2024. október 23., szerda
2024. október 23., címkék:Ruth 2 és Róm 1,18–32
(ÓSZ) „Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól" (20)! Gyakran ültetjük Istent a vádlottak padjára saját gondolataink alkotta rögtönzött bírósági ülések alkalmával. Főleg akkor, amikor nem várt fordulatokat fon bele életünk szőttesébe úgy, hogy a szándékát se tudjuk. Naomi és Ruth nem vonják kérdőre az Urat, mert nem a magyarázatára van szükségük, hanem a jelenlétére. – Micsoda bizalom van jelen Bóáz mezején?! És milyen reménység hajtja '56 hőseit a tettek mezejére?! Omladozó, sebhelyes nép vagyunk, akik szeretnék összefüggéseiben látni a dolgokat. Pedig az összeroppantó csapások árnyékában, az értetlenség átmeneti tébolyában nem ártana elengedni a felelősségre vont Isten torkát, és észrevenni szeretetét.
Fohász: Uram, a döbbenet csendjét, a veszteség égre sírt fájdalmát és sírástól hangos zavarát is gyúrd, kérlek, reménységgé bennem. Ámen.
2024. október 22., kedd
2024. október 22., címkék:Ruth 1 és Róma 1,1–17
(ÓSZ) „Hiszen az ÚR keze ért el engem" (13). Az élet olykor halmozottan hozza a bajt, és legtöbbször még csak nem is tudjuk, miért van annyi dráma rövid időn belül. Ez a történet is így kezdődik. Halál halál hátán. Ezek az emberek tényleg az éhhalál szélére jutottak. Aztán ették az emigráció keserű kegyelemkenyerét, végül pedig eltemették a családfőt két felnőtt, házas fiával együtt. Csakhamar kiderül, hogy a halál elől menekülő család mégis a halál markában köt ki. De a történések valódi okai homályban maradnak. Marad a keserűség, a fájdalom és Naomi kijelentése: „Megkeserítette sorsomat a Mindenható (...) Megalázott engem az ÚR, és bajba döntött a Mindenható." Magyarázat nincs, csak a puszta tények. És az a szemernyi, aprócska, törékeny bizalomcsíra Isten felé. Ennyi van.
Fohász: Istenem! Szégyenkezve elnémulok, ha arra gondolok, hogy jólétemben milyen semmiségek tudják tönkretenni a napomat: mások rossz szava, apró szeretetlensége. Közben várom a magyarázatot, hogy miért nyúlsz ilyen mélyre az életemben. Pedig az igazi csapások nem is itt kezdődnek. Hadd ne tudjam, Uram, hogy hol... Ámen.
2024. október 21., hétfő
2024. október 21., címkék:Hag 2 és Mt 28,16–20
(ÚSZ) „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet" (19). Mintha azt mondaná Jézus: Igazodj! A tanítványok pedig – akárcsak az iskolában a tornasorban – Jézushoz igazodnak, hogy visszatérjenek kábulatukból a valóságba. Nem azt kéri tőlük, hogy csupán a szólamok szintjén legyenek tanítványok, hanem hogy ténylegesen hozzá igazodva találják meg a helyünket. Ez több mint munka vagy hivatás, amit lehet szenvedéllyel, hobbiból vagy fizetésért, alkalmas emberként vagy teljesen pályát tévesztve végezni. Ez küldetés, amihez Jézus áldása adja a lendületet. Vagyis az isteni jelenlét garanciáját, ami nem csupán egy megszabott ideig tart. Nem úgy van, hogy egy bizonyos összeg ellenében meg lehet hosszabbítani. Kitart „a világ végezetéig". Jézus ma is itt van, jelen van. Igazodj hozzá!
Fohász: Azt mondod, Uram, hogy miénk a pálya? Kérlek, erősíts meg, hogy továbbadjam, amit hallottam, láttam, amit átéltem a Te közeledben. Lelked újjáteremtő hatalmával készíts fel a küldetésre. Ámen.
2024. október 20., vasárnap
2024. október 20., címkék:Hag 1 és Mt 28,11–15
(ÚSZ) „Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig" (15). Bárki mondhat bárkiről bármit, feltételezhet, félinformációkat csepegtethet, az ártatlanság álarca mögé bújva rombolhat. Éppen akkora veszteség a pletykát elmondani, mint meghallani, és elhinni a szóbeszédet. A pénzen vásárolt, érdekből mondott, direktbe megcsavart információkra nem lenne szabad életet alapozni. Mégis hányan megteszik! Jelen esetben egy egész népről azt olvassuk, hogy azért kerül messze az üdvösségtől, mert a Krisztus-ellenes propaganda egészen jól működött, az emberek pedig felültek a szóbeszédnek. Fröcsögve próbálják bizonygatni, hogy Jézus fel sem támadt. Te mire alapozod az életed? Ugye, nem erre a szóbeszédre?
Fohász: Uram, szégyenkezem, ha arra gondolok, mennyit tudok felesleges dolgokról pusmogni, és milyen tempóban tudom hinteni a megtévesztő híreket. Pedig Te arra kértél, hogy közöttünk ne így legyen. Erősíts, kérlek, ebben is. Ámen.
2024. október 19., szombat
2024. október 19., címkék:Dán 12 és Mt 28,1–10
(ÚSZ) „Jöjjetek, nézzétek meg. (...) Menjetek el... mondjátok meg" (6.7). Az angyalok elmondják a tanítványi élet négy ütemét: mi az, ami hajt, ami előre visz, ami mozgásban tart. Az első: „jöjjetek". Mert messziről nem lehet megbizonyosodni a valóságról. A második ütem: „nézzétek". Ha elég közel vagy, akkor benézhetsz a sírba, s láthatod, hogy nincs ott. A harmadik ütem: „menjetek". Futás haza! Hiszen Jézus oda tart, nem a sírban akar Úr lenni, hanem az életedben. Az életükben. Végül a negyedik ütem: „mondjátok". Mondjátok meg mindenkinek, hogy ő él. – Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy menj közelebb egy gyülekezethez, még ha elsőre üres sírnak tűnik is. Nézz be oda, és lásd meg, tudd meg, hogy Jézus feltámadt. De mivel ő életed közepébe siet, Te is rohanj haza, a tieidhez, és mondd el nekik, hogy nemsokára bekopogtat életük ajtaján a feltámadott Krisztus.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, látod, hogy még mindig ugyanott tartok, nem haladok sehová. A kérdéseim is ugyanazok, nem jutok előbbre. Mintha ugyanott folytatódna minden, ahol abbamaradt a feltámadás csodája előtt. Kérlek, emelj ki magukba záródó, céltalan köreimből. Ámen.
2024. október 18., péntek
2024. október 18., címkék:Dán 11,21–45 és Mt 27,62–66
(ÚSZ) „Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt" (64). A zsidóság főkegyesei újra összegyűltek Pilátusnál. Pedig nem tehettek meg egy szombatnapi járóföldnél többet. Azonban ha ezer méter után ettek egy falat kenyeret, sajtot, a számláló nullázódott, és mehettek tovább. Tehát a korabeli vallásos aktivisták nasival felpakolva, törvényt hajlítva útnak indultak, hogy meghiúsítsanak egy lehetséges összeesküvést; hogy aláássák mindazt, ami történt. Rettegő tehetetlenségükben lepecsételik a sírt, és őröket állítanak mellé. Nevetségesek. Ahogy néha mi is. Mindeközben Isten csendben marad. De jön az este és a hajnal... a feltámadás hajnala.
Fohász: Uram, sajnálom, hogy sokszor csak sírőrző vagyok. Őrködöm egy halott hagyomány, mozdulatlan szokás felett. Pedig bizonyságtevőnek kell lennem. Segíts, hogy azzá legyek. Ámen.
2024. október 17., csütörtök
2024. október 17., címkék:Dán 11,1–20 és Mt 27,57–61
(ÚSZ) „Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét" (58). Nincs a közelben temetkezési vállalkozó. Valakinek intézkednie kell. Ugye, feltűnt, hogy a tanítványok nem tülekednek elkérni Pilátustól Jézus testét? Szóval, Arimátiai Józsefnek nem kellett hosszú sorban állással tölteni az idejét, mielőtt intézkedett. Nem volt senki, aki akkor komolyabban vette volna a tanítványságát. A mellverős keresztyénségünk álságossága hamar kiderül. Eddig minden szavunkból dőlt a Krisztus drága vére, de ha tettekre kell váltani a kegyes szavakat, hirtelen elapad a folyás. – Hogy nem félt-e József? Dehogynem. Mégis vállalta a gúnyt, akár azt is, hogy kirúgják a nagytanácsból. Mindez nem számított. Miért? Mert a tanítványok ilyenek. Vagyis: akik ilyenek, azok a tanítványok.
Fohász: Uram, rám vajon lehet-e számítani? Félek, hogy én is csak olyan tanítványod vagyok, aki eltűnik a frontvonalból, ha leolvad a kegyesség. Bárcsak egy lehetnék titkos tartalékosaid közül! Ámen.
2024. október 16., szerda
2024. október 16., címkék:Dán 10 és Mt 27,45–56
(ÚSZ) „Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön" (45). Rettenetesen sötét keretbe ágyazta bele az Atya szabadításunk történetét. Hagyta, hogy szeretett Fián kitombolják magukat a sötét erők. Engedte, hogy koholt, becstelen váddal elfogják. Átengedte a nép vérszomjtól megrészegült durvaságának. Hagyta, hogy szögekkel legyen rögzítve a világ Rendje. Tűrte, hogy amikor már csak pillanatok kérdése volt, hogy végre minden a helyére kerüljön, az oda nem illő, pitiáner alakok szerencsejátékkal döntsék el, kié legyen Jézus köpenye. – Belegondoltál már ebbe a botrányba? Isten évezredekig építi az utat, egészen közel jön az emberiséghez Fiában, és végül itt köt ki? Hogy a világmindenség Ura kivérezve haldoklik a kor legmegalázóbb kivégzési eszközén? – Miért pont így?! Azért, hogy a legmélyebb sötétségből mi kimaradjunk. Hogy a megváltás világosságában élhessünk.
Fohász: Istenem, nem várok, nem kérek semmit. Békességed tölt el. Csak elmerülök földig lehajló, pazarló szeretetedben. Dicsőség Neked! Ámen.
2024. október 15., kedd
2024. október 15., címkék:Dán 9,20–27 és Mt 27,31–44
(ÚSZ) „Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet (32). Ha tudta volna, kikerüli az utcán hömpölygő cirkuszt. De pont rajta akadt meg a szemük! Miért nem azok közül választottak, akik együtt üvöltöttek a falkával? Mert éppen ő jött kapóra. Simon. Néhány goromba kéz megragadja, s a következő pillanatban – fogcsikorgató engedelmességgel – a kereszt alá feszíti a vállát. Futólag rápillant arra a másikra. Látja az ütések nyomát, a felszakadt bőrt a hátán. Segíteni akar neki, bár a legnagyobb szívességet Pilátus pribékjeinek teszi, hiszen így gyorsabban haladnak, s még a kellő időben odaérnek a vesztőhelyre. A furcsa, koponya alakú sziklánál leteszi a keresztet. Felegyenesedni is alig bír. Hátralép, megfordul és elsiet. Mintha a vállán ott maradt volna a vörös nyom, a gerenda árka vagy áldása. Szerinted melyik?
Fohász: Uram, bár átvehettem volna a megváltás terhét... csak egy pillanatra... kevesebbre, mint Simon. Tudom, összeomlanék a Tiédből vett töredéknyi fájdalomtól is. De ha csak egy parányit emelném, és követnélek, ez a szolgálat lenne életem értelme. Ámen.
2024. október 14., hétfő
2024. október 14., címkék:Dán 9,1–19 és Mt 27,27–30
(ÚSZ) „Az egész őrség köré gyűlt" (27). Pilátus átadja Jézust a katonáknak. Mintha azt mondaná: Íme, a tiétek! Ártalmatlan. Visszaütni sem tud. Ami rajta van csúfságból, csak kölcsön-dicsőség. Ott áll Krisztus, magára veszi a gyűlölet és fröcsögés terhét, belső emberünk rémes álarcát. A katonák, akik eddig próbálták a rendezvényt biztosítani, most kicsit szórakozhatnak. Azt sem bánják, hogy a komédiáról lemaradnak a habzó szájú farizeusok, a röhögő tömeg, a néma közönnyel csendben bámészkodók és a gyáva helytartó. Igazából nekik mindegy, hiszen a zsoldjukat megkapják. – De legyen már vége a játéknak! Nem, nem a katonák miatt. Jézus miatt. Aki alig várja, hogy kinyújtózzon a kereszten, kitárja karját és életemet ölelésével egészítse ki.
Fohász: Istennek Báránya, tudom, nem gyengeség, nem férfiatlan meghunyászkodás volt az, hogy engedted, játsszanak Veled. Inkább csendes belesimulás az Atya akaratába. Köszönjük, hogy tartod bennünk a lelket. Én is simulni szeretnék. Ámen.
2024. október 13., vasárnap
2024. október 13., címkék:Dán 8 és Mt 27,15–26
(ÚSZ) „Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak" (17)? Nem lehetne mindkettőt szabadon ereszteni? Hadd legyen mindenkinek boldog ünnepe! Szegény Pilátus, hiszen ő mindent megtett, de a tömeg kiáltozása győzött. Valóban? Szerintem nem a csőcselék hisztije győzte meg, hanem ez az egyszerű felismerés: nem menthette meg magát is és Krisztust is. Egy nagy balhé az állásába, egy még nagyobb az életébe került volna. Inkább mosta kezeit. Így maradt a helytartó sikersztorija abban a mederben, hogy neki nem történik baja. A Jézus-ügy azóta is így dől el mindenki életében. Éljek én és haljon meg ő? Vagy éljen ő bennem, és haljak meg én? Isten országának fordított logikája a megváltás csodája: „Aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt" (Lk 9,24).
Fohász: Jézus, bocsáss meg, hogy sokszor elegáns könnyedséggel felmentem magam, Téged pedig kiadlak. Közben iszonyatosan vádol a szívem. Nem a felmentésemet kérem, hanem azt, hogy ments meg magamtól, bűneimből. Ámen.
2024. október 12., szombat
2024. október 12., címkék:Dán 7 és Mt 27,11–14
(ÚSZ) „Jézust pedig a helytartó elé állították" (11). Odaállították, mint valami alkutárgyat. Bántja a füled, ugye? Tárgy. Alkutárgy. Pedig az. Kiállítják Jézust közszemlére, mint valami ünnepi díszt, mert kell a kompozícióhoz. S a díszt majd oda is rögzítik a kereszthez, hogy el ne mozduljon. Komolyan mondom, nem irigylem Pilátust. Látom, ahogy gyöngyözik az izzadság a tarkóján: ebből a kutyaszorítóból nincs menekvés! Mégis, hogy lehet ilyen helyzetben jó döntést hozni?! Sehogy. De ez a bágyadt arcú rabbi olyan különösen viselkedik; nem úgy, ahogy az elítéltek szoktak. Mintha ő lenne a bíró. Ártatlan, mégis előre tudni, hogy mi lesz a vége. Keresztre fogja ezt is küldeni... Aztán harmadnapra...
Fohász: Uram, Istenem, ugye tudod, hogy nekem semmi közöm ehhez az egészhez? Én szabadon engedtem volna a Fiadat minden hallgatása ellenére. Csakhogy nekem sincs felette hatalmam. Még jó, hogy nincs. Ámen.
2024. október 11., péntek
2024. október 11., címkék:Dán 6 és Mt 27,1–10
(ÚSZ) „Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét" (3). Megbánta. Megbántam. Elárulta. Elárultam, árulom őt. Csókkal megyek oda Jézushoz, és közben szánalmas húzásokkal, csalásokkal, megalkuvással, mindent eltipró életrevalósággal teletömött zsebemet hurcolom magammal. Közben sodródom, vergődöm, gyávulok és gyengülök bele mindenbe, és századszor is elszúrom. Júdás megbánta az üzletet, ezért visszaviszi a pénzt. Kéri szépen, amit eladott. Hiába, nem kapja vissza... Itt lapul az én zsebemben is a harminc ezüst. Szánom-bánom, amit tettem! Próbálom tompítani a bűn érzését, de lépteinek nyomát mindenhol hallom. Már-már megfojt, rontja a levegőt, a bensőmig talál utat magának. Szívemben talál lakozást. Elhiteti, hogy ez így marad. Na, persze! Jézusom, szabadíts meg!
Fohász: Uram, kérlek, bocsáss meg! Nem a felmentésedet kérem, hanem azt, hogy ments meg tőle, a bűntől, ami megbetegít, gyötör, szorít, elvesz, ocsmánnyá tesz. Szabadíts meg! Ámen.
2024. október 10., csütörtök
2024. október 10., címkék:Dán 5 és Mt 26,69–75
(ÚSZ) „Péter pedig kinn ült az udvaron" (69). Messziről sokáig lehet Jézust figyelni, de követni tisztes távolságból nem lehet. Úgy nem lehet követni, hogy azt mások észre se vegyék. Elhelyezkedni a lelátón, miközben Jézus a ringben küzd értünk, vagy elegánsan megbújni, titokban, észrevétlenül. Ez nem mehet sokáig. Mert a mi helyünk nem a nézőközönségben van! Ott rontjuk el, hogy kint is vagyunk, meg bent is. Ez történik Péterrel is. Amikor meghallja a kakas hangját, szembesül azzal, amit tett. Vagy inkább: mi az, amit ígért, de nem tette meg. Amiben olyan biztos volt. Amiért kiállt. Akiért kiállt. És éppen őt tagadja meg, és tesz úgy, mintha nem ismerné. Akit szeretett, akiért kész lett volna meghalni. Magabiztos kijelentés, aztán kudarc, bukás... Ezek után Jézus többé rá se néz erre az alakra, nemde?! Ránéz! Megmentő tekintetével keresi. Nincs szemrehányás, csak megbocsátás van és újrakezdés.
Fohász: Úr Jézus, köszönöm, hogy felkelt a nap! Vége a sötétségnek, a szorongásnak. Vége az elvesztett hitpárbajnak. Szól a kakas, és új hajnal van, új élet van... és a Te szelíd tekinteted, amely rám néz. Áldott légy! Ámen.
2024. október 9., szerda
2024. október 09., címkék:Dán 4 és Mt 26,57–68
(ÚSZ) „Jézus azonban hallgatott" (63). Gyakran eljátszom a gondolattal, hogy egyszer szeretnék nagyon komolyan elbeszélgetni Jézussal. Félrevonnám a templomi nyüzsgő tömegben, körbeudvarolnám, megértő tekintettel nyugtáznám, hogy értem én, milyen nehéz neki. Biztosítanám, hogy senki nem szólna egy rossz szót sem, ha most kicsit takarékra állítaná magát, ha kicsit szüneteltetné ezt a Messiás dolgot. Egyébként is, most itt nagy a cirkusz, forrnak az indulatok... Szóval jobban tenné, ha háttérbe vonulna. Ekkor kinyitná a szemét, és beszélni kezdene egy olyan Istenről, aki az emberi kicsinyességre és gonoszságra Fia életével válaszol. Jönne egy megrázó, gyomorforgató történettel a golgotai keresztről, amely nem Isten egyik próbálkozása, hanem az utolsó esély. Majd újra elhallgatna...
Fohász: Kedves Jézus, ne haragudj, ha lerohanlak... de féltelek. Te igazán érzed ijedt szívem lüktetését. Meg sem kell szólalnom... El is hallgatok... És újra megragadom az utolsó esélyt. Ámen.
2024. október 8., kedd
2024. október 08., címkék:Dán 3 és Mt 26,47–56
(ÚSZ) „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai" (56). Ez az egész rettenet, ez a súlyos jelenet, amit képtelenség szavakkal megragadni, csak azért van, hogy beteljesednek a próféciák? Aligha. Az evangélium részletesen ír Jézus szenvedéséről. Nem kendőzi, nem tagadja, nem satírozza. Tele van félelemmel, nyögdelt imádsággal. Már csörtet a csókos barát, és ott csattog a másik a kardjával. Ez már a keresztút. Itt kezdődik a megváltás célegyenese. Ez az utolsó pont, ahol Jézus megállhatna, kiszállhatna. De nem teszi. Nem kívánta a keresztet, nem kereste a szenvedést! De vállalta. Sóhajtsunk egy nagyot, és áldjuk Jézust, hogy végigjárta ezt az utat. Értünk tette, hogy erősek legyünk, ne szégyenkezzünk, ha majd remegni kezd az ajkunk, ha hűl a kezünk, a lábunk és a szívünk.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, áldalak, hogy ennyire szeretsz minket! Hogy nemcsak a kereszten szenvedtél, de átvetted félelmeinket, magányosságunkat. Kérlek, saját kínomban kínlódva, félve élettől-haláltól, maradhassak hűséges Hozzád. Ámen.
2024. október 7., hétfő
2024. október 07., címkék:Dán 2 és Mt 26,36–46
(ÚSZ) „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod" (42). Betelt a pohár! Nem az emberé, hanem az Isten pohara. Mivel? Holt cselekedetekkel, tartalom nélküli szokásokkal, kényelemhez igazított keretekkel, régi beidegződésekkel. A miénkkel. Poharát mi töltöttük meg – de nem mi isszuk ki. A bűntelen annyira szeretett, hogy kiitta a világ színültig levő bűnét, mocskát, hogy kiengesztelje, lenyugtassa jogos haragjában az Atyát. Most véres verejték patakzik az arcán, halálfélelem, maró magány. Majd az üres kelyhet megtöltötte kegyelemmel. Akárhányszor kortyolsz belőle, érezheted Krisztus vérének éltető lendületét, s egy valóságos, időn kívüli Isten-pillanatban találod magad. Ott vagy vele.
Fohász: Jézus, a megváltásom története, az életem múlott azon, hogy kiiszod-e azt a poharat. Köszönöm, hogy megtetted. Nem múló együttérzésből és felületes sajnálkozásból, hanem mert zsigereidben érezted a vesztünket. Ámen.
2024. október 6., vasárnap
2024. október 06., címkék:Dán 1 és Mt 26,30–35
(ÚSZ) „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg" (35). A Jézus-filmek ezt a jelenetet mindig drámaian ábrázolják. Ráközelítenek Péterre, hogy látni lehessen az elszántságot; majd nagyközeli képen látjuk Jézus arcát, hogy érezze minden filmnéző: Jézus kételkedik Péter büszke kiállását hallva. Mert ő pontosan tudja, hogy hősnek nem születik senki. Azok sem, akikre ma emlékezünk. De pont akkor, amikor a körülmények mást diktálnak, amikor a hatalmak mást parancsolnak, amikor a kilátások mást sugallnak – akkor jön az isteni megerősítés és a hit ízig-vérig ható ereje. Nem kell mártírnak lenni ahhoz, hogy ezt valaki megélje! De Péter még nem tart itt. Amíg saját tartalékaiból él, amíg nem ér saját maga végére, addig csak hősködni képes. Majd amikor ez véget ér, akkor fogadja el Jézust! Az aradi tizenhárom mellett ma ott látom őt is.
Fohász: Szégyenkezem, Uram, hogy csak akkor vállallak büszkén, ha éppen olyan szelek fújnak... Ha pedig kényelmetlen, akkor inkább hallgatok. Kérlek, csitíts érzelmi túltengésemben, erősíts hitemben. Ámen.
2024. október 5., szombat
2024. október 05., címkék:JSir 5 és Mt 26,17–29
(ÚSZ) „Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára" (28). Bevillan egy kép az utolsó vacsoráról. A képzeletem játéka. Ha szabad, leírom. Valaki vacsora közben felborítja a poharat, kiömlik a vörös lé. A Mester felemeli a karját, odáig futott a bor. Pirosan csorog végig a bőrén. Töpreng. Mindnyájan összenéznek. A szobában megfagy a levegő, a tanítványok ereiben meghűl a vér... Hát ez jön? Ez. A vérét adja? Azt. Az utolsó vacsora egyik üzenete, hogy véradás következik. De Jézus nem a feleslegéből adja, és jutalmat sem kap érte. Sem ebédjegyet, sem frissítőt, semmit. Jézus önkéntes véradása mindenkit éltet, a vércsoportja mindenkiével azonos. Ez egy igazán véres történet, amely mégis az életről szól.
Fohász: Ó, Jézus! Te összevérezted a földet és az esti eget, s nem szólt Rád az Atya, hogy: nem szabad. Kérlek, nézd meg, mi van bennem, vizsgáld meg bensőmet, és kifordított szíveddel súrolj ki vétkeimből. Ámen.
2024. október 4., péntek
2024. október 04., címkék:JSir 4 és Mt 26,14–16
(ÚSZ) „Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz" (14). A terv tökéletes. Ehhez asszisztál a belső körből való tanítvány, akit a maga démonjai űznek oda a szervezkedő csapathoz, és egy rabszolga áráért kész részt venni a titkos szervezkedésben. Szívében ott az árulás gondolata, de most már a lába, a keze is mozdul. Nem értem! Jézus hogyan tudta elviselni Júdás sunyi arcát? Hogy bírta a feszültséget, mert mindig ott volt a sarkában ez a gyilkos?! Miért nem rúgta ki? Talán, mert engem is elvisel. Mert a júdások és a módszereik megmaradnak, csak átalakulnak. Akkor ezüstért csókkal, ma valami egészen másért s ki tudja milyen áruló jellel adjuk el Jézust...
Fohász: Jézusom, érzem, ahogy az életem, színpadom-kínpadom egyre szűkül, és még mindig csak a másik emberen látom meg az áruló arcát. Uram, kérlek, tartanád a tükröt, amíg összeszedem magam, hogy belenézzek? Köszönöm! Ámen.