A Magyarországi Református Presbiteri Szövetség 2021-től kezdődő elnökségi programja kiemelt célja volt a közegyházi kapcsolatok rendezése. Az MRPSZ első tiszáninneni egyházkerületi konferenciáján ezen program lelki és gyakorlati megvalósulásaként a pénteki nyitóáhítatot Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, a szombat reggeli áhítatot Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperes, a szombat esti áhítatot a konferenciát befogadó Miskolc-belvárosi Református Egyházközség vezető lelkipásztora Meleg Attila tartotta. 

A megnyitó előadásomból kiemelem a Királyok első könyve 19. rész 14. verse alapján amikor Illés próféta összetör, Isten válasza, hogy visszaküldi őt a szolgálatba és feladatokat jelöl ki számára, szolgatársakat ad mellé és megmutatja, hogy az Úrnak van hitvalló népe, amelyet Igéje és hitvallásunk a Heidelbergi Káté 54. kérdés – felelete szerint oltalmaz és megtart.

Isten ehhez a konferenciához is adott szolgatársakat a szervezésben Nagy Károlyné Zsuzsát miskolci-belvárosi presbitert és lányát Nagy Vikit, a lebonyolításban, a kerekasztalbeszélgetések moderátorként Tóth Áron ládházi főgondnokot, az MRPSZ felügyelőbizottsági tagját és Gulyás Marcell miskolc-avasi presbitert, borsod-gömöri egyházmegyei szervezőt.

A konferencián testvéri közösségben lehettünk felvidéki, királyhágómelléki és erdélyi testvéreinkkel, testvérszervezeteinkkel. A szombat reggeli áhítat után köszöntötte a konferenciát Nagy Éva, az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szövetség elnöke, Tóth András, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetség elnöke, Csontó Csaba, a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke.

A konferencia célja és üzenete az volt, hogy felmutassuk a tiszáninneni református közösségnek, lelkipásztoroknak, presbitereknek, gyülekezeti tagoknak, hogy nem másutt, hanem itt helyben mennyi áldásos, gyümölcstermő gyülekezeti, a szolgálatot megerősítő, megújító példa, jó gyakorlat van.

Szőnyi Tamás reggeli áhítatának kezdő imádságában, hálaadása emlékeztetett minket, hogy mennyire hajlamosak vagyunk természetesnek, mintegy magától értetődőnek venni, ami valójában kegyelmi ajándék, hogy Isten megtartotta életünket, szeretteink életét, verőfényes tavaszi napsütéssel, lágy szellővel ébresztett, összegyűjtött minket, hogy lelkiekben gazdagodhassunk.

Benke András szendrői lelkipásztor – feleségével Benke Kinga szendrőládi lelkipásztorral közös – immár tizenkilenc esztendős szolgálatuk során diakóniai központot, idősklubot, házi segítségnyújtást szerveztek, bölcsődét, óvodát, általános iskolát építettek fel, miközben a gyülekezetben hétfőtől vasárnapig minden rétegnek vannak lelki alkalmak.

Egy lelki konferencia legfontosabb és legértékesebb, előre sosem tervezhető értékei az igazi mélységet feltáró bizonyságtételek. A gyülekezetépítés témájában szervezett konferencián Benke András kimondta, hogy nem azt tudja, hogyan kell gyülekezetet építeni, hanem azt tudja, hogy ők, feleségével közösen, hogyan imádkoztak és keresték gyülekezeteikkel együtt Szendrőben és Szendrőládon Isten akaratát.

Barna Sándor püspök péntek esti igehirdetésében az érett hívővé válásról beszélt, majd szombaton Szegőné Bene Anita szendrői református iskolaigazgató, bódvaszilasi gyülekezeti tag bizonyságtételében arról szólt, hogy Meleg Attila mennyit tanított nekik a lelki nagykorúságról, amit miskolc-belvárosi lelkészi állásra való meghívásának elfogadása után értettek és tapasztaltak meg igazán, amikor házi csoportokban és imaközösségekben tartotta meg a gyülekezetet a lelkészkeresés és lelkészválasztás időszakában Isten gondviselő szeretete.

Szombat délután minden gyülekezettípusból megtapasztalhattak a résztvevők gyümölcstermő példákat Dr. Ábrám Tibor miskolc-avasi főgondnok nagyvárosi, Esztergály Előd csömöri lelkipásztor agglomerációs, Tóth Viktória abaújvári – pányoki lelkipásztor kistelepülési perspektívából, de annak a Jézus Krisztusnak a mindennapokban megtapasztalható kegyelmi ajándékait mutatták meg, aki mindenhol és mindenkor ugyanaz.

Tóth Viktória a Keresztyén Manufaktúra gazdasági eredményei és közösségmegtartó hatása és a LelkesítŐ keresztyén közösségi családi nap sikerei között megosztotta a kistelepülések válságából fakadó megpróbáltatásokat, szorongattatásokat, s hogy akár ugyanazon lelkészházaspár esetében sem alkalmazhatók ugyanazok a gyülekezetépítési eszközök különböző szolgálati helyeken.

Szombat délután Esztergály Előd lelkipásztor a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség által támogatott egyházközségi diagnosztika program kidolgozója tartott előadást gyülekezeti stratégiai tervezés címen.

Az előadás szemléletformáló módon tisztázta a küldetés, a célok és a módszerek különbségét, hogy az evangélium hirdetésében, az egyház építésében, a gyülekezeti szolgálatban, hogyan keresheti és találhatja meg a presbiter a saját helyét és szerepét.

Az előadás és a konferenciabeszélgetések sok – sok kérdést váltottak ki, megszólították az elhangzottakat a konferencia résztvevőit, inspirálta őket saját gyülekezetük, saját presbitériumuk gyakorlatával való összehasonlításra, összevetésre.

Meleg Attila szombat esti igehirdetésében az egyházat, a lelkészeket és a presbitereket romlással fenyegető kísértésekre figyelmeztetett, alkalmazkodás helyett hitvallás. Soha nem hagyható figyelmen kívül, nem téveszthető szem elől, hogy a növekedést az élő Isten adja.

A gyülekezetépítés éppen ezért a Szentlélek munkáját, annak befogadását nem nélkülözheti, Isten akaratának keresésén indul ki, így tehát a küldetése örök és változtathatatlan, az evangélium hirdetése.

A tudatosság, a személyi és anyagi körülmények előzetes felmérésén alapuló  tervezés, a megvalósításban való felelősségvállalás, a rendszeres visszacsatolás és a belső és külső időszakos értékelés az elhívás megválaszolása és a kapott talentumokkal való beteljesítése.

Amint Gulyás Marcell a szombat délutáni kerekasztalbeszélgetés vezérigéjeként választotta: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” /Jn 15, 16/

A konferencia programjában hangsúlyosan szerepelt a magyar kultúra, a magyar költészet Hortai Rita és Parajos Tibor előadásában istenes versek a magyar irodalomban, de a kortárs irodalom is Jacsó Pál költő, miskolc-avasi presbiter saját verseivel, Nagy Éva köszöntőjében Füle Lajos Presbiterek című verse is elhangzott, s Vaszil István nagyváradi presbiter is szolgált szavalattal.

A versek sokszor a megpróbált, megküzdött hitet mutatták, ebből egy példakánt Tóth Árpád Isten oltó kése című verséből:

„Tudom és érzem, hogy szeretsz:

Próbáid áldott oltó-kése bennem

Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,

Új szépséget teremni sebez engem.”

A konferencia összekapcsolta a generációkat is, amint a megnyitóbeszédben megemlékeztünk Ritoók Zsigmondról klasszika filológusról, egyetemi tanárról a Presbiteri Szövetség (egyik) ujjászervezőjéről, első 1990 utáni elnökéről, Budapest Kálvin-téri presbiterről és Szombati Zsigmond miskolc-belvárosi presbiterről, főorvosról, akinek kezei között hatezer gyermek született.

Hallhatta ugyanakkor a konferencia Ábrám Tibor ismertetését a Lévay József Református Gimnázium diákpresbitériumáról és Elekes Botond miskolc-belvárosi ifivezető beszámolóját a miskolc-belvárosi ifi megújulásáról, amelyben egy 4–5 fős közösség 40 fősre növekedett. Ennek a növekedésnek a kiindulópontja röviden: a bizalom.

Benke András mutatott rá arra, hogy a mai gyerekek és fiatalok nem az egyház jövője, hanem annak jelene. A miskolc-belvárosi ifi újjászervezésében Elekes Botond kiemelte, hogy Meleg Attila az ifivezetőknek önállóságot és lehetőségeket biztosított, a lelkipásztoroktól teológiai hátteret, a presbitériumtól az alkalmakhoz és programokhoz elvi és anyagi támogatást kaptak.

Az esti áhítatok után pénteken Herczeg Zoltán, szombaton Sasváriné Bocsi Krisztina kántorok szolgálata mellett közösen énekeltünk a RÉ21 református énekeskönyv kedves énekeit, míg vasárnap a miskolc-belvárosi ifi dicsőített az istentisztelet részeként, megmutatva, hogy reformátusságunk többszólamú, sok kegyességi irányzatot foglal magában, amelyek mégis összecsengenek, az Úr Jézus Krisztusban.

A konferencia vasárnap délelőtt a Miskolc Kossuth utcai templomban a miskolc-belvárosi gyülekezettel közös istentisztelettel, Bodáné Falucskai Ilona lelkipásztor a Jn 15, 1–8 versei alapján a növekedésről és a lélek gyümölcseiről szóló igehirdetésével, valamint úrvacsorával zárult.

A közös éneklés, a testvéri beszélgetések, az asztalközösségek, a sebesen elröppenő hétvége Péter szavait idézték fel a megdicsőülés hegyén: „Mester, jó nekünk itt lenni!” /Mk 9, 5 verséből/

A konferencia egyben alkalmat szolgáltatott a területi szervezetek éves taggyűléseinek lebonyolítására. Ez a konferencia a tiszáninneni presbiteri szövetség újjáépítésének alapozó lépése volt. Nehémiás könyvével hívogatunk a folytatásra: „Kezdjük hát el az építkezést! És hozzáfogtak nagy buzgalommal a nemes feladathoz.” /Neh 2, 18b/

Palicz Róbert

Magyarországi Református Presbiteri Szövetség alelnök, tiszáninneni elnökségi tag

Fotó: MRPSZ