Az ízlésesen feldíszített barsváradi kultúrház ezen az estén megtelt adakozó szívű hívekkel és vendégekkel. Lelkészek, gondnokok, gyülekezeti tagok és táncosok – felekezetre, korra és nemzetiségre való tekintet nélkül – egy szívvel hallgatták Mente Sándor Veronikalelkésznő megnyitó szavait. Beszédében hangsúlyozta: ez az este az összefogás, a hála és a szeretet ünnepe.

A Barsi Református Egyházmegye esperese, Révész Tibor köszöntője után a lévai Garammenti Néptáncegyüttes gömöri táncokkal alapozta meg a rendezvény jókedvét. A finom és bőséges vacsorát követően meglepetésként a gyülekezet ifjú tagja, Belán Sofia latin-amerikai táncokkal ajándékozta meg a lelkesen tapsoló bálozó közönséget.

Ahogy egy bálhoz illik, a tombola sem hiányozhatott; a rengeteg felajánlásnak köszönhetően a tombolahúzást két részben tartották meg, így nyújtva el az izgalmas pillanatokat. Szinte mindenki vitt haza valamilyen ajándékot.

Egyszerű beszámoló is lehetne ez, ha itt pontot tennék, ám a sorok mögé kívánkozik még három gondolat. Az első a szervezők dicsérete: a tiszteletes asszony és családja, valamint e kis gyülekezet tagjai mindent megtettek a vendégek jólétéért. Egy ilyen volumenű alkalom megszervezése mögött rengeteg munka áll, amiért mély hála és köszönet illeti őket.

A második gondolat ebből adódóan a hála. A bál zenésze, Nagy László, aki több hangszeren játszva remek hangulatot varázsolt, éjfél után osztotta meg a jelenlévőkkel, hogy lévai egyházi gimnazistaként volt egy ifjúsági, dicsőítő énekeket előadó csoportjuk, majd nemsokára felcsendült a „Hála, hogy újra itt a reggel, hála, hogy éjre nappal jő…” kezdetű dicséret. Ez a hálaadás és hitvallás mindenkit meghatott.”

Ez a pillanat vezet el a harmadik gondolathoz: a barsváradi kultúrházban ezen az estén nemcsak vendégek szórakoztak, hanem egy igazi, összetartó közösség született, amelyet a segíteni akarás és a szeretet vezérelt.

Isten áldása kísérje a barsváradi gyülekezetet, lelkésznőjüket és jövőbeli terveiket!

Ambrus Erika

Kép: Mente Róbert