresztül ez a szeretet eljuthat másokhoz is. Mi egyszerűen csak továbbadjuk azt, amit ajándékba kaptunk, de úgy és csak akkor, ha azt teljesen elfogadtuk. Csak Jézus szeretetével tudunk erőlködés nélkül és jól szeretni.
Fohász: Szerető Édesatyám! Áldalak a szeretetért, mellyel mindeneknek előtte már szerettél engem. Köszönöm, hogy erre kiválasztottál. Add, hogy a Tőled kapott szeretetet tovább tudjam adni. Hadd vegyem magamra Tőled kapott küldetésemet, segíts, hogy jól tudjak szeretni. Ámen.