1Kir 17 és Jel 3,14–22
(ÓSZ) „A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom..." (1). Illés próféta egy igen vészterhes időben lép fel, és hirdeti Isten igéjét. Aháb király minden idők egyik legrosszabb zsidó uralkodója volt. A Baál kultusz orgiákat és gyermekáldozatokat is bemutató, föníciai változatát követte. Ebben az időben jelenik meg Illés, hogy az Úr igéjét hirdetve fellépjen az istentelenség ellen. Megjelenése olyan, akár egy villámcsapás. Fiatal koráról, hátteréről mit sem tudunk, de nem is ez a fontos. Hirtelen és erőteljes fellépése egy sokkal lényegesebb dologra világít rá: amikor elharapódzik az istentelenség, az Úr mindig támaszt valakit, akit felruház erejével, hogy kiálljon az igazság mellett. Merjük Isten embereire hallgatni! Merjünk mi magunk is ilyenek lenni!
Fohász: Uram! Adj nekem erőt, hogy szeretettel, de határozottan, félelmet nem ismerve merjek kiállni a Te ügyed mellett, még akkor is, ha félő, hogy az igazság követése együtt jár különféle veszedelmek elhordozásával. Ha velem vagy, nem félek, Uram! Ámen.