1Kir 6 ás 1Jn 5,13–21
(ÓSZ) „Az a templom, amelyet Salamon király épített az ÚRnak, hatvan könyök hosszú, húsz könyök széles és harminc könyök magas volt" (2). Az előbbi igeverssel kezdődik a jeruzsálemi templom részletes bemutatása a mai napra kijelölt ószövetségi szakaszban. Az építmény tulajdonságai lélegzetelállítóak. Mindenütt a legjobb alapanyagok, arany, ragyogás, csodás díszek. Egy valami azonban hiányzik. A templomban nincs bálvány. De miért is lenne? A legszentebb helyen, melynek minden apró részlete az igaz Isten dicsőségét hivatott hirdetni, mit keresne egy bálványszobor? Pál szerint a keresztyén ember is az Úr temploma. De vajon szívünk templomban megférnek-e a bálványok az Isten dicsőítésével? Önmagadba tekintve ma erre a kérdésre próbálj meg őszinte válaszolni!
Fohász: Uram! Add, hogy életem olyan tisztán hirdesse a Te dicsőségedet, mint egykor a jeruzsálemi templom szépsége. Segíts, hogy a Téged megillető helyet, szívem trónusát ne valamilyen hamis bálványnak engedjem át, hanem Te magad uralkodj azon. Ámen.