Hós 6 és Mt 3,13–17 (ÓSZ) „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket" (1). Nem minden betegség, baleset vagy haláleset büntetés, talán inkább próbatételként adatik. Ugye észrevettük már, hogyha az emberiség nem hajlandó Istenre figyelni, akkor ő néha járványt, háborút, földrengést, szökőárat, tűzvészt, vagy valamilyen betegséget küld, hogy felébresszen végre? Ezekkel nem elpusztítani akar, hanem az életünket tisztítani, a hitünket megerősíteni. Ha már egyszer nem hallgatunk figyelmező szavára... Véssük a szívünkbe: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged" (JSir 3,22-23)! Ha meg is sebez, de meg is gyógyít. Keressük meg énekeskönyvünkben a Mind jó, amit Isten tészen kezdetű éneket (RÉ21 744). Szépen összefoglalja e tanítást.
Fohász: Szerető Édesatyám az Úr Jézus Krisztusban! Így, év végén jó visszatekinteni, és hálát adva meglátni, hogy Te nem vétkeim szerint bántál velem (Zsolt 103,10), ahogy azt megérdemeltem volna. És köszönöm, hogy közben sebeimet is gyógyítottad, mert Te vagy áldott orvosa az én beteg életemnek! Ámen.