A huszonhat anya- és hét leányegyházközségből álló egyházmegye – Egyetemes Egyházunk többi egyházmegyéjének  példájából kiindulva – 2017-ben szervezte meg első alkalommal ezt az istentisztelettel kezdődő, egész napos szabadtéri programfolyamot, amely az utóbbi években már  úrvacsoraosztással is kibővült.

Az egyházmegyei napra a kora őszi, szeszélyes időjárás ellenére is szép számmal érkeztek a résztvevők. A délelőtti órákban még hűvös szél, borús égbolt, futó záporok és a felhők mögül időnként előbújó napsugarak váltották egymást, ám a délutánra megérkező kellemes, derűs napsütés végül kárpótolta a Martosra látogatókat.

A fél 11-kor kezdődő úrvacsorás istentisztelet előtt jóval, már a kora reggeli órákban megérkeztek mindazok, akik a résztvevők megvendégelését vállalták. A bográcsokban hamarosan főni kezdtek a különféle alapanyagokból készülő gulyások és halászlevek, miközben folyamatosan érkeztek a gyülekezeti tagok által sütött, asztalokra szánt édes és sós sütemények is. Ezzel párhuzamosan felállította standját a Diakóniai Központ, valamint a különféle kézműves termékeket kínáló árusok, az örökmozgó legkisebbeket pedig egy hatalmas ugrálóvár csalogatta.

A megjelenteket, gondnokokat, presbitereket, egyháztagokat és a helyi szervezetek képviselőit a vendéglátó gyülekezet beosztott lelkésze, Szénási Lilla – aki egyben a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánhelyettese is – köszöntötte.

A tiszteletbeli vendégek között külön üdvözölte Gubik Lászlót, a Magyar Szövetség elnökét, Keszegh István polgármestert, Jancsó Sándort, a Rendezvényliget igazgatóját, valamint az egyházközségi alapítású Martosi Református Egyházi Alapiskola pedagógusait, diákjait és kísérőiket. Az istentiszteletre való áhítatos ráhangolódást a komáromi Collegium Musicum kórus lélekemelő szolgálata biztosította, Czintula Katalin vezényletével.

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.”

Pál apostolnak ez a rövid mondata első hallásra egyszerű, könnyen érthető útmutatásnak tűnik. Ha azonban komolyan végiggondoljuk, ráeszmélünk, hogy egy egész életet átfogó parancs áll előttünk – ezzel a felvezetővel indította ünnepi igehirdetését Szénási Szilárd esperes, a martosi gyülekezet lelkipásztora, aki alapigéül az idei családi nap vezérfonalát választotta.

Kiegészítésként hangsúlyozta: az apostoli intés szerint nem csupán életünk bizonyos szakaszait vagy elszigetelt tetteinket kell ennek alárendelnünk, hanem a teljes mindennapjainkat. Vagyis a beszédünket, a hallgatásunkat, a döntéseinket, a munkánkat, a családi kapcsolatainkat, a gyülekezeti szolgálatunkat, sőt még a vitáinkat és konfliktusainkat is.

Az esperes rámutatott arra, hogy a legtöbbször arra összpontosítunk, miként végezzük el a feladatainkat. Megfelelünk-e az elvárásoknak, teljesítjük-e a kötelességünket, rendben vannak-e körülöttünk a dolgok? Isten igéje viszont mélyebbre kérdez: ha már megtetted, amit meg kellett tenned, vajon milyen lelkülettel tetted?

Ehhez kapcsolódva kifejtette, hogy a társadalom szempontjából hasznos, a gyülekezeti életben nélkülözhetetlen és egyébként jóra törekvő dolgokat szeretet nélkül is véghez lehet vinni. Megesik, hogy úgy mondunk igazat a másik embernek, hogy közben megszégyenítjük őt. Segíthetünk úgy is a felebarátunkon, hogy később felhánytorgatjuk neki a támogatást. Végezhetünk szolgálatot a gyülekezetben úgy is, hogy valójában csak az elismerést hajszoljuk, és a családban is fenntartható az ékes rend úgy, hogy közben félelem és keserűség uralkodik a szívekben.

A szolgálat szeretet nélkül egyszerű versengéssé silányul

Az esperes e példákon keresztül nyomatékosította: Isten előtt az is számít, milyen indíttatásból cselekszünk. Intő példaként a korinthusi gyülekezetet hozta fel, amely bár bővölködött a lelki áldásokban és karizmákban – hiszen voltak közöttük kiváló szónokok, tanítók és prófétai lelkületűek –, a szeretet hiánya miatt mégis a széthúzás és a békétlenség jellemezte őket.

„Az apostol jól tudja, hogy a szeretet nélküli kegyesség keménnyé teszi a szívet, az ismeret és a tudás szeretet nélkül pedig felfuvalkodottá tesz. A szolgálat szeretet nélkül egyszerű versengéssé silányul. Ezért foglalja össze tanítását Pál ebben az egyetlen mondatban: Minden dolgotok szeretetben menjen végbe” – hangsúlyozta ismét a nap mottójaként szolgáló igerészt Szénási Szilárd.

Igehirdetésében választ keresett arra a kérdésre, hogy honnan merítsük a szeretetet, hiszen a mi emberi türelmünk igencsak véges. „Isten nem azért szeretett bennünket előbb, mert hibátlanok, engedelmesek és minden tekintetben szeretetre méltók volnánk. Ő már akkor szeretett bennünket, amikor még bűnösök voltunk – amikor még úgy voltunk bűnösök, hogy nem is tudtuk magunkról, nem tudtuk, miből kellene szabadulnunk és megtisztulnunk.”

Első próbakőként említette meg a családot, hiszen idegenekkel néha sokkal könnyebb udvariasnak lenni, mint azokkal, akikkel naponta találkozunk. Éppen ezért itt mutatkozik meg a legvilágosabban, hogy a szeretet számunkra csak egy szép szó, vagy valódi életforma. Mert a „minden dolgotok” az Isten szerint is minden dolgot jelent – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy Pál apostol a család után a gyülekezettől is ezt várja el.

Az igehirdető utalt arra, hogy a gyülekezet nem a tökéletes emberek közössége. Mindannyian kegyelemre szoruló emberek vagyunk: különböző életkorúak, különböző természetűek, műveltségűek, gondolkodásúak és világlátásúak. Nem mind ugyanazt szeretjük, nem minden kérdésről gondolkodunk ugyanúgy, és nem egyforma a munkatempónk sem – mégis egy test tagjai vagyunk.

Beszélt arról is, hogy a szeretet nem azt jelenti, hogy mindenről ugyanazt gondoljuk. A szeretet ott mutatkozik meg, hogy nem tulajdonítunk rossz szándékot annak, aki nem ért velünk egyet. Nem mondjuk rá azt, hogy őt nem is érdekli a gyülekezet, hanem megpróbáljuk megérteni, milyen aggodalom vagy élettapasztalat áll a véleménye mögött.

„Mert a szeretet képes úgy is kimondani az igazságot, hogy nem akarja megalázni a másikat. Ha valaki hibázott a szolgálatban, ne mások előtt szégyenítsük meg! Krisztus sem ezt teszi. Ő is így bánik velünk: először rámutat a személyes bűneinkre, de nem azért, hogy megszégyenítsen vagy eltaszítson, hanem hogy megtisztítson és újra önmagához vezessen.”

A gyülekezeti szeretetre példaként említette meg, hogy vegyük észre azokat, akik könnyen a közösség szélére kerülnek, vagy azt az idős testvért, aki a betegsége miatt már ritkán tud eljönni az istentiszteletre. „A szeretet azonban emlékezik: felhívja, meglátogatja, elviszi hozzá az istentisztelet üzenetét, és érezteti vele, hogy továbbra is a közösséghez tartozik. De ugyanígy észreveszi a gyászolót, a magányosat, az anyagi gondokkal küzdőt, vagy azt a családot, amelynek a betegség miatt hirtelen nagyon sok terhet kell hordoznia.”

Szénási Szilárd Pál apostol szavaiból kiindulva – folytatva a sort – rámutatott a tágabb közösségeikre is. „A környezetünk nemcsak azt figyeli, mit mondunk a hitről, vagy mit írunk ki egy nagy molinóra a szeretetről, hanem azt, hogyan bánunk valójában egymással, beszédben és tettekkel. Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! A szeretet nem tiltja meg, hogy határozott véleményünk legyen, de megtanít arra, hogy a másik ember méltóságát akkor is tiszteljük, ha más a véleménye, mint a miénk. A szeretet nem jelent gyengeséget, közömbösséget vagy minden rossz automatikus elfogadását.”

Majd a hallgatósághoz fordulva feltette a lényeges kérdést: nem mindegy, milyen indulattal lépünk fel: bosszúból, megszégyenítésből, vagy a bűn megállítása és az ember megmentése érdekében? Jézus irgalmas volt, de határozottan kimondta: „Menj el, és többé ne vétkezz!” A gyülekezet is szeretetből gyakorol felelősséget, nem fölényesen, hanem alázattal – tette hozzá.

Zárásként az esperes önvizsgálatra hívta a jelenlévőket, hangsúlyozva, hogy a szeretet mindig konkrét lépésekre hív: van-e valaki, akivel ki kellene békülnünk, családtag, akitől bocsánatot kellene kérnünk, elfeledett gyülekezeti testvér vagy magányos ember a környezetünkben, akit meg kellene látogatnunk?

„Legyen számunkra Pál apostol rövid mondata mindennapi útmutatássá, amikor megszólalunk, döntünk, szolgálunk, sőt még akkor is, amikor vitázunk vagy bocsánatot kérünk: hogy minden dolgunk szeretetben menjen végbe!” – zárta szavait az esperes, ezzel a buzdítással helyezve a gyülekezet szívére az apostoli üzenetet.

A sok kérdést feszegető, elmélyült igehirdetést a negyedi férfikórus szolgálata zárta. Az úrvacsora-osztást megelőző bűnbánati liturgiával Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor szolgált, majd a felkért szolgatársak – Sasák Attila, Sasák Ilonka, Erdélyi Zoltán, Erdélyi Adél, Tanító Péter és Tanító Viktória lelkipásztorok – kiszolgáltatták a szent jegyeket a gyülekezetnek. A több száz fős részvétellel zajló úrvacsorai közösség Czinke Tímea bátorkeszi beosztott lelkész háladó imádságával, áldásával, valamint nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével zárult.

Az úrvacsorai jegyeket, a kenyeret és a bort a bátorkeszi gyülekezet biztosította. Czinke Zsolt egyházmegyei lelkészi főjegyző rámutatott: egy nagyobb közösségben válik igazán láthatóvá, hogy Krisztusban egyek vagyunk. Ez a megélés pedig nemcsak a helyi gyülekezet, hanem a nagyobb család, az egyházmegye közösségében is alapvető tapasztalat.

„Amikor a szervezés során felmerült a kérdés, hogy ki tudná felajánlani Isten dicsőségére az úrvacsorai jegyeket, magától értetődő volt, hogy jelentkezünk. Bátorkeszin működik egy református hátterű pékség, amelynek egyik tulajdonosa a presbiterünk. Emellett neves borvidék vagyunk, kiváló református borászokkal és borokkal. Így a felajánlásunk szinte természetes volt. Amikor ezt megbeszéltük otthon, a gyülekezetben, mindenki örömmel és Isten iránti hálával fogadta az adományozás lehetőségét” – foglalta össze a lelkészi főjegyző. Mivel az előzetes felmérések alapján mintegy ötszáz úrvacsorázóval számoltak, a bátorkesziek öt darab kétkilós kenyeret és tíz liter bort hoztak az alkalomra.

Az egyházmegyei nap jelentőségével kapcsolatban a lelkipásztor kiemelte: minden alkalom fontos, amelyet a hívők a saját templomukban, bibliaórájukon vagy ünnepeiken megélnek.

„Az azonban még inkább megerősít bennünket, amikor a tágabb közösséggel lehetünk együtt. Jó látni, hogy reformátusként egyek vagyunk a hitünkben, a magyarságunkban, kultúránkban és identitásunkban. Bár különböző helyekről érkezünk és sokfélék vagyunk, Krisztusban mégis egy testet alkotunk. Ezt felemelő megélni bátorkesziként, reformátusként, és a Komáromi Református Egyházmegye tagjaként is. Külön öröm számunkra, hogy olyanokat is látunk a soraikban, akik nem tartoznak szorosan a gyülekezetünkhöz, de a szimpátia vagy a közösség megélése miatt csatlakoztak hozzánk” – fogalmazott Czinke Zsolt.

Az istentiszteletet követő ebéd ideje alatt, mintegy másfél órán keresztül Wurczer Péter, valamint a VeszTa Retró Duó gondoskodott a jó hangulatról: az ismert dallamoknak köszönhetően igazi „jó ebédhez szólt a nóta”. A déli óráktól így kötetlen, családias formában folytatódott az egyházmegyei családi nap, ahol a testvéri beszélgetések mellett a legkisebbek is megtalálták a kedvükre való elfoglaltságot. A gyermekek örömmel vették birtokba az ugrálóvárat, gyöngyöt fűzhettek, szakember segítségével illatos fürdőbombát készíthettek, vagy különféle ügyességi játékokban tehették próbára magukat.

A zenei és kulturális műsorok ideje alatt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának komáromi munkatársai – Vajkai Éva, Básty Péter és Haris Szilárd –  újrahasznosított anyagokból készített termékeket kínáltak az érdeklődőknek. A standnál elhivatottan népszerűsítették a szeretetszolgálat áldozatos munkáját, és készséggel válaszoltak a felmerülő kérdésekre, köztük az adományozási lehetőségekre is.

A látogatók emellett kedvükre válogathattak a különböző egyedi kézműves termékek és gazdag magyar nyelvű könyvkínálat között. Sőt, a hagyományokat követve idén is lehetőség nyílt minőségi gyümölcspárlatok kóstolására Fitos Andrásnak, a nagykeszi gyülekezet gondnokának köszönhetően. A lelki és kulturális feltöltődést keresőket mindezeken túl különleges kiállítások és elcsendesedésre hívó imaséta is várta a Rendezvényliget területén.

A délután fél kettőkor kezdődő kulturális műsorfolyam szintén gazdag programot kínált a jelenlévőknek. Elsőként a házigazda gyülekezet képviseletében a Martosi Református Egyházi Alapiskola diákjai, valamint a Martosi Hagyományőrzők léptek színpadra, akiknek a produkcióját nagy tapssal fogadta a közönség. Őket a bátorkeszi gyülekezet tagja, Nátek Eszter követte szép szólóénekével. 

A színvonalas fellépések sorát a deáki Manna énekkar, valamint Édes Ákos ötödikes tanuló – a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny járási fordulójában aranyminősítéssel értékelt – előadása gazdagította.

A negyediek részéről Csonthó Tímea mutatkozott be szólóénekkel, majd a fiatalokból álló VágmentiFI zenekar szórakoztatta a hallgatóságot. Az ekeli Kiss Tamás látványos szóló néptánccal lépett fel, míg Ógyallát a Harmónia énekkar képviselte. A gyülekezetek által biztosított, színes közösségi programot a kamocsai Magic tánccsoport produkciója zárta.

A késő délutáni órákban a könnyűzene is teret kapott: a komáromi Kaptár Junior Band, valamint a Salve DiO zene- és énekesegyüttes koncertjének tapsolhatott a rendezvényliget közönsége.

Kép és szöveg: Iski Ibolya

Még több kép az egyházmegyei napról itt tekinthető meg.