2023. február 11., szombat
2023. február 11., címkék:Ézs 55 és Lk 17,1–3a
(ÚSZ) „Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek" (1). A botránkoztatás bibliai jelentése: valakinek az akadályozása, csapdába ejtése. Tehát nem csupán felháborodás, ahogyan mi értelmezzük, hanem megakadályozása annak, hogy valaki Jézusban a kegyelmes Istennel találkozzon. Vagy úgy, hogy az evangélium bűnt leleplező élét elveszi, vagy úgy, hogy ahhoz hozzátesz egy szigorú, törvényeskedő szabályrendszert. Mindenkinek szíve joga megmaradni a bűnben, ám ha valaki a másik embert is magával rántja annak csapdájába, „jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába és tengerbe vetik". A malomkő ugyanúgy akadályozná felbukását a vízfelszínen, ahogyan akadályozta a megbotránkoztatott fél megmenekülését. A botránkoztatás tehát egy olyan csapda, amelyből senki sem kerül ki élve: sem a botránkoztató, sem a botránkozó. Kerüljük el, ha lehet!
Fohász: Uram, Krisztusom! Földi munkásságodon is megbotránkoztak egyesek, de sosem Te voltál annak az akadálya, hogy valaki megismerje a kegyelmes Istent. Adj nekem – Téged követve – ilyen életet, amely sosem botránkoztat meg, sem úgy, hogy a Rólad szóló evangéliumból elvesz, sem úgy, hogy ahhoz hozzátesz. Ámen.
2023. február 10., péntek
2023. február 10., címkék:Ézs 54 és Lk 16,19–31
(ÚSZ) „Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették" (22). Bár a példázat központi mondanivalója egészen más, mégis tanítást ad nekünk a halál utáni életről. Sok téveszme él arról, mi lesz velünk vagy elhunyt szeretteinkkel a halál után. A kétféle végkifejlet Jézus szavaiból nyíltan kiviláglik: Ábrahám kebele vagy a föld pora. Ábrahám a kegyelmi kiválasztás ősképe. Akit tehát az angyalok Ábrahám kebelére vittek, az – Isten kegyelemből kiválasztott gyermekeként – a halála után is bizonyosan élni fog. Mert Isten „nem a holtak Istene, hanem az élőké" (Mt 22,32). De az elhunyt választottakkal már nem beszélhetünk, nem hívhatjuk őket segítségül. Lázár sem reagál a gazdag szavaira. Az apostol ezért használja a korinthusi levélben az alvás fogalmát. Aki alszik, az bár él, de nem formálja a dolgok alakulását. Várja az ébredést, a feltámadást.
Fohász: Minden élet forrása Te vagy, ó Isten! Most leborulok előtted, és hálát adok Neked evilági és örök életemért egyaránt. Nagy kegyelem az, hogy velem vagy itt e földön, és szorosan fogod kezem életem végeztével is. Mindörökké. Ámen.
2023. február 9., csütörtök
2023. február 09., címkék:Ézs 53 és Lk 16,13–18
(ÚSZ) „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak" (13). Minden szolga ki van szolgáltatva ura akaratának. Neki tartozik engedelmességgel és elszámolással. Két úr parancsolatát nem lehet teljesíteni, főleg, ha a kettő egymással teljesen ellentétes. Isten és a Mammon. Mindketten a teljes emberre tartanak igényt. Az egyik a teljes embert akarja megváltani, a másik a teljes embert akarja felélni. Isten kizárólagos Úr – a Tízparancsolat szavával élve: „féltőn szerető Isten" (2Móz 20,5). Mellette nem férhet meg más úr azok életében, akik őt akarják szolgálni. Mert ha nem ő határozza meg minden rezdülésemet, nem belé vetem minden bizodalmamat, akkor a Mammon ural. S hogy mi a Mammon a Te életedben? Ha visszaidézed legutóbbi imáidat, ami körül legtöbb gondolatod, kérésed forog: a család, egészség, biztonság, Te magad... Könnyen megtudhatod.
Fohász: Uram, Istenem, megvallom előtted, hogy sokszor bukkannak fel életemben Veled szemben olyan urak, akik eluralják minden gondolatomat, elveszik tőlem az időt, amelyet a Te szolgálatodra is felhasználhatnék. Bocsásd ezt meg nekem! Kérlek, szabadíts meg a Mammontól engem! Ámen.
2023. február 8., szerda
2023. február 08., címkék:Ézs 52 és Lk 16,1–12
(ÓSZ) „Mert az Úr jár előttetek, és Izráel Istene lesz mögöttetek is" (12). Kisgyerekes családok kerékpározása zajlik ily módon. Elöl az egyik szülő mutatja az irányt, figyeli a forgalmat, lassít vagy megáll, ha szükséges. Hátul a másik szülő vigyázza a középen tekerő kicsiket, ne maradjanak le, ne tévedjenek rossz irányba. Iránymutatás és védelem – mindkettő fontos a biztonságos haladáshoz. Urunk ugyanígy, sőt hatványozottan vigyázza gyermekei életét. Körülfog biztonságos, erős karjaival. Irányt mutat, és nem marad el tőlünk. Az előbbi példát továbbgondolva: előfordulhat, hogy életünk bizonyos pontjain nem érzékeljük Isten jelenlétét, mint a gyermek a mögötte haladó szülőét. Óvó szeretete azonban nem attól függ, mi mennyit fogunk fel belőle. Az annyira magától értetődő, mint a levegő, amely körülvesz minket.
Fohász: Tudom, fontos is vagyok Neked, Istenem! Olykor, ha megrendül a bizalmam abban, hogy jó irányba halad-e az életem, juttasd, kérlek, eszembe ezt az igét. Köszönöm, hogy előttem és mögöttem is Te haladsz. Ámen.
2023. február 7., kedd
2023. február 07., címkék:Ézs 51 és Lk 15,11–32
(ÚSZ) „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt" (20). Mi kell ahhoz, hogy a példázatbeli apa meglássa, hogy tékozló fia közelít a szülői házhoz? Valószínűleg az, hogy a nap minden percében várja őt haza, figyelje az utat, nem közelít-e az, akit szíve elszólított onnan, ahol lubickolhatott a szeretetben. Mi kell ahhoz, hogy megszánja a hazatérőt? Bizonnyal az, hogy szeretete nagyobb legyen igazságánál. Ne a történtek határozzák meg szeretete mértékét, ne fia tetteiben keresse szeretete forrását, hanem önmagában. Mi kell ahhoz, hogy szembefusson a megtérő bűnössel? Egyértelműen az, hogy ne a társadalmi normákkal törődjön, hanem az emberrel, akinek most könyörületre van szüksége. S a találkozás vége sem számonkérés, az okozott kár felhánytorgatása, hanem ölelés, szülői csók. Ilyen Atyánk van nekünk, Testvérem. Felfoghatatlan.
Fohász: Mennyei Atyám az Úr Jézus Krisztusban! Hálát adok Neked, hogy szereteted szűrőjén át tekintesz rám, nem érdemeim mértéke szerint. Köszönöm, hogy nem arra vársz, mikor érek Hozzád haza, hanem elém futsz, megölelsz, kegyelmedet árasztod rám. Dicséret és dicsőség Neked ezért! Ámen.
2023. február 6., hétfő
2023. február 06., címkék:Ézs 50 és Lk 15,8–10
(ÚSZ) „Ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja" (8)? Az ókori keleten a drahmákat nemzedékeken keresztül esküvői ajándékként adták tovább az anyák lányaiknak, hogy aztán ők láncba fűzve őrizzék, gyarapítsák hozományukat. A példázatban egy ilyen érme tűnik el asszonya szeme elől. A drahma az elveszett juhval ellentétben nem érzékeli elveszettségét, nem fél, nem sír gazdája után. De magatehetetlensége ellenére is fontos tulajdonosa számára. Vannak emberek, akiknek fogalmuk sincs elveszettségükről, akiket másoknak kell megkeresniük, visszavezetniük Istenhez, mert nem is érzékelik, hogy nélküle élik mindennapjaikat. De Jézus hirdeti: kellő keresés után, az ige világossága, megtisztító ereje mellett őket is meg lehet találni, hiszen ők is fontosak közös Gazdánk számára.
Fohász: Úr Jézus Krisztus, olykor a gyülekezeten belül is elveszik egy-egy testvér, család, akiket, mint a példázatbeli asszonynak, házon belül kell megkeresni. Adj nekem bölcs látást arra, ki az, akihez én küldettem, hogy megkeressem, és Hozzád visszavezessem. Ámen.
2023. február 5., vasárnap
2023. február 05., címkék:Ézs 49 és Lk 15,1–7
(ÓSZ) „Íme, a tenyerembe véstelek be" (16). Ha belegondolunk, melyik az a testrészünk, amelyet a nap folyamán legtöbbször használunk, amelyre leginkább rálátunk, megállapíthatjuk, hogy a kezünk az. A többit ruha takarja, vagy éppen tükörre van szükség, ha pillantást akarunk rá vetni. De a kezünk szüntelen előttünk van. Amit a tenyerünkre írunk, az mindig – úgymond – kéznél lesz. Ha Isten választott gyermekeként az ő szent tenyerébe vagy vésve, akkor életed szüntelenül mennyei Atyád előtt van. S mivel az Úr nem csak felfirkantott Téged a tenyerébe, hogy aztán alkalomadtán elhalványuljon, lekopjon onnan sorsod, hanem belevésett abba: bizonyosan ott maradsz örökre. Olyan bizonyosan, mint amilyen bizonyosan most ezt a biztatást olvasod.
Fohász: Végtelen a kegyelmed és szereted, Uram! Mert nem tetteimtől vagy ragaszkodásomtól teszed függővé, Hozzád tartozhatom-e. Hanem önmagadra nézve, örökkévaló elhatározással választottál ki engem, hogy rajtam ragyogjon fel mindenható bölcsességed. Ámen.
2023. február 4., szombat
2023. február 04., címkék:Ézs 48 és Lk 14,25–35
(ÓSZ) „De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, a nyomorúság kohójában próbára tettelek" (10). A nyomorúság olyan, mint a kohó. Égető, perzselő tűz, amely egy pillanatnyi enyhülést sem kínál. Folyton-folyvást kínoz, éjjel sem hagy pihenni, az ember teste és lelke szinte megolvad tőle. Ki ne élte volna már ezt át? Nincs ember, akinek csupa öröm és boldogság jutna osztályrészül. De bármennyire is szeretnénk a nyomorúságot elkerülni vagy legalább az idejét lerövidíteni, a felesleges salakot csak ez a kohó égetheti ki belőlünk. Ugyanebben a szellemben mondja Jézus a mai újszövetségi igeszakaszban: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,27). Aki saját keresztjét méricskéli, másokéhoz hasonlítgatva elhordozhatatlannak ítéli, az még nem ismerte meg Krisztusnak a nyomorúságban megmutatkozó erejét. Abban még ott van a hitetlenség, bizalmatlanság salakja.
Fohász: Krisztusom, aki isteni lényed szerint minden kereszttől mentes maradhattál volna, mégis értem, bűnös emberért a legnagyobb nyomorúságot vállaltad magadra. Segíts nekem Rád tekintve hordozni a magam keresztjét. Ámen.
2023. február 3., péntek
2023. február 03., címkék:Ézs 47 és Lk 14,15–24
(ÓSZ) „Megharagudtam népemre, eltaszítottam örökségemet, és kezedbe adtam őket" (6). Babilon a maga korában világhatalom volt. Meggyőződése szerint saját erőből, saját bölcsessége útján jutott ilyen magasra. Az ókorban élt az a nézet, hogy az egyes népek isteneinek ereje az adott nép sorsának alakulásán is megmutatkozik. Ha Babilon leigázhatta Izraelt, istenei hatalmasabbak az Úrnál. Az Úristen viszont épp azt mondja: nem Babilon győzte le választottaimat, hanem én adtam őket kezébe. Ez azonban nem azt jelenti, hogy teljhatalmat kapott felettük, és bármit megtehet azokkal, akik az Úréi. Nem! A hatalom felelősséggel jár: azzal jól kell élni. Aki visszaél vele, vajha ne is kapta volna! Igaz ez minden korra és élethelyzetre. A magaslatokat megjárni, a hatalmat Isten kezéből elfogadni ugyanolyan felelősség, mint a mélységekben kitartani mellette.
Fohász: Mindenható, Örök Isten, aki mindent kezedben tartasz. Engedd meglátnom, hogy a mostani élethelyzetemet is Tőled kaptam, ezért kérlek Téged, segíts abban hűen megállni. Se elbizakodottság, se elkeseredettség ne vegyen rajtam erőt, hanem lássam meg mindenben a Te szerető végzésedet. Ámen.
2023. február 2., csütörtök
2023. február 02., címkék:Ézs 46 – Lk 14,12–14
(ÚSZ) „Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor" (14). A közmondás azt tartja: Isten malmai lassan – de biztosan – őrölnek. Leginkább fenyegetésként értjük a mondás mögött húzódó tartalmat, és arra gondolunk: a bűnös előbb vagy utóbb elnyeri majd méltó büntetését. De az érdemek jutalmáról sem szabad megfeledkeznünk. Sok esetben jóleső érzés lenne még ezen a világon meglátni a bűnösök nyomorúságát és az igazak felemelkedését, de egyre inkább azt látjuk, a lelketlen embernek jól megy sora, a becsületes pedig rendre ráfizet. Vajon túl tudunk-e látni a látható valóságon, miközben minden azt sugallja, légy önző, törtess és tiporj, különben téged tipornak el? Hiszünk-e abban, hogy Istennél van minden ügyünk, hogy nála biztonságban van sorsunk akkor is, ha minden és mindenki ellentmond ennek?
Fohász: Drága jó Uram, nekem már az mérhetetlen jutalom, hogy Magadnak elválasztottál, hogy utat mutatsz, és megőrzöd minden lépésemet. Mi mást és többet kívánhatnék, mint azt, hogy mindig a Te közeledben tudjam magam: életemben és halálomban egyaránt. Ámen.
2023. február 1., szerda
2023. február 01., címkék:Ézs 45 és Lk 14,7–11
(ÓSZ) „Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító" (15)! Az ember leginkább ismerős terepen érzi magát biztonságban. Tudja, meddig mehet el, mennyit engedhet meg magának; tudja, melyik cselekedete milyen reakciót vált majd ki. Sokszor magát Istent is úgy kezeli, mint aki teljesen kiismerhető. Mintha tudná, melyik tettével váltja ki Alkotója haragját, és mivel lehet őt aztán kiengesztelni. Még azt is megkockáztatja, hogy egyes élethelyzetekre ítéletet mondjon: ezt nem érdemeltem meg! Ha pedig a rejtőzködő, az emberi logikával felfoghatatlan Istennel van találkozása, megdöbben. S mivel az ok-okozat elvén túllátni képtelen, Istenben keresi a hibát. Pedig ő hatalmasabb minden emberi gondolatnál. Rejtőzködő Isten, akinek útjait, terveit olykor nem megérteni, hanem elfogadni érdemes.
Fohász: Jézusom! Milyen jó lenne az atyai akaratra mindenkor azzal a gyermeki bizalommal válaszolni, amellyel te szóltál: „Igen, Atyám, mert így láttad jónak" (Mt 11,26). Bűnbánattal hajtok most fejet, mert elbizakodottan sokszor úgy vélem, én magam tudom, mi a jó nekem, és nem hagyatkozom teljesen Szentlelked vezetésére. Taníts ebben előbbre jutnom! Ámen.
2023. január 31., kedd
2023. január 31., címkék:Ézs 44 és Lk 14,1–6
(ÚSZ) „Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem" (3)? Másképp is feltehetnénk Jézus kérdését. Szabad-e a nyugalom napján – amit Isten rendelt mindnyájunknak – egyáltalán bármi mást tenni, mint ami nem őrá mutat?! Jézusnak igaza van: a szombatnapi gyógyítás a nyugalom napja megszentelésének igei betöltése, nem megtagadása. De vajon, hogy látják ezt a kor vallási vezetői? Hallgatásuk beszédes, ugyanis az ember farigcsálta hagyományok és rendelkezések már rég elhomályosították a szombat igazi lényegét. Mit tehet hát Jézus? Gyógyít, életet ad, halottat támaszt fel, tanít. A szombat így lesz valójában az emberért, és mégis, elsősorban Istenért. Te is szenteld meg a nyugalom napját!
Fohász: Urunk, „adjad, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, a Krisztus Jézust: örök vigasságot és boldogságot. És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, ne szerethessünk egyebet Jézusnál; maradhassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal" (RÉ. 225.). Mindörökké. Ámen
2023. január 30., hétfő
2023. január 30., címkék:Ézs 43 és Lk 13,34–35
(ÚSZ) „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok" (34)! Engem mindig megrendít, amikor Jézust egy igeszakaszban szomorúnak látom. Mint sok más sem, például ahogy a törvényt értelmezi, ez se nagyon fér bele a népszerű, mosolygós Jézus-képbe, amely megkísért mindannyiunkat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Úr Jézus sokat gyötrődött az övéiért, elkeserítette a sok gonoszság, és a hálál közeledtével is küzdött. Mai igénk arra mutat, valami különleges megerősítést adva, hogy voltak neki is kudarcélményei. Ő is érezte úgy, hogy hiábavaló minden akarat, minden áldozat. De végül gyötrődései felett is úrrá lett: tudta, hogy áldozata nem hiábavaló; eljön az idő, amikor őt fogja imádni mindenki.
Fohász: Hálát adok Neked, Istenem, hogy a legdrágábbat adtad oda értem. Amíg itt élek, mindig méltatlan leszek ajándékba adott szeretetedre. Talán jobb is, hogy teljesen fel sem foghatom jóságodat és kegyelmedet. Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön! Ámen.
2023. január 29., vasárnap
2023. január 29., címkék:Ézs 42 és Lk 13,31–33
(ÚSZ) „Nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül" (33). Az Áldozat úton van a szent város felé. Tudja, „ma és holnap" még sok a dolga van, tele a föld bűnnel és betegséggel, és neki minél több embert meg kell szabadítani a gonosztól és a pusztulástól. De nem maradhat örökké itt a földön: „harmadnap" teljesítenie kell, amiért eljött. Jeruzsálemben kell örök áldozatot bemutatnia, hogy soha többet ne legyen szükség emberek által bemutatott áldozatokra. Az Áldozat keresztjének titka, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Nem kell más megváltásra, megoldásra várnunk, csak elfogadni ezt az egyet, hogy megszabadulhassunk.
Fohász: „Megváltóm! Csak téged imádlak, és hódolva porba hullok. Ím, zeng, zeng a hódolat hangja, míg előtted leborulok. Megváltva, megváltva! Ó, hála néked, jó Atyám! Kegyelmed oly végtelen gazdag, a szívem csak téged imád" (Megváltva). Ámen.
2023. január 28., szombat
2023. január 28., címkék:Ézs 41 és Lk 13,22–30
(ÚSZ) „Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk és ittunk, és az utcáinkon tanítottál. Ő pedig ezt mondja nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők" (26-27)! Sokszor hivatkozik az ember a kapcsolataira, és használja is azokaz, hogy különböző ügyeket, dolgokat megoldjon az életben. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy egyre korruptabbá válik a világunk. Ha intézkednünk kell, akár orvosnál, akár a hivatalokban, befolyásos ismeretségek nélkül nem jutunk
sokra. A Jézus korabeli ember is ehhez az ügymenethez, eljáráshoz volt szokva. Nem csoda, hogy az Úr éppen az ilyen helyezkedéstől óvja őket, amikor rámutat, hogy ezek a lépések az Isten országába való bejutásnál nem hoznak sikert. Egyedül Jézus vére által van utunk és lehetőségünk az örök életre.
Fohász: „Te vagy a fény a szívemben, Jézus, add, hogy ne szólhasson bennem a sötét! Te vagy a fény a szívemben, Jézus, Krisztus jöjj, te vezess utamon" (Te vagy a fény). Ámen.
2023. január 27., péntek
2023. január 27., címkék:Ézs 40 és Lk 13,18–21
(ÚSZ) „Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében, az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak ágai között" (19). Az Úristen egy aprócska dologból is tud csodát tenni! Ha ránéznénk egy mustármagra, az utolsó, amit gondolnánk, hogy képes nagy fává nőni. Így vagyunk magunkkal is: az önbizalmunk szinte minimális, nem is tudjuk elhinni: Isten képes belőlünk is mai evangélistát, prófétát faragni. Pedig nagy szüksége volna a világnak az olyan emberekre, akik növekedni akarnak Isten kegyelmében, szeretetében. S ahogy a magból fa nő, majd terem jó gyümölcsöt, mi is teremhetünk éltető terméseket, lehet belőlünk menedék, nyújthatunk felülülést környezetünk számára.
Fohász: „Bár a hit szívemben, bár a hit szívemben oly kicsiny, mint mustármag, mégis, bármi gyenge, Szentlelked nevelje, nevelje föl nagy fának, hogy terjedjen ága és legyen virága kedves néked, Urának" (RÉ. 215.). Ámen.
2023. január 26., csütörtök
2023. január 26., címkék:Ézs 39 és Lk 13,10–17
(ÚSZ) „Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni" (11). Mi lehetett ennek az asszonynak a betegsége? Olyan szépen fogalmaz a Szentírás: „betegség lelke lakott" benne tizennyolc éve – melynek következtében testi elváltozásai lettek, meggörnyedt. Van olyan bibliatudós, aki valamilyen lelki bajra gyanakszik, és valóban tudható, hogy a psziché betegségei alatt bizony, meg lehet görnyedni, össze lehet szakadni. A történet egy fontos kérdést állít elénk. Ki az úr a Te házadban, vagy: kinek van tekintélye az életed felett? Ha a bajt hellyel kínálod, beköltözik Hozzád, és könnyen meggörnyedhetsz alatta. De ha Jézus mellett döntesz, akár meg is gyógyulhatsz, vagy vele hordozhatod tovább betegségedet. Mert nem kell többé görnyedten járnod.
Fohász: Uram, látod lelkemet, sokszor görnyedten cipelem terheimet. Szinte a hátamhoz nőnek már, a testem részévé lesznek. Nincs sem erőm, sem bizalmam, hogy letegyem ezeket, pedig mennyivel könnyebb lenne nélkülük! Taníts Benned bízni, hogy megújulhassak, meggyógyulhassak! Ámen.
2023. január 25., szerda
2023. január 25., címkék:Ézs 38 és Lk 13,6–9
(ÚSZ) „Hátha terem jövőre" (9)! Néha könnyedén lerázzuk a port a lábunkról (Lk 9,5), mert úgy érezzük, már mindent megtettünk, már nincs miért próbálkozni. És van olyan is, hogy újra és újra nekifeszülünk a feladatnak, mert a számunkra kedves dolgokat nehezen engedjük el. Jézus magatartását viszont úgy jellemezném, hogy ő ad egy újabb esély. De vajon lehet-e az idők végezetéig alkudozni vele? Nem ártana felismernünk, hogy – a lemondás és túlpörgés helyett – van, amit egyszerűen csak le kell tennünk a kezébe, és engedni, hogy ő formálja, vagy pihentesse, vagy kidobja. Hitünk próbája, hogy engedjük-e, minden úgy legyen, ahogy ő akarja!
Fohász: Drága Uram, hajlamos vagyok azt hinni, hogy bizonyos dolgok léte vagy nem léte tőlem, az én szándékomtól, az én akaratomtól függ. Segíts felismerni, hogy a végső döntést mindig Te hozod meg. Erősítsd hitemet, hogy kezedből elfogadjam azt is, amit máshogy szerettem volna, mint Te. Ámen.
2023. január 24., kedd
2023. január 24., címkék:Ézs 37 és Lk 13,1–5
(ÚSZ) „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük" (2)? Amikor felfoghatatlan tragédiák történnek, gyakran találkozunk a kérdéssel: miért pont vele történt? Valamit elrontott? Nem jól imádkozott? Nem szerette őt Isten? Ilyenkor csak alázattal kereshetjük a válaszokat, felismerve, mennyire kicsik, mennyire kevesek vagyunk. Nem szégyen, ha nem értjük, miért történnek bizonyos dolgok. Ellenben kérhetjük Istent, hogy a tragikus helyzetekben ne emberi okoskodásainkat hangoztassuk, mint egykor Jób barátai, hanem mertjük bevallani... Nem értem szándékod, Istenem! Segíts, hogy el tudjam fogadni terveidet és akaratodat akkor is, ha telve vagyok fájdalommal! Adj engedelmes szívet! Ámen.
Fohász: Uram, könnyen szólok, ha hallgatni kellene, és hallgatok, amikor bizonyságot kellene tennem. Nem tudom, mit hoz a holnap, az én tudásom semmi a Te nagyságodhoz képest. Ezért kérlek: ajándékozz meg élő reménységgel, hogy bizonyosan higgyem, sorsom és szeretteim sorsa el van rejtve a Te kegyelmedben. Ámen.
2023. január 23., hétfő
2023. január 23., címkék:Ézs 36 és Lk 12,54–59
(ÚSZ) „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni" (56)? Nem látjuk a fától az erdőt! Hűen fejezi ki ez a közmondás azt, amiről Jézus az igében szól. Van, amit meg akarunk látni, és van, amit akkor sem, ha a szemünk előtt van. A tagadás, a szépítgetés örök emberi jellemvonások, és amikor tartunk valamitől, még inkább igyekszünk úgy csinálni, mintha nem lenne okunk aggodalomra. Az idők jeleit illetően különösen hajlamosak vagyunk erre, mert túlságosan ragaszkodunk ehhez a világhoz, ehhez az élethez. De elhagyva immár a tagadást és szépítgetést, helyezzük szeretteinket és aggodalmainkat Isten kezébe, mert a nehéz időkben is lehetséges megmaradni az ő jóságában. Hiszen akármi következzék is ránk: végül Jézus áll majd az ajtó előtt.
Fohász: Mennyei Édesatyám! Ha a világ történéseit nézem, szívemet eltölti az aggodalom. A Tőled kapott hittel mégis megragadom, hogy egyre közelebb van az idő, amikor szemtől szemben láthatlak Téged. A találkozásig erősítsd egyházadat és benne engem, hogy meg ne tagadjalak a gyakori kísértések között. Ámen.