2026. október 7., szerda
2026. október 07., címkék:2Krón 29,20–36 és 1Jn 3,1–2 (ÚSZ) „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinknek neveznek minket, és azok is vagyunk" (1). Lássuk magunkat úgy, ahogy az Atyaisten lát bennünket! Tartsuk magunkat annak, akik az ő szemében, az ő számára vagyunk! Mert nem az a kérdés, hogy milyen világban élünk, hogy mennyire vagyunk tökéletesek vagy tökéletlenek. Az a döntő, hogy ki a mi Atyánk, kihez tartozunk, és ő hogyan viszonyul hozzánk? Itt, az igében szeretetkapcsolatról van szó: az Atya és gyermeke kapcsolatáról. „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya"! Mert kinek is lát minket, a gyermekeit Isten? Mennyire vagyunk fontosak neki? Olyannyira, hogy egyszülött Fiát is kész volt odaadni értünk.
Fohász: Mennyei Édesatyám! Köszönöm, hogy Atyámnak nevezhetlek! Köszönöm, hogy bűneim ellenére is szeretsz. Köszönöm, hogy nem ezekre nézel, hanem egyszülött Fiadra való tekintettel engem is gyermekedként szeretsz. Ámen.
2026. október 6., kedd
2026. október 06., címkék:2Krón 29,1–19 és 1Jn 2,26–29 (ÚSZ) „Maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor" (28). Ahhoz, hogy Jézus Krisztus megjelenésekor nekünk bizodalmunk legyen, mindvégig őbenne kell maradnunk. Arra figyelmeztet ma az apostol, hogy meg ne szégyenüljünk az Úr előtt! Mert a Krisztussal való szemtől szembe találkozás meg fogja ítélni az életünket. Vagy megszégyenülünk vagy dicséretet kapunk – ez a két lehetőség van. Abban a pillanatban nem az fog számítani, hogy mit mondtak rólunk, mennyire voltunk híresek, elismertek, mennyi dicséretet kaptunk, mennyire néztek fel ránk a körülöttünk élők. Az emberi megítélés nem fog számítani semmit, csak az, amit Krisztus mond. Csak az számít majd, hogy vele jártuk-e végig az élet útját? Vele küzdöttünk-e, vele harcoltunk-e? Őbenne bíztunk, őt követtük? Ahhoz, hogy Krisztus visszajövetele bizodalommal és örömmel töltsön el, már most hinnünk kell benne.
Fohász: Drága Úr Jézus Krisztus! Áldalak az ígéretért, hogy visszajössz, és magad mellé veszed azokat, akik Benned hisznek, akik mindvégig Téged követnek. Add, hogy én is közéjük tartozzak, hogy amikor visszajössz, ne kelljen szégyellnem magam Teelőtted. Ámen.
2026. október 5., hétfő
2026. október 05., címkék:2Krón 28 és 1Jn 2,18–25 (ÚSZ) „Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet"
(25). Ha a jövőbe tekintünk, akkor nekünk, hívőknek nagy reménységünk, hogy Isten az ítélet napja után, amely egyszer majd eljön, folytatja munkáját, és örök, tökéletes és bűntelen élettel fog megajándékozni bennünket. Persze ezt a világ nem hiszi el, a Sátán tagadja, de az Ige határozottan állítja, hogy elközelít. Ezért igyekezzünk már most úgy élni, hogy életünk minden területén Isten akarata érvényesüljön, hiszen az örökkévalóságban Isten akarata majd tökéletesen érvényesülni fog. Ott nem lesz többé antikrisztus, hazugság, bűn. Ott a hívők tökéletesen engedelmesek lesznek. Eszerint kellene élnünk már most, mert mi az örök életre készülnünk.
Fohász: Drága Úr Jézus Krisztus! Áldalak az örök élet ígéretéért! Az ígéretért, hogy kereszthalálod által a múlhatatlan, tökéletes élet az enyém is lehet. Segíts kitartani és helytállni a kísértésben, az ördög támadásának kereszttüzében. Hiszem, hogy ez Teérted nekem is lehetséges! Ámen.
2026. október 4., vasárnap
2026. október 04., címkék:2Krón 27 és 1Jn 2,12–17 (ÓSZ) „Nagy hatalomra tett szert Jótám, mert állhatatosan Istenének, az Úrnak az útján járt" (6). Jótám életében a legfontosabb az volt, hogy megértse Isten akaratát, és aszerint cselekedjen. Megismerni és megtenni. Ránk is igaz ez? Mert minél jobban ismerem Jézust, annál inkább szeretem. Minél inkább szeretem, annál inkább megismerem, és annál inkább követni akarom. Vajon nem azért vagyunk engedetlenek, mert nem ismerjük Istent igazán? Minél inkább megismerem, annál inkább átadom neki az életem. Ugye, akit szeretünk, azzal szeretünk sok időt tölteni? Járjunk hát Isten előtt szüntelen! Így kerülünk egyre közelebb Jézushoz. Töltsünk vele egyre több időt! Nemde, ha szeretjük, akkor hiányzik a vele való kapcsolat? Jótám szerette Istent, ezért szívesen hallgatta Igéjét. Isten Igéje eligazította őt, parancsolatait megtartotta, ezért az egész élete kedves volt Isten előtt.
Fohász: Kegyelmes Istenem! Áldalak minden percért, amelyet a Te jelenlétedben tölthetek. Add, hogy mindennél fontosabb legyen számomra a Veled töltött idő, a Veled való kapcsolat. Segíts, hogy minél jobban megismerjelek, mert úgy könnyebben engedelmeskedem Neked. Ámen.
2026. október 3., szombat
2026. október 03., címkék:2Krón 26,16–23 és 1Jn 2,7–11 (ÓSZ) „Amikor azonban megerősödött, vesztére felfuvalkodott, és vétkezett Istene, az Úr ellen" (16). Az Istennel elért sikerek Uzzijját nem hálássá és alázatossá tették, hanem gőgössé és felfuvalkodottá. Isten helyére az énje került. Nem volt neki elég az, amit Isten kegyelméből elért. Neki az kellett, és lássuk be, hogy mindig itt bukunk el mindnyájan, ami nem az övé volt. Azt akarta elvenni, amit Isten nem neki adott. Válaszul az Úr közbeszólt, és megállította őt. Uzzijjá leprás lett, és mindent elveszített. Mi ne járjunk úgy, mint ő! Számunkra mindenben Jézus legyen a minta! Vajon a mi sikereink áldássá lesznek vagy pedig átokká? Összekötnek, még inkább összeforrasztanak a mindenható Istennel, vagy elválasztanak tőle?
Fohász: Drága Úr Jézus Krisztus! Áldalak példaadó életedért! Köszönöm a sikereket, melyeket ajándékba adsz! Add, hogy áldássá legyenek az életemben és ne átokká, hogy összekössenek Veled és ne elválasszanak Tőled! Végy ki a szívemből minden gőgösséget és felfuvalkodottságot! Ámen.
2026. október 2., péntek
2026. október 02., címkék:2Krón 26,1–15 és 1Jn 2,1–6 (ÓSZ) „Az Istent kereste Zekarjá idejében, aki istenfélelemre tanította, és amíg az Urat kereste, sikert adott neki az Isten" (5). Miután apját meggyilkolták, Uzzijjá csupán 16 évesen került trónra. Azt olvassuk róla, hogy kereste és követte Istent. Addig biztosan, amíg Zekarjá király nevelte, aki istenfélelemre tanította. Amíg az Urat kereste, addig megsegítette őt Isten. Katonái sikert sikerre halmoztak, beindult a kereskedelmi forgalom, virágzott a mezőgazdaság, megerősítette Jeruzsálemet, kiépítette a vízvezetékrendszert. Így foglalja össze a Krónikák írója: mivel csodálatos segítséget kapott Istentől, nagyon megerősödött. Isten volt az, aki megerősítette, aki sikeres és áldott emberré tette. A bajok akkor kezdődtek, mikor erről megfeledkezett, és eredményeit, elért sikereit magának tulajdonította. Nem így van velünk is? Akkor kezdődnek a gondok, amikor gőgössé válunk és elfelejtünk hálát adni. Vajon nem Isten ajándéka mindaz, amink van?
Fohász: Mennyei Édesatyám! Bocsásd meg nekem, ha elfelejtek hálát adni, ha megfeledkezem arról, hogy mindenem, amim van, amit elértem, az nem a saját teljesítményem, hanem a Te nagy kegyelmed, a Te ajándékod az! Ámen.
2026. október 1., csütörtök
2026. október 01., címkék:2Krón 25 és 1Jn 1,5–10 (ÓSZ) „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel" (2). Amacjá kezdetben Istennek tetsző eletet élt, de mivel nem teljes szívvel hitt az Úrban, könnyebben engedett a kísértésnek, és elfordult tőle. Egy alkalommal, miután győztesen tért vissza az edómiakkal vívott háborúból, magával hozta azok istenszobrait. Ez szokás volt, de ő nem azért tette, hogy a győzelem jeleként mutogassa, hanem azért, hogy imádja azokat. Ma is előfordul, hogy az ember kezdetben még kész vállalni Istenért akár valami nehézséget is, tudván, hogy az Úr többet tud annál visszaadni (9). Vagy kész várni az Úrra akár nagyon nehéz körülmények között is. De ma sem mindegy, milyen szívvel teszi ezt az ember! Mert jön a kísértés, és könnyen bálvánnyá válhat bármi, ami Isten helyére kerül. A te szíved kié? Teljesen Istené?
Fohász: Kegyelmes Istenem! Bárcsak az én életemről is elmondható lenne, hogy „azt tette, amit helyesnek lát az Úr"! Könyörülj rajtam, hogy a Te akaratod szerint tudjak cselekedni a nehézségek, kísértések, de az áldások és győzelmek között is! Mégpedig teljes szívvel! Ámen.
Hatalmas felelősség a helytállás
2026. augusztus 31., címkék:A felsővályi református templom leomlott erődfalának helyreállítása fontos mérföldkő a Vály-völgy történelmi örökségének megőrzésében. A múlt e fontos tanúja két évvel ezelőtt sérült meg, a rekonstrukcióra azonban csak idén nyáron kerülhetett sor, elsősorban a Teleki László Alapítvány támogatásának köszönhetően. Erről a sikeres értékmentésről is beszélgetünk Molnár Miklóssal, a gyülekezet lelkészével, valamint azokról a felbecsülhetetlen értékekről, amelyeket ez a 11. századi gyökerekkel rendelkező templom őriz, illetve a jelen kihívásairól.
2026. szeptember 30., szerda
2026. szeptember 30., címkék:2Krón 24,15–27 és 1Jn 1,1–4 (ÚSZ) „A mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal" (3). Az élet megjelenése összehozza az embereket, erősíti a kapcsolatokat, közösséget teremt. Gondoljunk csak egy gyermek születésére, az öröm összehozza a családot. Jézus Krisztus által az Atya örök életet és szabadulást hozott a világba. Ezt tapasztalják azok, akik kapcsolatba kerültek vele, és ezt tapasztalhatjuk azóta is mindnyájan. Ez minket is összeköt, egyházat formál belőlünk egy örökkévalóságon át. A szemtanúknak fontos szerepük van. Ők az élő bizonyítékai a történteknek. Így lehetünk mi is Isten eszközeivé, hogy munkáját előmozdítsuk, ha bizonyságot teszünk róla. Minél közelebb vagyunk Jézushoz, annál közelebb vagyunk egymáshoz. Ez az egyház közösségének lényege.
Fohász: Urunk, Te tudod, hogy szükségünk van megújulásra abban az örömben, amelyet a Veled való közösség jelent. Te tudod, hogy sokszor meggyengülünk a testvéri kapcsolatokban, ez nagyon fárasztó. Kérünk, erősítsd meg bennünk a Te életedet. Ámen.
2026. szeptember 29., kedd
2026. szeptember 29., címkék:2Krón 24,1–14 Jak 5,13–20 (ÚSZ) „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének" (16). Az apostol problémák, emberi gyengeségek felsorolásába kezd, amelyekre azonnal megoldást is kínál: imádságos élet, Isten állandó dicsérete, a gyülekezeti közösség. Isten embere a hitén keresztül minden gondjával felfelé fordulhat a megoldásért. Felfelé viszont csak akkor nézünk, ha valaki felfelé mutat. Ki tesz ilyet? Ki mutatja meg a felfelé nézés, a fentről való kérés gyakorlatát? Ez mindannyiunk, minden keresztyén feladata! Ezért van a gyülekezeti közösségünk. Ha megéljük az Istenbe vetett bizalmat, és minden jót egyedül tőle várunk, akkor másokat is felfelé, a szabadság útjára segíthetünk. Mutasson hát fel az életünk, hogy szemeiket az Úrra emelve mások is neki címezzék minden kérdésüket bánatukat, örömüket!
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy a hitben közösen haladhatunk, hiszen megoszthatjuk egymással terheinket, bűneinket. Köszönjük, hogy nem a hit magányos harcára hívsz minket, hanem testvéreket, útitársakat adsz mellénk. Add, hogy megtapasztaljuk a közösség erejét, az ebben rejlő áldást. Ámen.
2026. szeptember 28., hétfő
2026. szeptember 28., címkék:2Krón 23,16–21 és Jak 5,7–12 (ÚSZ) „Legyen az igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek" (12). Az igent van, hogy többször mondjuk, mint amennyiszer komolyan gondoljuk. Máskor meg olyan nehezen bólintunk rá arra, amibe bele kell vágnunk. Nehéz eldönteni, hogy mikor, minek van itt az ideje. Mégis, mi legyen a zsinórmértékünk? Mihez igazítsuk döntéseinket, hogy ebben a megzavarodott világban jókor mondjunk igent és nemet? Sőt, ne csak jókor mondjuk, de aszerint is cselekedjünk. Testvérem, mi az, amire végre már igent kellene mondanod? És mi kellene ahhoz, hogy a rég kimondott igenedet végre komolyan is vegyed? Vagy mi az, aminek már megálljt kellene parancsolnod? Isten bölcsessége tehet csak késszé a helyes döntésekre, és az ő ereje adhat csak kitartást ezek véghezviteléhez. Kérd bátran az ő segítségét!
Fohász: Atyánk, köszönjük, hogy Benned nem hiába reménykedünk, és nem tévedés hozzád igazítani az életünket. Kérünk, munkáld bennünk a Te bölcsességed és akaratod elkeresésének és megcselekvésének vágyát. Ámen.
2026. szeptember 27., vasárnap
2026. szeptember 27., címkék:2Krón 23,1–15 és Jak 5,1–6 (ÓSZ) „A király fiának kell uralkodnia, mert az Úr ígérete Dávid fiainak szól" (3)! Jósáfát király halála óta a trónon bálványimádó királyok váltották egymást. Egyik istentelenség követte a másikat. De Isten ebben a helyzetben is gondoskodik népéről. Elég egy jó tanácsadó, akit meghallgatnak és követnek. Jójádá főpap a történetben Isten eszköze, ő az új király mellé állítja a népet, és amíg tanácsával vezeti őket, addig ezt a jó irányt tartja is az ország. Isten gyakran ad mellénk támaszokat, akikbe kapaszkodhatunk, akik felülről való bölcsességgel segítik az Úr útján való megmaradásunkat és haladásunkat. Végül azonban nekünk kell az Úr mellett dönteni és őt követni.
Fohász: Istenünk, hálával köszönjük meg a Te gondoskodásodat, amit küldötteiden keresztül is megtapasztalhattunk már. Kérünk, add, hogy mi is úgy tudjunk a Te követésedbe és szolgálatodba állni, ahogyan Jójádá főpap is eszköz volt a kezedben. Ámen.
2026. szeptember 26., szombat
2026. szeptember 26., címkék:2Krón 22,2–12 és Jak 4,11–17 (ÚSZ) „Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz" (16). Egymás kritizálása nagy kísértésünk lehet. Úgy érezzük, mi mindig tudjuk, hogy lenne a legjobb, a másik ember pedig a mi kioktatásunkra szorul. Csak azért nem csinálja még úgy, ahogy mi, mert nem magyarázta el neki senki, de majd mi pótoljuk az elmaradást... Isten azonban gyakran megszégyeníti a kioktató embert: az életében nem várt fordulatok következhetnek be. „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék" (1Kor 10,12)! Testvérek, sok jó meglátásunk lehet, de a jövő akkor sem a mi kezünkben van. Az egymásra való odafigyelés a szereteten és ne a bíráskodáson nyugodjon. Ha nem így van, máris kettős mércét használunk. Kérem, ne mások hibáin csámcsogjunk, inkább foglalkozzunk magunkkal. Töltsünk időt kettesben Istennel, talán a mi gondolkodásunkon, a mi viselkedésünkön is lehet valamit változtatni.
Fohász: Urunk, gyakran magabiztosak és büszkék vagyunk. Kérünk, újból és újból mutasd meg nekünk, hogy minden jó a Te ajándékod a számunkra. Ne a fölényeskedésben, hanem hadd legyünk példák a Hozzád fordulásban. Ámen.
2026. szeptember 25., péntek
2026. szeptember 25., címkék:2Krón 21,1–22,1 és Jak 4,1–10 (ÚSZ) „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket" (10). A jót is lehet rosszul kommunikálni, a kérést is lehet rosszul megfogalmazni. Persze amíg minden a mi elképzelésünk szerinti rendben zajlik, könnyű békességben élni. De Isten nem véletlenül formálja az egyik embert a másikkal, akár a vasat a vassal. Sok esetben valóban jó szándék vezet minket, viszont, ha közben eltévesztjük a lényeget és elfelejtjük a célt, hogy miért és kiért is élünk és szolgálunk, és hogy kinek a képére formálódhatunk, akkor könnyen a saját csapdánkba eshetünk. Átadtad már a szívedet az Úrnak, és buzgón keresed az akaratát? Állj ellen a magad elképzeléseinek, és fogadd el alázattal, hogy az ő útja jobb, az ő terve a te életedre nézve is tökéletes. Ha ellenedre van, amit ő megengedett, ne feledd, építő lehet az még a számodra. Engedd, hogy az Úr téged formáljon, ne te akard megváltoztatni a másik embert. Ne szabj feltételeket a szeretethez, mi volna, ha az Úr így tenne veled?
Fohász: Mennyei Atyánk, Te tudsz a mi áldozatainkról, amelyeket büszkén hozunk eléd, de add újra tudtunkra, hogy az engedelmesség számodra fontosabb, mint a teljesítményünk, a szorgalmunk és az igyekezetünk. Kérünk, vedd birtokba a szívünket, hogy alázatosan és szelíden tudjunk Téged követni. Ámen.
2026. szeptember 24., csütörtök
2026. szeptember 24., címkék:2Krón 20 és Jak 3,13–18 (ÚSZ) „Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák" (18). Istennek a kedvét, a magam jó érzését, esetleg mások tetszését keresem? Csak röviden utal erre a mai szakasz, mégis kitartást és vezetést adhat cselekedeteink és döntéseink forgatagában. Ettől függ minden. Kit is akarok lenyűgözni, kinek a kedvét keresem? Milyen igazság szerint élek? Kinek a jó érzése számít a leginkább? A magamé? Vagy félelemből a másik embernek akarok mindennél jobban megfelelni? Ezek a kérdések válasz után kiáltanak, mert az ezekre adott őszinte válasz megmutatja az indítékainkat. Ez van bennünk, a mélyben. Mi van ránk a legnagyobb hatással? Vizsgáljuk meg a gyümölcsöket, és adjunk választ még ma...
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy kérdéseiddel leleplezel minket, de nem azért, hogy megalázz, hogy igazságot szolgáltass, hanem hogy gyógyíts, hogy a diagnózis után orvosold a bajt. Engedd, hogy formálható edényeid lehessünk, akiket megtölthetsz javaiddal. Ámen.
2026. szeptember 23., szerda
2026. szeptember 23., címkék:2Krón 19 és Jak 3,1–12 (ÚSZ) „De ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét" (2). Az elméleti hitet már tisztázta az apostol: az önmagában nem létezik. Most az élő hit megnyilvánulásainak alapelemeit kezdi el részletezni. Az önuralom, mint az egyik lelki gyümölcs az egész viselkedésünket, így a beszédünket is meghatározza. Uralmunk alatt tartani a testünket és annak tagjait emberi erőből csak egy ideig lehetséges, végül kibújik a szög a zsákből. Az Isten Lelkének munkája és a szívünkben élő bizonyítéka, hogy az ember új lelkületet kap. A régi kísértéseit elkezdi kezelni, irányítani tudja a gondolatait, és az azokból következő megnyilvánulásait, aztán végül a tetteit is. Ez küzdelem, egy életen át tartó harc: az új ember megszületése és a régi leküzdésre. De megéri, mert hű az, aki elkezdte bennünk a jó munkát.
Fohász: Atyánk, Te tudod, mivel van tele az emberi szív, hiszen abból szól a száj és cselekszik a kéz. Bizony, sokszor még távolról sem képvisel Téged a beszédünk és tetteink, nem Rád mutat az életünk. Ezért köszönjük a Te végtelen kegyelmedet. Kérünk, adj odaszánást, és add a Te Lelked erejét. Ámen.
2026. szeptember 22., kedd
2026. szeptember 22., címkék:2Krón 18 és Jak 2,18–26 (ÚSZ) „A hit is halott cselekedetek nélkül" (26). Jakab folytatja az érvelését a hit és a cselekedetek közötti szoros összefüggésről. A hit példaképeként Ábrahám életével szemlélteti a lényeget. A hit egy meggyőződés, egy olyan eszme és lelkület az emberben, amely irányítja a gondolatait, a tetteit. Hit nélkül, azaz valódi meggyőződés nélkül, lényegében az életet fenntartó Istenbe vetett bizalom nélkül elveszettek vagyunk. Tudjuk, ha kell felmondjuk, hogy Isten kegyelméből fogadta el a bűnös embert, de ha nem látszik rajtunk, hogy mi valóban bízunk Istenben és engedelmeskedünk neki, akkor miről beszélünk? Akkor az nem valódi bizalom, és nem igazi hit. Te milyen hitben éled az életedet? S ahogy élsz, azon meglátszik Istenbe vetett hited?
Fohász: Urunk, kérünk, adj odaszánást, hogy keresztyén hitünket komolyan vegyünk, bizalmunkat egyedül Beléd vessük, és az életünkkel, beszédünkkel és cselekedeteinkkel is megmutassuk, hogy Te vagy az egyedüli Isten, Te vagy a mi mennyei Atyánk. Ámen.
2026. szeptember 21., hétfő
2026. szeptember 21., címkék:2Krón 17,1b–19 és Jak 2,14–17 (ÚSZ) „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában" (17). A hit általánosságban egy életformát jelent. Mindenki a maga hite szerint éli az életét. A hitünk határozza meg, milyen célt követünk, és ehhez milyen döntéseket hozunk. Így a hitünk és a cselekedeteink összhangban kell, hogy legyenek. De ez nem mindig van így. „Bort iszik, vizet prédikál" – utal a mondás az egyképpen beszélő, mégis másképp élő ember életére. Ezt az ellentmondást lehet tapasztalni, ha az ember ámítja magát és becsap másokat, holott a tettei nincsenek összhangban az elveivel. Ahhoz, hogy aszerint cselekedjünk, mint ami a meggyőződésünk, a tetteinket a hitünkhöz kell igazítanunk. Cselekedetek nélkül pedig a hit nem létezik, csak szóbeszéd, handabanda, de nem valóság. S a kettő közti különbség hamar meglátszik. Vajon miért nem tartják hitelesnek a mai keresztyéneket?
Fohász: Istenünk, a hit és a cselekedet együtt kell, hogy járjon. Te látod, hogy melyik az, amiben épp gyengélkedünk. Kérünk, munkáld ki bennünk, hogy a hitünk valódi életet jelentsen, és ne csak egy passzív, elméleti elgondolás, hanem cselekvő valóság legyen a számunkra. Ámen.
2026. szeptember 20., vasárnap
2026. szeptember 20., címkék:2Krón 16,1–17,1a és Jak 2,1–13 (ÓSZ) „Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed" (9)! Ászá király uralkodása jól indult, mindent Istennek adott és tőle várt. Teljes szívvel kereste az Örökkévalót, tudta, hogy népével csak így lehet részük áldásban és békességben. Aztán jött az elleneséges támadás, amellyel szemben emberi segítséggel akart fellépni. Már nem csak az Úrban bízott. Embertől, egy másik birodalom urától várt megerősítést. És ennek következménye lett. Olyan jól indult minden, de a bizalom megtörött... Halljuk meg Isten szeretetteljes figyelmeztetését: nem elég jól kezdeni, reményekkel elindulni – a kitartáshoz, a hitben való megmaradáshoz az Úrhoz való teljes engedelmességre van szükség. Amint tudjuk: „aki mindvégig kitart, az üdvözül" (Mk 13,13). Ászá lejtőre került, aztán már nem volt megállás. Mi álljuk meg, és térjünk vissza Urunkhoz most.
Fohász: Urunk, köszönjük a Veled való indulást, a haladást, és kérjük a teljes bizalomban való megmaradást a Te utadon. Te tudod, hogy milyen sokszor már csak emlék a Veled megtapasztalt áldás, az engedelmességünk gyümölcse, a teljes bizalom öröme. De köszönjük, hogy figyelmeztetsz, és meg tudsz újítani. Ámen.
2026. szeptember 19., szombat
2026. szeptember 19., címkék:2Krón 15 és Jak 1,19–27 (ÚSZ) „Vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket" (21). Az Istennek való engedelmességben első feladatunk az önvizsgálat. Istennel járva ez szinte automatikusan működésbe lép az emberben. Ugye, ha szeretünk valakit, mindennél jobban érdekel, hogy hogyan tudnánk a kedvében járni? Mit szeret és mit nem? Az Istennel való kapcsolatunkban szintén kialakul ez a figyelmesség. Aki szeretné életét Isten világosságában élni, az érzékenyen reagál arra, ha ebben valami megakadályozza vagy valami foltot talál magában. A cél az Úrral való megtisztító kapcsolat fenntartása, elmélyítése. Amit az Úr mond, azt vegyük nagyon komolyan, igazítsuk ahhoz az életünket, mert nagyon komolyan mondta.
Fohász: Urunk, Te tudod, hogy szeretünk, mondhatnánk Péterrel együtt, de azt is tudod, hogy ebben a szeretetben könnyen meggyengülünk, s az engedelmességünk hamar elfogy. Kérünk, add a Te fényedet, a Te Lelkedet, hogy újból világító életet, lángoló hitet mutassunk fel Neked hálából. Ámen.