A lényeg mindig fent van

2021. augusztus 10., kedd

Sodró folyó, mélységek és magasságok, tisztaság, végletek – csupán néhány gondolat, amely az idei ÉlesztŐ központi témájával kapcsolatban felmerült az önkéntesekben. A találkozó hétfői előkészítő napján néhányukat arról kérdeztük, mit is jelent számukra a „feketén-fehéren” mottó.

Görög László, PR és kommunikációs munkacsoport

Ha megnézzük mai világunkat, azt látjuk, hogy minden a szivárvány különböző színeit hirdeti, és közben teljesen elutasítja a korlátokat. Ezzel párhuzamosan a fekete és fehér témaköre épp a korlátok helyes értelmezéséről szól: olyan ez, mint két útközül választani, amelyek egy sebes folyó felett visznek át és az egyiken van kapaszkodó, míg a másikon nincs. Ilyenkor egyértelmű a válasz, miközben életünk hasonlóan fontos döntéseinél ezt mégsem így látjuk. A korlátok léteznek, és valójában ezek biztosítják számunkra a szabadságot és a boldogságot. Mindnyájunknak szüksége van ezekre a kapaszkodókra, hiába szabják meg a határokat, ezek között tudunk igazán kiteljesedni.

Blanár Panna, BeülŐ kávézó

Először a szélsőségek jutnak eszembe, még akkor is, ha ma sok helyen hallom, hogy keressük meg az egyensúlyt és a középutat. Én a saját életemben is szeretek végletekben élni, élvezem, ha igazán rossz a kedvem, máskor pedig az egekig szárnyalok. Úgy tapasztalom, akkor a legkönnyebb boldogan élni, amikor megtapasztalom a két végletet és ezeken keresztül találok egyensúlyt. Sokat segít, hogy a következő napok témája a „feketén-fehéren”, mert olyan kérdésekkel találkozhatunk, amelyek a valódi egyensúly felé vezetnek. Örülök, hogy nem életvezetési tanácsokat adnak majd, hanem minden Krisztusra mutat, miközben elgondolkozhatunk a végleteken.

Palkó Attila, Technikai munkacsoport

A fekete és a fehér nekem a tisztaságot és a pontos szabályokat jelenti – ugyanakkor a végleteket is. Ez a két szín könnyen kombinálható más színekkel és egymással is, ami érezteti az egyensúlyt. A keresztyénségemben ezek ugyanígy megjelennek: fontos, hogy életünket tiszta szabályok alapján éljük és soha sem összekeveredve. Amikor a fekete és a fehér keveredik, mindig szürkét kapunk, de Krisztus mindnyájunkat arra hív, hogy ne váljunk szürkévé, hanem maradjunk tiszták és valljuk meg az értékeinket. Nincs olyan, hogy „igen is meg nem is”, fel kell vállalnunk hitünket és tisztán megmutatni, kihez is tartozunk.

Kiss Otília, Pénzügyi munkacsoport

Ez a gondolat Isten kétpólusú világáról üzen. Ő egyértelműen megkülönbözteti a jót és a rosszat, ez pedig nagyon hiányzik nekem a mai világból: mostanában minden túl színes, azt hirdetik, bármi lehetsz, de mégis elvesznek a kapaszkodók, összemosódik jó és a rossz. Miközben, ha tisztában vagyunk vele, hogy van jó és van rossz, akkor azt is tudjuk, kitől kell segítséget kérnünk ezek megkülönböztetéséhez. Nekem ebben a Biblia a legfontosabb kapaszkodóm, amit a Szentírás fehérnek mond, az fehér, amit pedig feketének, az fekete. A fiatalok maguk is tudják, hogy erre szükségük van, azt tapasztalom, bármennyire is nehéz korlátok között nevelni egy gyermeket, mégis nélkülözhetetlen. Olyan ez, mint egy keskeny híd: ha nincs korlátja, beleesel a vízbe és az elsodor – de ha van, tudsz kapaszkodni és átjutsz a túlsó partra.

Csobády Csilla, Imasátor

A bűnre mindig a kegyelem a válasz, a lentből mindig fent lesz. Ezen a héten erről szól majd imasétánk is, a teremtéstől és a bűnesettől kezdve Krisztus kereszthalálán át a Szentlélek kitöltesééig vezet végig a mélységeken és a magasságokon. Megmutatja azt, amiről számomra a keresztyén élet szól: azt, miként lesz a bűnből kegyelem. Sokszor megéltem ezt személyesen is, volt olyan időszaka az életemnek, amikor rövid időn belül szakított velem a párom és veszítettem el a nagymamámat, de pont abban az évben tértem meg, a mélységből eljutottam az igazi magasságba. Ez azóta is jellemző, hullámzó az életem, de Istennel mindig fent végződik – ott van a lényeg.