2Krón 9,13–31 és Zsid 13,1–6 (ÚSZ) „Velem van az Úr, nem félek" (6). Ez a szakasz a keresztyén ember jellemzőinek széles palettájáról tár elénk néhány színt. Milyen az, amikor a szeretet életre kell bennem? Milyen megnyilvánulásai lehetnek annak, ha hívő életem világítani kezd? Hogyan tudok Istennek tetsző módon élni? Ezek állandó kérdései és feladatai életünknek. S ez nem másról szól, mint a megszentelődés útjáról. Életünk keresztyénként sem egyszerű. Az egymás iránti szeretet nem automatikus. Azért, mert hiszünk, még nem leszünk azonnal jók. Ezek naponkénti harcaink és – valljuk meg – kudarcaink is. De nem is várható, hogy mindezt egyedül, magunktól vigyük véghez. Csak úgy, ha hisszük és éljük, mindannyian, személyesen, hogy „velem van az Úr, nem félek". Ami neked lehetetlen, az neki lehetséges.
Fohász: Urunk, kérünk, erősítsd meg bennünk a Te fényedet, hogy betöltsük küldetésünk ebben a földi világban, és jelzőlámpák lehessünk az eltévedt lelkek számára. Köszönjük, hogy Te mutatod nekünk az utat, és a boldog megérkezés reménye erőt ad a továbbhaladáshoz. Ámen.