2Krón 24,1–14 Jak 5,13–20 (ÚSZ) „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének" (16). Az apostol problémák, emberi gyengeségek felsorolásába kezd, amelyekre azonnal megoldást is kínál: imádságos élet, Isten állandó dicsérete, a gyülekezeti közösség. Isten embere a hitén keresztül minden gondjával felfelé fordulhat a megoldásért. Felfelé viszont csak akkor nézünk, ha valaki felfelé mutat. Ki tesz ilyet? Ki mutatja meg a felfelé nézés, a fentről való kérés gyakorlatát? Ez mindannyiunk, minden keresztyén feladata! Ezért van a gyülekezeti közösségünk. Ha megéljük az Istenbe vetett bizalmat, és minden jót egyedül tőle várunk, akkor másokat is felfelé, a szabadság útjára segíthetünk. Mutasson hát fel az életünk, hogy szemeiket az Úrra emelve mások is neki címezzék minden kérdésüket bánatukat, örömüket!
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy a hitben közösen haladhatunk, hiszen megoszthatjuk egymással terheinket, bűneinket. Köszönjük, hogy nem a hit magányos harcára hívsz minket, hanem testvéreket, útitársakat adsz mellénk. Add, hogy megtapasztaljuk a közösség erejét, az ebben rejlő áldást. Ámen.