Jób 24,18–25 és Jel 9,1–12 (ÓSZ) „Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat" (25)? Jób a saját fájdalmas tapasztalatait írja le a korábbi versekben, ezzel pedig senki sem tud vitába szállni. Jób egyik barátja sem. Miért van annyi igazságtalanság? Miért történnek egyszer így, másszor amúgy, látszólag minden rend és logika nélkül életünk dolgai? Én is sok minden miatt felteszem a híres, miért kezdetű kérdést. Miért veszítettem el idejekorán, akit nagyon szerettem? Miért szenvedek betegségben? Ezekre pedig sokszor azért nem kapjuk meg a választ, mert csupán az emberileg befogadhatóra vagyunk nyitottak. Egy biztos: Isten tudja a válaszokat. Lehet, hogy nem mondja el nekünk; lehet, hogy nem jól figyelünk; lehet, hogy valamely bűnünk akadályoz a tiszta látásban. Bízzunkk benne! Figyeljünk jobban! Bár ígéretünk van rá, hogy a mennyek országában nem lesz több kérdésünk.
Fohász: Hatalmas Istenem! Nagyon sok kérdésem van, amely miérttel kezdődik. Bocsáss meg, mert ez a bizalmatlanságom jele. De mégis hiszem, hogy Te jól tudod, mit, miért teszel. Segíts, hogy képes legyek elfogadni azt is, amit nem értek. Ámen.