1Krón 1,29–54 és Tit 2,1–10 (ÚSZ) „Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad légy példaképük a jó cselekedetekben" (6-7). Tituszra volt bízva az egész krétai gyülekezet. Idősek és fiatalok, urak és szolgák egyaránt. A választott igeversünk a fiatalokra fókuszál. A fiatalok korukból fakadóan még keresik a meggyőződésüket, útjukat ebben a kacifántos világban. Sok mindent megnéznek, meghallgatnak, ami hatással lehet a személyiségük kialakulására. Nem könnyű felvenni a versenyt mindazzal az információáradattal, amely éri őket. Lehetséges egyáltalán? A fenti igevers arra tanít bennünket, hogy a legfontosabbak nem is a szavaink, hanem a példamutatásunk. Gyermekeink figyelnek bennünket. Szavaik vagy éppen hallgatásuk, de akár tiltakozásuk ellenére is nagyon fontos számukra a véleményünk. Amikor az általunk képviselt és hangoztatott iránymutatás megegyezik az életünkkel, hitelesekké válunk előttük. Az Úr segítsen ebben bennünket.
Fohász: Urunk! Add meg nekünk azt a kegyelmi ajándékot, hogy hiteles szülők, tanárok, emberek lehessünk. Nagyon kérünk ifjainkért... Öleld át őket, kérünk: rajtunk keresztül is! Ámen.