Neh 2 és Mt 4,23–25
(ÓSZ) „Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága" (2)! Egy figyelmes, a lélek rezdüléseit is felismerő királyról olvasunk, aki törődik az alattvalójával: észreveszi arcán a szomorúságot. Még maga Nehémiás is meglepődik ezen. Milyen jó lenne, ha volna emberünk, aki felismerné ábrázatunkon szívünk szomorúságát, aki lehetőséget adna, hogy beszéljünk erről. Nemhogy egy királytól, de lassan már a szeretteinktől sem nagyon várhatjuk ezt. De ne így legyen a gyülekezeteinkben! Figyeljünk oda egymásra, hogy ne csak a szomorúságot, de az örömöt is észrevegyük. Úgy kell cselekednünk, amint Jézus, aki egyetlen beteget vagy erőtlent sem utasított el, akit hozzá vittek. Ha a figyelmességben, együttérzésben erősödnénk, mennyivel erősebb volna gyülekezetünk?!
Fohász: Gondviselő Istenünk! Áldunk azért, mert Te ismered a szív szomorúságát – még akkor is, amikor nem tudjuk azt szavakba önteni. Kérünk, hogy a megszomorodottak mellé állíts embert, aki meghallgatja és vigasztalja őket! Ámen.