1Krón 6,39–66 és Filem 8–25 (ÚSZ) „Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban" (20)! Mostanában hallottam, hogy a leggusztustalanabb és legcsúnyább szó, amelyet az emberiség kitalált, nem más, mint a haszon. Elgondolkodtató, hol tartanánk ma, ha a haszon nemcsak, mint szó, hanem mint foga-lom sem létezne. A világot a haszon teszi tönkre, Krisztus népét pedig a haszontalanság. Mert míg az emberek között a haszon sok bajnak, szörnyűségnek, elnyomásnak, gyilkosságnak és a határtalan önzőségnek az eszköze, addig az Isten országában a hasznosságnak egészen más előjele és értelme van. Pál apostol fájdalmas sóhajtása sokszor igaz lehet ránk is. Bárcsak hasznosak lehetnénk Isten országának is, nem csak a saját magunk életének, érdekeinek, vágyának és hatalmának. Persze a kettő nem megy egyszerre. Sőt! Teljesen kizárja egymást.
Fohász: Urunk, szeretnénk, ha használni tudnál minket. Ne engedd, hogy életünk túlhajtott görcsöléssé torzuljon, amelyben nem tapasztalható meg a mennyei áldás. Hadd legyünk megszentelt edényekké! Ámen.