1Kir14 és Jel 2,18–29
(ÓSZ) „Menj el Sílóba, mert ott van Ahijjá próféta, aki megmondta nekem, hogy ennek a népnek a királya leszek" (2). Azt szokták mondani, hogy zuhanó repülőn nincs ateista. Ennek a mondásnak az üzenete köszön vissza a mai történetben. Az istentelen Jeroboám fia megbetegszik, s az uralkodó ebben a kétségbeejtő élethelyzetben ahhoz a prófétához küldi feleségét, aki által kijelentette neki az Úr, hogy királlyá teszi népe fölött. Milyen érdekes, hogy amikor nagy a baj, a király nem az általa készíttetett bálványok elé borul le, nem az ottani papok közbenjárását keresi, hanem az élő Úr szolgájához fordul. Mennyivel boldogabb és áldottabb lehetne az életünk, ha nem csak a bajok idején, mintegy utolsó szalmaszálként kapaszkodnánk az élő Isten kezébe!
Fohász: Istenem! Adj nekem, kérlek, irántad való igazi hűséget. Segíts, hogy ne csak a bajok idején tudjak leborulni előtted – áldásra, segítségre, megmentésre várva, hanem ragaszkodjak Hozzád teljes életemben. Az egyszerű napokon is. Minden napon. Ámen.