2Krón 21,1–22,1 és Jak 4,1–10 (ÚSZ) „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket" (10). A jót is lehet rosszul kommunikálni, a kérést is lehet rosszul megfogalmazni. Persze amíg minden a mi elképzelésünk szerinti rendben zajlik, könnyű békességben élni. De Isten nem véletlenül formálja az egyik embert a másikkal, akár a vasat a vassal. Sok esetben valóban jó szándék vezet minket, viszont, ha közben eltévesztjük a lényeget és elfelejtjük a célt, hogy miért és kiért is élünk és szolgálunk, és hogy kinek a képére formálódhatunk, akkor könnyen a saját csapdánkba eshetünk. Átadtad már a szívedet az Úrnak, és buzgón keresed az akaratát? Állj ellen a magad elképzeléseinek, és fogadd el alázattal, hogy az ő útja jobb, az ő terve a te életedre nézve is tökéletes. Ha ellenedre van, amit ő megengedett, ne feledd, építő lehet az még a számodra. Engedd, hogy az Úr téged formáljon, ne te akard megváltoztatni a másik embert. Ne szabj feltételeket a szeretethez, mi volna, ha az Úr így tenne veled?
Fohász: Mennyei Atyánk, Te tudsz a mi áldozatainkról, amelyeket büszkén hozunk eléd, de add újra tudtunkra, hogy az engedelmesség számodra fontosabb, mint a teljesítményünk, a szorgalmunk és az igyekezetünk. Kérünk, vedd birtokba a szívünket, hogy alázatosan és szelíden tudjunk Téged követni. Ámen.