5Móz 5,22–33 és Lk 3,21–38 (ÚSZ) „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett..." (21). Nagyon szép és kedves családi alkalom a keresztség. Örülünk a megszületett gyermeknek, az édesanya megtartott életének. Öröm a család gyarapodása, a gyülekezet lélekszámban való növekedése. Öröm a gyülekezethez való kapcsolódás megpecsételése. Ez mind jó, szép, örömmel teli. Csak olyan, mintha kapnánk egy értesítőt, hogy a legmagasabb állami kitüntetésben részesítenek minket, mi pedig csak annak örülnénk, hogy a parlament büféjében ingyen kapjuk a kávét. Örülhetünk annak is, de nem a kávé a lényeg. Sajnos nagyon sokan vannak, akik megkapták a meghívót a parlament dísztermébe, de megálltak a büfében, és nem mennek tovább. A keresztség nem egy szép szokás, nem csupán egy vallásos szertartás. Legfőképpen az Isten országába való belépés ígérete és pecsétje azok számára, akik hisznek és megkeresztelkednek.

Fohász: Mennyei Atyám, azokért könyörgöm most hozzád, akik ugyan részesültek a keresztségben, de nem értik, nem értékelik ennek ajándékát. Családomban, gyülekezetemben, egyházamban is sokan nem törődnek azzal, hogy elkárhoznak, ha nem követnek Téged a hit útján. Újítsd meg őket, Uram, térítsd magadhoz szívüket! Jézusért kérlek. Ámen.