2Krón 17,1b–19 és Jak 2,14–17 (ÚSZ) „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában" (17). A hit általánosságban egy életformát jelent. Mindenki a maga hite szerint éli az életét. A hitünk határozza meg, milyen célt követünk, és ehhez milyen döntéseket hozunk. Így a hitünk és a cselekedeteink összhangban kell, hogy legyenek. De ez nem mindig van így. „Bort iszik, vizet prédikál" – utal a mondás az egyképpen beszélő, mégis másképp élő ember életére. Ezt az ellentmondást lehet tapasztalni, ha az ember ámítja magát és becsap másokat, holott a tettei nincsenek összhangban az elveivel. Ahhoz, hogy aszerint cselekedjünk, mint ami a meggyőződésünk, a tetteinket a hitünkhöz kell igazítanunk. Cselekedetek nélkül pedig a hit nem létezik, csak szóbeszéd, handabanda, de nem valóság. S a kettő közti különbség hamar meglátszik. Vajon miért nem tartják hitelesnek a mai keresztyéneket?
Fohász: Istenünk, a hit és a cselekedet együtt kell, hogy járjon. Te látod, hogy melyik az, amiben épp gyengélkedünk. Kérünk, munkáld ki bennünk, hogy a hitünk valódi életet jelentsen, és ne csak egy passzív, elméleti elgondolás, hanem cselekvő valóság legyen a számunkra. Ámen.