2026. augusztus 19., szerda
2026. augusztus 19., címkék:1Krón 20 és Zsid 6,13–20 (ÚSZ) „Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik, és minden ellenvetésnek véget vet, mindent megerősít az eskü" (16). Az esküvői szezonban szól ez az ige. Milyen szép ünnep, milyen nagy fordulópont, és „mindent megerősít az eskü". De ami ma eskü, holnapra nyűggé lesz. Ami ma szenvedély és vágy, holnapra érthetetlen és torz emlékké válik. Ami ma hűség, holnapra szomorú kötelesség. Mert az emberben „több az eskü, a szó, több a máz, mint a belső repesés" (Shakespeare). Sokat mondunk, s a szeretetünk kevés! Ha a boldogságnak – mint az energiának, az anyagnak – lenne megmaradási törvénye, arra gyártanánk egy törvényt, és nem érnének véget a kapcsolatok. Ám, ha abból indulunk ki, hogy minden fizikai megmaradási törvény alapja az egyensúly, akkor felismerhetjük: az egyensúlyt köztünk Isten körbeölelő mozdulata tartja fenn és erősíti meg. Mi pedig rábízhatjuk magunkat, mert ő „minden ellenvetésnek véget vet".
Fohász: Urunk, mi olyan szókimondók vagyunk, hogy már alig van mit kimondanunk. Köszönjük, hogy Te meg tudsz tartani minket, amikor esküszünk, és Te képes vagy fenntartani az egyensúlyt szavak és tettek között. Te kitartasz az első szeretetben. Te ma is pont úgy szeretsz, ahogy az elején, azzal a frissességgel, azzal a lelkesedéssel. Tarts meg minket egymás számára. Ámen.
2026. augusztus 18., kedd
2026. augusztus 18., címkék:1Krón 19 és Zsid 6,9–12 (ÚSZ) „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok" (10). Van, hogy szeretnék memóriatörlést alkalmazni az életemben. Sokan képesek is rá. Tesznek valami iszonytató ostobaságot, ami aztán a jótékony felejtés sötétjébe vész, s mennek tovább, mintha semmi különös nem történt volna. Ráadásul ezt még le öntik azzal a szósszal, hogy a kegyelem mindent elfedez, s titkon az remélik, talán Isten is felejt. Aztán vannak azok, akiket a kegyelem hálára ösztönöz, s ez a hála már sok jó cselekedetet szült az életükben, ezért ők azt akarják, hogy Isten mindenre emlékezzen. Kissé tán a keresztyénségünk fokmérője is lehet, hogy mit akarunk ezzel kapcsolatban kérni Istentől. Feledkezzen el arról, amit tettünk, vagy a mi érdekünkben emlékezzen mindenre?
Fohász: Mindenható Isten, ne haragudj, hogy mi – akikben a nyugalom és reménykedés helyén annyi zűrzavar lappang – próbálunk helyetted gondolkodni. Csak legyen úgy, ahogy jónak látod, mi pedig várjuk, hogy lenyűgözz bölcsességeddel. Ámen.
2026. augusztus 17., hétfő
2026. augusztus 17., címkék:1Krón 18 és Zsid 6,1–8 (ÚSZ) „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra" (1). Az ige óva int attól, hogy megsüppedjünk a kiskorú keresztyénségben. Talán semmi sem ártott annyit Krisztus ügyének, mint a kiskorú keresztyénség! Mert a keresztyénség egy felnövéstörténet. Mégis, hányszor kapjuk magunkat azon, hogy bennünk, az ellentmondásaink között tipródó ún. felnőttekben is ott él a csillogó szemmel vágyakozó gyermek, a kiskorú. Azt mondják a szakemberek, hogy amikor a gyermek csodálkozik, annak nincs következménye. Ám amikor a felnőtt csodálkozik, annak folytatása kellene, hogy legyen. Nem elég rácsodálkozni Isten mennyei ajándékaira, hanem el kell jutni személyesen őhozzá, aki áldásait osztogatja.
Fohász: Jézus, hányszor nekigyürkőztem már, hogy túlnőjek önmagam képességein, annyiszor körbejártam parancsolatodat, és nem ment... Azt mondod, hogy nem kell erőlködni? Elég, ha Benned vagyok és Te énbennem? Akkor elkezdem. Csak, kérlek, mutasd a mintát, így készíts a nagykorúságra. Ámen.
2026. augusztus 16., vasárnap
2026. augusztus 16., címkék:1Krón 17 és Zsid 5,11–14 (ÓSZ) „Menj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta az Úr: Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam" (4). Nehéz megemészteni, amikor rájövünk, hogy nem minket, hanem valaki mást választanak. Lehet az egy feladat, egy munkakör, egy barátság, talán egy szerelem, ahol és amiben nem ránk esik a választás. Nehéz az ilyen helyzet, főleg akkor, ha nincs különösebb oka a mellőzöttségünknek. Kain olyan nehezen viselte a hátratételt, hogy képes volt agyoncsapni az öccsét. Jákób is hasonló motivációtól vezérelve próbálta meg átverni apját és testvérét. Dávid is megkapja az üzenetet: „Nem te". Nehéz beletörődni abba, hogy nem én leszek az, akit választanak. De ez is a hitünk egyik próbája lehet, ha elhisszük, hogy Isten sokkal jobban tudja, hol van helyünk és lehetőségünk az ő országát építeni.
Fohász: Uram, de jó lenne, ha nem érdekelne bennünket a sorrend. Tudjuk, mindez az Éden kertjében kezdődött, amikor elvakultan harapott az ember a gyümölcsbe, s harapott magának megosztott első helyet és halált. Kérlek, vedd ki szívünkből az összehasonlítgatást, és nyiss olyan helyet, ahol pont ránk számítasz. Ámen.
2026. augusztus 15., szombat
2026. augusztus 15., címkék:1Krón 16 és Zsid 5,1–10 (ÓSZ) „Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az Úr nevében" (2). Nem érzem magam áldottnak – talán te is hallottad ezt a mondatot, esetleg éreztél már így. Áldás nélkül nehéz, sőt szinte lehetetlen élni. A mai kor embere azonban, aki képes magának mindent előállítani vagy megvenni, már nem szívesen használja az áldás szót, mert mindenből kihagyja Istent. Régebben még azt mertük mondani az esőre is, a születendő gyermekre is, hogy áldás. Persze nem a használt szavakkal van az igazi gond, hanem azzal, hogy a szavak mögött az az érzés bújik meg, hogy nem vagyunk rászorulva a szerető és gondoskodó Isten áldására. Pedig az áldás az egyik legmagasztosabb tette lehet egy emberi életnek, akkor is, ha adja, akkor is, ha kapja. Pontosabban: az áldást nem lehet csinálni, hanem kérni és kapni kell, aztán továbbadni. Merj áldást kérni, és másokat megáldani!
Fohász: Istenem, Te ismered a lelkemet. Tudod, mi zajlik belül, a lehúzott redőnyök mögött. Tudod, mivel küszködöm. És van is rá megoldásod. Szeretnél betölteni áldásaiddal, hogy másnak ne is maradjon hely bennem. Hála érte! Ámen.
2026. augusztus 14., péntek
2026. augusztus 14., címkék:1Krón 15 és Zsid 4,14–16 (ÓSZ) „Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, az Úr, mert nem az előírások szerint közeledtünk hozzá" (13). A közlekedés olyan, hogy bár tudod a KRESZ szabályokat, de az életed néha azon múlik, hogy felismered-e azt a helyzetet, amelyben vagy. Hallottam már olyan vádemelésről, amelyben valaki megszegte a szabályokat, de mindenki túlélte a balesetet, ellenben, ha betartotta volna a főszabályt, akkor minden bizonnyal meghalt volna. Néha vannak olyan helyzetek, amikor nem az elméleti szabály, hanem a gyakorlati alkalmazás ment életeket. A mindenható Isten KRESZ gyűjteménye hasonlóan működik: szabályok és intés, hogy magadra vess, ha nem tartod be ezeket! Aztán van, amikor bejön, és van, amikor nem. De ha már hibáztál, és kiderült, akkor másodjára fogadd meg az intést, és járj a mennyei KRESZ szerint! Balesetmentes napot és előírásszerű életet kívánva: egy Lelkes közlekedő.
Fohász: Atyám, de nehéz néha a szabályaid szerint közlekedni! Hányszor átlépem a határokat, és határtalanul tudlak bántani! Köszönöm, hogy Te számolsz a gyengeségeimmel, és újabb esélyt kínálsz, ha elbukom. Féltve óvj, kérlek, minden szabálysértéstől. Ámen.
2026. augusztus 13., csütörtök
2026. augusztus 13., címkék:1Krón 14 és Zsid 4,12–13 (ÚSZ) „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk" (13). New Yorkban minden híradóban látni lehet a bűnelkövetőt, mivel minden sarkon kamera van. Úgy tűnik, visszatartó ereje van, ha kamerák vesznek bárhol és bármikor. Ha egy kissé képesek lennénk belegondolni, hogy olyan Istenünk van, akinek szava és akarata, szeme és tekintete mindenhova elér, vagyis mindig mindent lát, akkor talán egészen más minőségű életet élnénk. Hiszen nemcsak a tetteinket, hanem az érzéseinket, a gondolatainkat és a vágyainkat is látja. Mindenki fedetlen a szeme előtt, s neki kell majd számot adnunk mindenről. S ez azért ciki, mert ő a felvételeket soha nem törli. Szóval előtte nem lesz mentségünk, hogy az nem is úgy volt, meg hogy nem is úgy gondoltam... S mindez nem ijesztgetés, csak egy kis segítség a józan mérlegeléshez...
Fohász: Uram, Te minden lépésemről, mozdulatomról pontosan tudsz. Nézel, de nem azért, hogy szüntelenül a bűneimet vizsgáld igazságod mérlegén. Nem a hibáimat, a tévedéseimet akarod rögzíteni egy végtelen listán. Azért keresel tekinteteddel, mert fontos vagyok, mert várod, hogy végre visszanézzek Rád. Köszönöm. Ámen.
2026. augusztus 12., szerda
2026. augusztus 12., címkék:1Krón 13 és Zsid 4,1–11 (ÚSZ) „Nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták" (2). Volt egyszer egy hatalmas, sudártornyú templom, tele üres padokkal. Minden vasárnap felment a fekete ember a szószékre, és beszélt mindenről, ami szép és jó, meg arról is, ami nem. S arra buzdított, hogy vegyék komolyan, mert „Praedicatio verbi Dei est verbum Dei". Erre mindhárom néni bólogatott, a fekete ember meg mondott egy áment, hogy ki ne fusson a húsleves. Így ment ez éveken át, s a fekete ember egyre többször kérdezte magától: miért nincsenek többen? Egy vasárnap, amikor lejött a magasból, megkérdezte az egyetlen nénit, hogy mit értett meg a prédikációból? Az mosolyogva válaszolt: „Praedicatio verbi Dei est verbum Dei". A fekete ember többet nem ment fel a magasba, nem beszélt latinul, nem igazolta magát, hanem lement az emberek közé, és hirdetni kezdte: nem elég valamit hallgatni, meg is kell érteni, s el kell kezdeni hinni.
Fohász: Istenünk, kérünk, kergesd szét rajzó gondolatainkat, hogy elmerülhessünk Benned. Piszkálj Lelkeddel, teremts újjá Igéddel, hogy amit mondasz, azt elkezdjük megvalósítani. Ámen.
2026. augusztus 11., kedd
2026. augusztus 11., címkék:1Krón 12 és Zsid 3,15–19 (ÓSZ) „De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene" (18)! Egy vallásos család házában megjelenik egy betörő. Ahogy gyűjti be az ékszereket, megszólal mögötte egy hang: Jézus lát és figyel téged! kis idő múlva a hang újból megszólal: Jézus lát és figyel téged! A betörő észreveszi a beszélő papagájt: Szóval, téged hívnak Jézusnak?! Nem, engem Mózesnek hívnak. A pitbullt hívják Jézusnak. Szerintem vicces. De a betörőknek, akik lehet, hogy nem ékszerért, de előnyért, önérdekért törnek be életekbe, egyáltalán nem az. Az ilyenek felett hangzik el Dávid király szava: „Látni fog és megbüntet atyáink Istene!" Ez az Istenben bízó ember reménysége: ez ment meg az állandó mentegetőzéstől, az önvédelmi mechanizmusoktól, a szükségtelen önigazolástól. Oda lehet állni bárki elé – nem az esélytelenek nyugalmával, hanem – az Istenbe vetett bizalom egyenességével!
Fohász: Olyan jó, Atyám, hogy Te látod azokat is, akik nem élnek, hanem viszszaélnek a lehetőségeikkel, s ahelyett, hogy másokért tennének, önmagukat emelik egyre magasabbra. Látod és előbb-utóbb megfizetsz mindenkinek. Csak legyen türelmünk kivárni... Igen, mert Te türelmes vagy! Ámen.
2026. augusztus 10., hétfő
2026. augusztus 10., címkék:1Krón 11,10–47 és Zsid 3,7–14 (ÚSZ) „Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen" (13). Nos, a megkeményedési problémákra nincsenek csodafőzetek meg kencék, de még aranyos kapszula sem, mert erre az egyedüli gyógyír csakis Isten igazi útmutatása lehet. Nincs annál szomorúbb, amikor teljesen megkeményedett és érzéketlen keresztyén emberrel találkozom, aki szájjal Úrnak vallja Krisztust, de képtelen szeretni. Sem a főnökét vagy az alkalmazottját, sem a barátját vagy a házastársát. Mert lassan, szinte észrevétlenül mész rakódott le a szívében. Az ilyen embereknek olyan keresztyénekre van szükségük, akik odaállnak melléjük, akik bátorítanak, akik gyógyítanak, akik nem engedik oda őket a bűnnek és a megkeményedésnek. Ha van ilyen embered, akkor szeresd és becsüld meg. Ha nincs, keress, hogy egyszer te is ilyen buzdító emberré lehess valakinek az életében!
Fohász: Urunk, csoda, ha belefásul és belekeményedik a szívünk a már begyakorlott, megszokott életbe? Kőszívvel csak felemészteni tudjuk magunkat! Beszűkülnek az erek. Beszűkülnek a kapcsolatok: minden embert elzárunk magunktól. Kérünk, találj ránk, kivérzett szívű Isten! Ámen.
2026. augusztus 9., vasárnap
2026. augusztus 09., címkék:1Krón 11,1–9 és Zsid 3,1–6 (ÚSZ) „Figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, aki hű az ő megbízójához" (1-2). Van, hogy egy-egy igehirdetésben bizonyos szavakat el kell magyarázni, mert azokat már nem az eredeti értelemben használják. Ma is egy ilyen szó kerül elénk. A lojalitás. Amely annyit tesz, hogy hűség. Ennek a szónak a használata mára teljesen átalakult; és ha nem is a szótárunkból, de a mindennapi gyakorlatunkból szinte teljesen kikopott. Kikopott a munkából, elvesztették a házasságok és a családok, s ki tudja, vissza lehet-e még hozni egyáltalán? Talán nekünk, keresztyéneknek jut a feladat, hogy visszaállítsuk ennek a szónak az eredeti jelentését és méltóságát. Talán nem is kell másik szóval helyettesítenünk, nem kell lefordítanunk, hanem csak meg kell élnünk, olyan egyszerűen, ahogyan azt a mi hitvallásunk főpapjától is láttuk, aki minden nehezítő körülmény ellenére mindvégig lojális maradt Istenhez.
Fohász: Uram, egyedül Te vagy képes visszaállítani minket eredeti elhívásodba. Kérünk, ne hagyd, hogy ennek akadályai legyünk. Inkább segíts, hogy belesimuljunk alkotó kezeidbe azzal a hűséggel, amelyet bemutattál nekünk. Ámen.
2026. augusztus 8., szombat
2026. augusztus 08., címkék:1Krón 9,35–10,14 és Zsid 2,5–18 (ÚSZ) „Ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált" (9). Szoktál emlékezni az ízekre? Annyi fontos emlékünk van: dallamok, érzések, gondolatok. De az ízek nem igazán maradnak meg. Láttam egy filmet, aminek semmi köze nem volt ahhoz, amit a címe sejtetett: Ízek, imák, szerelmek. Se imából, se szerelemből, se ízből nem kaptunk eleget, csak Julia Roberts dolgozott meg a sztárgázsiért. Biztos van, akinek ennyi íz elég, nekem édeskevés volt. Az ízek annyira fontosak az életben, hogy a szaglással együtt szinte ez az első, ami a külvilágból megérkezik hozzánk, s egészen addig meghatározó, míg a látás át nem veszi az uralmat. Ízek. Zamatok. A nagymamám pogácsája. Igazi olasz olívaolaj, csak úgy, pohárból. Fontosak az ízek. Talán ezért is érint mélyen az, amit Krisztus értem és érted tett, hiszen ő megízlelte a halált. Mindenkiért megízlelte. Annyira durva! És mégis: mennyei íz!
Fohász: Istenünk, Te nem egy langyos filmet mutattál nekünk, amikor Jézust főszereplővé tetted. Még a statisztaszerepet sem vállaltuk volna megváltásod művében. Kóstolónak se lettünk volna jók. Köszönjük, hogy megoldottad nélkülünk. Ámen.
2026. augusztus 7., péntek
2026. augusztus 07., címkék:1Krón 9,1b–34 és Zsid 2,1–4 (ÓSZ) „Közülük kerültek ki azok is, akik számon tartották a fölszerelést, a szentély egész fölszerelését" (29). A jó barátság alapja a pontos elszámolás – tartja az ismert mondás. Fontos, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy kinek, mivel tartozik, mit és hogyan kell visszaadnia. Nálam az apró nem nagyon szokott számítani, s amikor egy kedves barátom elkezdett nekem valamit kiaprózni, akkor mondtam neki, hogy hagyja nyugodtan, nem kell visszaadnia. Ekkor idézte a mondást, s rögtön hozzá is tette: Hadd döntsem el én, hogy mikortól tartozom neked! Ezzel ráébresztett, hogy a jó barátság arról szól, hogy nem adósság vagy másfajta kölcsönös függés tart minket össze, hanem a szeretet. A pontos elszámolás mérőfok lehet az Istennel való kapcsolatunkban is. Érdemes számontartani, hogy mit engedett már el nekünk Isten, mit ajándékozott! És mi tudtunk-e, akartunk-e neki bármit is adni?!
Fohász: Uram, jó nekem számontartani minden ajándékodat. Mert így derül ki jóságod, nagyságod és kegyelmed, amely mindig többet ad, mintsem érdemelném. Amikor számot vetek önmagammal, hadd érezzem mindig mindent megadó kegyelmed ritmusát. Ámen.
2026. augusztus 6., csütörtök
2026. augusztus 06., címkék:1Krón 8,1–9,1a és Zsid 1,5–14 (ÚSZ) „Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé" (9). Lázár Ervin A Négyszögletű Kerek Erdő cím könyvének a főhőse Dömdödöm, aki semmi mást nem tud vagy nem akar mondani, csak azt, hogy „dömdödöm". Számára a valóság nem szó, hanem lélek. Irigylem ezt a figurát, hiszen olyan egyszerűen intéz el minden vitát, feszült vagy megható helyzetet; képes engedni, hogy ne a szavak uraljanak mindent, hanem minden az legyen, ami. Nem akarom leegyszerűsíteni a keresztyénség lényegét, mégis azt hiszem, az egész egy nagy „dömdödöm". Mert pont nem az számít, hogy mi mit képzelünk mögé, meg hogyan is fordítjuk le magunknak, amit Jézus mond. Mert a valóság nem szó, hanem Lélek! Jézus egész élete arról tanúskodott, hogy amit mond, az ő maga, az úgy is van. Aztán Isten is megerősítette ezt azzal, hogy magához emelte őt. Ennyi.
Fohász: Jézus, sosem akarom megunni a szavaidat. Sem a beszéded mögé látni. Csak elfogadni szeretném, engedni, hogy lelkesítsen. Ámen.
2026. augusztus 5., szerda
2026. augusztus 05., címkék:1Krón 7 és Zsidók 1,1–4 (ÚSZ) „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk" (1-2). A Supernem – egy zseniális magyar zenekar – Halkan, itt mások alszanak című slágere bömbölt a kocsiban. Először arra gondoltam, micsoda értelmetlen ostobaság, aztán majdnem elcsaptam egy kamaszt, mert elém lépett, miközben belefeledkezett a hangerőbe, meg a fülében mélyre dugott dallamba. A feltekert hangerő, bömbölő dallam, nem csak azért kell, mert hat rám, mert hallgatni akarom, hanem azért is, mert annyi minden más hangot képes kizárni az életemből. A hangerő képes elnyomni minden nem kívánt zajt és dallamot. Döbbenet. Közben ki tudja, mennyi mindent nem hallottunk meg, amire pedig szükségünk lett volna. Segítségért kiáltók, ránk várók utolsó hangfoszlányait nem hallottuk meg. Illetve azt hiszem, van még valaki, akinek a hangját el tudjuk engedni a fülünk mellett: Istenét.
Fohász: Szégyellem, Uram, hogy sokszor és sokféle módon szólongatsz, de nem ismerem fel, meghallani sem akarom, mert tele van a fülem és a szívem valami egészen mással: üvöltéssel. Kérlek, ejts újra és újra ámulatba, melegítsd fel a szívem szerelmeddel, csiklandozó hangoddal. Ámen.
2026. augusztus 4., kedd
2026. augusztus 04., címkék:1Krón 6,39–66 és Filem 8–25 (ÚSZ) „Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban" (20)! Mostanában hallottam, hogy a leggusztustalanabb és legcsúnyább szó, amelyet az emberiség kitalált, nem más, mint a haszon. Elgondolkodtató, hol tartanánk ma, ha a haszon nemcsak, mint szó, hanem mint foga-lom sem létezne. A világot a haszon teszi tönkre, Krisztus népét pedig a haszontalanság. Mert míg az emberek között a haszon sok bajnak, szörnyűségnek, elnyomásnak, gyilkosságnak és a határtalan önzőségnek az eszköze, addig az Isten országában a hasznosságnak egészen más előjele és értelme van. Pál apostol fájdalmas sóhajtása sokszor igaz lehet ránk is. Bárcsak hasznosak lehetnénk Isten országának is, nem csak a saját magunk életének, érdekeinek, vágyának és hatalmának. Persze a kettő nem megy egyszerre. Sőt! Teljesen kizárja egymást.
Fohász: Urunk, szeretnénk, ha használni tudnál minket. Ne engedd, hogy életünk túlhajtott görcsöléssé torzuljon, amelyben nem tapasztalható meg a mennyei áldás. Hadd legyünk megszentelt edényekké! Ámen.
2026. augusztus 3., hétfő
2026. augusztus 03., címkék:1Krón 6,1–38 és Filemon 1–7 (ÚSZ) „Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem" (7). Nem tudom, kinek mit jelent az üdülés. Nekem nem elég a felüdüléshez, hogy pizzát eszegetve hanyatt vágom magam az Adria homokján vagy a Balaton hullámain, míg fokhagymás lángos illatát hozza a szél. A Biblia konkrét üdülési tanácsokkal nem szolgál. Egész egyszerűen azért, mert az ókorban nem volt szokás szabadságra menni. Pál apostol Filemont neki címzett levelében azért dicséri, mert felüdített másokat. Itt olyan szó áll, amiből az általunk is használt pauza kifejezés ered, amely jelent megpihenést, megnyugvást, szünetet is. Nem árt tehát végiggondolnunk, hogy mivel kellene nekünk legalább nyaralás alatt leállni, mit kellene erre az időre tényleg elengedni. Mit akar Isten kivenni a kezedből, kifésülni a gondolataidból, idegeidből?
Fohász: Atyám, de jó lenne tudatosítani jelenlétedet, bárhova visz is az utam, és bátran engedni, hogy felüdíts. Hiszen Te szemmel tartod járásomat és pihenésemet. Megetetsz, megitatsz, elveszel és megajándékozol, szétbontasz és újra összeraksz. Hála érte! Ámen.
2026. augusztus 2., vasárnap
2026. augusztus 02., címkék:1Krón 5 és Tit 3,12–15 (ÚSZ) „De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl" (14). Mondhatta volna azt is az apostol, hogy járjatok templomba, és üljetek ott ragyogó arccal. De ő továbbmegy, és arról beszél, hogy: tegyetek valamit láthatóvá Jézus Krisztusból! És nem ceremoniális dolgokat említ, hanem azt, hogy nézzen ki úgy az életetek, mint akiknek köze van Jézushoz. Hogy a hétköznapok sűrűjében, kis életem minden sutaságával próbáljak úgy élni, hogy ő láthatóvá legyen általam. Amit Jézus kér, az nem azt a sekélyes szolgálatot jelenti, amelyet szokás szerint a jóság harsogó szavával jelölünk. Ne csupán úri hobbiból, jótékony időtöltésként tegyük a jót, ne színlelésből, látszatból, hanem szívvel-lélekkel.
Fohász: Jézus, tudom, hogy Neked nem kell a cégér, a marketing. Te látszol. Ha kell, csillagok állnak össze. Ha kell, diagnózisok porladnak. Mégis bevonsz engem is, hogy járjak elöl és sejtesselek. Akkor is, amikor valami elveszi az örömömet, amikor tele vagyok aggodalommal. Kérlek, hagyj nyomot általam is. Ámen.
2026. augusztus 1., szombat
2026. augusztus 01., címkék:1Krón 4 és Tit 3,8–11 (ÓSZ) „Jabéc segítségül hívta Izráel Istené. (...) És megadta neki Isten, amit kért" (10). Egy automatizált világban élve hamar megszokjuk azt a folyamatot, hogy bedobom a pénzt, és kijön a termék; megnyomom a gombot, majd a gép darál, tömörít, vizet forral, és kijön a kávé. Nem látunk rá a munkafolyamatokra, nem értjük a működését, mert mindennek külön szakembere van. S Isten őrizzen, hogy bármihez is hozzányúljunk. Azonban Isten a mi szerető mennyei Atyánk, olyannyira, hogy alkalmazkodik fogyasztási igényeinkhez! Nála is vannak ilyen furcsa automatizmusok, bár kissé régebbről eredeztetve... Az eredeti vágya ez volt: megadni mindent az embernek a boldogsághoz, a szeretetkapcsolathoz, a békés élethez. Mert aki kér, az mind kap. Csak hittel kell, hogy kérje attól, aki azt meg tud-ja adni. Vagy még annál is többet. Vagy egészen mást.
Fohász: Uram, rettentően félek, hogy nem hallgatsz meg. Bűneimről annyit tudok beszélni, hogy magam is élvezem. Profi dadogó vagyok. Körülírok, hebegek-habogok. Kérni is taníts meg. Ámen.
2026. július 31., péntek
2026. július 31., címkék:1Krón 3 és Tit 3,1–7 (ÚSZ) „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők" (3). Mi el tudjuk mondani az életünkre nézve, hogy volt Krisztus előtt és Krisztus után? A Krisztussal való találkozás, vagyis a hozzá való megtérés előtt minden ember életét a bűn jellemzi. Ez esztelenség, tévelygés, kívánságokban és élvezetekben való raboskodás, gonoszság, irigység és gyűlölködés – ahogyan a fenti ige is tanítja. Mindebből saját igyekezetünk által nem tudunk megszabadulni. Éppen ezért jött el közénk Jézus, a Szabadító. Ő az, aki a bűneinket magára vette, aki a bűneinkért igazságosan kijáró büntetést elszenvedte, és aki az életét odaadta értünk a golgotai kereszten. Őt elfogadva tudhatod, hogy bár még elbuksz, de az életed felett már nem a bűn uralkodik, hanem Jézus Krisztus, a te drága Megváltód és Szabadítód!
Fohász: Drága Úr Jézus! Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten, és harmadnap hajnalán feltámadtál. Köszönöm, hogy nekem is feltámadást és örök életet ígérsz. Ámen.