2024. február 29., csütörtök
2024. február 29., címkék:Zak 10 és Jn 12,44–50
(ÓSZ) „Aggódva kelnek át a tengeren, de az ÚR megveri a tenger hullámait" (11). Ebben a fejezetben Isten különbséget tesz a nép vezetői között, akiket pásztoroknak nevez, és a nyája között. Eltökélt szándéka, hogy kiáll népe mellett, hogy megmentse őket a bajoktól, amelyekbe pásztoraik sodorták őket. Lehet persze, hogy tengernyi akadály áll majd a hazatérők útjában, de Isten elapasztja azokat: bátorító emlékeztetés ez a kivonulás idején átélt félelmekre és csodákra. A végső szó épp ezért mindig a szabadító Istenre mutat. Ő a hazahívó, a hazavezető. Őbenne reménykedve lehet újjáépíteni az országot. Zakariás olyan prófétája volt az Úrnak, aki a megfelelő időben emlékezett a megfelelő dolgokra az üdvtörténetből, és ezt alkalmazni is tudta, sőt továbblátott. Így tudta az Úr igéjét tolmácsolni: „Hazahozom őket, irgalmas leszek hozzájuk, és olyanok lesznek, mintha nem is vetettem volna el őket."
Fohász: Istenem, köszönöm, hogy az ég és föld hatalmas Ura vagy. Úr vagy az élet és a halál felett, a háború és béke felett, minden emberi szenvedés és minden öröm felett. Segíts erre mindig emlékezni, számontartani a szívemben az üdvösség eseményeit, elmerülni a Te kegyelmedben! Jézus által kérlek, hallgass meg engem! Ámen.
2024. február 28., szerda
2024. február 28., címkék:Zak 9 és Jn 12,37–43
(ÓSZ) „Megsegíti őket Istenük, az ÚR azon a napon. Pásztorolja népét, mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén" (16). A boldog békeidő bekövetkezte előtt a próféta szerint sok mindennek kell még megvalósulnia. A szétszóródott választott népnek meg kell találnia a hazavezető utat. Különösen a fogságba kerültek maradékához szól a hazahívó szó. Ezért pásztor képében jelenik meg előttük az Úr, hogy lássák, van, ki hazavezeti őket, aki jót és szépet tud nekik adni. És itt Zakariás a sok félelmetes látomás után valóban gyönyörű képekben beszél. A korona ékköveihez, drágakövekhez hasonlítja a hazatérőket. Képzeljük el a magyar királyi koronát, annak színeit és a rajta lévő drágaköveket, és gondoljunk bele, hogy mi lehetünk egy ország, egy nemzet, egy falu ékkövei – máris jobb napunk lesz. Mert elhisszük, hogy az Úr adott nekünk a saját jóságából jót, és szépségéből szépet.
Fohász: Uram, kérlek, vésd a szívembe ezt a gyermekéneket: „Hogyha Jézus újra eljő, mint dicső király, Ott a mennybe' kit megváltott, mind előtte áll, Mint megannyi csillagok, mind úgy fénylenek, Jézus koronájában drága gyöngyszemek". Ámen.
2024. február 27., kedd
2024. február 27., címkék:Zak 8 és Jn 12,34–36
(ÓSZ) „Az én számomra ez mégsem lehetetlen" (6). Az élet megújulását és kiteljesedését mutatja ez a kép, melynek jelentőségét a „megmaradt nép" kifejezés mutatja, mert ők a prófécia címzettjei. A fogságból csak a középkorú, életerős emberek tudtak hazavándorolni: nincsenek öregek, gyermekek. Másrészt Jeruzsálem olyanná vált, mint egy gyermekeit vesztett özvegyasszony. A prófétai biztatás tehát nagy hiányérzetet akar betölteni. A középkorú hazatértek lesznek majd a szép öregkor megélői, nekik születnek majd a gyermekeik, a jövő zálogai. Hihetetlen ez, de csak a megfáradt, megtört ember számára. Mi, a templomban, bibliaórán maradók is sokszor lehetetlennek tartjuk, hogy Isten csodálatos módon avatkozzon be lehangoló, kiüresedő gyülekezeti életünkbe, mert megalázónak tartjuk a maradék-létet. De higgyük el, Isten Szentlelke ma is sokféle hiányérzetet tud és akar kitölteni!
Fohász: Uram, megalázónak tartjuk, hogy üres legyen a templom és kiüresedjen az egyházi élet, és néhány ember szolgáljon csak Téged. Én sem szeretek maradék lenni, azon kevesek közé tartozni, akiktől sokat vársz. De köszönöm, hogy előtted ma is minden lehetséges. Ámen.
2024. február 26., hétfő
2024. február 26., címkék:Zak 7 és Jn 12,27–33
(ÓSZ) „Szívüket gyémántkeménnyé tették" (12). Zakariás visszatekint a nemzet múltjára: szerinte a régiek nem hallgattak sem a papi törvényre, sem a prófétai igére. Befogták a fülüket, megkeményítették a szívüket Isten szavával szemben. Ezért nem maradt el az ítélet: bekövetkezett a szétszóratás, az ország pusztulása. Zakariás szerint maga a nép tette így pusztává a „gyönyörű országot". A szív keményen nem jó, és a kemény szívből nem származhatnak jó dolgok. A nép fiai belül kemények maradtak, mint a gyémántok, ezért összetörtek mindent, és szétszóródtak az egész világon. Ha találkozik Isten szavának keménysége a szívünk gyémántkeménységével, abból csak nagy törések következhetnek. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait" (Zsid 4,12).
Fohász: Uram, segíts, hogy ne arra törekedjek, hogy egyre keményebb és egyre ellenálóbb legyek Veled szemben. Add Lelked erejét, hogy szavad utat törjön a szívembe, és minden parancsolatod áthassa gondolataimat, érzéseimet, szavaimat és tetteimet. Ámen.
2024. február 25., vasárnap
2024. február 25., címkék:Zak 6 és Jn 12,20–26
(ÓSZ) „Ezt mondd neki: Így szól a Seregek URa: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az ÚR templomát" (12). Három férfi jön Babilonból, ahol sok zsidó maradt, még Ezsdrás és Nehémiás visszatérése után is. Ajándékokat visznek az újonnan épült jeruzsálemi templomba. Aranyból és ezüstből készült kettős koronát tesznek Jósua főpap fejére. Az arany a papságát, az ezüst a királyi méltóságát jelezte. Példátlan volt a zsidó államban, hogy ugyanaz az ember legyen a király és a pap. De minél közelebb volt a Messiás eljövetele, annál világosabbá vált, hogy ő az a Sarjadék, Dávid törzsének ága, akiben megtapasztalja a nép az igazságosság és szeretet ötvözetét. Keresztyén emberekként tudjuk, hogy Jézus Krisztus arany és ezüst korona nélkül is azzá a királlyá és főpappá lett, akinek a keze alatt ma is minden sarjadásnak indul.
Fohász: Köszönöm, Istenem, hogy a tavasz közeledtével nem csak azzal kell foglalkoznom, hogy jó földbe kerüljenek a magvak, és sarjadásnak induljanak. Az igazi kert az életem, ahol a Te Fiad, Jézus Krisztus munkálkodik. Gazdálkodik az időmmel, nemesíti a terméketlen ágakat, levágja az elszáradókat. Légy az életem jó gazdája, hogy minden sarjadásnak induljon. Ámen.
2024. február 24., szombat
2024. február 24., címkék:Zak 5 és Jn 12,12–19
(ÓSZ) „Én azt kérdeztem: Mi ez? Ő így felelt: Egy véka közeledik itt. És így folytatta: Ebben van az egész ország bűne" (6). A próféta második látomása ebben a fejezetben különleges, szinte a Jelenések könyvébe való. Egy asszonyt, aki a föld istentelenségét jelképezi, egy nagy vékába, mérőedénybe tesznek, és nehéz ólomfedővel borítják be. Aztán a vékát két szárnyas nő viszi el erős, gyors repüléssel. Az irány Babilon: innen eredt az istentelenség, ami által a választott nép magára hozta az átkot. A bűnnek most oda kell visszatérnie. Micsoda bátorítást jelentett minden jámbor zsidónak, ha tudta, hogy a bűn, amely Isten ítéletét hozta a földre, most visszavonhatatlanul el lett távolítva! Számunkra is nagy bátorítás, hogy Jézus Krisztus nem véka alá dugja el a vétkeinket, hanem megbocsátja. Jó lenne hinni és látni, hogy gyorsan tovatűnik minden istentelenségünk és gonoszságunk.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, bocsásd meg, hogy gyakran véka alá rejtem világosságodat bűneimmel együtt. Irgalmazz, mert sokszor szégyellem Beléd kapaszkodó hitemet, és átadom magam a világnak. Ámen.
2024. február 23., péntek
2024. február 23., címkék:Zak 4 és Jn 12,1–11
(ÓSZ) „Erre ő így szólt hozzám: Ezt az igét küldi az ÚR Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek URa" (6). Az Úr Zakariáshoz intézett szava a templom és az egész zsidó állam újjáépítésére vonatkozott, miután a nép visszatért a babiloni fogságból. Ez egy olyan igerész, amely minden időkre és a szolgálat minden ágára vonatkozik Isten országában. A világunk nagy vállalkozásai általában a hadsereg, a pénz és az erő révén valósulnak meg. De a lelki élet minden dolgában megcáfolhatatlan, hogy az áldást és az igazi sikert, a lelkek felébresztését nem lehet emberi erőfeszítéssel elérni, hanem Isten Lelke által elfogadni. Zerubbábelnek is meg kellet tanulnia az emberi hatalmat és erőt második helyre tenni, hogy a Lélek munkája legyen az első helyen. Nekünk sincs más dolgunk.
Fohász: Seregeknek Ura, köszönöm, hogy a Te hatalmad és a Te erőd teljesen más... Te szeretetteljes hatalommal és megváltó erővel fordulsz hozzánk, emberekhez. Add Lelked erejét, hogy lelkeket ébresszen, bűnösöket térítsen, betegeket gyógyítson. Ámen.
2024. február 22., csütörtök
2024. február 22., címkék:Zak 3 és Jn 11,45–57
(ÓSZ) „Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged" (4). Senki sem látta azt a jelenetet, amikor Jósua főpap csodálatos ruhába öltözve az áldozati oltárhoz lépett. Jósua buzgó főpap volt, aki szívén viselte Isten ügyét, aki komolyan vette szolgálatát, törődött Isten népével és félte szívében az Urat! Amikor főpapi ruhájában a nép elé állt és áldást adott, sokan ámulattal néztek fel rá, és azt gondolták: csodálatos ember! Most azonban nem a nép elé áll, hanem Isten ítélőszéke elé. És ott nem azt hallja, hogy csodálatos ember. Ott minden tisztátalan dolgot észrevesznek. Isten másként lát minket, mint az emberek, vagy saját magunk. Ő igazi tükörben láttatja meg, mibe öltöztünk, mit akarunk felvenni, és hogy mi illik hozzánk. Járjunk az Úrtól kapott ruhában, tiszta öltözetben, öltözzük fel az új embert!
Fohász: Uram, hálát adok, hogy szívembe vésed az igét: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben" (Ef 6,11). Öltöztess fel, Uram! Ámen.
2024. február 21., szerda
2024. február 21., címkék:Zak 2 és Jn 11,33–44
(ÓSZ) „Mert a Seregek URa, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja" (12)! Ez az ige a keresztyének számára az üldözőikkel szembeni vigasztalás és ellenállás értékes ígérete. Tudnunk kell, hogy az Úr olyan közel van hozzánk, és annyira törődik szenvedésünkkel, hogy szeme fényének tekint, amelyet megtámadtak. A látás mindannyiunk számára a legfontosabb érték. Elvesztése nagymértékben korlátozná életünket, aktivitásunkat. Ezt a fontosságot fejezi ki az a jól ismert mondás, amikor valamivel kapcsolatosan azt mondjuk, hogy: Úgy vigyázok rá, mint a szemem világára. Ez a kijelentés abban erősít meg minket, hogy Istennek nagyon fontosak vagyunk, mindennél fontosabbak.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, Te vakoknak adtad vissza látásukat, és úgy vigyáztál tanítványaidra, mint a szemed fényére. Bocsáss meg, hogy én nem látok mindig tisztán, és nem tudom, kire és mire kell igazán vigyáznom. Segíts felismerni, hogy kik az életemben az igazán fontos emberek, és add, hogy tudjak köszönetet mondani nekik. Ámen.
2024. február 20., kedd
2024. február 20., címkék:Zak 1 és Jn 11,28–32
(ÓSZ) „De nem hallgattak és nem figyeltek rám" (4). Zakariás neve azt jelenti: Isten, az Úr, megemlékezik. Öröm megállapítani, hogy olyan Urunk van, aki nem feledkezik el rólunk. Sokszor kellett ezt Isten népének biztatásként elmondani. Ahogy az anya nem feledkezik el gyermekéről, ő sem feledkezik el népéről. Ugyanakkor azzal is találkozhatunk Zakariás könyvében, hogy az emberek viszont feledékenyek. Elfeledkezhetünk az Úrról. A körülményeink miatt vagy egy nehéz történelmi helyzetben. Amilyeben Isten népe akkor is volt. A Krisztus előtti 6. évszázadban vagyunk, a nép visszatért a babiloni fogságból, elkezdődött a templom és a város helyreállítása. Sokan abban reménykedtek, hogy minden olyan lesz, mint régen. De a próféta figyelmeztet: nem lehet minden olyan, mint elődeink idejében. Sosem szabad visszatérni a rossz dolgokhoz, Isten szavának figyelembe nem vételéhez.
Fohász: Uram, Te tudod, hogy naponta mennyi időt töltök Veled, és mikor lankad a figyelmem. Köszönöm, hogy emlékszel honnan jöttem, tudod kivé lettem, és segítesz abban, ami előttem van. Ámen.
2024. február 19., hétfő
2024. február 19., címkék:Zof 3 és Jn 11,17–27
(ÓSZ) „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít" (17). A nép ostorozása után a próféta hangnemet vált. A fenti mondással a teljes győzelem idejébe repülünk, amikor örülhetünk, mert a büntetés elhárult, az ellenségeket pedig legyőzték. Arra vagyunk hivatva, hogy akármiben legyünk is éppen, lélekben helyezkedjünk a győzelem idejébe, és ezzel vigasztaljuk magunkat megpróbáltatásunkban... Egy harcos súlyosan megsebesülten feküdt a csatatéren. Civil életében barátságos földbirtokos volt, alkalmanként templomba is járt. Amikor végül hosszú kórházi ápolás után hazajött, észrevették, hogy teljesen más lett. Ő maga adta meg a magyarázatot. „Azokban a hosszú órákban, amikor halottak és sebesültek között feküdtem, és három golyó ütött sebet rajtam, megtapasztaltam, ami a Zofóniás 3:17-ben van írva. Velem volt az Úr, az én Istenem, hatalmas Megváltó, aki megbocsát és örül nekem, megtérő bűnösnek".
Fohász: Köszönöm, Neked, mennyei Atyám, hogy szereteteddel megújítod életemet. Akkor is, ha porban vagy sárban fekszem, vagy látom a sok halálos dolgot, ami körülvesz. Köszönöm, hogy örülsz nekem, ha Hozzád fordulok, ekkor talpra állok és teljesen más, Neked kedves életet kezdek élni. Ámen.
2024. február 18., vasárnap
2024. február 18., címkék:Zof 2 és Jn 11,1–16
(ÓSZ) „Keressétek az URat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényeit" (3)! Böjt első vasárnapján a legjobb dologra szólítja fel Isten szolgája a népét: keressék az Urat, és törekedjenek azokra a dolgokra, amelyek igazán kedvesek neki. Zofóniás könyve az Istenben hívő ember felelősségéről szól. Meg kell tanulnunk felelősen élni! Jó lenne, ha önvizsgálatot tartanánk, hiszen ez az ige is arra bátorít: szálljatok magatokba, mielőtt eljön az ítélet, hogy nincs-e felelőtlenség itt-ott az életetekben. Kis felelőtlenségek vagy végzetes, nagy felelőtlenségek. Isten népe szemérmetlenül élt, vagyis nem szégyellték magukat semmiért: megtérés nélkül, mindenfajta magukba szállás nélkül tékozolták idejüket, erejüket, szeretetüket. A próféta ezért alázatra és igazságra való törekvésre szólítja őket, mert így talán oltalmat találnak annál az Úrnál, akitől üdvösségük függ.
Fohász: Uram, köszönöm, hogy a böjt kezdetén figyelmeztetni akarsz kis és nagy felelőtlenségeimre. Bizony, nem viselkedtem felelős, felnőtt, bölcs emberként, rosszul és rosszra használtam szavaimat. Taníts meg szégyenkezni, alázatosnak lenni, magamba és feléd fordulni, hogy a húsvét idejéig jobban higgyek halálodban és feltámadásodban. Ámen.
2024. február 17., szombat
2024. február 17., címkék:Zof 1 és Jn 10,31–42
(ÓSZ) „Keserves hang hallatszik az ÚR napján, kiáltozik akkor még a hős is" (14)! Egyetlen üzenetre tett fel egész életét és szolgálatát Zofóniás: hogy hirdesse az Úr napjának eljövetelét. A nevén kívül és néhány családi adaton kívül nem sok mindent árul el róla a Biblia. Mert az ember értéke nem a családjában, származásában, anyagi körülményeiben van, hanem abban, mennyire hűséges Istenhez. Egy hosszú és félelmetes időszak után szólal meg Zofóniás. Nem voltak próféták, a nép elfelejtette Isten hangját, és elmerültek a bálványimádásban. Zofóniás szolgálatával megalapozza a hitélet reformját Jósiás király korában. És mivel kezdi? Sepregetéssel! Isten sepregetésre kinyújtott kezéről mer beszélni, mert a teremtett világ minden élő és élettelen részére kiterjedt az istentelenség. Mindent el kell seperni, hogy egy új világ jöjjön. Radikális hang és felfogás, amely megújulást és Istenhez fordulást eredményezett.
Fohász: Teremtő Atyám, hozzád fordulok mert Te gyökeres változást tudsz hozni ennek a világnak az életébe. Adj erőt, hogy utat készítsek Neked az életemmel. Segíts Szentlelkeddel, hogy először saját házam előtt sepregessek, és megújulást hirdessek környezetem felé. Ámen.
2024. február 16., péntek
2024. február 16., címkék:Hab 3 és Jn 10,22–30
(ÓSZ) „De haragodban is gondolj az irgalomra" (2)! Bele sem gondolunk abba, hogy Isten tettei lehetnek félelmetesek, rettentőek. Habakuk belerendül abba, amit Isten tesz, mert komolyan gondolja azt, hogy ő sok földi dolgunkra haragudhat. Félelem fogja el Isten emberét, mert részvéttel van, mert igazán átérzi annak a népnek a fájdalmát, amelyet Isten ítéletével súlyt. Mindezt pedig zsoltárban, imádságban viszi az Úr elé. Nem magába mélyülten gondolkodik és bölcselkedik, hogy mi lesz a gonosz földi dolgok vége, hanem Isten színe előtt kimondja: „Haragodban is gondolj az irgalomra!" Vagyis: haragvásodban gondolj a te kegyelmességedre! Habakuk imádsága megtanít minket belegondolni Isten tetteibe és szavaiba. Jó annak az Úrnak az irgalmában, haragvásában és szeretetében élni, aki felhozza napját gonoszokra és jókra. Mert zsoltárát így fejezi be:
Fohász: „De én vigadozni fogok az ÚR előtt, víg örömre indít szabadító Istenem. Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt; olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem" (18-19). Ámen.
2024. február 15., csütörtök
2024. február 15., címkék:Hab 2 és Jn 10,16–21
(ÓSZ) „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra" (1). Hol van az őrhelyünk? A prófétai tisztség maga is őrállói tisztség volt. Isten emberének lenni őrállást, őrködést jelentett. Őrizni a népet, hogy az Úr útján maradjon, és hallgasson szavára. Figyelmeztetni őket, hogy ne tévedjenek el, ne szakadjanak el tőle. Minden keresztyén embernek fontos tiszte ez, hogy úgy álljon Istentől kapott helyén, mint őrhelyen. Őrizni, figyelmeztetni, utat mutatni a családban, a munkahelyen, a lakóhelyünkön, a hazánkban. Őrállók vagyunk ott, ahová Isten állított minket, hogy a ránk bízottak ne tévedjenek el, ne kóboroljanak céltalanul a világban. Habakuk a templomban teljesítette őrállói feladatát, figyelt és várta, hogy az Úr mit szól hozzá, merre és kihez indítja. Nekünk is hasonló módon kell a bástyára állnunk, és figyelni merre és kihez indít az Úr.
Fohász: Uram, Jézus, köszönöm, hogy adtál nekem feladatot: őrt állni ott, ahol épp vagyok. Bevallom, hogy ez nehéz munka, és a segítséged nélkül nem boldogulok. Nem mindig értem, hogy miért nekem kell, és hogyan kell jól végezni. Pedig tudom, hogy mások üdvösségét rajtam is számonkérheted. Könyörülj, rajtam, Uram! Ámen.
2024. február 14., szerda
2024. február 14., címkék:Hab 1 és Jn 10,11–15
(ÓSZ) „Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg" (2)? A kétségeit önti szavakba Habakuk próféta. Nevének eredete, jelentése vitatott. Első jelentése: átölel, átkarol. Olyan ember, akit Isten szeretetével átölel, s aki népét a nehéz időkben szeretettel átöleli. Másik értelmezése szerint egy illatos kerti növénynek, a bazsalikomnak a neve. Eszerint a próféta a halál, a pusztulás közelében az élet jó illata népe között. Ha nevének jelentése homályos is, küldetése, egyénisége egyértelműen, világosan rajzolódik ki a könyvéből. Habakuk Isten követe, üzenetének, kijelentésének tolmácsolója: próféta. Népe és kora bűneivel, nyomorúságaival Isten színe elé járul, és az Úr válaszáért tusakodik. Nagyböjt kezdetén ránk is hasonló prófétai küldetés vár: kiáltani azért, hogy Isten szeretete átölelje népét, és hogy igéjével, szolgálatával mi legyünk a jó illat, az élet illata minden pusztulással szemben.
Fohász: Uram, sok minden van a szemem előtt, ami egyáltalán nem tetszik. Látom a sok romlottságot, nézem mások nyomorúságát. Szívesen kivenném a másik szeméből a szálkát. De könyörülj, hogy életem gerendáit is lássam! Add, hogy jó illattá váljak közösségünk életében! Ámen.
2024. február 13., kedd
2024. február 13., címkék:Náh 3 és Jn 10,6–10
(ÓSZ) „Alszanak már pásztoraid, Asszíria királya! Nyugosznak előkelőid. Elszéledt néped a hegyeken, nincs, aki összegyűjtse" (18). Befejezésül ironikusan panaszos gyászénekben beszél a próféta arról, hogy a fővezérek elestek, nincs, aki összefogja a hadsereget. Ezzel visszavonhatatlanul megpecsételődik Ninive (Asszíria) sorsa: nem tud többé talpra állni, gyógyíthatatlan sebet kapott, megsemmisítés várja. Mindazok, akik hallják ezt, és valaha érezték gonosz hatalmát, nagy kárörömmel veszik tudomásul. Talán furcsa azt hallani, hogy a Bibliában is van káröröm. A kutatók szerint azonban a káröröm érzése ennél árnyaltabb, nem szabad egyértelműen gonosz jelenségként elkönyvelni. Ugyanis nem minden esetben a másik szenvedésének szándékos és jóleső kinevetéséről van szó, hanem inkább gyógyszerről saját kisebbrendűségi érzésünkre. És bizony, sokszor érezzük magunkat kisebbnek a hatalmasoknál!
Fohász: Istenem, segíts, hogy életem legnagyobb öröme ne a káröröm legyen. Ugyanakkor köszönöm, hogy örülhetek annak, hogy az ellenség nem mindenben és mindig győzedelmeskedik. Hálát adok életem apró részeiért, amelyekben megtapasztaltam szabadításodat. Ámen.
2024. február 12., hétfő
2024. február 12., címkék:Náh 2 és Jn 10,1–5
(ÓSZ) „Visszaadja az ÚR Jákób méltóságát, Izráel méltóságát, bár rablók rabolták ki őket, levagdalták ágaikat" (3). Hogyan lehet visszaadni egy ember, egy nép vagy egy egyházban vállalt szolgálat elveszett méltóságát? Jákob népének büszkeségéről és Izrael méltóságáról beszél itt a próféta. Életüknek arról a minőségéről, amit gyakran elveszítettek. Sokszor nem voltak méltók sem küldetésükhöz, sem szolgálatukhoz, sem Isten hűségéhez. Most az Úr kész visszaadni, felállítani, visszahozni a régi fényüket, a régi kiválóságukat! Náhum szerint olyan Ura van az életünknek, aki vissza tud adni méltóságot, nemes büszkeséget, elveszített tisztességet. A betolakodó babiloniak a szőlőkbe is bementek, és levagdalták a legnemesebb vesszőket, hogy elvesszen a termés. A terméketlen, megszégyenített népből egyedül Isten tud újra nemes szőlőtőt formálni.
Fohász: Uram, nem vagyok méltó, hogy meggyógyíts, megtisztíts, hogy a házamba jöjj, és könyörülj szeretteimen. Életem levagdalt ágait, veszteségeit, megcsonkított részeit gyógyítsd meg, hogy termő szőlőtővé válhassak. Ámen.
2024. február 11., vasárnap
2024. február 11., címkék:Náh 1 és Jn 9,39–41
(ÓSZ) „Indulatos és bosszúálló Isten az ÚR. (...) Jó az ÚR! Oltalom a nyomorúság idején" (2.7). Sok ókori város elpusztult már. A romokon általában turisták járnak, hogy megnézzék, ami eltűnt, amiből csak kődarabok maradtak. Náhum könyve a mára rommá lett, de akkor még fényűző város, Ninive ellen fogalmazza meg ítéletét. Náhum próféta neve hitvalló név, és a szó legnemesebb értelemében vett vigasztalást jelent. A babiloni fogság miatt megtizedelt népet a próféta vigasztalja az Úr haragjának és jóságának beteljesedésével. Nem mindennapi vigasztaló volt tehát Náhum: nem kínált olcsó vigaszt. A nevével, az életével és igehirdetésével egy erőteljes rehabilitációra szólítja fel népét: ha látják az ellenségen az Úr haragjának és saját magukon az Úr jóságának jelét, jobbuljanak meg, meneküljenek gondviselő oltalmához a nyomorúság idején. Csak így nem lesznek kőhalommá és elhagyott romhalmazzá.
Fohász: Uram, szeretném, ha az életünk, az egyházunk nem csak turistalátványosság lenne. Nem a romokon akarok járni, és sajnálkozni, hogy régen minden milyen szép volt. Látva a sok nyomorúságot életemben és szolgálatomban, Hozzád akarok menekülni. Mert, aki Hozzád fut, nem szégyenül meg. Ámen.
2024. február 10., szombat
2024. február 10., címkék:Abdiás és Jn 9,35–38
(ÓSZ) „Azután az ÚR fog uralkodni" (21). A kispróféták legkisebb könyvét olvassuk egy olyan történelmi korból, amelyben Isten népe Edómmal harcolt. Az edomiták azt gondolták: úgy fogunk meggazdagodni, ha kifosztjuk Júdát. Ha őket kifosztjuk, a babiloniakkal együtt, majd nekünk is jut valami konc. Isten pedig azt mondja: Jákób, neked el van téve az örökséged. Nem kell neked fillérekért harcolni. Neked gazdag örökséged van. Mennyei osztályrészed van. Isten megígéri, hogy Jákób háza birtokba veszi örökségét. Abdiás két világot hasonlít össze igehirdetésében: Isten és a mammon, az Úr és az ellenség világát. Végül pedig a győztesek vonulását látja, akik felmennek a Sion hegyére, hogy Isten királyságának győzelmét hirdessék. Nekünk is minden nap oda kell figyelnünk arra, kinek szolgálunk, kinek a győzelmét hirdetjük és kívánjuk, mert legvégül csak az Úr fog uralkodni, és ellenségei lábai alá vettetnek.
Fohász: Atyám, a Te uralmadban szeretnék bízni. Abban, hogy nem a rosszé, a gonoszságé és az ellenségé az utolsó szó. Köszönöm, hogy Benned gazdag örökségem van, és nem kell kicsinyes dolgokért harcolnom. Ámen.