Jób 13 és Jel 2,18–29 (ÚSZ) „Ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot" (28). Jézus az ő uralmába várja az övéit, ahol vele együtt uralkodunk majd mi is. A hajnalcsillag nem más, mint az élő reménység. Annak a reménye, hogy bár még sötét van, de mi reménységgel várjuk őt. Mert jön majd a fényes nap, amely maga Jézus Krisztus. És aki kitart, aki állhatatos marad, aki hűséges marad mindhalálig, azt maga mellé emeli az ő uralmába, mennyei királyságába, örök dicsőségébe. Akkor azt mondja majd az övéinek: „jöjjetek, Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta" (Mt 25,34). Ebben az ígéretben bíztak, ebben hittek reformátoraink, hitvalló őseink és így hisszük mi is. Áldjuk, magasztaljuk és szolgáljuk a mi örökkévaló Urunkat és Királyunkat!
Fohász: Gondviselő Istenem! Áldalak a hitvalló ősök emlékéért, reformátoraink hitéért. Áldalak az ígéretért és biztatásért, az örök élet reménységéért. Segíts, hogy az én életem is hitvalló élet lehessen. Ámen.