1Kir 4 és 1Jn 4,7–21
(ÓSZ) „Salamon király egész Izráel királya volt. Legfőbb tisztviselői ezek voltak... (1-2). Salamon király legbizalmasabb embereinek sokatmondó neveik vannak. Azarjá, vagyis: Jahve a segítség; Elíhóref, vagyis: az én Istenem a jutalom; Ahijjá, vagyis: Jahve barátja; Jósáfát, vagyis: Jahve bíráskodik; Benájá, vagyis: Jahve által felépített; Zábúd, vagyis: Isten ajándéka; Adónírám, vagyis: a magasság Ura. A nevek jelentéséből kitűnik, hogy mindegyik összefüggésben van az Úr nagyságával, dicsőítésével, vagy a neki való engedelmességgel. Ha e nevek jelentése a főemberek valódi jellemét tükrözi, akkor Salamon igen körültekintően válogatta meg a barátait. Mi vajon kiknek a társaságát részesítjük előnyben? Hitbeli fejlődésünk szempontjából egyáltalán nem mellékes, hogy kikkel vesszük körbe magunkat. Szükségünk van olyan közösségre, amelyben az Úr otthon van!
Fohász: Uram! Kérlek, add, hogy olyan emberek társaságát keressem, akik testvéreim tudnak lenni a hitben, nem pedig olyanokét, akik csak a kárhozat útjára csábítanak. Ámen.