5Móz 3 és Lk 2,1–20 (ÚSZ) „Nem volt számukra hely" (7). „Jézus Krisztus, szép fényes hajnal" (RÉ21 658) – így kezdődik egy énekünk. Van, amikor nagyon várjuk már, hogy elérkezzen a várva várt nap, és van, amikor egyáltalán nem várjuk a holnapot. De a hajnal nem tőlünk függően érkezik vagy nem érkezik. Jön és kész. Az Úr Jézus is eljött, amikor ő azt jónak látta, és ahová ő azt jónak látta. És ma is jön, sőt: itt van akkor is, ha ennek a világnak ezt tetszik, vagy nem; ha odafigyel rá, vagy inkább behunyja a szemét; ha kinyitja vagy becsukja előtte az ajtaját. Mi ne csukjuk be a szemünket, ne csukjuk be a szívünket, ne zárjuk ki őt az életünkből, hanem adjunk neki helyet az időnkben, a mondatainkban, a terveinkben és döntéseinkben! Engedjük meg neki, hogy hadd foglalja el az őt megillető helyet az életünkben! Láthatóan és a körülöttünk élők számára is nyilvánvalóan.

Fohász: Köszönöm, Uram, hogy nem én döntöm el, hogy jelen vagy-e ebben a világban, hanem egyedül Te. És az a Te akaratod, hogy az ember el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16), ezért jöttél és váltottál meg minket. Köszönöm, hogy az én szívem ajtaján is kopogtatsz, Uram, Jézus. Teljesen kitárhatom előtted életemet. Segíts, hogy nyitva maradjon! Ámen.