A feledi református gyülekezet nem tartozik a nagy gyülekezetek közé. A falu csaknem 2 300 lakosából reformátusnak valamivel több mint 5%-a vallja magát, a járulékfizetők száma pedig kevesebb mint 120 egyháztagot tesz ki. Nem volt ez azonban mindig így! Feled lakossága a környező falvakkal közösen (Serke, Simonyi, Darnya, Gortvakisfalud) az elsők között tért át a protestáns hitre még a 16. században. Az elszánt hívek 1600 körül kezdenek első templomuk építésébe.

A korábban zömében református falu lakosságának felekezeti megosztása a Vécsey család feledi birtokszerzését követően a 17. század közepére tehető, akik következetesen elvárták a szolgálatukban lévő cselédség és parasztság katolikus hitre való áttérését.

Feled abban az időben a maga akkori pár száz lakosával még nem volt a térség központi települése. Látványos fejlődésnek csak a kiegyezés utáni időben indult, köszönhetően elsősorban a Feled-Bánréve vasútvonal 1873-as, majd a Feled-Rimaszombat vonal 1874-es átadását követően. A vasút akkora fejlődést von maga után, hogy a település 1913-ban már járási székhely a korábbi Rimaszécsi központ idehelyezését követően. Igaz ugyan, hogy a Vécseyek nyomására jelentős veszteség érte a gyülekezetet, de a megmaradt hívek hite és tenni akarása töretlen maradt.

1890-ben kezdték meg a jelenlegi, neoklasszicista stílusú templomuk építését, amelyet 1898-ban fejeztek be. Pár évvel később, 1914-ben toronnyal bővítették ki, amelynek három harangja (a nagy-, kis- és a lélekharang) azóta csalogatja hétről-hétre kitartó türelemmel a híveket.

A feledi református gyülekezetnek sokáig nem volt helyben lakó lelkésze, a mindenkori Gortva-kisfaludi lelkész teljesített a községben szolgálatot. Saját lelkésze a gyülekezetnek csak a parókia 1935-ben bekövetkezett átadását követően lett, amely állapot eltartott egészen a hatvanas évek végéig, az akkori lelkipásztor Csanda Lajos elhalálozásáig.

A 20. század második felének hitetlen évtizedei nem csak az üresen maradt parókián, hanem a templom állagán is nyomot hagytak. Kintről-bentről mállott a vakolat, beázott a tető, miközben a gyülekezet egyre csak fogyott. A rendszerváltozás után az egyházközség jóformán sem vagyonnal, sem bevételi forrással nem rendelkezik, csak a hívek jó szándékú adakozására támaszkodhat. Ilyen kilátástalan, reménytelen helyzetben kész csoda, hogy a gyülekezet nem adja fel és töretlen lelkesedéssel tervezi a jövőt. A hit végül erősebbnek bizonyult a siránkozástól és megfutamodástól!

Kilenc évvel ezelőtt sikerült teljesen újra cserélni a régi tetőt, mintegy 1 200 000 korona értékben (mai pénzen cca 40 000,- €). A szükséges anyagi fedezetet az egyházközség a hívek bőkezű adakozásán kívül a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumához benyújtott sikeres pályázat útján, valamint az önkormányzat támogatásából biztosította.

A megkezdett építkezés folytatásának szándékával a későbbiekben is kitartóan pályázott az egyházközség, de a 2006 után megalakult új szlovák kormány rendre elutasította az erre vonatkozó kérelmeket. Hasonló volt a helyzet az akkoriban illetékes magyarországi szervekhez eljuttatott kérvények esetében is.

A felújítással 2013 őszéig kellett várni, amikor végre sor kerülhetett a templom belsejének, elsősorban mennyezetének felújítására. A munkálatok összköltsége 8 000,- €-t tett ki, amelyet az egyházközség a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumához benyújtott sikeres pályázatból elnyert  500 000,- forintos (az akkori árfolyamon cca 1 700,-  támogatásából, a Zsinati Tanács által juttatott 2 000,- € kölcsönből, a maradék részt pedig önerőből biztosította, melyet öt év kitartó gyűjtéssel teremtett elő. Ehhez jött még a szószék fölötti új hangfogó  költsége 400,- € értékben, melyet Igo Aladár gömöri fafaragó készített.

A munkálatok azonban ezzel még nem értek véget, hanem tovább folytatódtak. A tavalyi évben sikerült elvégezni a torony teljes külső felújítását 12 000,- € értékben. 2016-os év közepére pedig befejeződhetett a templom hajójának külső felújítása is, amely munkálatok költsége kevéssel haladta meg a 8 000,- €-t.

Ezen munkálatok elvégzése sem sikerülhetett volna az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a helyi önkormányzat anyagi támogatása, valamint a szlovákiai református testvér-egyházközségek támogatása nélkül. A felújításhoz hozzájárult Tompa Veronika dióspatonyi lelkipásztor is, akinek a nagyapja Tömösközy László éppen  100 évvel ezelőtt született és a feledi gyülekezetben is teljesített szolgálatot. Pénzbeli támogatás kapott az egyházközség a dunaszerdahelyi, gútai, ipolysági, jókai, kassai, királyhelmeci, kolozsnémai, komáromi, kulcsodi, negyedi, rozsnyói és zádori református gyülekezetektől is.

Ezúttal köszönjük az Egyházmegyei Tanács tagjainak, élükön Nagy Ákos Róbert esperesnek, Bitay Levente Magyarország kassai konzuljának, Mihályi Gábor polgármesternek, a simonyi Bárka énekkar tagjainak és mindenkinek, akik a hálaadó istentisztelet alkalmából jelenlétükkel megtisztelték gyülekezetünket, hogy velünk közösen, hitünket erősítve, osztoztak örömünkben, miután több éves megfeszített és kitartó munka eredményeként a templomunk mostantól újra a régi fényében várhatja a híveket.

Feledy Zoltán