2Krón 1,1–13 és Zsid 10,26–31 (ÚSZ) „Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni" (31). Emlékszem, amikor az egyik gyermekem valami galádságot követett el. Leültettem és megkérdeztem: Mit szeretnél kisfiam? Úgy beszéljek veled, mint az anyád, vagy úgy, mint a lelkészed? Nem árulom el, melyik opciót választotta, de megvolt a nagy beszélgetés, és a végén nem csattant el az anyai füles. Van, amikor a mennyei Atya egy-egy komoly beszélgetésre invitál. Amikor valami ostobaságot csinálok, magához hív, hogy megkérdezze, miért váltam hűtlenné? A kegyelem az, ha abban a beszélgetésben a Szerető Atya vesz részt, s nem az Élő Isten. Mert az előbbi kezében lenni maga a nyugalom, a másik kezében lenni viszont a legfélelmetesebb dolog. Akik Krisztus által tudják és merik őt Atyának szólítani, azoknak talán sohasem kell átélniük, milyen a pusztító és ítélő tud lenni Isten. Akik pedig nem tudják, azok számára nem hiszem, hogy sok választási lehetőség marad majd...
Fohász: Szerető Istenem, csak elsodródni, elveszni és elrejtőzni tudok Tetőled. Pedig érzem, hogy hívogat, vonz a kegyelmed. Kérlek, adj bátorságot, hogy leküzdjem magam, és elfogadjam ölelésedet, átéljem felemelő erődet, ámulatba ejtsen nagyságod, felmelegítse szívemet szerelmed, letaglózzon jóságod és szelídséged. Ámen.