5Móz 7 és Lk 4,14–30 (ÚSZ) „Majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti" (22). Jézus Ézsaiás próféta könyvéből olvas egy részt, de a teljes próféciának csupán az első felét. A másodikat, azt, amelyben Isten ítéletéről van szó, egye- lőre nem. Jézusban ugyanis az isteni kegyelem érkezett hozzánk és nem az ítélet. A bűneinkből való szabadulás, a rossz szokásaink elhagyásának lehetősége. A külsőségekből álló vallásoságból az igaz hitéletre való átállás lehetősége. Ezt hozta Jézus. A megbetegedett, sérült test és lélek meggyógyulását. A kapcsolataink helyreállításának csodáját. Ennek valósága jött el Jézus Krisztusban. És ez a jön el őbenne ma is az ember életébe, a mi személyes és gyülekezeti életünkbe is. Látva a világot, és látva a szívünket, el kell ismernünk, mást érdemelnénk. De lám, mégis: Isten kegyelme és szeretete lett és lesz ma is a miénk Jézusban. Ez az Úr kedves esztendeje.

Fohász: Uram, Jézus, Te csodálatosan jó hírrel érkezel hozzám. Köszönöm, hogy az én háborgó szívembe békét, gyenge hitemnek megújulást, beteg testemnek-lelkemnek gyógyulást, megkötöző félelmeimből, káros szokásaimból szabadulást adsz. Köszönöm ezt a jó hírt, Uram! Ámen.