Zászlószentelés Felsőszecsén
2026. január 02., péntekFelsőszecsén, advent 4. vasárnapján zászlószentelésre került sor. Ünnepi istentiszteletre hívogattak a harangok, amit nagy készülődés előzött meg.
Kassai Gyula, a gyülekezet lelkésze az ApCsel 27,9-26 alapján hirdette Isten Igéjét. „Megtapasztalni az igazi fényességet, az Ige tisztaságát, Krisztus szeretetének teljességét” – ezzel a bevezető gondolattal kezdte igehirdetését, majd szólt a jelképekről, amik kísérik életünket, hitünket.
![]()
Mint mondta, ilyen a nemzeti lobogó és a címer is, ám most már saját gyülekezeti református zászló is ékesíti a templom falát. A szimbólumok emlékeztetnek és figyelmeztetnek bennünket. Hangsúlyozta, hogy életünk történései mögött fel kell ismernünk Isten munkálkodását. „Örökségünket át kell adnunk az utánunk levő nemzedéknek, ez a mi feladatunk és tisztünk.” Kiemelte hovatartozásunkat azzal, hogy Istenhez tartozunk, s így őrizzük identitásunkat, nemzetiségünket.
A gyülekezeti zászló mottója a Zsolt 33,12 első része lett: Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene! Mint mondta, ez az Ige reménységet hordoz. „Nem az a boldog nép, akinek nincsenek veszteségei, hanem aki tudja, hogy a megpróbáltatások idején is van reménye, mert az Úr az ő megtartója, a mi megtartónk!”
A teljesség igénye nélkül az igeverset követően a templomról alkotott rajz került kiemelésre, mely hirdeti, hogy ez az a hely, ahol elődeink is imádkoztak. Hitvallás és öröm van ebben, Isten velünk van! A címerpajzsban ott van a pelikán is, aki önmagát feláldozva táplálja fiókáját, arra utalva, hogy Krisztusért, az Ő egyházáért, egymásért tudjunk áldozatot hozni!
![]()
A lábával zászlót emelő bárány magát Jézus Krisztust szimbolizálja, aki két könyvön áll, melyek az Ó- és az Újszövetséget jelképezik. Ez kifejezi, hogy életünk és hitünk a Szentíráson alapul, míg maga a keresztes zászló a helvét hitvallásra utal.
Bukainé Farkas Éva tolmácsolásában elhangzott Wass Albert A láthatatlan lobogó című verse, majd a Ki vagyok én című keresztyén éneket tolmácsolta Bukai Éva.
Miután a gyülekezet fennállva elénekelte a Szózatot, Kassai Gyula felavatta a zászlót és megáldotta a résztvevőket.
Az imádságokat követően szeretetvendégségre került sor.
Kép és szöveg: Mente Sándor Veronika és Mente Róbert
