1Kir 9 és Jel 1,1–8
(ÓSZ) „Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amelyet elém tártál" (3). Miután Salamon király elmondja templomszentelési imádságát, az Úr ismét meglátogatja, s megerősíti abban, hogy meghallgatta fohászát. Bárcsak mi is ilyen biztosak lennénk abban, hogy az Úr a mi könyörgéseinket sem utasítja el. Bizonnyal a mi hibánk, hogy nem tapasztaljuk meg ilyen konkrét módon az Úr válaszát egy-egy imánkra. A királyhoz intézett kijelentéséből azt azonban megtudhatjuk, hogy miképpen nyerhetünk kedvességet Isten előtt. Az Úr jótetszésének elnyeréséhez a kulcs a tiszta, őszinte szív és az engedelmes, hitvalló élet. Salamon király szívből jövő hitvalló életével tudhatta magáénak az Úr támogatását. Az Isten előtti kedvességhez vezető út ma is ugyanez! Legyen szó az imáink meghallgatásáról, vagy bármi másról.
Fohász: Uram! Köszönöm Neked, hogy az Úr Jézus nyomdokain járva, őt személyes megváltómként elfogadva, az ő nevében szólva és kérve, tudhatom: minden hittel kimondott ima meghallgatásra talál. Ajándékozz meg ilyen imádságok mondásával! Ámen.