2023. február 26., vasárnap
2023. február 26., címkék:Péld 2 és Lk 19,28–40
(ÚSZ) „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani" (40). Amikor az emberek ajkán elhal Isten magasztalása, a kövek kezdenek el kiáltani. Biztosan Te is láttál, hallottál már kiáltó köveket, Testvérem. Kiált az üres templom köve: a régiek még itt magasztalták megváltó Krisztusukat, zengett ajkukon a zsoltár; s most a hideg kövek kiáltanak: az újak csak magukat építik, saját erejüket dicsőítik. Kiált a puszta ugar köve: a régiek még megművelték talaját, tisztessége volt a munkának, de ma nincs a földnek becsülete. Folytathatnánk a sort tovább, mert bizony, tudnak az élettelen dolgok is kiáltani, ha van fülünk a hallásra. Milyen jó volna nem megvárni a kövek kiáltását, hanem idejében magasztalni az Urat. Ma is van rá alkalmad, Testvérem!
Fohász: Magasztallak, Uram, minden jótéteményedért. Azokért, amelyeket mint égi harmatot hullattál rám áldásként, és azokért is, amelyeket nyomorúságok közepette kellett megtapasztalnom. Dicséret és dicsőség illessen Téged! Hiszen ami Tőled jön, minden a javamra szolgál (Róm 8,28). Ámen.
2023. február 25., szombat
2023. február 25., címkék:Péld 1,20–33 és Lk 19,11–27
(ÓSZ) „A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát" (20). Az a bölcsesség, amely Isten ismeretére vezet, nem elérhetetlen magasságokban trónol, nem hat lakat alatt őrzik, hogy küzdelmes szenvedés árán legyen megközelíthető, hanem az utcán kiált. Mindenki számára elérhető. Sőt, Isten bölcsessége kiált utánunk: „örökkévaló szeretettel szerettelek téged" (Jer 31,3). Hogy bölcs dolog-e Istentől szeretni minket, tőle elpártolt embereket? Az emberi bölcsesség szerint biztosan nem. De Isten bölcsessége teljesen más, mint amit mi felfogni képesek vagyunk: az ő bölcsessége az, hogy szeretetét és igazságát képes úgy közös nevezőre hozni, hogy egyik se sérüljön. És teszi mindezt értem és Érted, pedig méltatlanok vagyunk rá.
Fohász: Szentháromság Isten, aki kegyelmedet bőven kiárasztod ránk, taníts minket a Te utaidra, hogy Veled vándorolva mi is bölcs szívhez jussunk. Köszönöm szeretetedet és igazságodat. Köszönöm, hogy ezekkel engem is megajándékoztál. Ámen.
2023. február 24., péntek
2023. február 24., címkék:Péld 1,1–19 Lk 19,1–10
(ÚSZ) „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet" (10). Nem az a kérdés, hogy elveszett ember vagy-e, hanem hogy erre rájöttél-e már. Mert az önigazult embernek nincs szüksége Krisztusra, aki megkeresse, meghaljon érte és örök életre tartsa meg. Az önigazult ember azt hiszi, az örök élet neki kijár. Az elveszett ember viszont tisztában van azzal, hogy minden jó cselekedete bűnnel szennyezett, és egyedüli esélye, ha Jézus odalép hozzá és szeretetével elfedezi bűneit. Méltó dolog ezért, hogy mindennap megvizsgáljuk magunkat, mi az, amiben nem az ő akarata szerint élünk; és meglássuk elveszettségünket. De még méltóbb, ha megtartatásunkért megváltó Krisztusunkat dicsőítjük.
Fohász: Milyen jó dolog, Uram, a Te megváltott gyermekednek lenni. Köszönöm, hogy Te egykor már megkerestél, és keresel úja meg újra, amikor eltávolodom Tőled. Köszönöm, hogy megtartatásom nem ideig-óráig való, hanem örök életre szól. Ezért örökké hálás vagyok Neked. Ámen.
2023. február 23., csütörtök
2023. február 23., címkék:Ézs 66 és Lk 18,35–43
(ÚSZ) „Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá" (40). Amikor a jerikói vak történetét olvassuk, rendre rácsodálkozunk a vak koldus kitartására és a Jézust kísérő menet értetlenségére, akik a hangosan kiáltozó szükséget szenvedőt el akarják hallgattatni. Ritkán vesszük észre azt, hogy mindeközben Jézus jó pásztorként nemcsak a kiáltozó vakot gyógyítja, hanem a vele vándorló tanítványokat is. Részeseivé teszi őket a csodának: megparancsolja nekik, hogy vezessék hozzá a vak koldust. Ha most még csak ennyire futja tőlük, hát parancsra segítenek. Fognak még Mesterük nevében lelkesen, önszántukból is gyógyítani. Most még vakok meglátni Jézus személyének titkát, de már őket is gyógyítja a Mester. Sokszor mi magunk is ilyen értetlen tanítványai vagyunk Jézusnak, jó tudni azonban, hogy őt követve egyre jobban szűnik lelki vakságunk.
Fohász: Drága Uram, add, hogy ne akadályozzam tetteimmel, jellememmel azokat, akik közelebb akarnak jutni Hozzád. Megvallom előtted, sokszor észre sem veszem, hogy ezt teszem. Köszönöm, hogy Te nem rovod fel értetlenségem, hanem gyógyítod vakságom. Köszönöm, hogy megláthatom bűneimet, és láthatom, hogy Te megbocsátasz. Ámen.
2023. február 22., szerda
2023. február 22., címkék:Ézs 65,8–25 és Lk 18,31–34
(ÚSZ) „Ők azonban semmit sem értettek ezekből" (34). Amikor Jézus a szenvedéséről és haláláról beszél tanítványainak, azok semmit nem értenek az egészből. Az ő elképzeléseikben a Messiás evilági győzelmes király, nem pedig megalázott, szenvedő szolga. Mindaddig, amíg Isten Szentlelke meg nem világítja előttük a történések igazi értelmét, értetlenül állnak a Krisztus-esemény előtt. Semmit, de semmit sem fognak fel. Ne áltassuk magunkat: a Szentlélek megvilágító bölcsessége nélkül mi, mai tanítványok is ugyanilyen értetlenül fogadjuk Jézus szavait és tetteit. Isten sokszor egészen máshogyan cselekszik, mint ahogy mi azt tőle elvárjuk. Szentlelke által viszont megérteti velünk tettei igazi okát, csak tudjunk gyermeki bizalommal ráhagyatkozni.
Fohász: Szentlélek Isten, kérlek, jöjj el az én életembe, és adj értelmet azoknak a dolgoknak is, amelyek Nélküled fel nem foghatók! De Te adj gyermeki bizalmat is, amely tudja, nem minden dolog kutatható ki, érthető meg itt, ebben az életben, néha a válaszok váratnak magukra. Ámen.
2023. február 21., kedd
2023. február 21., címkék:Ézs 65,1–7 és Lk 18,28–30
(ÓSZ) „Régi tetteik büntetését mérem ki rájuk" (7). Szeretünk úgy gondolni Istenre, mint aki csak jót adhat, az elkövetett dolgok felett könnyen szemet huny, és kivétel nélkül minden bűnt megbocsát. Könnyen megfeledkezünk arról, hogy a szent és igaz Isten olthatatlan tűz, akivel nem fér meg egy időben és térben semmiféle álnokság. Hogyan menekülhet meg akkor mégis bárki? Csakis az Úr Jézus Krisztusban! Benne Isten nem ítélőbíróként, hanem kegyelmes Atyaként jön közel hozzánk. Akik nélküle kárhozatra méltó bűnösök vagyunk, benne üdvösségre elhívott gyermekek lehetünk. Hogyan is tudjuk ezt unott közönnyel fogadni, amikor ezért naponként nevét zengeni lenne méltó?!
Fohász: Bárcsak minden a világon azt zengené: Jézus az Úr! Mert Uram, Te vagy minden reménység forrása, egyedül általad van szabadulás bűnből és kárhozatból. Uram, ne engedd, hogy neved dicséretének hangját bármi elnyomja! Ámen.
2023. február 20., hétfő
2023. február 20., címkék:Ézs 63,15–64,11 és Lk 18,18–27
(ÓSZ) „Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk" (7). Amikor az ember visszatekint életének eddig megtett útjára, szereti nyugtázni, mire jutott, mennyi mindent elért. Az istentelen ember mindezt saját erőfeszítéseinek tudja be. A sikereket saját ügyességeként könyveli el, a kudarcokat a körülmények rossz összjátékaként. Az Istenhez ragaszkodó ember ezzel szemben tudja, a jó és rossz dolgok egyaránt Ura kezéből származnak. Minden esemény és körülmény által a Mennyei Szobrász formálja őt. Talán fájdalmas, amikor Urunk lecsiszolja rólunk a gőgöt, kapzsiságot és a többi felesleges agyagot, de ezáltal egyre inkább Krisztus arca rajzolódik ki rajtunk (Gal 4,19). És néha az is ugyanilyen ellenkezést vált ki belőlünk, amikor Isten kezéből több „agyag" tapad az életünkhöz: újabb feladatot ad, szolgálatba küld. De ezáltal is egyre formál és alakít.
Fohász: Mennyei Atyám! Tanítsd meg úgy szemlélni életem eseményeit, mint amelyek mind a Te alkotó kezed csiszoló és simogató mozdulatai, és mint amelyek egyre hasonlóbbá tesznek Jézushoz. Ámen.
2023. február 19., vasárnap
2023. február 19., címkék:Ézs 63,1–14 és Lk 18,15–17
(ÚSZ) „Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket" (15). A történetben szereplő felnőttek sem nem várnak látványos csodajelet, sem nem igényelnek hosszú gyerekfelügyeletet, csak annyit kérnek, Jézus érintse meg gyermeküket. Valóban nem nagy dolog egy érintés – annak, aki bármikor megkapja azt. Jézus tanítványai is jelentéktelennek ítélhették a kérést, mert igyekeztek mielőbb elhessegetni az érkezőket a Mestertől. Pedig Jézus számára nincsenek kis és nagy ügyek: ha a hozzá fordulónak fontos, neki is fontos. Azoknak, akik tanításért mennek hozzá, tanítást, akik gyógyulásért fordulnak hozzá, gyógyulást, akiknek pedig egyetlen érintésre van szükségük, érintést ad. A mi életünkben sincsenek olyan aprócseprő ügyek, amelyekkel ne fordulhatnánk Jézusunkhoz. Nemcsak a nagy dolgokat lehet vele megbeszélni, hanem a legjelentéktelenebbeket is. Tegyünk így ma is.
Fohász: Uram, érintsd meg a szívem, hogy érzékeny legyen a körülöttem lévők igényeire! Érintsd meg ajkam, hogy azt szólja, ami Tőled való! Érintsd meg gondolataimat, hogy egyre inkább a Te akaratodra hangolódjak! Ámen.
2023. február 18., szombat
2023. február 18., címkék:Ézs 62 és Lk 18,9–14
(ÓSZ) „Új neveden szólítanak téged, amelyet az Úr maga ad majd neked. (...) Úgy hívnak, hogy gyönyörűségem" (2.4). Gyönyörűségem. Anya mondja a gyermekének, szerelmes a párjának. Mérhetetlen gyengédséget fejez ki ez az egyetlen szó. Gyönyörű vagy nekem, gyönyörködöm benned, gyönyörűség a közeledben lennem. Amikor egy anya kezébe veszi újszülöttjét, nem lát tőle gyönyörűbbet széles e világon. Pedig talán mindenki más egy vörös, ráncos csecsemőt lát. Amikor a szerelmes ember választottja közelében van, gyönyörűséggel tölti el a közösen átélt pillanat. Pedig talán mindenki más hétköznapként éli meg ugyanazt a percet. Amikor Isten ránk, választottaira néz, gyönyörűnek lát bennünket. Pedig talán magunkat is, egymást is menthetetlen bűnösnek látjuk. És mégis: a szeretet fénye gyönyörűvé teszi azt, ami szeretet nélkül talán értéktelen volna.
Fohász: Bennem gyönyörködni, Uram? Talán egyszer megértem majd azt a szeretetet, amely Benned van irántam, de most még felfogni sem tudom, mi indított arra, hogy önmagad elé helyezz, meghalj értem, és örökkévaló ragaszkodással ragaszkodj hozzám. Csak megköszönni tudom Neked ezt a tékozló szeretetet! Ámen.
2023. február 17., péntek
2023. február 17., címkék:Ézs 61 és Lk 18,1–8
(ÚSZ) „Mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk" (1). Olyan egyértelmű ez a kijelentés, hogy talán nem is értjük, mit akar ezzel Jézus üzenni nekünk, bibliaolvasó, imádkozó embereknek. Pedig Jézus felhívása éppen nekünk szól, akik talán napról-napra kézbe vesszük az Igét, és imára kulcsoljuk ujjainkat. Mert a lélektelenül elmormolt ima, a gyorsan átfutott bibliai ige éppen nem az, ami a példázatbeli özvegyasszony zaklató könyörgésével összevethető lenne. Az asszony számára könyörgése meghallgatása minden büszkeségnél, fáradságnál előrébb való. Mi pedig olyan könnyen azt mondjuk: nemet mondott kérésemre az Úr, biztosan ez válik javamra, csak most még nem értem. Kedves, kegyes gondolat mentegetni Istent, de ő nem szorul jóindulatunkra. Kérjünk, zörgessünk, keressünk (Mt 7,7), amíg lelkünk megnyugvást nem talál, és meg fogjuk tapasztalni az Úr irántunk való jóindulatát.
Fohász: Uram, Te Atyámként bíztatsz arra, hogy mindent Tőled kérjek és várjak. Ne engedd belefáradnom a könyörgésbe, nehogy éppen azelőtt adjam fel, mielőtt áldásod megtapasztalnám. Kérlek, taníts kitartásra, végtelen bizalomra. Ámen.
2023. február 16., csütörtök
2023. február 16., címkék:Ézs 60 és Lk 17,20–37
(ÓSZ) „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége" (1). Amikor felkel a nap, sugaraival beragyog mindent. Életre kelnek színek, formák egyaránt. Amire fénye esik, nem maradhat hatása nélkül. Ha egy teremtett égitest ilyen változást hozhat a világba, mennyivel hatalmasabb a teremtő Isten ragyogásának következménye! Minden értelmet nyer: akire és amire ráragyog, az tündökölni kezd. Boldog az az ember, aki megtapasztalhatta már az Úr ragyogó megjelenését életében, de még boldogabb, aki elmondhatja, tartósan az ő fényében maradhatott, mert onnantól kezdve minden az ő világossága által kap értelmet: lefekvése-felkelése, igene-nemje, élete-halála. Kelj fel Te is, és tündökölj!
Fohász: Világosság Atyja, aki Igéd és Szentlelked által az én életemben is világosságot teremtesz, add, hogy a világban, környezetemben a Te fényedet tudjam visszatükrözni. Jó lenne tündökölnöm, hogy az emberek azt lássák, érdemes Hozzád tartozni. Jó lenne tündökölnöm, mert az gyönyörűséges. Ámen.
2023. február 15., szerda
2023. február 15., címkék:Ézs 59 és Lk 17,11–19
(ÓSZ) „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson" (1). Mintha hallanánk az örök kétkedést, amely ott húzódik e mögött a prófétai ige mögött: nem tud és nem akar segíteni rajtam Isten. Rövid a keze, azaz nem tud kiragadni bajomból. Süket a füle, azaz szándékosan elfordult tőlem, meg sem hallja könyörgésem. Pedig különbség van aközött, hogy Isten van távol tőlem vagy én távolodtam el őtőle. Az előbbi nem történhet meg még akkor sem, amikor elkeseredésünktől nem látjuk a Jézusban közellévő Atyát. De az utóbbi könnyen előfordul: „a ti bűneitek választottak el titeket Istentől" – hangzik a kiemelt igevers folytatásában. Az emberi bűn éket ver minden kapcsolatba. Megmételyezi a bizalmat. Azt az érzést kelti, hogy süket és rosszakaratú az, aki minden percében és porcikájában értünk cselekszik. Értsd meg: az ő keze nem rövid, az ő füle nem süket!
Fohász: Bűnbánattal jövök Hozzád, kegyelmes Isten, mert bűneim elszakítanak Tőled. De hála zeng szívemben azért, hogy Te sosem távolodsz el tőlem. Akkor sem, amikor arra minden okod megvolna. Dicsőség Neked ezért! Tudom és köszönöm, hogy ma is itt vagy velem! Ámen.
2023. február 14., kedd
2023. február 14., címkék:Ézs 58 és Lk 17,7–10
(ÚSZ) „Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt" (10). Sokszor várjuk azt, hogy Isten még itt e földön asztalához ültessen bennünket, azaz még ebben az életben megtapasztalhassuk életünk, szolgálatunk jutalmát. Mennyi mindent megtettem a gyülekezetért, menynyit adakoztam, hányszor elmentem rendbe tenni a templomkertet, minden istentiszteleten jelen voltam... Mindezt vegyék figyelembe: tiszteljék és becsüljék az emberek, díjazza Isten! Ezzel szemben Jézus arra tanít, hogy Istent szolgálni önmagában jutalom. Mindaddig, amíg saját dicsőségünk, hiúságunk szolgái vagyunk, rabszolgamunkát végzünk, aminek jutalma legjobb esetben is egy kósza, emberi vállveregetés. De Isten szolgálatában, ha tényleg őt szolgáljuk, végül bizonyosan nem marad el az asztalához való letelepedés, és a vele való ünneplés.
Fohász: Felséges Isten, akinek szolgálata kötelesség és jutalom egyaránt! Hálát adok Neked, hogy hivatalos lehetek a Te mennyei asztalodhoz, amelynek már itt a földön előízét adtad minden mulandó, evilági örömben. Jó tudnom, hogy a Te szolgálatodban élve egykor Nálad örök öröm vár majd rám. Köszönöm, hogy így lesz! Ámen.
2023. február 13., hétfő
2023. február 13., címkék:Ézs 57 és Lk 17,5–6
(ÚSZ) „Növeld a hitünket" (5)! Keresztyén emberként sokszor szégyenülünk meg még önmaguk előtt is kicsinyhitűségünk miatt. Talán jogos is, hogy nagyobb hitre, szilárdabb bizalomra volna szükségünk. Életmegtaró erővel azonban nem hitünk mértéke bír, hanem tartalma. Tehát nem az számít, mennyire erősen hiszek – mint próbálják azt mindenfelől belénk sulykolni. Például így: azért nem gyógyulsz, mert nem hiszel elég erősen a gyógyulásban. Vagy: azért nem látsz csodát, mert gyenge a hited. Ezzel szemben az számít igazán, kibe vetem hitemet. Ha önmagamba, emberekbe, pénzbe, kapcsolatokba, kártyavárként omlik majd össze életem. De legyen bár gyenge a hitem, ha az erős Istenbe kapaszkodom vele, ő örök életre tart meg engem. Tudom, hogy más is kellene, de ennél nem kaphatunk többet.
Fohász: Feléd nyújtom ki, Uram, hitem láthatatlan karját, hogy Beléd kapaszkodva, a Te erőd által meneküljek meg üldözőimtől, bűneimtől, kísértéseimtől. Emlékeztess minden napon arra, hogy nem az én erőm, nem az én hitem az, amely megtart, hanem mindig a Te kegyelmed. Ámen.
2023. február 12., vasárnap
2023. február 12., címkék:Ézs 56 és Lk 17,3b–4
(ÓSZ) „Mert az én házamat imádság házának fogják majd nevezni, minden nép számára" (7)! Templomaink tornya az égre mutat, jelezve az irányt, amelyet oda belépve szemünkkel és gondolatainkkal megcélozunk. Fölfelé nyílunk meg. Isten előtt állva mi mindig csak kérő és elfogadó emberek lehetünk. Olykor ugyan tévesen azt hisszük, mi is adhatunk valamit Istennek: odaszánt életet, ráfordított időt, félretett perselypénzt – vagy Ézsaiás korában kultikus áldozatot –, de ha így van, megfeledkezünk arról, hogy az első lépést mindig ő teszi meg felénk. Ő adja a szándékot, ő indítja meg a szívünket. Ő nyílik meg felénk. A mi hálánk mindig csupán ennek az isteni jó adománynak a gyümölcse. Fontos, hogy ma is tudatosítsd és megköszönd, amiért hálás lehetsz. Legyen hosszú a listád!
Fohász: Szemem az egekre emelem, Uram, mert Tőled várom az én segítségemet. Hozzád imádkozom, mert egyedül Te vagy imameghallgató Isten. Engedd éreznem ma és életem minden napján közelségedet, mert egyedül szerető jelenléted tud nekem erőt adni. Ámen.
2023. február 11., szombat
2023. február 11., címkék:Ézs 55 és Lk 17,1–3a
(ÚSZ) „Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek" (1). A botránkoztatás bibliai jelentése: valakinek az akadályozása, csapdába ejtése. Tehát nem csupán felháborodás, ahogyan mi értelmezzük, hanem megakadályozása annak, hogy valaki Jézusban a kegyelmes Istennel találkozzon. Vagy úgy, hogy az evangélium bűnt leleplező élét elveszi, vagy úgy, hogy ahhoz hozzátesz egy szigorú, törvényeskedő szabályrendszert. Mindenkinek szíve joga megmaradni a bűnben, ám ha valaki a másik embert is magával rántja annak csapdájába, „jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába és tengerbe vetik". A malomkő ugyanúgy akadályozná felbukását a vízfelszínen, ahogyan akadályozta a megbotránkoztatott fél megmenekülését. A botránkoztatás tehát egy olyan csapda, amelyből senki sem kerül ki élve: sem a botránkoztató, sem a botránkozó. Kerüljük el, ha lehet!
Fohász: Uram, Krisztusom! Földi munkásságodon is megbotránkoztak egyesek, de sosem Te voltál annak az akadálya, hogy valaki megismerje a kegyelmes Istent. Adj nekem – Téged követve – ilyen életet, amely sosem botránkoztat meg, sem úgy, hogy a Rólad szóló evangéliumból elvesz, sem úgy, hogy ahhoz hozzátesz. Ámen.
2023. február 10., péntek
2023. február 10., címkék:Ézs 54 és Lk 16,19–31
(ÚSZ) „Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették" (22). Bár a példázat központi mondanivalója egészen más, mégis tanítást ad nekünk a halál utáni életről. Sok téveszme él arról, mi lesz velünk vagy elhunyt szeretteinkkel a halál után. A kétféle végkifejlet Jézus szavaiból nyíltan kiviláglik: Ábrahám kebele vagy a föld pora. Ábrahám a kegyelmi kiválasztás ősképe. Akit tehát az angyalok Ábrahám kebelére vittek, az – Isten kegyelemből kiválasztott gyermekeként – a halála után is bizonyosan élni fog. Mert Isten „nem a holtak Istene, hanem az élőké" (Mt 22,32). De az elhunyt választottakkal már nem beszélhetünk, nem hívhatjuk őket segítségül. Lázár sem reagál a gazdag szavaira. Az apostol ezért használja a korinthusi levélben az alvás fogalmát. Aki alszik, az bár él, de nem formálja a dolgok alakulását. Várja az ébredést, a feltámadást.
Fohász: Minden élet forrása Te vagy, ó Isten! Most leborulok előtted, és hálát adok Neked evilági és örök életemért egyaránt. Nagy kegyelem az, hogy velem vagy itt e földön, és szorosan fogod kezem életem végeztével is. Mindörökké. Ámen.
2023. február 9., csütörtök
2023. február 09., címkék:Ézs 53 és Lk 16,13–18
(ÚSZ) „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak" (13). Minden szolga ki van szolgáltatva ura akaratának. Neki tartozik engedelmességgel és elszámolással. Két úr parancsolatát nem lehet teljesíteni, főleg, ha a kettő egymással teljesen ellentétes. Isten és a Mammon. Mindketten a teljes emberre tartanak igényt. Az egyik a teljes embert akarja megváltani, a másik a teljes embert akarja felélni. Isten kizárólagos Úr – a Tízparancsolat szavával élve: „féltőn szerető Isten" (2Móz 20,5). Mellette nem férhet meg más úr azok életében, akik őt akarják szolgálni. Mert ha nem ő határozza meg minden rezdülésemet, nem belé vetem minden bizodalmamat, akkor a Mammon ural. S hogy mi a Mammon a Te életedben? Ha visszaidézed legutóbbi imáidat, ami körül legtöbb gondolatod, kérésed forog: a család, egészség, biztonság, Te magad... Könnyen megtudhatod.
Fohász: Uram, Istenem, megvallom előtted, hogy sokszor bukkannak fel életemben Veled szemben olyan urak, akik eluralják minden gondolatomat, elveszik tőlem az időt, amelyet a Te szolgálatodra is felhasználhatnék. Bocsásd ezt meg nekem! Kérlek, szabadíts meg a Mammontól engem! Ámen.
2023. február 8., szerda
2023. február 08., címkék:Ézs 52 és Lk 16,1–12
(ÓSZ) „Mert az Úr jár előttetek, és Izráel Istene lesz mögöttetek is" (12). Kisgyerekes családok kerékpározása zajlik ily módon. Elöl az egyik szülő mutatja az irányt, figyeli a forgalmat, lassít vagy megáll, ha szükséges. Hátul a másik szülő vigyázza a középen tekerő kicsiket, ne maradjanak le, ne tévedjenek rossz irányba. Iránymutatás és védelem – mindkettő fontos a biztonságos haladáshoz. Urunk ugyanígy, sőt hatványozottan vigyázza gyermekei életét. Körülfog biztonságos, erős karjaival. Irányt mutat, és nem marad el tőlünk. Az előbbi példát továbbgondolva: előfordulhat, hogy életünk bizonyos pontjain nem érzékeljük Isten jelenlétét, mint a gyermek a mögötte haladó szülőét. Óvó szeretete azonban nem attól függ, mi mennyit fogunk fel belőle. Az annyira magától értetődő, mint a levegő, amely körülvesz minket.
Fohász: Tudom, fontos is vagyok Neked, Istenem! Olykor, ha megrendül a bizalmam abban, hogy jó irányba halad-e az életem, juttasd, kérlek, eszembe ezt az igét. Köszönöm, hogy előttem és mögöttem is Te haladsz. Ámen.
2023. február 7., kedd
2023. február 07., címkék:Ézs 51 és Lk 15,11–32
(ÚSZ) „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt" (20). Mi kell ahhoz, hogy a példázatbeli apa meglássa, hogy tékozló fia közelít a szülői házhoz? Valószínűleg az, hogy a nap minden percében várja őt haza, figyelje az utat, nem közelít-e az, akit szíve elszólított onnan, ahol lubickolhatott a szeretetben. Mi kell ahhoz, hogy megszánja a hazatérőt? Bizonnyal az, hogy szeretete nagyobb legyen igazságánál. Ne a történtek határozzák meg szeretete mértékét, ne fia tetteiben keresse szeretete forrását, hanem önmagában. Mi kell ahhoz, hogy szembefusson a megtérő bűnössel? Egyértelműen az, hogy ne a társadalmi normákkal törődjön, hanem az emberrel, akinek most könyörületre van szüksége. S a találkozás vége sem számonkérés, az okozott kár felhánytorgatása, hanem ölelés, szülői csók. Ilyen Atyánk van nekünk, Testvérem. Felfoghatatlan.
Fohász: Mennyei Atyám az Úr Jézus Krisztusban! Hálát adok Neked, hogy szereteted szűrőjén át tekintesz rám, nem érdemeim mértéke szerint. Köszönöm, hogy nem arra vársz, mikor érek Hozzád haza, hanem elém futsz, megölelsz, kegyelmedet árasztod rám. Dicséret és dicsőség Neked ezért! Ámen.