1Kir 12 és Jel 2,8–11
(ÓSZ) „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba" (8). Roboám, az újdonsült király, úgy a vének, mint az ifjak tanácsát kikéri az ország helyes vezetése érdekében. Sajnos a két tanács közül a rosszabbikat választja, s mi a történetet olvasva mélységesen el is ítélnénk ezért. De vajon nem vagyunk-e mi is hozzá hasonlóak, vagy talán még rosszabbak is, amikor kizárólag olyan emberek véleményét vagyunk hajlandóak meghallgatni, akikről előre tudjuk, hogy meg fognak erősíteni elhatározásainkban? Igen gyakran ez a hozzáállás gátol meg bennünket abban, hogy az Úr elé vigyük elképzeléseinket, terveinket, döntéseinket és jövőnket. Tudjuk, hogy úgysem adná áldását önös érdekeink megvalósításához. Nem hiszem, hogy neki kellene változnia...
Fohász: Uram! Adj erőt, hogy életem sorsfordító eseményei előtt ne legyek túl önző és elvakult, és tudjam imádságban kikérni véleményedet lehetőségeimmel és terveimmel kapcsolatban. És azután adj még több erőt, hogy ne legyek rest elfogadni tanácsaidat, jóra vezérlő intelmeidet. Ámen.