1Móz 8 és Mk 1,40–45 (ÓSZ) „Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem" (21). A mai ige számunkra Isten irgalmának üzenetét hordozza. A teremtés szépsége és a bűn valósága között feszülő ellentétben Isten mégis megőrzi a reményt. Amikor az Úr megérzi a kedves illatot, az nem csupán egy áldozat, hanem a hit és a hála kifejezése. Ez az aktus Isten szívét megérinti, ezért megújítja ígéretét, hogy többé nem átkozza meg a földet. Ez a döntés azt mutatja, hogy bár az ember szívében gonosz szándékok lakoznak, Isten szeretete nagyobb mindennél. Bár a világban sok a romlottság, Isten ígérete arra emlékeztet minket, hogy mindig van lehetőség a megújulásra. Ne felejtsük el, hogy az ő szeretete megvéd a pusztulástól, és minket is hív, hogy a remény és az élet hírnökei legyünk.
Fohász: Drága Istenünk, köszönjük a megújulás ígéretét, amely mindig előttünk van. Segíts, hogy hittel és cselekedetekkel éljünk e reménységben! Tölts el minket szereteteddel, hogy másokat is bátorítani tudjunk! Ámen.