2Krón 9,1–12 és Zsid 12,25–29 (ÚSZ) „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak" (28). Ebben a mulandó, állandóan változó világban szinte már nem is értjük az örök szó jelentését, nem találkozunk vele a gyakorlatban. Egyre képlékenyebb minden. Igénk a múlandó és maradandó ország szembeállításával hangsúlyozza elhívásunkat és annak komolyanvételét. Isten szava, az ő ígéretei és küldöttként megszólaló emberei mindenkor az örök valóságra emelik a figyelmünket – már most, ebben az ideiglenes világban. Élhetünk már most úgy, hogy csak azt vesszük komolyan, ami örök. Mert Istennek csak ehhez van köze. Csak abban érdemes reménykedni, amit mond, mert minden más elég, tűz emészti meg.
Fohász: Mennyei Atyánk, egyedül a Te országod örök, és csak melletted élve tapasztalhatjuk ezt meg, részben már itt és most, a mulandóság közepette is. Te látod, hogy legnagyobb fájdalmunk éppen az, hogy míg lelkünk vágyik az örök után, földi életünkben csak a változás, az elszakadás, a gyász csap arcon minket. Add, hogy hittel fogadjuk el a felfoghatatlant. Ámen.