„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Máté evangéliuma 22. fejezet 37-40. vers)

Így válaszolt Jézus, amikor az írástudók a nagy parancsolatról kérdezték. „A szeretet tehát a kulcs, amelynek első iránya az Isten iránti szeretet, a második pedig az, ahogy a hozzánk közel állókat szeretjük – kezdte előadását Fóris Tamás. – A szeretet úgy tart, mint felfüggesztés a függőágyat – ha hiányzik, az egész a mélybe zuhan. Így függ tőle a törvény, a próféták és a teljes Szentírás.”

„De figyeljük meg: a szeretetnek van egy harmadik iránya is: szeressük felebarátunkat, mint magunkat. Előbb kell tehát szeretni önmagunkat, még akkor is, ha erről kevesebb szó esik” – hívta fel a figyelmet az előadó. Mint mondta, ha elfogy bennünk a szeretet, a lendületünk is alábbhagy, így ahhoz, hogy Istent és egymást szerethessük, önmagunkat is fontos szeretnünk. A mai világban sokan küzdenek azzal, hogy nem szeretik önmagukat, ezért a Vekker Közösség lelkipásztora különböző területeken próbált ezzel kapcsolatban segítséget nyújtani – a hallgatóság bevonásával.

Mindent elhisz

Aki nem szereti önmagát, az bizonytalan, kritikus, szorongó, keresi a visszacsatolást – gyűjtöttek példákat a résztvevők, amelyre válaszul az előadó úgy fogalmazott „ha nem tudod szeretni magad, nem tudsz másokat sem szeretni, de Isten szeretetét sem tudod elfogadni – az önszeretet hiánya falként magasodik köztünk és Isten szeretete között.”

Az egészséges önszeretet nem önközpontúságot jelent, ez Pál Timóteushoz írt második leveléből érthető meg legjobban. Pál itt figyelmezteti társát, hogy az utolsó időkben az emberek „önszeretőek” lesznek, azonban ez nem arra utal, hogy nem szerethetjük magunkat. Az eredeti szó jelentése inkább „kedvelés”, egyfajta önző magunk felé fordulás, nem pedig az igazi szeretet. Ugyanis amikor „kedveljük” önmagunkat, a középpontba kerülünk, de ezzel nem jár együtt önmagunk szeretete.

„Pál sorai súlyos kor- és kórképet mutatnak, figyelmeztetnek, hogy könnyen megjelennek életünkben a külsőségek, amelyek lassan elválasztanak az igazi szeretettől – attól, amelyről a Szeretethimnusz is szól” – magyarázta. Azt is felidézte, hosszú évtizedeken keresztül úgy olvasta az első korintusi levél 13. fejezetét, mint egy használati utasítást ahhoz, hogyan kell szeretni másokat. „Aztán egyszer csak megláttam, hogy Isten irántunk való szeretetéről is szól. Arról, milyen türelemmel és feltétlenül szereti az embert, engem, téged – folytatta. – De így mutatja meg azt is, milyen lehet az élet, ha szeretjük önmagunkat. Az a szeretet, amely mindent elhisz, enged hinni magamban, az ígéretekben és Isten irántam való szeretetében is.”

Szeretetre teremtve

Ugyanakkor természetesen az önmagunk felé irányuló szeretet hiánya mögött mindig különböző okok húzódnak – ilyen az, amikor valakivel szeretetlenül bántak és emiatt nem tudja szeretni önmagát sem:  „Mind a szeretet igényével születünk, de meg kell tanulnunk szeretni – a tapasztalatok és minták alapján. Ezért van az, hogy úgy szeretünk, ahogy azt otthon, a környezetünkben láttuk.”

Az előadó hasonló okként sorolta fel az önmagunkban való csalódást és Isten szeretetének meg nem ismerését, ahogy a vallásos tévhiteket is. Ez utóbbi kategória általában félreértésből fakad, kiragadott igeszakaszok téves értelmezéséből, de azt vonja magával, hogy az ember úgy érzi, a felemelkedés útja, ha utálja önmagát. Ez a feltételes szeretet az, amelyről az előző főelőadáson Bolyki László is beszélt, az, amelyben mindig van egy „ha”. „A jó hír mindezek ismeretében az, hogy van megoldás: mivel szeretetre vagyunk teremtve, felépíthetjük az egészséges önszeretetet, amellyel biztonságban érezzük magunkat. Ennek forrása Isten felénk irányuló szeretete – és az, ha ezt elhisszük, megtapasztaljuk és elfogadjuk. Ő az, aki előbb szeretett minket, ebből fakad minden” – biztatta az előadó a hallgatóságot.

Mint mondta, ennek elfogadásához meg kell ismernünk Isten terveit és azt, hogyan adta értünk egyetlen Fia az életét. Az ige az, amely elmondja, hogyan szeret bennünket Atyánk, és ez képes gyógyítani, betölteni az önszeretetünk hiányát. „Ha Istenre nézünk és nem másra, észrevehetjük, hogy olyannak lát minket, amilyenek lehetnénk. Ezért, ha mások, a múltunk vagy vallás távolít el ettől, tekintsünk Krisztusra – hangsúlyozta Fóris Tamás. – Tekintsünk arra a szeretetre, amely Benne jött közel hozzánk. Szerethetem magam, mert Isten szeret engem – ismerjük fel ezt és váljon számunkra, számotokra kijelentő móddá!”

Farkas Zsuzsanna

fotó: Nagy Emese, Szarvas László