1Krón 9,35–10,14 és Zsid 2,5–18 (ÚSZ) „Ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált" (9). Szoktál emlékezni az ízekre? Annyi fontos emlékünk van: dallamok, érzések, gondolatok. De az ízek nem igazán maradnak meg. Láttam egy filmet, aminek semmi köze nem volt ahhoz, amit a címe sejtetett: Ízek, imák, szerelmek. Se imából, se szerelemből, se ízből nem kaptunk eleget, csak Julia Roberts dolgozott meg a sztárgázsiért. Biztos van, akinek ennyi íz elég, nekem édeskevés volt. Az ízek annyira fontosak az életben, hogy a szaglással együtt szinte ez az első, ami a külvilágból megérkezik hozzánk, s egészen addig meghatározó, míg a látás át nem veszi az uralmat. Ízek. Zamatok. A nagymamám pogácsája. Igazi olasz olívaolaj, csak úgy, pohárból. Fontosak az ízek. Talán ezért is érint mélyen az, amit Krisztus értem és érted tett, hiszen ő megízlelte a halált. Mindenkiért megízlelte. Annyira durva! És mégis: mennyei íz!
Fohász: Istenünk, Te nem egy langyos filmet mutattál nekünk, amikor Jézust főszereplővé tetted. Még a statisztaszerepet sem vállaltuk volna megváltásod művében. Kóstolónak se lettünk volna jók. Köszönjük, hogy megoldottad nélkülünk. Ámen.