1Kir 15 és Jel 3,1–6
(ÓSZ) „Abijjá lett Júda királya" (1). Salamon király elfordulása az Úrtól elindította a lejtőn a család utódait. Fia, Roboám ideje alatt a nép elköveti mindazokat az utálatosságokat, amiket a környező pogány népek űztek. Sajnos Salamon unokájának, Abijjának a trónra lépése sem hoz változást. Nevének jelentése: az én atyám Jám. Jám volt a kánaániak hitvilágában a tenger istene. A királyi dinasztia valóban nagyon messze kerül az Úr szolgálatától. Abijjá idejében már cselekedeteiben és nevében is pogány. Ahogy élünk, az hatással van az utódainkra. Vajon a mi unokáink hívők, reformátusok, magyarok lesznek-e még? Urunk, légy kegyelmes hozzánk!
Fohász: Uram! Köszönöm Neked a hit ajándékát. Segíts, hogy életemmel, Hozzád való ragaszkodásommal magam is eszközöd lehessek abban, hogy ugyanez a hit utódaim szívében is ajándékként kifejlődhessen. Ámen.