2Krón 6,1–11 és Zsid 11,30–40 (ÓSZ) „Az Úr beteljesítette ígéretét, amit tett" (10). Istennek korszakalkotó megbízása volt Salamon számára, ő pedig alkalmasnak bizonyult. Mert alkalmassá formálta Isten. Apja, Dávid király is vágyott már ennek a feladatnak, a templom felépítésének a teljesítésére, viszont Isten személyes megbízásai nem cserélhetők el, nem adhatók át egymásnak. Az Úrnak vannak általános, mindenki számára szóló üzenetei és egyéniek is. Nem a küldetés látványossága a kérdés, és nem válogathatunk – az Úr jól tudja, kire, mit akar és tud bízni. Ezért nincs értelme egymáshoz hasonlítani a feladatainkat, ha az Atya dicsőségére tesszük, egyaránt fontos mindegyik. Isten engedelmességet akar, nem áldozatot. Tűnjön a feladat, a megbízatás bármilyen aprónak is, hitünk próbáját jelentheti.
Fohász: Atyánk, kérünk, add, hogy hűen bánjunk a ránk bízottakkal, legyenek azok látványos vagy háttérfeladatok, fontos vagy semmibe vett emberek. Atyánk, Te látod, amit titokban teszünk, és megjutalmazol érte, ha hűnek találtatunk. Ámen.