1Kir 13 és Jel 2,12–17
(ÓSZ) „Jeroboám ott állt az oltárnál és tömjénezett" (1). Jeroboám, aki Isten akaratából és segítségével lett Izráel királya, trónra jutása után nem sokat törődött Isten követésével. Izráel tíz törzsét a bálványimás útjára vezette. Első határozataiban azonnal szobrokat állított, illetve pogány templomokat és oltárokat készíttetett. Fejezetünk elején éppen ő maga tömjénezik. Abraham Lincoln mondta: „Ha próbára akarod tenni egy ember jellemét, akkor adj neki hatalmat". Nagy igazság van ebben. Mint ahogy azt sem lehet vitatni, hogy az emberek az élet magaslatain gyakran elfeledkeznek arról, hogy kinek a kegyelméből jutottak fel a csúcsra. Ha Isten kegyelméből sikereket értünk el, ha az Úr többet bízott ránk, vigyázzunk, hogy meg ne szédítsen az elért siker. Az Úr kegyelmét nem arra kapjuk, hogy eltávolítson Teremtőnktől, hanem arra, hogy az iránta érzett hála miatt új szintre lépjen a vele való kapcsolatunk.
Fohász: Uram! Add, hogy az élet magaslatain se feledkezzem el arról, hogy „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá" (Jak 1,17). Tőled, Atyám. Köszönöm! Ámen.