1Móz 2,4b–25 és Mk1,12–15 (ÓSZ) „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat" (18). Nagyszüleim jutnak eszembe erről az igéről. Már hatvan éve házasok. Ők tényleg egymáshoz illenek. Azt látom, nem tudnának hosszan egymás nélkül meglenni. Kiegészítik egymást. Egyszer, amikor náluk voltam, nagymamám induláskor öregesen vette fel a cipőjét, és nagypapám lehajolt, rásegítette a lábára. Gyönyörű jele- net volt. Többféle út van, nem csak egy. De az ige ma ezt mondja: nem jó egyedül lenni. Ha megtaláltad Isten által alkotott segítőtársad, becsüld meg őt. Adj hálát Istennek, hogy ott lehet melletted. Ha pedig már egyedül vagy, hadd mondja el: nem is vagy annyira egyedül. Ott vannak családtagjaid, gyermekeid, barátaid. Számtalan segítőtárs. Látod őket, igaz? Mindezeken túl pedig: sosem vagy egyedül, mert Isten Lelke által Veled van és lesz mindig.
Fohász: Atyám! Hálás vagyok házastársamért. Köszönöm az időt, amit kettőnknek ajándékoztál. Hálás vagyok, hogy lehet Tőled kapott segítőtársam. Köszönöm a családomat, barátaimat és gyülekezetemet. De mindezen túl: köszönöm, hogy Te mindig velem vagy. Ámen.