Zsolt 149 és 2Tim 4,9–22 (ÚSZ) „Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott" (10). Van, hogy valaki jól indul, de azután minden megváltozik. Az, hogy valakinek van istenélménye, még nem jelent elköteleződést. Egy szép keresztyén koncert, egy megszólító evangelizáció, amely érzéseket generál egy emberben, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy megtért. Az idő múlása mutat meg mindent. Különböző próbatételekkel találjuk szembe magunkat minduntalan, és ekkor dől el, hogy ki a mi Urunk. El tudnak-e tántorítani a hittől a nehézségek, elcsábít-e valami kecsegtető, de istentelen lehetőség? Te kihez ragaszkodsz? Az Úr nem ígér zökkenőmentes életet. A hívő embert is érik fájdalmak, gyász, mélységek, bukások, és ezek között dől el, hogy valóban tanítvány vagy-e. Nem azért kell követnünk és szolgálnunk az Urat, mert kényelmes életet biztosít vagy teljesíti imakéréseinket, hanem azért, mert meghalt értünk a kereszten.
Fohász: Adj nekünk, Urunk, igazi, rendíthetetlen hitet, amely kiáll minden próbát. Tölts el Szentlelkeddel, és vezess az élet útján! Ámen.