2024. január 30., kedd
2024. január 30., címkék:Hós 14 és Jn 7,40–53
(ÚSZ) „Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban" (43). Jézus jelenléte és tanítása a vele találkozó ember életében meghasonlást válthat ki. Ezért van, aki elfordul tőle. De van, aki elfogadja őt, és megtér. A megtért ember viszont meghasonulhat azzal a közösséggel, amelyben addig élt, de az is lehetséges, hogy önmagával is meghasonlik. A keresztyén lét nem könnyű, állandó külső és belső harcok jellemezhetik. Az Úr adjon nekünk erőt, hogy ezekben a harcokban megmaradjunk és kitartsunk hitünkben. Hogy megmaradjunk és kitartsunk mellette.
Fohász: Munkáld bennünk, Urunk, hogy a felénk irányuló támadásoknak ellen tudjunk állni. És kérünk, ajándékozz meg minket azzal a szelídséggel, amely Benned megvolt. Ámen.
2024. január 29., hétfő
2024. január 29., címkék:Hós 13 és Jn 7,37–39
(ÚSZ) „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék" (37)! Jézus kiáltva mondja el ezt a mondatot. Kiálthat az ember mérgében, kiálthat segítségért, kiálthat végső elkeseredettségében. Esetünkben a felemelt hang sokszor az indulatos tehetetlenség jele. Nem így az Úr esetében. Jézus azért kiált, hogy minél többen meghallják őt. Mivel nekünk tőle van elhívatásunk a szolgálatra, ne maradjunk csöndben. Szeretettel, hívogatóan kiáltsunk. Ne hunyászkodjuk meg a sarokban, hanem merjünk kiállni és kiáltani, hogy minden ember meghallja: „Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére" (Fil 2,11).
Fohász: Olyan jó lenne, Urunk, ha néha mi is hangosan kiáltanánk, és elmondanánk mindenkinek, aki hallja, hogy Te vagy a Krisztus. Ha az én kicsinyhitűségem ennek az akadálya, akkor adj, kérlek, Benned bízó, igaz hitet. Ámen.
2024. január 28., vasárnap
2024. január 28., címkék:Hós 12 és Jn 7,31–36
(ÚSZ) „A sokaságból sokan hittek benne" (31). Jézus ellenfeli mindent megtesznek azért, hogy tevékenysége ne járjon sikerrel. De ahol Isten Szentlelke akar munkálkodni, ott nincsenek határok. A sokaságból sokan hisznek benne, mert az igazságot mondja. Nem azt, amit az emberek hallani szeretnének. Mai világunkban gyakran mi, keresztyének is árral szemben evezünk. Az Úrnak legyen hála azért, hogy mégis mindig vannak olyanok, akik az Ige szavát meghallják és befogadják.
Fohász: Hisszük, Urunk, hogy a Te nevedben való fáradozásunk nem hiábavaló. De ha mást szolgálunk, vagy a saját akaratunk szerint járunk, az hiábavaló. Csak Veled, sohasem Nélküled! Mindenben, mindenkor ezt kérjük. Ámen.
2024. január 27., szombat
2024. január 27., címkék:Hós 11 és Jn 7,25–30
(ÚSZ) „De én nem önmagamtól jöttem" (28). Jézus számára isteni küldetése a döntő. Nem érdekli az, hogy az emberek mit gondolnak róla. Nem foglalkozik azzal, hogy egyesek szerint ő csak Józsefnek, az ácsnak a fia. Ha valakit elhív az Úr, és az illető igennel válaszol, az ismerősei talán furcsa szemmel néznek rá. Ez, aki eddig be se tette lábát a templomba, ez beszél nekünk? – kérdezik. Isten nem ismer határokat, nála nincs lehetetlen. Adjunk esélyt azoknak, akiknek élete – Krisztussal való találkozásuk után – gyökeres változáson ment keresztül, hogy ezek az emberek bizonyíthassanak.
Fohász: Segíts, Urunk, hogy felismerjük elhívott szolgáidat, és megbízzunk azokban, akiket elküldtél mellénk. Ámen.
2024. január 26., péntek
2024. január 26., címkék:Hós 10 és Jn 7,14–24
(ÚSZ) „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet" (24)! Sokszor talán aszerint hozzuk meg döntéseinket, ami a szemünk előtt van. Amit látunk. Ehhez pedig könnyen tapad nem megfelelő indulat. A Szentírás arra szeretne minket rávezetni, hogy mindig nézzünk a dolgok mélyére. Ne maradjunk meg a felületességnél, hanem igyekezzünk mindig mélyebb értelmet találni a dolgok, események mögött. Próbáljuk meg a dolgokat jobban megismerni, hogy ítéletünk igazságos legyen. Vagy, még inkább: próbáljuk meg a dolgokat Isten szerint megismerni, hogy csak dönteni tudjunk, sohasem ítélni.
Fohász: Add meg, Urunk, hogy mindig a dolgok, események, történések mélyebb értelmét keressük. A Tőled való értelmét. Ámen.
2024. január 25., csütörtök
2024. január 25., címkék:Hós 9 és Jn 7,1–13
(ÚSZ) „Az én időm még nincs itt" (6). Egyik barátom szokta mondani, hogy az idő a mi legnagyobb ellenségünk. Valóban igaz ez az állítás, hiszen időből mindig kevés van. Ennek az érzésnek a következménye, hogy nem bírunk megállni, mindig rohanunk. Ráadásul földi életünk ideje is egyre fogy. Ezért is nagyon fontos, hogy az időnket hasznos dolgokra fordítsuk. Tudom, hogy ez nem könnyű. Mégis: ismerjük fel, hogy mikor, mire van alkalmas idő. „Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek" (Préd 3,7). A Szentlélek adjon vezetést, hogy meg tudjuk különböztetni a kettőt!
Fohász: Adj, Urunk, bölcsességet, és mutasd meg, mikor van ideje a beszédnek és mikor van ideje a hallgatásnak. Ámen.
2024. január 24., szerda
2024. január 24., címkék:Hós 8 és Jn 6,66–71
(ÚSZ) „Vajon ti is el akartok menni? (...) Uram, kihez mehetnénk" (67.68)? Jézus beszéde és tanítása egyértelmű döntés elé állít minden embert. A tanítványok példájából látjuk, hogy voltak, akik egy idő után már nem voltak képesek arra, hogy Jézust kövessék. Nekünk is nehéz, amikor azt látjuk, hogy egyre kevesebben vagyunk a templomban, a magyar iskolában. Talán mi is azt kérdezzük azoktól, akik még velünk maradtak, hogy „ti is el akartok menni"? De ha elmegyünk, ki máshoz mehetnénk? Máshol talán kolbászból lesz a kerítés? Miért akarnánk máshoz menni, amikor az örök élet beszéde itt van, Jézusnál?
Fohász: Urunk, mi nem akarunk máshoz menni, mert az örök életet a Te Igédben és tanításodban találtuk meg. Én is itt maradok, közel Hozzád! Ámen.
2024. január 23., kedd
2024. január 23., címkék:Hós 7 és Jn 6,60–65
(ÚSZ) „A lélek az, aki életre kelt" (63). Ahogy mondani szoktuk: az ember életében minden változik, de egy dolog biztos. Ez pedig nem más, mint az, hogy földi életünknek valamikor vége lesz. Ez a tudat sok ember számára jelent szorongást, nehézséget. Keresztyén hitünk szerint a földi élet csak egy része egész létünknek. Földi életutunkat követően a mindenható Isten a benne bízóknak az örök életet készítette el, amelyet mindenki megkap, aki életét Jézusra bízta. Bízzuk ebben az esztendőben is életünket az Úrra!
Fohász: Bízom Benned, Uram. Újra és újra, minden elbukásom után. Életem a Te kezedben van a legjobb helyen. Krisztusom, köszönöm, hogy a Tiéd vagyok. Ámen.
2024. január 22., hétfő
2024. január 22., címkék:Hós 6 és Jn 6,52–59
(ÚSZ) „Élni fog énáltalam" (57). A Szentírásból több olyan történetet is ismerünk, amelyben Jézushoz az örök életre vezető út kérdésével jönnek. Jézus itt világosan kijelenti, hogy aki őbenne marad, az élni fog. Kisebbségi létünk egyik fontos jövőbeli kérdése a megmaradás. Megmaradunk-e keresztyénnek, megmaradunk-e magyarnak? Jézus azt ígéri minden embernek, hogy aki az ő kenyerét eszi, megmarad őbenne. Hogy ez így legyen, abban ő fog mindenkinek segíteni. Engedjük, hogy segíteni tudjon nekünk!
Fohász: Segíts meg, Urunk, hogy megmaradjunk a szolgáló életben, amelyre Te hívtál el bennünket. Ámen.
2024. január 21., vasárnap
2024. január 21., címkék:Hós 5 és Jn 6,41–51
(ÚSZ) „Nem Jézus ez, József fia" (42)? Amikor kenyértörésre kerül a dolog, amikor az ember valamilyen nagyon érzékeny témára tapint rá, ellenfelei hajlamosak minden etikátlan, övön aluli módszerrel támadni őt. Jézus vitapartnerei innentől kezdve már nem a sokaság, hanem a zsidók, akik egymás között morgolódnak azon, hogy Jézus nem legitim módon cselekszik. Éppen ezért támadják származásával, és azt mondják, hogy ő csak a József fia, nem szállhatott alá a mennyből. Bennünket is gyakran érhetnek támadások amiatt, hogy a mi – szavakkal és életünkkel való – igehirdetésünk nem hiteles. Éppen ezért nagyon fontos, hogy erre ne adjunk okot, és igyekezzünk egész életünkkel Krisztust hitelesen hirdetni a világban.
Fohász: Azért könyörgünk Hozzád, Urunk, hogy a mi egész életünk, hitünk, kegyességünk, egész keresztyénségünk hiteles legyen általad, és így hiteles legyen az emberek előtt. Szeretném, ha mások is meglátnának Téged fölöttem, mellettem, bennem. Ámen.
2024. január 20., szombat
2024. január 20., címkék:Hós 4 és Jn 6,35–40
(ÚSZ) „Én vagyok az élet kenyere" (35). Jézus nemcsak adni tudja a sokaságnak az immáron általuk kért kenyeret, hanem azt mondja, hogy ő maga ez a mennyei kenyér. Az akkori zsidó teológia a mózesi törvénnyel kapcsolatban azt vallotta, hogy aki abból eszik, még inkább éhezik majd utána. Mostantól fogva ez nem így lesz! Már nem Mózes, a manna vagy a Tóra ad kenyeret a világnak, hanem Jézus. Jézus a mi számunkra is felkínálja az élet kenyerét és az élet vizét. „Jöjjetek, igyatok hát éltető vizet! Halljátok meg e jó hírt, emberek" (RÉ21 802).
Fohász: Köszönjük, Neked, Urunk, hogy Te az élet kenyere vagy, aki az örök életre táplál minden egyes embert. Bocsásd meg, ha én más lelki táplálékkal is megelégednék. Rád éhezem igazán. Ámen.
2024. január 19., péntek
2024. január 19., címkék:Hós 3 és Jn 6,28–34
(ÚSZ) „Az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret" (32). Jézus Atyja, a mindenható Isten kenyerének két jellemzője van. Egyrészt a mennyből száll alá, ugyanúgy ahogyan Jézus is a mennyből szállt alá, és öltött testet; másrészt életet ad az egész világnak. Ez az élet nem a vegetatív önfenntartás értelmében vett élet. Az eredeti nyelvet használva: nem a biosz, hanem a dzóé, amely Istennel, mint az élet forrásával teszi lehetővé számunkra a közösséget. A Jézussal vitázók ezek után felkiáltanak és azt mondják: „add nekünk mindig ezt a kenyeret"!
Fohász: Add, Urunk, hogy mi is felismerjük: örök életnek forrása van Tenálad. És add, Urunk, hogy ma is igyunk ebből a forrásból. Ámen.
2024. január 18., csütörtök
2024. január 18., címkék:Hós 2 és Jn 6,22–27
(ÚSZ) „Mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok" (26). Jézus megállapítja, hogy a sokaságot még csak nem is az előző napi csoda érdekli, hanem a kenyér. Csak az érdekli őket, hogy megint ingyen tömjék meg bendőjüket. Galilea lakosságának többsége nagyon szegény volt, számukra tehát ez az ingyen kenyér valóban az életet jelentette. Jézus viszont arra akar rámutatni, hogy ne a veszendő ételt keressék, ami elfogy, hanem azt a kenyeret, amely az örök életre táplálja az embert. Mi se az e világi, veszendő dolgokkal foglalkozzunk leginkább, mert azok mind egytől egyig elmúlnak, hanem keressünk magunknak kincseket a mennyben, amelyek maradandóak lesznek.
Fohász: Vezess bennünket, Urunk, hogy olyan kincseket gyűjtsünk, amelyeket senki és semmi nem tud elvenni, elpusztítani. Ámen.
2024. január 18., csütörtök
2024. január 18., címkék:Hós 2 és Jn 6,22–27
(ÚSZ) „Mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok" (26). Jézus megállapítja, hogy a sokaságot még csak nem is az előző napi csoda érdekli, hanem a kenyér. Csak az érdekli őket, hogy megint ingyen tömjék meg bendőjüket. Galilea lakosságának többsége nagyon szegény volt, számukra tehát ez az ingyen kenyér valóban az életet jelentette. Jézus viszont arra akar rámutatni, hogy ne a veszendő ételt keressék, ami elfogy, hanem azt a kenyeret, amely az örök életre táplálja az embert. Mi se az e világi, veszendő dolgokkal foglalkozzunk leginkább, mert azok mind egytől egyig elmúlnak, hanem keressünk magunknak kincseket a mennyben, amelyek maradandóak lesznek.
Fohász: Vezess bennünket, Urunk, hogy olyan kincseket gyűjtsünk, amelyeket senki és semmi nem tud elvenni, elpusztítani. Ámen.
2024. január 17., szerda
2024. január 17., címkék:Hós 1 és Jn 6,16–21
(ÚSZ) „Sötét volt már" (17). A sötétség jelentése mindig jelképes János evangéliumában. Ebben az esetben is. Attól a pillanattól kezdve, ahogy a tanítványok követték Jézust, most először vannak Jézus nélkül. Jézus nélkül lenni itt valójában azt jelenti, hogy: sötétségben lenni. Ez a sötétség hasonló, mint amely Magdolnát vette körül húsvét hajnalán. Jézus nélkül lenni, Jézus nélkül járni a mi életünkben is azt jelenti: a sötétségben járni. Ellenben Jézussal együtt lenni, benne bízni, az biztonságot és fényt jelent az alagút végén.
Fohász: Hálát adunk, Neked, Urunk azért, hogy Te vagy a világ világossága, aki utat mutatsz nekünk ebben a sötét világban. Ámen.
2024. január 16., kedd
2024. január 16., címkék:Jer 52 és Jn 6,1–15
(ÚSZ) „Van itt egy gyermek" (9). A tanítványok, látva a sok embert, valamint azt, hogy éhesek, leginkább azzal foglalkoznak, hogy nem tudnak enni adni ennyi embernek. A megoldást nem valami hatalmas dolog jelenti, hanem egy kisgyermek. András veszi őt észre. Van, amikor mi is valami hatalmas dologra várunk, pedig a megoldás ott van az orrunk előtt. Kérjük a mindenható Istent, hogy képesek legyünk felismerni azokat a lehetőségeket, amelyek előttünk állnak, és amelyek akár olyan helyről is jöhetnek, ahonnan mi azt nem várnánk. Akár a legkisebbektől is. De végső soron: mindig Jézustól.
Fohász: Urunk, adj alázatot nekünk, keményszívűeknek, hogy tanulni tudjunk a mi legkisebbjeinktől is. Ámen.
2024. január 15., hétfő
2024. január 15., címkék:Jer 51,41–64 és Jn 5,37–47
(ÚSZ) „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek" (39). Nagyon fontos, hogy amikor az Írásokat olvassuk és kutatjuk – keressük és értsük is meg annak üzenetét. Ehhez pedig halló fülekre van szüksége minden embernek. Kérjük a mindenható Isten segítségét, hogy nyissa meg előttünk titkait, és adja meg, hogy az Írások elvezessenek bennünket is Jézushoz és az általa felkínált örök életre. Rendszeresen, naponta időt kell szánni erre. Továbbra is kész vagy rá?
Fohász: Kérünk, Téged, Urunk, nyisd meg a mi szívünket, és tégy bennünket késszé Igéd üzenetének meghallására és befogadására. Ámen.
2024. január 14., vasárnap
2024. január 14., címkék:Jer 51,1–40 és Jn 5,31–36
(ÚSZ) „Ha én magamról tennék tanúbizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz" (31). Minden jogrendszer alaptétele, hogy önmaga mellett senki sem tanúskodhat. Ha Jézus így tenne, hiteltelen lenne az ő igehirdetése és az ő egész munkássága. A zsidó pereknél ezen felül többet törődtek a tanúk hitelességével és méltóságával, mint a tények kiderítésével. János evangéliuma ezen részében Jézus mellett négy tanú is tanúskodik: Keresztelő János, saját tettei, az Atya és az Írások. Ezzel tudja magát megvédeni vádlóival szemben, és ezért nyer tanítása további hitelt.
Fohász: Köszönjük, Neked, Urunk, hogy a szolgálatunkat: mindazt, amit a Te dicsőségedre végzünk, Szentlelked által Te magad igazolod. Ámen.
2024. január 13., szombat
2024. január 13., címkék:Jer 50 és Jn 5,24–30
(ÚSZ) „Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van" (24). Jézus világosan kimondja, hogy annak van örök élete, aki hallja az általa elmondott igét, és hisz annak, aki elküldte őt, vagyis az Atyának. Akinek pedig örök élete van, az már nem megy ítéletre, mivel az az ember, aki hisz Jézus igéinek, már elfordul régi énjétől. A Heidelbergi Káté talán ezt akarja kifejezni, amikor az óember megöldökléséről és az új ember megelevenítéséről értekezik. Minden ember számára az az igazi élet, amely már a hitben kiteljesedve történik.
Fohász: Uram, én hiszem, hogy Te az Atyától jöttél és az ő szabadítását hoztad el nekünk. Köszönöm, hogy e hitben szabad vagyok bűneim büntetésétől. Ámen.
2024. január 12., péntek
2024. január 12., címkék:Jer 49 és Jn 5,19–23
(ÚSZ) „És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki" (20). Jézust az Atya nemcsak az Isten országa elközelítésének hirdetésével bízta meg, hanem valami sokkal többel. Az ő kezében lesz a feltámadás és a megelevenítés is. A vita a szombati gyógyítás miatt robbant ki. Ez mindennapi szinten valóban a törvény megtörését jelentette, de Jézus úgy mutatta be az egészet, hogy Isten szombaton is ad életet. Jézus bennünket is valami sokkal többel bíz meg, mint amire magunk gondolnánk, vagy amire mi erőt érzünk. Azonban amivel ő megbíz bennünket, ahhoz ad erőt és kitartást, hogy munkánk gyümölcsöző legyen.
Fohász: Köszönjük, Neked, mindenható Urunk, hogy a reánk bízott feladatok elvégzésében mellettünk állsz és megsegítesz bennünket. Hálásak vagyunk ezért. Ámen.