1Krón 22,2–19 és Mk 3,13–21
(ÚSZ) „Amikor ezt meghallották a rokonai, odamentek, hogy megfogják őt, mivel azt mondták: megzavarodott" (21). Hát nem érdekes? A munkahelyen, az iskolában és általában az élet minden területén szinte alapfeltétel, hogy hozzuk ki magunkból a maximumot. Amikor viszont Jézus ügyéről van szó, és komolyan vennénk Isten szavát, az örök életről szóló evangéliumot, a krisztusi szeretet valódi megélését, akkor fanatikus őrültnek titulálják a hitét megélő keresztyént. Jézus családjában is mintha feledésbe merültek volna az isteni gyermek felőli ígéretek és születése csodálatos körülményei. A mára térve: amikor keresztelni viszi valaki gyermekét, vajon tudatában van ígéretei és fogadalmai tartalmával? Mert az Úrról szóló bizonyságtétel nemcsak szóban áll, hanem teljesen odaszánt, hitben élt életet jelent. Akik „bolondok a Krisztusért" (1Kor 4,10)! Ti ne adjátok fel! Érdemes az árral szemben úszni!
Fohász: Uram, Jézus! Köszönöm, hogy már én is másként látom az Érted élő „bolondokat"! Add, hogy én is azzá válhassak! Add, hogy mindent kezedbe tegyek és onnan várjak! Ragadj meg Szentlelkeddel, és vezess igaz hitre, szent életre, élő bizonyságtételre! Erős a világ áradata, tarts meg, hogy ne ragadjon el! Ámen.