1Krón 19 és Zsid 6,9–12 (ÚSZ) „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok" (10). Van, hogy szeretnék memóriatörlést alkalmazni az életemben. Sokan képesek is rá. Tesznek valami iszonytató ostobaságot, ami aztán a jótékony felejtés sötétjébe vész, s mennek tovább, mintha semmi különös nem történt volna. Ráadásul ezt még le öntik azzal a szósszal, hogy a kegyelem mindent elfedez, s titkon az remélik, talán Isten is felejt. Aztán vannak azok, akiket a kegyelem hálára ösztönöz, s ez a hála már sok jó cselekedetet szült az életükben, ezért ők azt akarják, hogy Isten mindenre emlékezzen. Kissé tán a keresztyénségünk fokmérője is lehet, hogy mit akarunk ezzel kapcsolatban kérni Istentől. Feledkezzen el arról, amit tettünk, vagy a mi érdekünkben emlékezzen mindenre?
Fohász: Mindenható Isten, ne haragudj, hogy mi – akikben a nyugalom és reménykedés helyén annyi zűrzavar lappang – próbálunk helyetted gondolkodni. Csak legyen úgy, ahogy jónak látod, mi pedig várjuk, hogy lenyűgözz bölcsességeddel. Ámen.