1Kir 5 és 1Jn 5,1–12
(ÓSZ) „Hírám mindig szerette Dávidot" (15). A föníciaiak nem Izráel Istenét tisztelték. Hírám király mégis nagyon kedvesen viseltetik Salamon iránt. Teljes mértékben támogatja a fiatal uralkodó templomépítésre vonatkozó nagyszabású terveit. Honnan ez a szimpátia? Nem más ez, mint Dávid király hagyatéka. Hírám szerette Salamon édesapját. Az istenfélő Dávid olyan hatást tudott gyakorolni egy hitetlen pogányra, hogy az még az utódja iránt is tiszteletet és szeretetet tanúsít. Nagy lehetőségre világít rá ma ez a kis részlet: hívő életünkkel maradandó hatást gyakorolhatunk másokra, melynek értékes gyümölcsei még halálunk után is tovább érlelődnek. Hitünk mindennapi megélésével, az Úr kegyelmére mutató bizonyságtételünkkel talán olyan embereket segítünk egy lépéssel közelebb Istenhez, akikről sohasem gondoltuk volna, hogy fogékonyak az evangéliumra.
Fohász: Uram! Add, hogy hitemet őszintén meg tudjam élni a mindennapokban. Segíts, hogy beszédemet és cselekedeteimet a Neked való engedelmesség hassa át. Add, hogy ezzel közelebb mozdíthassak másokat Krisztusban közölt kegyelmed megismeréséhez, és a szeretet gyakorlásához. Ámen.