Annyit merítünk, amennyit még éppen elbírunk mi magunk is

„De a legmeghatározóbb pillanat mégis az volt, amikor megtanultam csendben lenni. Áldott csendben lenni. Amikor mindaz, amiről az ember korábban csak beszélt, mindaz, amiért nap mint nap dolgozott, amit oly sokszor imába foglalt, egyszer csak valósággá válik. Amikor a templomban az egyik ember odaül a mellé, akitől eddig a harag tartotta távol.”  Egy éve választották meg a Diakóniai Központ igazgatójának Máté-Borbás Orsolyát. Az eltelt időszak tapasztalatairól beszélgetünk.

2026. október 24., szombat

Jób 6 és Jel 1,1–3 (ÚSZ) „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van" (3). Miért lehet boldog Isten népe, az ő népének közössége, és miért lehet boldog személy szerint a hívő ember? Mert nemcsak olvashatja és hallgathatja, hanem meg is tarthatja azt, ami ebben a bibliai könyvben le van írva. Valami, ami titok volt, lelepleződött, nyilvánvalóvá lett, el lehet olvasni, meg lehet érteni, és meg lehet tartani. Miért boldog a hívő ember? Mert közössége lehet Jézussal. Miközben olvassuk az igét, érezhetjük az ő jelenlétét. És mily nagy boldogság, hogy engedelmeskedhetünk neki. Azt mondja: „az idő közel van". Megígérte, hogy nemsokára visszajön, és maga mellé vesz bennünket. Az lesz a boldogság teljessége.
Fohász: Drága Úr Jézus Krisztus! Áldalak a kijelentésért, hogy olvashatom, hallgathatom és megtarthatom szavadat. Köszönöm, hogy érezhetem jelenléted, és boldogan várhatom visszajöveteled! Ámen.

2026. október 23., péntek

Jób 5 és 3Jn 9–15 (ÚSZ) „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót" (11). Ha valaki Jézusban hisz, előbb-utóbb látni kezdi, hogy adósa a másik embernek. Már nem azt keresi, hogy a másik mivel tartozik neki. Ha Krisztusból és Krisztusban él, akkor azt kutatja, hogy mit adhat a másiknak. Mivel szolgálhat még inkább Istennek, hogy tudná még jobban hordozni a másikat vagy annak gyengeségeit. Míg az Isten nélkül élő ember úgy gondolja, mások tartoznak neki, addig a hívő ember tudja, hogy mindent Istentől kapott Krisztusban, ezért hálából mindenkinek adósa. Ha mással nem, akkor az evangéliummal, az evangélium hirdetésével. Tartozunk azzal, hogy a másikat hordozzuk, hiszen mi is kegyelemből élünk. Ez a belső motiváció legyen a mozgatórugónk! A Szentlélek adja meg mindnyájunknak!
Fohász: Mennyei Édesatyám! Áldalak a kegyelemért, amit Jézusban nekem ajándékoztál! Hálából a Te kegyelmednek gazdagságát szeretném hirdetni egész életemmel. Ámen.

2026. október 22., csütörtök

Jób 4 és 3Jn 1–8 (ÚSZ) „Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt" (5-6). János apostol írta ezt a levelet egy Gájusz nevű hívő keresztyénnek, akiről kiderül, hogy viselkedése, szeretete, lelkülete követésre méltó példa lehet számunkra. Például abban, amilyen tiszta szeretettel szolgált a többieknek a gyülekezetben, amilyen szeretettel fogadta az idegeneket, a vendégeket, még a pogányokat is. Vagy ahogy szolgálatba küldte a frissen hitre jutottakat, ahogy ellátta őket mindennel, amire szükségük volt. A Szentírás azt mondja, hogy az erősek, a hitben erősebbek kötelesek a hitben gyengébbek gyengeségeit hordozni. A lelkileg gyengét a lélekben erős. Ez a mi feladatunk is.
Fohász: Kegyelmes Istenem! Segíts, hogy én is be tudjam tölteni törvényedet. Erősíts meg engem, hogy észrevegyem, és valóban hordozni tudjam a rám bízottakat. Ámen.

2026. október 21., szerda

Jób 3 és 2Jn 7–13 (ÓSZ) „Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját" (1). Ebben a részben Jób panaszát olvassuk. A hívő ember száját is elhagyhatja panasz, kétségbeesés a sok nyomorúság, testilelki szenvedés között. Most azonban figyeljünk arra, mit is mond Jób pontosan. Nem Istent átkozta, ahogyan felesége javasolta neki, aki szintén fájdalomtól szenvedett, hanem saját magát. Jób nem Istent hibáztatta a sok rosszért, ahogy mások teszik vagy tennék hasonló helyzetben. Élete legnagyobb mélypontján egyszerűen csak kiöntötte a szívét, felszakadt belőle a keserűség, megfogalmazta elviselhetetlen fájdalmát. Azt mondta el, ami a szívében volt, őszintén. Ahogyan egy gyermek kiöntheti a szívét az apjának. Tudva, hogy az Úr ebben a helyzetben is vele van.
Fohász: Gondviselő Istenem! Köszönöm, hogy bármit elmondhatok Neked, kiönthetem a szívem Teelőtted akkor is, ha épp panasz, keserűség, csüggedés van bennem. Áldalak, hogy őszintén beszélhetek Hozzád. Köszönöm, hogy Te sohasem küldesz el. Ámen.

2026. október 20., kedd

Jób 2 és 2Jn 1–6 (ÓSZ) „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk" (10). Jób szavai szinte hitvallásként hangzanak. Bárcsak a mi hitvallásunkká is válnának! Akár szenvedésben vagy nyomorúságban van részünk, akár jólétben, gazdagságban, egészségben és mindenféle jóban, mindig tartsuk szem előtt, hogy az Úr kezében vagyunk! Neki adjunk hálát mindenért, mert tudhatjuk, és személyesen megvallhatjuk, „hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről, sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia" (Heidelbergi káté). És lehet, hogy könnyek között, szomorú szívvel kell megvallanunk, végül mégis lelki örömre vezet majd, ha Jóbbal együtt el tudjuk mondani a bizonyságot: „ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk"!
Fohász: Életnek és halálnak Ura, mindenható Istenem! Hiszem, hogy Te tartod kezedben az életem történéseit. Én sok mindent nem értek, azt sem tudom, hogy mi és miért történik velem, mégis hiszem, hogy Te minden kétségem, nyomorúságom felett Úr vagy. Köszönöm. Ámen.

2026. október 19., hétfő

Jób 1,13–22 és 1Jn 5,18–21 (ÓSZ) „Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen" (22). A kísértő nagyon jól tudja, hogy fájdalommal, veszteséggel sokakat bűnre lehet csábítani. Jób egyszerre vesztette el mind a tíz gyermekét, vagyonát, barátait. A sok fájdalom nem egymás után érte őt, hanem szinte egyszerre. Isten azonban képes mindenfajta megpróbáltatás között is megőrizni azokat, akik benne bíznak. Isten kegyelme, könyörületessége a megpróbáltatások idején is képes minket megtartani! Mi se bízzunk másban, ne várjunk szabadítást mástól, csakis az Úrtól! Ne forduljunk el tőle fájdalmainkban, veszteségeinkben, végképp ne őt okoljuk ezekért! Inkább igyekezzünk őt dicsőítve elhordozni a nehézségeket is! Mert ha ő mellettünk van, minden a javunkra válik.
Fohász: Kegyelmes Istenem! A bajok, nehézségek, fájdalmak és megpróbáltatások mind a földi életünk velejárói, a bűn következményei, mióta az első emberpár vétkezett. Nem Te akartad így, az ember engedett az ördög csábításának. Áldalak, hogy ennek ellenére is szeretsz, és megajándékoztál kegyelemeddel! Ámen.

2026. október 18., vasárnap

Jób 1,1–12 és 1Jn 5,13–17 (ÓSZ) „Élt Úc földjén egy Jób nevű ember. Feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat" (1). Istennek ott is lehetnek gyermekei, ahol mi nem is gondolnánk. Jób keleten élt, ott, ahol nem volt szövetségkötés, ahol nem Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét tisztelték. Ő mégis feddhetetlen, becsületes, istenfélő ember volt. Mert minden népből kedves Isten előtt az, aki őhozzá ragaszkodik és őt szereti. Ha csak az Ószövetséget nézzük, ilyen például Ráháb vagy Rút. Pogány családba születtek, nem a választott nép tagjai közé, mégis hívőkké lettek. Hitüket nem rejtették véka alá, egész életükkel bizonyságot tettek, mert ha valaki valóban Isten gyermeke, annak előbb-utóbb ki kell derülnie, annak meg kell látszania az életén. Rajtunk mi fog látszani ma?
Fohász: Drága mennyei Édesatyám! Áldalak Téged hatalmadért. Áldalak, hogy bármikor, bárhol, bárkit hatalmad van megszólítani, és gyermekeddé fogadni. Én is így kerültem közel Hozzád. Sohasem feledem! Köszönöm! Ámen.

2026. október 17., szombat

2Krón 36,11–23 és 1Jn 5,6–12 (ÓSZ) „Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el" (23)! A krónikák könyve arról szólt, hogy Isten milyen nagy szabadításokat vitt végbe az ő népe életében. És a legvége is Isten kegyelméről, szabadításáról szól, az ő megítélt népe iránti irgalmáról. Mert Isten népe számára az ítélet sohasem a véget jelenti, sohasem hoz végső pusztulást. Amikor Isten ítélt, akkor mindig valamit beteljesíteni akart. Ha a magunk életére nézünk, néha mi is tudunk nagyon gonoszul viselkedni. Ezért van, hogy Isten bennünket is kénytelen megállítani. De ez az ige azt hirdeti számunkra, hogy az Úr Isten nem elpusztítani akar bennünket, hanem megállítani és helyreállítani. Azt szeretné, hogy engedelmesen kövessük, hogy azt a tervet vigyük végbe, amely az ő akaratával és rendelésével egyezik. De ezt sem maga miatt, hanem értünk teszi. Mert csak az ő terve szerint lehet teljes az életünk.
Fohász: Irgalmas Istenem! Áldalak Téged minden alkalomért, mikor felismertem figyelmeztetésedet. Köszönöm, ha megállítottál, helyreállítottál. Köszönöm, hogy a Te terved részese lehetek. Ámen.

2026. október 16., péntek

2Krón 36,1–10 és 1Jn 5,1–5 (ÚSZ) „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek" (3). Ha nagyon szeretünk valakit, és ő kér tőlünk valamit vagy a kedvében akarunk járni, akkor amit meg kell tennünk, nem nehéz. Persze ez csak az Úrral való kapcsolatunkra igaz. Mert ő csak olyasmit kér, ami a javunkat szolgálja, ami az érdekünkben áll, ami minket tesz jobbá. Isten parancsolata tehát nem lehetne nehéz, hogyha igazán szeretjük őt. Ha nem parancsot látunk benne, hanem lehetőséget. Ha ajándékot látunk benne, és nem az önmegtagadás fáradságát. Mert Isten az ő parancsolataiban nem megtilt nekünk valamit, hanem könyörülő Édesatyaként megóvni szeretne minket, vigyázni akar ránk. Nem tudnánk az általa kijelölt keskeny úton járni, ha nem lennének parancsolatok, mert ezek olyan korlátok, amelyek védeni akarnak bennünket.
Fohász: Szerető mennyei Édesatyám! Köszönöm Neked a parancsolatokat, melyeket az én érdekemben is adtál. Ezek olyanok, mint a korlát, amely megvéd, vagy mint az útjelző táblák, amelyek mutatják a helyes irányt. Ámen.

2026. október 15., csütörtök

2Krón 35,20–27 és 1Jn 4,17–21 (ÚSZ) „Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket" (19). Amenynyit Istentől kapunk, annyit tudunk továbbadni másoknak. Amennyi bűnbocsátó szeretetet Istentől elfogadunk, annyi szeretet árad rajtunk keresztül másokhoz. És Isten kimondhatatlanul szeret. Ebben nincs hiány. Előbb szeretett minket, mint mi őt. Ebben egyszerre van kiválasztás és küldetés. Aki az ő szeretetét valóban befogadja, azon keresztül ez a szeretet eljuthat másokhoz is. Mi egyszerűen csak továbbadjuk azt, amit ajándékba kaptunk, de úgy és csak akkor, ha azt teljesen elfogadtuk. Csak Jézus szeretetével tudunk erőlködés nélkül és jól szeretni.
Fohász: Szerető Édesatyám! Áldalak a szeretetért, mellyel mindeneknek előtte már szerettél engem. Köszönöm, hogy erre kiválasztottál. Add, hogy a Tőled kapott szeretetet tovább tudjam adni. Hadd vegyem magamra Tőled kapott küldetésemet, segíts, hogy jól tudjak szeretni. Ámen.

2026. október 14., szerda

2Krón 35,1–19 és 1Jn 4,11–16 (ÚSZ) „Ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk" (12). Nagy szüksége van ennek a világnak az élő Isten jelenlétére és a belőle áradó szeretetre! De hogyan áradhat Isten szeretete ebbe a világba? Jézus azt mondja, hogy a benne hívőkön keresztül. Azokon keresztül, akik már megkapták Isten Szentlelkét, akiket már betöltött az ő szeretete. Vagyis rajtunk keresztül áradhat tovább a világba. Nem arról a szeretetről van szó, amelyet mi próbálunk meg kifacsarni magunkból, hanem arról, amelyet Isten tett nyilvánvalóvá, amikor elküldte Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Ha mi ezt hisszük, ha tehát Isten szeretete bennünk van, akkor ez legyen teljessé úgy, hogy rajtunk keresztül árad tovább a világba.
Fohász: Kegyelmes Istenem! Áldalak a Szentlélek ajándékáért. Segíts, hogy áldott eszközöd lehessek, hogy rajtam keresztül is áradhasson szereteted. Ámen.

2026. október 13., kedd

2Krón 34 és 1Jn 4,7–10 (ÚSZ) „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala" (9). Isten szeretete kezdeményező szeretet, ő – mielőtt mi erről tudtunk volna – már szeretett minket. Az ő szeretete feltétel nélküli. Nem annak lát minket, akik most vagyunk, hanem akikké az ő kezében leszünk. Az ő szeretetének formáló ereje van: előhív belőlünk rejtett értékeket, sőt megérlel bennünk olyanokat, amelyek ma még nem is látszanak. Annak ellenére szeret, amilyenek vagyunk. Az ő szeretete nem függ a mi magatartásunktól. Nem válasz a cselekedeteinkre, mert egyoldalú. Mindig a mi érdekeinket nézi. Ez a szeretet öltött testet egy konkrét személyben, Jézus Krisztusban. Mivel rászorulunk erre a szeretetre, Isten elküldte egyszülött Fiát. Mintha gödörbe estünk volna, amelyből nem tudunk kimászni. Ezért jött utánunk Isten Jézus Krisztus személyében, hogy kimentsen bennünket, hogy életünk legyen. Mit gondolsz erről?
Fohász: Drága mennyei Édesatyám! Áldalak Téged a szeretetért, mellyel hozzám fordulsz. Köszönöm, hogy Te előbb szerettél, és egyoldalúan, a bűneim ellenére is szeretsz. Köszönöm, hogy megszólítottál, hogy formálsz. Köszönöm, hogy Fiad adtad értem. Ámen.

2026. október 12., hétfő

2Krón 33 és 1Jn 4,1–6 (ÓSZ) „Imádkozott hozzá, ő pedig megkönyörült rajta" (13). Még olvasni is megdöbbentő, hogy mennyi gonoszságot tett Manassé. Áldozóhalmokat és bálványszobrokat építtetett, és azokat még az Úr házába is bevitte. A fiait áldozatként feláldozta. „Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, halottidézőket, jövendőmondókat tartott" (6). Így élt, míg nem ismerte az Urat. Majd büntetésként, figyelmeztetésként Isten az asszír király kezébe adta, aki bilincsben elhurcolta. Manassé ekkor az Úrhoz kiáltott, őszinte bűnbánatot tartott, és Isten megkegyelmezett neki. Elképesztő és lenyűgöző az Úr bűnbocsátó kegyelme. Ha csodálkozni lehet Manassé gonoszságán, még inkább csodálkozni lehet Isten szabadító és helyreállító munkáján. Ő ma is ilyen csodálatosan munkálkodik. Bárkit, legyen az bármilyen gazember, megállíthat, megszólíthat, és új élettel ajándékozhat meg. Hiszen velünk is így történt, ugye?
Fohász: Kegyelmes Istenem! Áldalak Téged, hogy Neked minden lehetséges, az is, ami az embernek lehetetlen. Áldalak kegyelemért, amellyel engem is megajándékoztál! Ámen.

2026. október 11., vasárnap

2Krón 32,24–23 és 1Jn 3,18–24 (ÚSZ) „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal" (18). Az ige világosan felszólít bennünket arra, hogy küzdjünk a bűn okozta közöttünk lévő távolságok, szakadékok ellen. Mert a bűn elválaszt, a bűn a másikban a rosszat veszi észre, és ellenségeskedést szít. Ellenben Isten a szeretet kötelékével akar összekötni bennünket, hogy szorosan egymás mellett legyünk, hogy számunkra ne legyen közömbös a másik ember, hogy meg akarjuk ismerni egymást valóban. A szeretet mindig összekapcsol, a bűn mindig elválaszt egymástól. Hívő emberként nekünk az a feladatunk és kötelességünk, hogy Jézust képviseljük. Hogy odamenjünk ahhoz, aki egyedül van, hogy úgy bánjuk egymással, mint Jézus tenné. Ugye valamit tehetünk ezért ma is? Mert semmi másnak nincs igazán értéke.
Fohász: Drága Úr Jézus Krisztus! Te látod, hogy milyen nehéz félretenni minden akadályt, és nyitni, lépni a másik felé. És nemcsak beszélni a szeretetről, hanem valóban közeledni a másikhoz, és jót cselekedni vele. Add, hogy használhatóbb eszközöd lehessek ebben! Ámen.

2026. október 10., szombat

2Krón 32,1–23 és 1Jn 3,13–17 (ÚSZ) „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért" (16). Az Úr Jézus a példa számunkra a felebaráti szeretetben is. Mert ő az, aki tökéletesen betöltötte ezt a parancsot. Szerette a tanítványait, családtagjait, népét, de az ellenségeit is. Annyira szeretett mindnyájunkat, hogy a bűntelen, tiszta életét adta értünk. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért" (Jn 15,13). És minket a maga hasonlatosságára, képére akar formálni, hogy mi is olyanok legyünk, mint ő. Ezért, ha Krisztus követői vagyunk, ha Isten gyermekei vagyunk, akkor a felebarátainkat is szeretnünk kell. Persze a szeretteinket, a családtagjainkat, a barátainkat általában könnyű szeretni, no de az ellenségeinket! Jézus őket is szerette! Mit tehetnél ma, hogy kifejezd szeretetedet felebarátaid iránt?
Fohász: Drága Úr Jézus Krisztus! Áldalak, hogy életedet adtad értem! Áldalak, hogy a felebaráti szeretetben is Rólad vehetek példát! Megvallom, hogy mennyire nehezen megy ez nekem, ezért kérlek, add, hogy úgy tudjak szeretni másokat, ahogy Te szeretsz! Ámen.

2026. október 9., péntek

2Krón 31 és 1Jn 3,7–12 (ÚSZ) „Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást" (11) Vannak a világon olyan szorosan összetartozó dolgok, melyeket nem lehet szétválasztani. Ilyen például a nap és annak fénye. Vagy az Isten és a felebarátunk iránti szeretet. Nem gondolkodunk helyesen az Isten iránti igaz szeretetről, ha abból nem következik rögtön a felebarátunk iránti szeretet is. És fordítva. Nem tudjuk helyesen szeretni felebarátainkat, ha nincs meg bennünk az Atya iránti szeretet. Mert az igazi, krisztusi szeretet nem csupán a másik embert nézi, hanem felfelé is néz. Mit tenne Jézus? Hogyan szeretett ő, és hogyan szeret ma is? Az ő szeretete nem ismer személyválogatást, nincs benne önzés, sem dicsőségvágy. Az ő cselekedetei igazak. Hasonlítsunk egyre jobban őhozzá! Mert mindenkinek körülöttünk az ő szeretetére van szüksége. Ami rajtunk keresztül is elérhető lehet.
Fohász: Kegyelmes Istenem! Add, hogy napról napra egyre jobban ismerhesselek Téged. Add, hogy minél jobban ismerlek, annál jobban szeresselek. Segíts, hogy úgy tudjam szeretni felebarátaimat, ahogy Te szeretsz engem. Ámen.

2026. október 8., csütörtök

2Krón 30 és 1Jn 3,3–6 (ÚSZ) „Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta" (3). Az Istentől kapott igazi reménység hálát ébreszt a hívő ember szívében, és ez a hála nem csupán a köszönetmondásban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy az ember olyan tiszta akar lenni, mint Jézus Krisztus. Igyekszik elhagyni a rá jellemző rossz szokásokat, rossz beidegződéseket, harcol a negatív tulajdonságai, bűnös természete ellen. Igyekszik elhagyni mindazt, ami az életében nem az Atya akarata szerint való. Olvassa Isten Igéjét,, és közben figyel Krisztusra. Mit tenne most ő az én helyemben? Összehasonlítja Jézus tetteit a magáéval. Közben persze észreveszi, hogy milyen messze áll az ő szeretetétől, irgalmától, cselekedetétől, bizalmától, engedelmességétől és sorolhatnánk tovább. Ezért Istentől kéri, hogy formálja őt Jézushoz hasonlóvá. Szoktad ezt kérni?
Fohász: Kegyelmes Istenem! Add, hogy felismerjem, észrevegyem, fájlalni kezdjen, majd a Te segítségeddel el is tudjam hagyni a rám jellemző bűnöket. Formálj engem egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá! Ámen.

2026. október 7., szerda

2Krón 29,20–36 és 1Jn 3,1–2 (ÚSZ) „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinknek neveznek minket, és azok is vagyunk" (1). Lássuk magunkat úgy, ahogy az Atyaisten lát bennünket! Tartsuk magunkat annak, akik az ő szemében, az ő számára vagyunk! Mert nem az a kérdés, hogy milyen világban élünk, hogy mennyire vagyunk tökéletesek vagy tökéletlenek. Az a döntő, hogy ki a mi Atyánk, kihez tartozunk, és ő hogyan viszonyul hozzánk? Itt, az igében szeretetkapcsolatról van szó: az Atya és gyermeke kapcsolatáról. „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya"! Mert kinek is lát minket, a gyermekeit Isten? Mennyire vagyunk fontosak neki? Olyannyira, hogy egyszülött Fiát is kész volt odaadni értünk.
Fohász: Mennyei Édesatyám! Köszönöm, hogy Atyámnak nevezhetlek! Köszönöm, hogy bűneim ellenére is szeretsz. Köszönöm, hogy nem ezekre nézel, hanem egyszülött Fiadra való tekintettel engem is gyermekedként szeretsz. Ámen.

2026. október 6., kedd

2Krón 29,1–19 és 1Jn 2,26–29 (ÚSZ) „Maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor" (28). Ahhoz, hogy Jézus Krisztus megjelenésekor nekünk bizodalmunk legyen, mindvégig őbenne kell maradnunk. Arra figyelmeztet ma az apostol, hogy meg ne szégyenüljünk az Úr előtt! Mert a Krisztussal való szemtől szembe találkozás meg fogja ítélni az életünket. Vagy megszégyenülünk vagy dicséretet kapunk – ez a két lehetőség van. Abban a pillanatban nem az fog számítani, hogy mit mondtak rólunk, mennyire voltunk híresek, elismertek, mennyi dicséretet kaptunk, mennyire néztek fel ránk a körülöttünk élők. Az emberi megítélés nem fog számítani semmit, csak az, amit Krisztus mond. Csak az számít majd, hogy vele jártuk-e végig az élet útját? Vele küzdöttünk-e, vele harcoltunk-e? Őbenne bíztunk, őt követtük? Ahhoz, hogy Krisztus visszajövetele bizodalommal és örömmel töltsön el, már most hinnünk kell benne.
Fohász: Drága Úr Jézus Krisztus! Áldalak az ígéretért, hogy visszajössz, és magad mellé veszed azokat, akik Benned hisznek, akik mindvégig Téged követnek. Add, hogy én is közéjük tartozzak, hogy amikor visszajössz, ne kelljen szégyellnem magam Teelőtted. Ámen.